Élénk beszélgetések, megoldást kereső diskurzus, kegyelemben bízó attitűd jellemezte a nehéz helyzetben lévő egyházközségek konzultációját. Igei bevezetőjével Fekete Zoltán, bátaszéki lelkipásztor nyitotta meg a közös gondolkodás terét. A Korinthusiakhoz írt második levél 8. fejezetének 1- 6. versei alapján szólt arról a kegyelemben gyökerező jelenségről, amelyben a gyülekezetek adakozókedve nem az anyagi lehetőségeiktől, hanem a lelki meghatározottságuktól, az Isten megtapasztalt kegyelmétől függ.

„Az Ige arról beszél, hogy annak ellenére örömük van ezeknek a gyülekezeteknek, hogy van mit tűrni” – mondta a lelkipásztor, aki azt is kiemelte az Igéből, hogy bár lehet nagy szegénységben egy gyülekezet, mégis áradhat belőle a gazdagság. „Látni fogjuk, hogy nem a magunkéból adunk, hanem az Úr jóságának, javainak sáfárai vagyunk” – foglalta össze a lelkész, aki szerint fontos a tanítás, az intés és az Istentől jövő bátorítás is a gyülekezetek életében.

„Senkit nem krízismenedzsmentre hívtunk!” – kezdte Balog Zoltán felvezetését, melyben hangsúlyozta, hogy minden áldás, amelyet tapasztalhatunk, „mégis áldás”, vagyis a körülményeink ellenére való. „Nem a számok a munkánk bizonyítékai, nem ezek a döntőek, de olykor fontos ezekkel is szembenézni” – mondta az egyházi vezető, aki arról is beszélt, hogy van olyan gyülekezet is, ahol minden mérhető adat a prosperitásról beszél, de a lelkiélet akadozik. „Valójában ezek az igazán nehéz helyzetben lévő gyülekezetek” – fogalmazott a püspök, aki hangsúlyozta, hogy a gyülekezetek gondjai minden esetben az egyházkerület közös gondjai kell, hogy legyenek, amelyekre közösségi létformában, szigetek helyett kontinensként együtt kereshetnek megoldást a gyülekezetek. „Nem felülről szeretnénk ráerőltetni valamit a gyülekezetekre, hanem szeretnénk úgy osztozni a gondjaikban, mint akik közös teher alatt vagyunk együtt, és belső segítséget szeretnénk nyújtani.”  

A püspök beszámolt a két évvel korábban kezdődött folyamatról, mely azzal vette kezdetét, hogy lelkipásztorok és főgondnokok jelzései alapján kiderült: 51 dunamelléki gyülekezetnél vannak gondok. Közülük huszonöten fogadták el az egyházkerület meghívását a közös gondolkodásra. „Annak is örültem, aki visszautasította a meghívást, mert azzal, hogy válaszolt, kapcsolatba tudtunk kerülni vele” – mondta a vezető, aki szerint fontos, hogy az egyház visszanyerje az önfenntartó képességét. De azt is fontosnak tartja, hogy a gondokkal is közösségként nézzen szembe a dunamelléki reformátusság.

Arról, hogy mit is jelent szembenézni a gyülekezeteknek saját helyzetükkel, Esztergály Előd Gábor közgazdász, a Csömöri Református Missziói Egyházközség lelkésze, az MRE Diagnosztikai és Válságkezelő Munkacsoportjának vezetője beszélt. A szakember olyan módszert dolgozott ki, amelynek segítségével nemcsak a válsághelyzetet lehet időben felismerni, hanem segítséget nyújt abban is, hogy jó döntéseket hozzon egy-egy gyülekezet vezető testülete a közösség érdekében.
„Ez egy segítő szolgálat, amely érzelmi bevonódás nélküli reális képet tud adni a gyülekezetek valós helyzetéről. Mivel a felmérés anonim marad, őszintévé válik a diagnosztika” – mondta a lelkipásztor, aki a lelkészek családját is bevonja a felmérésbe, melynek során olyan összefüggések kerülnek világosságra, amelyek sokszor nem láthatók a gyülekezet hétköznapi működése során, mindez pedig magát a közösséget ösztönzi megújulásra.

„Rádöbbennek arra, hogy felelősségük van a gyülekezetük működésében” – fogalmazott a szakember, aki számára az eddig elvégzett vizsgálatok legnagyobb tanulsága, hogy olyan tapasztalatok kerülnek elő az elemzés során, amelyre más rendszer eddig nem nyújtott rálátást. Ez a módszer öt nagy területen vizsgálja a gyülekezetek életét: általánoságban, az emberi erőforrás (ezen belül a feladatmegosztás, a kapcsolatok, a kommunikáció, a személyiség vonatkozásában), a pénzügy, az életciklus és a betegség területén térképezik fel az erőforrásokat és a gyenge pontokat egyaránt. A kapott tükör pedig abban segít, hogy a gyülekezet lássa és kezelni tudja a saját helyzetét.

„Fontos a pénzügyi elemzés, de egyáltalán nem a legfontosabb” – hangsúlyozta a szakember, aki szerint minden pénzügyi helyzetnek van lelki gyökere. Annak is, ha egy presbitérium nem áll támogatóan a lelkészi fizetés mögé.

Az életciklus-diagnosztika jól adaptálható a gyülekezetek életére is, hiszen másra van szükség egy gyülekezetplántálásban és másra, ha a gyülekezet veszít a rugalmasságából – ezt öregedésként lehet definiálni.

„Egy gazdasági társasággal ellentétben az egyházközségek lehetősége, hogy újjá tud születni egy közösség” – mondta Esztergály Előd, aki beszámolt arról is, hogy bár 2025 nyarán könyv formájában is elérhető lesz a diagnosztikai módszer, de a lelkészek számára egynapos továbbképzések is indulnak majd Dunamelléken.

A válsággal azért lehet bátran szembenézni, mert szabadító Istenünk van! – fejezte be előadását a közgazdász, aki azt is hangsúlyozta, hogy a gyülekezet imatámogatása nélkül nincsen válságkezelés.

Nehéz helyzetben – kisebb csodákkal
A gyülekezetek képviselői két példán keresztül láthatták, hogyan reagálnak közösségek nehéz helyzetekre, melyekből bár nem egyik napról a másikra és nem hatalmas szabadításokon keresztül, de a hétköznapi helytállás apró csodáinak következményeként mégis gyümölcstermő élet fakad.

Elsőként a Szentkirályi Református Egyházközségben húsz éve lelkipásztori szolgálatot ellátó Balázs Hajnalka mutatta be saját gyülekezetének példáját, ahol 114-en fizetnek egyházfenntartói járulékot. Az anyakönyvi adatok és az építkezési munkálatok ismertetése után a lelkipásztor beszámolt arról, hogy az elmúlt két évtizedben volt virágkor is, csökkenés és mélypont is. Számára az okozott nehézséget, hogy megtalálja a kis létszámhoz passzoló hétköznapi alkalmakat, amelyek bár kezdettől fogva széles spektrumon helyezkedtek el, de imaközösség csak az új presbitérium megalakulása óta van, melyre nézve a lelkész úgy fogalmazott: „sokakban felébredt a felelősség”. Balázs Hajnalka korábban kifejezte a gyülekezete felé, hogy „bajban vannak”, így a felelősség felébresztésével a lelkész támogatást és a közös teherhordásból fakadó erőt is kapott. „Reménykedünk az Úrban és igyekszünk tenni is azért, hogy a gyülekezetünk ne stagnáljon, hanem növekedjen” – vallotta a pásztor.

A Bátaszéki Református Missziói Egyházközség képviseletében Fekete Zoltán lelkipásztor számolt be a gyülekezet történetéről, amelyet tizenöt éve szolgál négy községet ölelve fel: Alsónyék, Mórágy, Báta, Bátaszék tartozik hozzá, a környékbeli hét településsel és tizenkét oktatási helyszínnel együtt. A lelkipásztor személyenként tartja számon a gyülekezet tagjait, akikről ideérkezésekor igyekezett megérteni, hogy milyen hagyományok határozzák meg őket.

Legnagyobb szerepe a táboroknak volt a gyülekezet életében, amelyeknek köszönhetően az idei ifi-konfi-hétvégén százötven gyerek volt együtt és minden kiscsoportnak fiatal vezetője volt.

Az építkezésnek a bátaszékiek nem várták meg a végét: bár tíz évig épült a közösségi házuk, azt az építkezés minden fázisában használták.
Fekete Zoltán alapelve az volt: „ne azt nézd, hogy mennyire szűk a keret, amelyben mozoghatsz, hanem keresd meg az Isten akaratát, hogy mit akar veled ott, és hogyan tudsz ebbe másokat is bevonni”.

Wébel Zsolt, a legtöbb szórvánnyal rendelkező baranyai egyházmegye esperese a fogyó gyülekezetekről szólva először az egyházmegyében szolgáló lelkipásztorok hűségét köszönte meg. Elmondta, hogy harminchárom lelkipásztor szolgál Baranyában, köztük olyan is, akinek 14 temploma van, de bevétele az egyházkerület által meghatározott minimum alatti összeg. Kiemelte, hogy a diagnosztika a plántálás előtt is fontos lehet, érvként hozta erre a baranyai missziói gyülekezetek példáját. Ahol tudtak arra figyelni, hogy a település milyen irányt vesz a jövőben, ott életképes a gyülekezet. Kérte, hogy imádságban tartsa a közösség Isten előtt Baranyát.

A fórumbeszélgetés arra adott lehetőséget a megjelenteknek, hogy Somogyi Péter lelkészi főjegyzőnek, Veres Sándor dunamelléki főgondnoknak, Szathmáry Gergely presbiteri főjegyzőnek, Balog Zoltán püspöknek és Esztergály Elődnek feltegyék kérdéseiket.
Esztergály Előd válaszaiból kiderült, hogy számára a diagnosztika szempontrendszerének legfontosabb eleme, hogy hiteles tükör alapján minden gyülekezet önmaga hozzon meg döntéseket, változtatásokat és élje meg a szabadítást. Bár cél, hogy a presbiterek is részt vehessenek a képzésen, de fontos, hogy először a lelkészeknek legyen nyitva ez a lehetőség.  

A felvetett problémákra a vezetők egy-egy mondatban reagáltak. Szathmáry Gergely a "hitközség" szóra utalva megjegyezte, hogy a hit és a közösség egyaránt fontos, ha bármelyik csorbát szenved, akkor baj van a gyülekezetben. A tized fontosságának a kérdését is felvállalta a presbiteri főjegyző.

Veres Sándor köszönetet mondott a hűségesen szolgáló lelkipásztoroknak és presbitereknek, hangsúlyt és méltóságot adva azoknak a presbitériumoknak, akik Baranyában akkor is meg tudták tartani a gyülekezetet, amikor nem volt lelkészük. Arra hívta a közösséget, hogy azt válasszák presbiternek, akinek az élete bizonyíték arra, hogy Krisztusról szeretne bizonyságot tenni.

Somogyi Péter hangsúlyozta, hogy egyházközségi viszonylatokra is igaz: „Nem jó az embernek egyedül lenni”.

Balog Zoltán hozzátette: bár az egyházközségi diagnosztika az azt igénylő gyülekezetek számára ingyenes, valójában annak költségeit az egyházkerület vállalja át. A vezető rávilágított arra is, hogy igazi hiány Budapesten van, csak az a főváros népessége miatt kevésbé látszik.

Az esemény záró gondolatait Hajdú Szabolcs Koppány vértesaljai esperes tolmácsolta a Zsidókhoz írt levél12. fejezetének 14-15. versei alapján. „A keserűség és a csalódás, amit érzünk a fogyás felett, fertőzőbb kór, mint bármi, amit az emberiség ismer” – mondta a lelkipásztor, aki egy példázaton keresztül a jelenlévők minőségi keresztyén élet iránti személyes felelősségét ébresztgette. „Adjuk oda a legszebbet és legtökéletesebbet, amink csak van Istennek és a körülöttünk élőknek, és békességet, növekvő gyülekezeteket fogunk kapni áldásként az Úrtól!” – zárta áhítatát az esperes.

„Folytassuk ezeket a beszélgetéseket, és az Úristen megmutatja azt az utat, amin kinek-kinek személyesen járnia kell” – invitálta az egybegyűlteket asztalközösségbe Balog Zoltán püspök.

Képek: Nagy Botond

Egyházközségi diagnosztika az alábbi e-mail címen kérhető: egyhazkozsegi.diagnosztika@reformatus.hu