Ábrándból valóság

Alig több mint tíz év alatt vált néhány fős közösségből templomépítővé a szigetszentmártoni református gyülekezet, amely április 20-án rakta le félkész lelki otthonának alapkövét.

2024 is ugyanolyan arany betűkkel kerül majd be a szigetszentmártoni reformátusok nagykönyvébe, mint 1959, hiszen mindkét évben kálvinista templom épült a Csepel-sziget közepén. Hatvanöt éve a katolikus sváb többség segített felhúzni az épületet, ahol egészen a koronavírus-járvány előtti időszakig folyt Isten dicsőítése – noha a rendelkezésre álló tér többször kicsinek bizonyult. Aztán a pandémia enyhülésével a közösség nem tért vissza az épületbe, alkalmaikat a város közösségi házában tartják mind a mai napig. Az elmúlt évek nem csak a helyszínváltásról szóltak, a gyülekezet megerősödése – még a járvány ellenére is – szükségessé tette egy új templom megépítését, melynek munkálatai többször halasztás után, 2023 őszén kezdődhettek el.

Kapcsolódó cikkünk:
Menedék a hajótörötteknek, otthon a helyüket keresőknek – a Szigetszentmárton-Szigetújfalu Református Missziós Közösség lelki és fizikai értelemben is ezt a szerepet kívánja betölteni a településeken élők életében, egy év múlva remélhetőleg már új templomuk falai között.
Parokia.hu – Krisztusban meggyökerező életek

Az építkezés félidejénél tartva jött el az idő, hogy a templom alapkövét elhelyezze a gyülekezet. Az április 20-i ünnepi istentiszteleten Balog Zoltán dunamelléki püspök hirdette Isten Igéjét Pál apostol Efézusiakhoz írt levelének 5. részéből, a 15-17. versek alapján: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.”

A püspök felidézte: a szigetszentmártoni református közösség tragédiában született, a gyülekezet magját ugyanis a második világháború utáni csehszlovák–magyar lakosságcsere következtében a településre került felvidéki honfitársaink adták. „Ezért vannak most itt reformátusok, akik lelki otthont akarnak magunknak. Az erős szél sokakat idefújt az elmúlt évtizedekben, és ha már így történt, miért ne akarnának otthon lenni?

A házból azonban csak Isten szeretete teremt otthont és abban gyülekezetet.

Isten az ő alkalmas idejét most építésre adta. A legfontosabb, hogy mi itt vagyunk, akik negyven-ötven év múlva is magyar nyelven fognak imádkozni és zsoltárt énekelni a készülő templomban.”

Takaró András délpesti esperes az istentisztelet utáni nyilvános presbiteri gyűlés elején úgy fogalmazott: a jelenleg egyházjogilag Ráckevéhez tartozó, formálódó gyülekezet hamarosan missziói egyházközség lesz Szigetszentmárton–Szigetújfalu Református Missziói Egyházközség néven, a gyűlésről készült jegyzőkönyv pedig a gyülekezet első saját fajsúlyos dokumentuma.

A templom építését Kiss Gergely lelkipásztor idézte fel. Szigetszentmártonba érkezésekor néhány idős néni fogadta csak, akik azonban eltökéltek voltak abban, hogy ennek a gyülekezetnek egyszer temploma lesz. „Ez akkor még csak ábrándként volt jelen az életünkben. Isten kegyelmes, és vágyainkat imádságként hallotta meg, így ma itt állhatunk egy új templom megszületésének küszöbén.”

A lelkész megosztotta a jelenlévőkkel, hogy az ide vezető út nem volt szokványos, mert a koronavírus-járvány és az Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja miatti áremelkedések miatt több alkalommal is el kellett napolni a beruházást, amelynek költségei jelentősen megnövekedtek. A templom építésére korábban elnyert állami támogatást a Dunamelléki Református Egyházkerület pótolta ki, így a gyülekezet várhatóan 2024 végén birtokba veheti majd az épületet. „Az ábrándunk imádságba foglalva előbb remény lett, aztán valóság. Nem a mi érdemünk, de nekünk kellett és kell imádkozni érte” – fogalmazott Kiss Gergely.

A lelkipásztor szavai után került sor az alapkő alá helyezett időkapszula összeállítására Kálmán Béla ráckevei lelkipásztor közreműködésével, melybe a következő tárgyak és kordokumentumok kerültek: egy Biblia, három fénykép arról az 1950-es anyakönyvről, melyet Kovács Lajos segédlelkész nyitott meg a szigetszentmártoni, szigetcsépi, szigetújfalusi és szigetbecsei reformátusok számára, a gyülekezet történetének leírása a ráckevei presbitérium és a szigetszentmárton–szigetújfalusi szolgálattevők névsorával, az építkezés leírása, a Reformátusok Lapja 2024/16. és a város újságja, a Mártoni Fórum aktuális száma.

Az utolsó tárgy a régi templom ágydeszkákból készült szószékéről származott: egy aranyozott fakehely-motívum, emlékeztetve a jövő nemzedékeit az ősök odaszánására. Kiss Gergely az időkapszula összeállítása végén elmondta, hogy a régi templomból több tárgyat is átvisznek majd a Telkes utca 13. alá, például egy padot – amely korábban iskolapadként funkcionált – és a harmóniumot is.

A nyilvános presbiteri gyűlés lezárását követően a gyülekezet a lelkipásztorok vezetésével gyalogosan – a régi templom előtt elhaladva – vonult át a közösségi háztól 300 méterre található építkezés helyszínére, ahol közös imádság után, a 42. zsoltár első versszakának éneklése alatt Balog Zoltán, Takaró András, Kálmán Béla, Kiss Gergely és Szigetszentmárton polgármestere, Bencs Tamás elhelyezte az időkapszulát, majd rá a templom alapkövét.

Az ünnepi alkalom szeretetvendégséggel zárult a Szent Márton Közösségi Színtér udvarán.

Képek: Asszonyi Eszter

Szigetszentmárton-Szigetújfalu református templom alapkőletétele