Sokéves vágya valósult meg a református gyülekezetnek: templomuk és gyülekezeti központjuk alapkövét tették le szeptember 22-én. A hálaadó ünnepi istentiszteletnek az evangélikus templom adott otthont, az alapkövet a Szabadság út 71. szám alatti telken helyezték el. A közösség jelenlegi temploma, gyülekezeti háza és parókiája már nem nyújt elegendő helyet a gyarapodó gyülekezetnek, de a templomépítés oka és célja ennél jóval többet jelent a budaörsi reformátusoknak: városuk lelki újjászületéséért építkeznek.

Sohasem a saját dicsőségünkre
Bogárdi Szabó István püspök a Krónikák első könyve huszonkilencedik részének első nyolc verse alapján hirdette az igét, amelyben Dávid király Izrael népéhez szól, és elmondja, a templomot nem ő, hanem fia, Salamon fogja felépíteni. „A király szíve vágya volt, hogy kőtemplomot építtessen, ahol a szövetség ládáját nyugalomban tudhatják. Salamon, bár fiatal, alkalmassá vált arra, hogy a templom az ő felügyelete alatt épüljön föl. A budaörsi gyülekezet fecskefészek, amely most templomot épít, Isten alkalmassá tette a közösséget, hogy régi vágyukat megvalósíthassák.”

„Az ószövetségi történet kulcsa, hogy a zsidó nép szabad akaratából adott a templom felépítésére. Ha valaki Isten ügyének akar adni, ne a saját dicsőségét keresse, ne azért adjon, hogy megemlegessék, hanem szabad akaratból. Minden szabadság-meghatározás önáltatás, ha nem Isten dicsőségére élünk, mert a szabadság Isten különleges ajándéka az embernek. Bár szabadnak születünk, ezt mégsem érezzük életünk során, mert a nagyravágyásunk, hamisságunk, gőgünk megkötöznek minket. Ha Jézus nem szabadít meg bennünket, a modern ember szabadsága csak papíron létezhet.”

Dávid király azért is akart templomot építeni, mert a szövetség ládájában a tízparancsolat kőtábláit őrizték, ezek voltak az Istennel kötött szövetség legfontosabb alapokmánya, Dávid ezt a szövetséget akarta megerősíteni a templom felépítésével. „Nem tudunk szabadok és boldogok lenni, ha az életmódunk ezt nem teszi lehetővé. Ma valóban szabadságban élhetünk történelmi távlatból nézve, ezért egyedül mi válhatunk saját szabadságunk és boldogságunk akadályává. Aki szabad akaratából a szabadító Istennek akar adni, az adjon. Ezért építünk templomokat, hogy az Istennel való szövetségünk erősödjön, ehhez a tőle kapott szabadság szükséges. A budaörsi református templom is azért épül, hogy a szabadító Isten dicsőségét hirdesse.”

Az istentisztelet után Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, Bogárdi Szabó István püspök, Nyilas Zoltán északpesti esperes és Petőné Püski Ilona lelkész tette le a templom alapkövét. Az ünnepség a köszöntésekkel folytatódott.

A krisztusi út közös
Soltész Miklós elmondta, az agglomerációs településeken megnőttek a református közösségek. „A templomokat építő, bővítő gyülekezetek támogatásra szorulnak, Budaörsön is ez a helyzet állt fenn. Vannak olyan ügyek, amelyek esetében jelentéktelen, hogy ki melyik párt, politikai szövetség tagja. A templomépítés olyan ügy, amely szövetséget, összefogást igényel. Életünk során előbb-utóbb eljutunk arra, hogy Istennel kell szembesülünk, és jó esetben megtaláljuk a hozzá vezető utat. A krisztusi út közös, nagyon örülök, hogy a budaörsi keresztény felekezetek ezen az úton járnak. A templomba járó közösségekért is mindent meg kell tennünk, így azért is, hogy a most épülő templom minél hamarabb elkészülhessen.”



Wittinghoff Tamás polgármester is köszöntötte az egybegyűlteket, többek között a református gyülekezet történetét ismertette. „Budaörs szinte kizárólag katolikusok lakta falu volt, egyetlen templommal. Az első református család 1917-ben telepedett le, a gyülekezet 1932-ben kezdett szerveződni. Templom híján a közösség a vasútállomás elsőosztályú várótermében tartotta istentiszteleteit, a gyülekezet hivatalosan 1941-ben jött létre, a mostani templom épületét 1949-ben kapták meg. A most épülő gyülekezeti központ építészetileg is lenyűgöző, amely szépen illeszkedik majd Budaörs városképébe. Az alapkőletétel a kezdet, a későbbi nehézségekhez városunk önkormányzata minden tőle várható segítséget megad.”

Aki nem hagy el minket
Nyilas Zoltán köszöntésében elmondta, Isten ígérete teljesült be a most épülő templommal. „Az álmot sokszor követheti valóság, de ehhez támogatás, munka, elhivatottság kell. Ezért mondunk köszönetet az egyházi, állami támogatásért, és annak a családnak is hálásak vagyunk, akik ünnepségünket segítették. Ami most történik, azt unokáitoknak is mesélni fogjátok. A templomépítés mindig a legszentebb vállalkozás, hiszen ilyenkor az a ház épül, ahol Isten igéje szólít meg bennünket. Ez lesz az a hely, ahol a gyülekezet imái szállnak a mennyei trónus elé. Jákób is álmot látott, azonban ez kevés volt élete küldetésének beteljesítéséhez. Isten most nektek mondja: nem hagylak el titeket, amíg nem teljesítem, amit megígértem nektek. Hisszük és reméljük, hogy minden, ami itt készül, az jó és Istentől való, ezért tettük le most az alapkövet.”

Az istentisztelet végén Petőné Püski Ilona mondta el köszöntőjét. „Létezik számunkra igazi szőlőtő, amely életet ad nekünk. Sikerekre, kapcsolatokra vágyunk, de arra is, hogy békén hagyjanak minket. A városunkban jól látszódó kereszt arra emlékeztet, aki soha nem küld el senkit magától. Jézus Krisztushoz mindig fordulhatunk, vele mindig kapcsolatban lehetünk.  Azért építkezünk, hogy a Megváltót hirdessük, hogy minél többen megismerjék őt Budaörsön. Nehéz út áll előttünk, de folyamatosan az igazi szőlőtőre kell tekintenünk, hogy az életünk gyümölcsöző lehessen.”

Kisfaluból nagyváros
A gyülekezet lelkészét a településről, a templomépítés és a gyülekezet kapcsolatáról, az épülő templomról kérdeztük. Petőné Püski Ilona elmondta, Budaörs életét nagyon meghatározza a fővároshoz való közelsége, a település mintha Budapest egy kerülete lenne, ez leginkább az életmódban mutatkozik meg. „Sorra épülnek a bevásárlóközpontok és irodaházak, a forgalom nagyon megnőtt, így a település elvesztette egykori varázsát. A nagyvárosi élettel járó nyugtalanság is megjelenik Budaörsön, ez leginkább az utakon figyelhető meg. Az autentikus katolikus svábság szinte teljesen eltűnt, a ’80-as években még lehetett hallani sváb beszélgetést a buszokon.”

Mint kiderült, a hírhedt 1946-os ki- és betelepítések után a Felvidéktől kezdve Erdélyen, Zala megyén át Szabolcs-Szatmár-Beregig sokfelől érkeztek ide családok. A mostani Budaörs tehát összetett társadalmi képet mutat kertes házakkal, paneltömbökkel, bevásárlóközpontokkal. A római katolikus többségű településen görögkatolikus, evangélikus, baptista és református gyülekezet is működik, jó kapcsolatot ápolnak egymással, közösen szolgálnak a városért. A közös városi adventi gyertyagyújtásokon túl a gyülekezetek ifjúsági csoportjai is tartanak közös lelki alkalmakat.

Sokszínű közösség
A budaörsi református templomban vasárnaponként nyolcvan-száz fő van jelen, az istentisztelet mellett a kisbabás családoktól kezdve a fiatalokon át az idősebbekig minden korosztály számára adott a lehetőség a különféle lelki alkalmakra, de nem csak ilyen programjaik vannak, működik például kézimunkakör is. Az utóbbi években az egyházközség beosztott lelkésze, Miklósi Koppány férfikört vezet, ez nagy öröm a gyülekezetnek. „Azért imádkoztunk, hogy a gyülekezet férfi tagjai megerősödjenek hitben, lélekben. Úgy gondoltuk, egy külön nekik meghirdetett csoport sokat segítene ezen, hálásak vagyunk, hogy ez több éve működik nálunk.”

Megváltott, gyümölcsöző
A lelkésznő a gyülekezet küldetéséről is beszélt, amelyet a közösség vezérigéje, az Ézsaiás 43, 1. magyaráz a legtisztábban: Megváltottalak. „Ezt a igét elődeink felírták  nagy betűkkel a szószék mögötti falra, mi pedig megőriztük a templom bő tíz évvel ezelőtti felújításakor is, új betűkkel. A mostani templomépítéshez is választottunk egy bibliai igét a János evangéliumából, amikor a Megváltó arról beszél, Isten a szőlősgazda, ő a szőlőtő és mi a szőlővesszők. Budaörs korábban szőlőművelő település volt, az ige tehát kapcsolódik a városhoz, és a küldetésünkre is rávilágít. A szőlő ízt, illatot és színt is takar, Jézus által szeretnénk gyümölcsöző szolgálatot végezni városunkban. Ezért építünk templomot, nem pusztán azért, mert kicsinek bizonyult már a helyünk.”

A gyülekezet életében régi vágy a templomépítés, amely valódi motivációt képes adni. „Azon munkálkodunk, hogy a gyülekezeti tagok türelemmel legyenek az építés alatt. Hosszú évek óta törtük a fejünket, hol és hogyan tudnánk bővíteni a jelenlegi épületet, több tervet is megfogalmaztunk, sőt, konkrét tervrajzok is születtek. Az idő elteltével arra jöttünk rá, hogy a bővítés nem feltétlenül a legjobb megoldás, nagyon sokat kellene költenünk a mostani épületre, amely eredetileg sváb családé volt, a család egykoron üzletet működtetett benne. Mészkőből épült, nincs szigetelés, a vizesedés gyakori probléma, a fűtésrendszerrel is gondok vannak, és a telket sem célszerű bővíteni, így arra jutottunk, hogy új területet kell keresni.”

Befogadást üzenni
„A gyülekezet ebben a légkörben élt, azt érezték, hogy évek óta nem léptünk előre, ezért kell türelemre és kitartásra buzdítani a közösség tagjait. Lelkésztársammal azokról a bibliai könyvekről, fejezetekről beszéltünk, ahol templomépítésről van szó, nyilván nem mindig ez volt a téma, de folyamatosan keressük, mit kaphatunk az ószövetségi elődöktől.”

A lelkésznő a tervezett épületegyüttesről is beszélt. „A templommal, gyülekezeti központtal azt szeretnénk üzenni, hogy befogadó közösség vagyunk. Fontosnak tartjuk, hogy az utcáról belépve ne maga a templom fogadja az érkezőket, hanem legyen előtere, ahol leülhetünk, megihatunk egy kávét, ahova bárki beléphet az utcáról. Ez a tér nagy üvegfelületekkel nyílna az utcára, ezzel is üzenni szeretnénk. Többfunkciós helységek is szerepelnek a tervek között, a templomteret és a gyülekezeti termet össze lehet majd nyitni, a földszinten az előtérből nyílik majd a lelkészi hivatal. Az emeleten egyéb termek épülnek. A templomtér a karzattal, hozzákapcsolható gyülekezeti teremmel együtt mintegy 220 fő befogadására lesz alkalmas, az épületet várhatóan 2020 nyár végére fejezik be.”

Képek: Somogyi Csaba, Füle Tamás