Amikor egy régi templom újjá lesz, rádöbbenhetünk, hogy az építkezés és az alkotás jóval könnyebb feladat, mint a megújítás – fogalmazott Bogárdi Szabó István. A püspök a Római levél 13. részének 8–12. közötti versei alapján mondta el igehirdetését, a felolvasott szakaszban Pál apostol a szeretetlenség sötétségéről és az azt legyőző isteni szeretet világosságáról beszél.

A templom felújítása az egész gyülekezet számára komoly feladat, amely nemcsak anyagi áldozatot kíván, hanem imádságot, lelki és szellemi odaszánást, sőt, a gyülekezet szeretetét is.„Megdöbbentő, mennyivel jobban szeretjük tárgyainkat, mint egymást, ezért is égbekiáltó, amiről Pál beszél. A római levél elején világossá teszi, mindannyian betöltettünk hamissággal, hamisak lehetnek imádságaink, ígéreteink, a hitéletünk. Ezt a hamisságot azzal győzzük le, ha szeretjük Istent és felebarátainkat, hiszen közel van hozzánk az üdvösség, ezért kell felébrednünk a szeretetlenségünkből. A templom szent hajlék, nem használati tárgy. Akkor tudjuk szentté tenni, ha hálás életet élünk, és betöltjük a szeretet törvényét.”

Az ünnepi istentisztelet a hálaadás egyik kifejezése, de a hálára már önmagában is ok, hogy a járvány ellenére a reformátusok és a meghívott vendégek a templomban gyűlhettek össze – erről már Takaró András beszélt. A délpesti esperes szerint korunk technikája egyházunknak is számos lehetőséget biztosított, de az elmúlt időszak komoly lelki törést okozott kapcsolatainkban, így a felújított templom a megújulás egyik kiemelt jelképe lehet.
 „Az idősek, de már a fiatalabbak is attól félnek, hogy a templomban kapják el a vírust, a maszkok látványa ezt a félelmet csak továbberősíti. Isten most megkongatta a vészharangot, hogy újra a küldetésünkre figyeljünk, fontossá váljanak kapcsolataink, és ismét megtöltsük templomainkat – nem félve, de a szabályokat betartva. Azt kívánom, hogy az újrakezdéshez kapott csodálatos környezet valóban alkalmas legyen a gyülekezet lelki építésére. Sursum corda – emeljük fel szívünket!”

A felújítás során többek között víztelenítették a falakat és a lábazatot, az esőcsatornák egy részét szikkasztóba vezették, kialakították a külső templomteret. Járdákat, mozgáskorlátozott-feljárót építettek, a régi fűtéscsöveket leszerelték. Ezek teljes anyag- és munkadíját az egyik gyülekezeti tag állta. A tápiószelei templomot, a szószéket leszámítva, az alapoktól a tetőszerkezeten át a toronyig felújították, kicseréltek minden ajtót és ablakot, elkészült a belső festés, új járólapokat raktak le, korszerű fűtéskazánt szereltek be, új mikrofont és hangszórókat szereltek fel.

A teljes költség közel 77 millió forint volt, ebből a magyar kormány a Dunamelléki Református Egyházkerületen keresztül 70 millió, a Bethlen Gábor Alapkezelő 800 ezer forintot biztosított. A gyülekezeti tagok 6 millió forintot adakoztak a felújításra.

A járványhelyzet miatt a gyülekezeti kórus és az ifjúsági csoport szolgálatát kivetítőn közvetítették, majd Nagy József Mihály köszöntötte a gyülekezetet.
„Minden keresztyén közösségben ott van a gonosz, de ott vannak az Isten bölcsességével megáldott hívő testvérek is, akikkel együtt munkálkodhatunk Isten dicsőségére, minden feladatot Istennek tetszőn kell elvégeznünk. Azt tapasztaltam, hogy a Szentlélek felruházott minket bölcsességgel, erővel, kitartással, sokszor az idősebbek több erővel bírtak, mint a fiatalok. Hiszem, hogy amivel Isten örömére szolgáltatok, azzal kincseket gyűjtöttetek a mennyben, és jutalmat kaptok a maga idején.”
A lelkipásztor Mózes második könyve alapján elmondta, a református lelkész hasonló a prófétához, aki Isten szavából semmit sem enged, hirdeti az Igét, tanítja és vezeti a gyülekezetet, közben szent hajlékot épít, azt gondozza és ápolja.

A templomfelújítás ennek a küldetésnek a része, amely széthúzhatja, de össze is kovácsolhatja a közösségeket. A tápiószelei református gyülekezet ez utóbbira példa, a közösség felújított templomával együtt a megújulás jelképévé válhat.

Képek: Somogyi Csaba