A csabdi református templomkert kajszibarackfával és szőlőtővel, a gyülekezet beiktatott lelkipásztorral, Szabó Zoltán Levente csabdi lelkész pedig immáron hivatalosan is rábízott testvéri közösséggel lett gazdagabb 2023. november 17-én. A Csabdi Református Missziói Egyházközség és meghívott vendégei ugyanis a lelkész beiktatása előtt ültetéssel kezdték az ünneplést, hozzájárulva ezzel egy régi álom megvalósulásához.

„A templom közvetlen környezete szemet és lelket gyönyörködtető adottságokkal rendelkezik, ezért szerettem volna olyan bibliai növényekből összeállított sétaösvénnyel gazdagítani, amely oktatási és elcsendesedési célokat egyaránt szolgálhat” – mesélt erről az álomról portálunknak Szabó Zoltán Levente. „Amikor az energiaválság miatt úgy gondoltam, hogy nem ez a terv lesz most a legfontosabb, ezért el kell engednem, akkor legnagyobb meglepetésemre az egyik gyülekezeti tagunk, akivel korábban beszélgettem erről, felásott egy kis területet és bevetette búzával és árpával, mert azok is szerepelnek a Bibliában.”

Van már többek között dézsás olajfájuk, cserepes narancsuk, gránátalmafájuk, babérjuk is. A kajszibarackfát Csabdi polgármesterének, Huszárovics Antalnak, a szőlőt pedig Tessely Zoltánnak, a térség országgyűlési képviselőjének köszönhetik. Azonban joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy a kajszibarack hol szerepel a Bibliában. „A Példabeszédek könyve 25. fejezetének 11. versében olvasható: »Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige.« Fráter Erzsébet A Biblia ételei című könyvében olvastam, hogy bár a héber nyelv alapján az aranyalmának narancsnak kellene lennie, de akkoriban nem ismerhették a narancsot azon a területen, ezért vagy birsalma, vagy kajszibarack lehetett. Nem akarom én eldönteni ezt a kérdést, de úgy voltunk vele, hogy legyen akkor mindhárom gyümölcs a kertünkben. Birsalmánk, narancsunk már volt, most pedig ültetünk kajszibarackot is.”

Az ültetésében Balog Zoltán dunamelléki püspök és zsinati lelkészi elnök, Hajdú Szabolcs Koppány vértesaljai esperes, Huszárovics Antal polgármester, valamint a sövényfalvi testvérgyülekezet lelkipásztora, Székely Szilárd segített Szabó Zoltán Leventének.


Aki fát ültet, hosszú távra tervez – fogalmazott ünnepi beszédében Huszárovics Antal. Kifejtette, hogy a református gyülekezetnek olyan lelki vezetőre van szüksége, aki képes segítő szándékkal fordulni az emberek felé, együttérezni velük, és ha szükséges, a helyes útra terelni őket.
„Szabó Zoltán Levente személyében nagy tudású, kreatív gondolkodású embert ismertem meg, aki mindezen képességek birtokában van, és aki az elvégzett munkája során már eddig is értékes programokkal, új lehetőségekkel gazdagította közösségünk életét” – emelte ki a település polgármestere.




Hosszú út az elhívásig
Szabó Zoltán Levente meglehetősen későn, 57 évesen kezdte meg teológiai tanulmányait. „Felmenőim és közeli hozzátartozóim között is vannak lelkészek, de én akkor kaptam elhívást a lelkészi szolgálatra, amikor elkezdtem kutatni a felmenőimet, és emiatt a Ráday Könyvtárban és Levéltárban is jártam. Egy szerdai napon láttam a felhívást a Ráday utcai portán, hogy csütörtökön nyílt nap lesz a Hittudományi Karon. Aznap elkezdett foglalkoztatni ez a lehetőség, így megérdeklődtem a karon, hogy 57 éves ember járhat-e nappali tagozatos képzésre. Közölték velem, hogy igen, csak péntekig be kell adnom a papírokat. Mondtam, hogy akkor nyilván én valamit félreértettem az Úr hívásából, mire bátorítottak, hogy adjak be legalább egy papírt péntekig, és akkor a többit majd később” – mesélte.



Ezután fölhívta feleségét azzal, hogy este feltétlenül meg kell ezt beszélnie vele. „Azt mondta, hogy nem kell estig várni, mert mindenben támogatni fog, csináljam csak, és már hosszú ideje látja rajtam, hogy ebbe az irányba tartok. Ez meglepett, mert én tényleg úgy éltem meg, hogy egyik percről a másikra érett meg bennem a döntés, de ezek szerint hosszabb folyamat eredménye volt. Korábban bölcsészkaron tanultam, ahol Ravasz Lászlóról írtam a szakdolgozatomat, emellett irodalmi szárnypróbálgatásaimban is megjelent, mennyire meghatározó számomra a református hitem. Tehát biztos, hogy voltak előjelei az elhívásomnak.”



Rokonai közül külön kiemelte Szénási Sándorné Szabó Juditot, akinél sokszor járt Vereben gyerekkorában. „Tőle kaptam azt az inspirációt, amely egyértelművé tette református voltomat, ezért az egyetemen a legelső legációnál Verebre kértem magam, amely akkor éppen Lovasberényhez, a vértesaljai esperesi székhelyhez tartozott. Így ismerkedtem meg Hajdú Szabolcs Koppány esperessel. Évekig nem is gondoltam erre, de amikor elkezdődött a gyakorlati évem, legnagyobb meglepetésemre az esperes úr fölhívott engem, hogy Csabdiban fél éve nincs lelkész. Mivel elég tapasztalattal rendelkezem, hiszen egy évet ösztöndíjasként a genfi magyar gyülekezetben szolgálhattam, nem akarok-e oda menni. Így kerültem Csabdiba a gyakorlati évemre, majd itt maradtam későbbre is.”

Ajándékba kapták egymást
Az ünnepi istentiszteleten Balog Zoltán dunamelléki püspök és zsinati lelkészi elnök szolgált igehirdetéssel Az apostolok cselekedetei 27. fejezetének 9. versétől kezdődő szövegrésze alapján. A felolvasott igeszakaszban Pál apostol Rómába menet hajójával több napon át tartó viharba kerül, de Isten kijelenti neki, hogy meg fog menekülni mindazokkal együtt, akik a hajón vele vannak, mert neki ajándékozta őket.



„Vihar nélkül nehéz leélni az emberi életet. Nemcsak a lelkünkben szokott vihar tombolni, hanem közösségeink életében is lehetnek viharok, ráadásul a világban is viharok tombolnak körülöttünk” – fogalmazott a püspök. Kiemelte: Isten az, aki a viharokat és a boldog szakaszokat elhelyezi életünkben. „A viharnak nemcsak oka van, de célja is. Ha nem értjük, mi történik velünk, elsődlegesen ne az okokat keressük, hanem a célját! Akkor megértjük, hogy nincs olyan helyzet az életünkben, amelyből Isten nem tudna olyasmit kihozni, hogy közelebb kerüljünk Hozzá és egymáshoz. Jónak, rossznak csak ez lehet célja.”



Az igeszakasz legfőbb üzenete számunkra, hogy Isten ajándékba adta Pálnak azokat, akik ott voltak vele – tette hozzá. „Akit Isten elhívott, annak ajándékba adja azokat, akik körülötte vannak. Ajándék minden feladat, amelyet életünkben kapunk, a lelkészi elhívástól a szülői szerepig. És ez az ajándék mindig öröm forrása.” Balog Zoltán szerint öröm fakad abból is, hogy vannak, akik akkor is vállalják a küldetésüket, amikor viharos szelek fújnak. „Lelkipásztori hivatásunk alapja, hogy azért van küldetésünk, mert van, aki a küldetést adja: a Mindenható Isten teremti meg a feltételeket és az elhívást azoknak, akiket elhív. Akkor vagyunk a helyünkön, ha ennek fényében fogadjuk el hivatásunkat, szülőként, nagyszülőként, lelkészként vagy más foglalkozásban.”



Mivel nem magától értetődő, hogy hol a helyünk, újra és újra fel kell tennünk a kérdést, hogy helyünkön vagyunk-e. Isten azonban azzal bíztat minket, hogy ne féljünk, mert a kezünkbe adja a körülöttünk lévőket. „Az Ajándékozó köt össze minket gyülekezetünkkel. Isten ajándékba ad bennünket egymásnak. Egymásra vagyunk bízva, és ez felülír minden személyes véleményt egymásról. De ha Isten ajándékot ad az embernek, azt számon is kéri minden nap, amikor Isten elé visszük imádságban mindazokat, akik ránk vannak bízva. Isten ajándéka mindig formál bennünket, változtat rajtunk, így lelkipásztor és gyülekezete összenőhetnek, ha odafigyelnek egymásra.”



Nincs szebb ajándék
Szabó Zoltán Leventét Hajdú Szabolcs Koppány iktatta be csabdi lelkipásztori tisztségébe, átadva neki az egyházközség pecsétjét és kulcsát. A vértesaljai esperes kiemelte: könnyedség, hogy a lelkésznek csak pecsétet kell ráraknia a lapra, hogy hitelesítse szavait, míg Krisztus urunknak ennél jóval több kellett ahhoz, hogy hitelesnek lássák. Könnyebb a dolgunk az első keresztyéneknél is, akik nem találtak maguknak templomot, mégis ajtókat kerestek a közösséghez. Szabó Zoltán Leventének megadatott mindkettő, de akkor is ki kell tartania, amikor nincs tető a templomon – akár szó szerint, akár átvitt értelemben értjük ezt.



Ezután az ünnepségen jelen lévő palástos lelkipásztorok is Isten áldását kérték egy-egy igeszakasszal Szabó Zoltán Levente csabdi szolgálatára.



A település keresztyén felekezetei nevében Szebik Károly evangélikus lelkész mondott köszöntőt. Felidézte, hogyan fogtak össze katolikusok, evangélikusok és reformátusok annak érdekében, hogy a protestáns felekezeteknek is temploma lehessen Csabdiban. Az összefogás erejét ő is számtalan alkalommal megtapasztalhatta már.



Székely Szilárd sövényfalvi lelkipásztor köszöntőjében felidézte: a csabdi és a sövényfalvai egyházközségek 2018-ban lettek testvérgyülekezetei egymásnak, a mostani alkalom pedig lehetőséget teremt arra, hogy ez a kapcsolat megerősödjön. A két lelkipásztor fél évvel ezelőtt Sövényfalván együtt adhatott hálát az ottani templom megújulásáért, a lelkészbeiktatás előtt pedig közösen ültettek gyümölcsöt. Székely Szilárd reménykedik benne, hogy az ő szolgálatuk is gyümölcsöket terem majd, hogy legyen mit továbbadniuk másoknak.



A volt évfolyamtársak nevében Bárdos-Blatt Boglárka, a Szigetvár-környéki Gondozó Egyházközség lelkésze mondott köszöntőt. Közös élményeik felidézése mellett kiemelte a csabdi lelkész odaszánását és forgószélnek megfelelő energiáját, amely példamutató volt mindannyiuk számára.



Szénási Jonathan Sándor református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház börtönmissziójának vezetője a rokonok nevében mondott köszöntőt. „Mi az Úrral való közösségünkből jövünk a templomba, hogy az Isten igéjét hirdessük, és minden egyes alkalommal az Úrhoz megyünk vissza” – emlékeztette családtagját, akire előzőleg héber nyelven is áldást kért.



A gyülekezet nevében a hittanos gyerekek köszöntötték lelkészüket egy rövid műsorral, amely során verset szavaltak és igeszakaszokat olvastak fel a Szentírásból.



Szabó Zoltán Levente válaszában kiemelte: amit ezen a napon kapott, annál nincs szebb ajándék. Hogy valamit ebből vissza is adjon, sorra köszönetet mondott mindenkinek, elsőként a feleségének, aki végig mindenben mellette volt. A lelkész ezután köszönetet mondott rokonainak, a gyülekezet szolgálóinak, a meghívott egyházi és világi tisztségviselőknek, évfolyamtársainak, valamint az őt annak idején kibocsátó Kispest-Rózsatéri Református Egyházközség lelkészének, Ablonczy Kálmánnak is, aki segített neki elindulni ezen az úton.



Az ünnepség az istentisztelet után szeretetvendégséggel zárult.


Barna Bálint
Képek: Nagy Botond