Azt mondják, hogy Istennek vannak megszentelt helyei, amelyeket elkülönített a maga számára. Somogyi Péter, református lelkipásztor szerint az Emmaus-ház ilyen hely. Már a megépülése is csodaszámba ment, de erről majd később. A tanyán épült ház ifjúsági táborok, konferenciák, egyházi rendezvények, csendeshetek színhelye. A Budapest-Fasori Református Gyülekezet elnök-lelkipásztora a katonaságtól frissen leszerelt teológusként látta a ház születését, majd fejlődését. Úgy fogalmaz, hogy felejthetetlen időket éltek át ott.
– Az Emmaus-házban minősített időt lehet eltölteni az Úrral, elkülönítve a hétköznapok világától. Hasonlóan ahhoz, mint amikor valaki nem a háziorvoshoz, hanem szanatóriumba megy, hosszabb távú, mélyebbre ható terápiára. Az Emmausban is lehet töltődni, gyógyulni és megújult, megfrissült élettel folytatni a hétköznapokat. Különösen hangozhat, de az Emmaus-házban szolgálva közelebb éreztem Isten jelenlétét, mint egyéb helyeken. Talán azért volt így, mert az ott töltött időt kizárólagosan és egyértelműen csak Istennek szenteltük.

Életfordulatok
Somogyi Péter szavait megerősítik azoknak az embereknek a visszaemlékezései – egyházi kifejezéssel élve: bizonyságtételei –, akiknek egyáltalán nem volt kedvük az egyhetes emmausi elvonulásra, a végén mégis azt állították, hogy megváltozott emberként jöttek el onnan, és alig várták, hogy újra visszatérhessenek.
– Ez Isten hatalmas, dicsőséges munkája. Mindig Ő von magához minket, még akkor is, ha mi nem érzékeljük ezt, sőt fogalmunk sincs, hogy ez mit jelent. Amikor Isten személyesen megszólít, valóban teljes életfordulatok történnek, és az Emmaus-házban nagyon sok ilyet átéltünk a hosszú évek alatt. Számtalanszor megtapasztaltuk, hogy nem akarnak az emberek hazamenni. Ezek a szent helyek azonban nem azért vannak, hogy itt rendezzük be az életünket, hanem azért, hogy Isten szeretetével feltöltődve menjük vissza a világba. Aki rendszeresen megéli Isten frissítő erejét, egészen biztosan másképp éli az életét a mindennapokban is – mondja a lelkipásztor.

Mennyei töltekezés
Napjainkban nagy kereslete és kínálata van a wellnessnek, a különböző frissítő, pihentető szolgáltatásoknak. A rekreációs hétvégék is alkalmasak arra, hogy az ember otthon hagyja a gondokat és kipihenje magát, az Emmaus mégis más.

– A rekreáció latin szó, azt jelenti, hogy újrateremteni. Aki járja a taposómalmot a hétköznapokban, valóban oldódhat és megpihenhet a wellnessben, ez földi ajándék. Amiről viszont én beszélek, az a valódi rekreáció. A teremtés joga ugyanis az Istené, csak úgy mint a megújításé és az újjáteremtésé. Az emmausi csendesheteken nemcsak megpihenünk és elcsendesedünk, hanem mennyei feltöltekezés történik, ami teljes egészében megújítja az ember életét, és nemcsak ideig-óráig. Képletesen mondom, hogy a különbség ég és föld. Isten nélkül a fizikai pihenés sem ér sokat. Profán hasonlatnak tűnhet, de ha túlmelegszik a telefon és pihentetjük egy kicsit, ismét használhatóvá válik, de a készüléknek nemcsak erre van szüksége, hanem töltésre is, különben egy idő után nem működik tovább. Az ember igazi töltése mennyei forrás, hiszen az élet forrása Istennél van.

Ébredést adott
Somogyi Péter azt mondja, szinte megszámlálhatatlan felnőttel találkozott, akik „leszámoltak" addigi életükkel, és megváltozva tértek haza. – Emlékszem egy esetre, amikor valakit el akartak bocsátani a munkahelyéről, mert idegileg már teljesen kimerült, az idegösszeroppanás szélén állt, de az Emmaus-házban lerakta terheit, Isten segítségével megszabadult a bajaitól, és a munkahelyére visszatérve jobban tudott teljesíteni, mint előtte bármikor. Egy másik alkalommal a kis konfirmandusok a hét végén nem akartak hazamenni, többen bevallották, hogy érkezésükkor a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne elmenekülni onnan. Az Úr Jézus Krisztus azonban ébredést adott közöttük. Megrendülten tapasztaltuk Isten Szentlelkének hatalmas munkáját. Egész nyáron át minden héten találkoztak a fiatalok ezután, ott ültek a karzaton a templomban. Ősszel az iskolakezdés után pedig új ifjúsági csoport indult velük – meséli a lelkipásztor.

Hatalmas levegővétel
Egy ilyen hely a szolgálónak is sokat jelent – folytatja Somogyi Péter. – 1996-ban az Úr elvezetett minket az ottani szolgálatból, könnyek között búcsúztam. Az utolsó ifjúsági hét után egyedül maradtam az egyik földszinti szobában. Nem tudtam elképzelni, hogy nem szolgálhatok ott többé. Nem is igazán tudom szavakba önteni, mi volt a szívemben, úgy éreztem, hogy elfogyott a levegőm és megfulladok. Aztán néhányan észrevették, hogy még ott vagyok, leültek mellém és együtt imádkoztunk. Isten újra betöltött a szeretetével, békességével, és ez olyan volt, mint egy hatalmas levegővétel. Akkor még nem tudtam, hogy annak a nyárnak a végén újra ott leszek Nyárlőrincen. A gyülekezet hívott meg egy hétre, de már magammal vittem az első csapatot a Budapest-Fasori gyülekezetből, és sokan közülük ott jutottak hitre. Ezt követően nyolc éven át rendszeresen ott lehettem saját gyülekezetünk hetein, a családos heteken és a közös konfirmandus heteken.

A tűzoltók sem tudták megállítani
A sok felejthetetlen élmény közül az egyik csoda az volt, amikor bár égett az egész erdő az Emmaus körül, a ház mégis megmenekült.
– Gyakorlatilag végigégett az egész nyárlőrinci erdő, az ország több pontjáról érkeztek tűzoltók, hogy megfékezzék a lángokat, de nem sok sikerrel. Mi éppen egy gyerektábort fejeztünk be pénteken és vasárnaptól angol nyelvi hetet tartottunk volna. Abban reménykedtünk, hogy vasárnapra az oltásnak köszönhetően már megközelíthető lesz a ház, de végül azt az információt kaptuk, hogy nem tudják a tűzoltók sem megállítani a tüzet. Volt egy út, amit még nem zártak le a hatóságok, kimentünk az Emmaus-házhoz, próbáltuk locsolni a környéket, sokan jöttek segíteni a tanyavilágból és Kecskemétről is. A tűz azonban már húsz méterre megközelített minket, ráadásul ott állt egy hatalmas gáztartály is, ami a ház fűtését biztosítja. Végül már nem volt mit tenni, imádkozni kezdtünk. Ekkor a szél megfordult, és visszafogta a tüzet. Láttuk magunk körül a csonkig égett fenyőfákat, olyanok voltak, mint egy mementó. Kézzelfoghatóvá vált számunkra az Ige Ézsaiás próféta könyvéből: „Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged." Isten őrizte a helyet. Az a kép jutott eszembe, mint az ausztráliai bozóttüzeknél, hogy amikor nem tudják már a tüzet megfékezni, előre felégetnek egy területet, és a kiégetett helyen nem terjed tovább a tűz, az ott lévők megmenekülnek.

Az Emmaus-ház sok küzdelem és ellenállás közepette épült meg a kommunizmusban. Isten kirendelte a helyet és az embert, aki ezt kiharcolta és megépítette. Varga Lászlóval a ház megálmodásáról és felépítéséről beszélgetünk jövő heti cikkünkben. A lelkipásztor azt is elárulja, hogy miért éppen az Emmaus nevet kapta a nyárlőrinci tanyán épült lelki ház.