Nehéz, ínséges körülmények között mutatkozik meg leginkább, mennyire fontos a gyülekezetplántálás, a hitbéli közösség építése. Most, amikor a koronavírus-járvány miatt egyházközségeink ismét távolléti megoldásokra kényszerülnek, a közösségek összetartó ereje folyamatosan próbára van téve. Kétségtelen, hogy sok mindent el kell ilyenkor engedni, sok mindenről le kell mondani, és ez sokszor a legaktívabb és legösszetartóbb gyülekezeteknek is nehéz. Mégis, pont a legaktívabb és legösszetartóbb gyülekezetek azok, amelyek példát mutathatnak mindenkinek abban, hogyan kell a hasonló helyzeteket lehetőségként felfogni és új utakat találni egymáshoz és másokhoz.

A Pusztaszabolcs-Szabadegyházi Református Missziói Egyházközség története e tekintetben nemcsak azért érdekes, mert az online térben is közösen keresik a Krisztushoz vezető utat, hanem azért is, mert elsősorban a korábbi évek gyülekezetplántálásának köszönhetik, hogy építkezésre használhatják fel ezt az időszakot. Tverdota-Vass Edit Szeréna azért lett öt évvel ezelőtt az egyházközség lelkipásztora, mert a misszióhoz és a gyülekezetépítéshez kapott ajándékot az Úrtól. Ezt az adományt korábban már két másik gyülekezet élén is kamatoztathatta: a tradicionális népegyházi keretek közül kimozdulva gyűjtött munkatársakat maga köré, akik később nélküle is folytatták a gyülekezeti munkát.

Tudatos építkezés
A Pusztaszabolcs-Szabadegyházi Református Missziói Egyházközség jelenleg még a Dunamelléki Református Egyházkerület segítségével működik, de próbál megerősödni és eljutni az anyaegyházközség státuszába. Jelenlegi formájában öt éve alakult missziói egyházközséggé, de az itteni református gyülekezet már nyolcvanöt éves múltra tekint vissza. „Öt évvel ezelőtt a szórványlétből kellett tudatos gyülekezetépítésbe kezdenünk, aminek tulajdonképpen még az elején tartunk. Az egy gyülekezetet alkotó két településrész két teljesen különböző mentalitással rendelkezik, ezért is kihívás egyező hitre jutni mindkét gyülekezetrésszel” – magyarázta portálunknak Tverdota-Vass Edit Szeréna.

Pusztaszabolcs életében komoly szerepet tölt be, hogy vasúti csomóponton fekszik, Szabadegyháza esetében pedig az egykori szeszgyár ilyen tényező, amely ma már bioetanol-gyárként üzemel. Ennek a két településnek a lakossága kapcsolódott be a gyülekezetrészek életébe. „A két katolikus többségű településen nem egészen 10% körüli a reformátusok száma. Mi nem a létszámunkra, hanem sokkal inkább az aktivitásunkra építünk. Áldásként élem meg az itteni építkezés lehetőségét, annak ellenére, hogy ez egészen másfajta út, mint amit a korábbi gyülekezetekkel kellett végigjárnom. Ha Isten megengedi, talán közösen sikerül valamiféle példaértékű modellt felvázolnunk. Ez a doktori disszertációm témája is.”



Ideérkezve először azt nézte meg, hol tart a gyülekezeti élet. „Próbáltam megérteni a szórványléti gyülekezeti forma kontextusát. A meglévő szerkezetet, állapotokat figyelembe véve kezdtem el ismerkedni a településsel, a gyülekezettel, a többi felekezet helyi közösségeivel. Mint gyakorló nyelvtanár tanítottam a településen a gimnáziumban, illetve a szakközépiskolában és az általános iskolában, valamint igyekeztem keresni a kapcsolatot az óvodai dolgozókkal és az óvodások családjaival is. Hozzájuk képest próbáltam elhelyezni magam a közösségben. Mindezek tudatában használtam fel a tizenöt éves gyülekezetépítési tapasztalatomat és ismereteimet, és kértem Isten jelenlétét, hogy Lélek által mutassa meg az utunkat.”

Az elmúlt öt év elsősorban arról szólt, hogy összeálljon a gyülekezetépítéshez szükséges munkatársi közösség. „Hitük különböző stádiumában lévő embereket kerestem fel, és a velük való beszélgetések után igyekeztem tudatosan megláttatni velük azokat az ajándékokat, amelyek bennük vannak. Majd ez alapján közösen találtuk ki, hogy milyen területen szolgálhatnának. Mindennek köszönhetően most már eljutottunk odáig, hogy én lelkészként – a gyakorlatot tekintve – a gyülekezeti élet koordinálásáért, a pasztorálásért vagyok felelős, valamint a gyülekezetünk felnőtteivel, családjaival való kapcsolattartásért; minden más munkát átvettek tőlem a gyülekezeti munkacsoportok.”

Már van főállású hitoktatójuk, aki mind a két település óvodáiban és iskoláiban megtartja a hittanórákat, és átvette a konfirmációi felkészítést. Vannak ifjúsági munkások, akik az ifis alkalmakért felelnek. Van, aki a kommunikációért felelős, és van, aki rendszeresen látogatja az időseket és kapcsolatot tart velük. „A presbiteri csapat nagyon komoly munkatársi közösség, ez hatalmas ajándék. Ennek gyümölcse, hogy tagjai komolyan beleállnak egy-egy szolgálatba a szakterületüknek megfelelően. Például ők végezték el a felépült közösségi házunkban az egész villamosrendszer kiépítését, Isten dicsőségére fölajánlva a munkájukat. Ez komoly, strukturált, tudatos építkezés eredménye.”



Pandémia idején
Idén tavasszal az online térbe kényszerülés még rövid, átmeneti kényszernek tűnt. Leteltével a gyülekezet nagy reménységgel várta azt az időpontot, amikor a frissen felépített gyülekezeti ház benépesülhet, ezért nehéz volt ősszel azzal szembesülni, hogy a birtokba vétel eltolódik. „Nagyon gazdag októberi programsorozat volt mögöttünk: regionális ifjúsági találkozót szerveztünk a reformáció ünnepségsorozatához kapcsolódóan, 85. születésnapját ünnepeltük a templomnak, a harmadik októberi vasárnapon pedig egy gyülekezeti munkatársunk gyerekét kereszteltük meg, és ezután a lendület után nehéz volt közösségileg feldolgozni, hogy megint online térbe kerülünk” – mesélte a lelkipásztor.

Első lépésként rögtön átbeszélték a lehetőségeket. „Látnunk kellett, hogy egy olyan helyzet áll fenn, amelyhez igazodnunk kell, és amelyben új utakat kell találnunk. Ilyenkor paradigmaváltásra, szemléletváltásra és rugalmasságra van szükség. Hiszem azt, hogy akiket arra rendel az Isten, hogy egy gyülekezet élére kerüljenek, azoknak látást, illetve víziót is ad. Hogy hogyan tovább, azt Isten útmutatásával a lelkésznek és a munkatársi közösségének együttesen kell kidolgoznia. Ez ugyanis nem egy ember felelőssége, hanem a teljes munkatársi közösségé. A presbitériummal való megbeszélés után közös döntéseket hozunk, és ezután a második lépés, azaz a megvalósítás is közös erővel történik.”

A vasárnapi istentiszteleteket most a helyi kábeltévé szakemberének segítségével csütörtök esténként veszik fel, ezeken az alkalmakon külön csapat szolgál. Szombatig a tévés szakember megszerkeszti az anyagot, majd az egyik gyülekezeti presbiter munkatársunk feliratozza és végleges formába önti, azután feltölti a gyülekezeti YouTube-csatornájára, hogy vasárnap mindenki számára elérhető legyen. „A hétköznapi alkalmainkról sem szerettünk volna lemondani, hiszen ezek is része annak a folyamatnak, amely során lépésről lépésre tanuljuk meg, mit szeretne Isten és hol tartunk ezen az úton. Ezek közül van, amit a két település közössége közösen tart, van, amit pedig külön, de egy az utunk.”



Amit csak meg lehet valósítani az online térben, azt megpróbálják ott megoldani, és közben bíznak benne, hogy Isten majd elhozza egyszer a gyülekezet számára a személyes újrakezdés idejét. „Külön online bibiaórák helyett most összevont alkalmakat tartunk, ahol a Lélek ajándékait vesszük végig. Bibliatanulmányozással kezdünk, majd a presbiterek és a bekapcsolódó gyülekezeti tagok segítségével keressük az Ige, valamint kérdéseink és válaszaink alapján, hogy kinek milyen adományok adattak. Ezután átbeszéljük, hogy mely területeken szolgálhatunk egy-egy ajándékkal. Egy-egy alkalom még a lezárulta után is napokig ott kísér sokunkat egyéni csendességeinkben. Ezért is tudjuk lehetőségként megélni ezt az új utat.”

Szombatonként délutántól estig zajlanak az online ifjúsági alkalmak. „Nagy ajándék, hogy ezeken a feladatokon sem egyedül kell gondolkodnom, hanem itt is segít engem egy négyfős munkacsoport. A tagjai részben fiatalok, ismerik a mai technikát, együtt gondolkodnak, visszajelzéseket kérnek az ifisektől, kommunikálják az igényeket, és ezek figyelembevételével döntenek. Most például azon gondolkodnak, hogy a mikulásestét hogyan oldják meg, de már vannak erre is kreatív ötleteik. Kihívás lesz az is, hogy a regionális ifjúsági találkozó adventi alkalma milyen formában valósulhasson meg – dicsőítő blokkokkal, tanítói blokkokkal és kisközösségi blokkokkal. De együtt utat fogunk találni.”

Edit női lelkészként nem vesz részt a gyülekezeti férfikör alkalmain, ezért a gyülekezeti férfiak mindig újabb és újabb környékbéli férfi lelkészt kérnek fel ezek vezetésére. „A személyes jelenlét idején az alkalmaiknak része volt az asztalközösség is, ami most nyilván nem valósítható meg. Egy férfi presbiterünk vezetésével most azon dolgoznak, hogy havonta legalább egyszer össze tudjanak online gyűlni, és egy-egy ilyen alkalmon konkrét ima körül találjanak vezetést.” Virtuális térben valósulnak meg idén a közösségi adventi esték is, amelyekre eddig mindig vendégelőadókat hívtak meg. Ezt a meghívást valószínűleg online előadással fogják kiváltani.



A virtualitáson túl
Nagy kihívás most az idősek elérése, akik nem minden esetben rendelkeznek az online kapcsolattartáshoz szükséges technikai háttérrel. „Esetükben lehetségesek a rövid, kellő elővigyázatossággal, maszkban és tágasabb térben lebonyolított személyes látogatások. Az istentiszteletek rövidített, kinyomtatott változatát személyesen adjuk át nekik. Ez apropó arra, hogy munkatársaink akár kerítésen kívülről a szabadban rövid beszélgetésbe bonyolódjanak velük, megkérdezzék, hogy vannak, mik a nehézségeik és örömeik. Az advent során eljuttatunk számukra egy-egy szeretetcsomagot, hogy ebből is érezzék, gondolunk rájuk. A diakóniai bizottság emellett aktívan figyeli a rászorulókat” – sorolta Edit.

Az online imaalkalmak nem működtek úgy, ahogy szerették volna, ezért erre kreatív alternatívaként az imaséták megoldását találták ki. „Az imaséták a két különböző településrészen két különböző időpontban valósulnak meg. Minden alkalommal egy adott településrészt járunk be, lehetőleg megállva egy-egy intézmény előtt, legyen az orvosi rendelő, mentőállomás, polgármesteri hivatal, iskola, óvoda, szociális központ, és ott Isten elé visszük azoknak az ügyét, akikről tudjuk, hogy az életük az adott intézményhez kapcsolódik. Valamint egy-egy útkereszteződésnél is megállunk, hogy fohászkodjunk a környéken élőkért vagy az egész településért. Új módokon próbálunk szolgálni, hiszen arra hívattunk el, hogy közbenjárjunk másokért.”

A lelkigondozás részben megoldható online, részben nem. „A lelkigondozás az a működő területe a gyülekezeti munkának, amely tényleges alapját képezi a közösségépítésnek. Munkatársi szinten most is megoldott a párbeszéd. Heti rendszerességgel találkozunk, ilyenkor kellő óvatosság mellett sort kerítünk személyes tanácsadásra is. Ezek nélkül nem is működne a folyamatos munka, de a szolgálatot végzők a közös alkalmakon túl is keresik egymással a személyes kapcsolatot. Akkor működik a közösség, ha folyamatosan tudunk a másikról, folyamatosan elmondhatjuk, hogy miben vagyunk, és folyamatosan van arra lehetőség, hogy letegyük egymás társaságában a terheket és beszélhessünk róluk.”



Ugyanakkor a többi gyülekezeti taggal is fontos a folyamatos kapcsolattartás. „Ha másként nem oldható meg kellő elővigyázatossággal sem, akkor online vagy akár telefonon is. Most nyilván korlátozottak a személyes találkozókra a lehetőségeink, de az megadatik, hogy az utcán jártunkban-keltünkben tudjunk találkozni egymással és ilyenkor akár 20 perces beszélgetéseket lefolytassunk. Lehetőség van akár névnap vagy egyéb alkalom apropóján felhívni az ünnepeltet és elhívni őt egy szabadtéri sétára. Ezeket a találkozásokat úgy kell azután alakítani, hogy tényleg előjöjjön, hogy van, és mik a nehézségei, kihívásai. Fontos, hogy érezzék: most is figyelünk rájuk. Erről szól a mi utunk – pandémián innen és túl is.”


Barna Bálint
Képek: Pusztaszabolcs-Szabadegyházi Református Missziói Egyházközség, Füle Tamás