Vizsolyról minden református tudja, hogy a magyar bibliafordítás fontos történelmi emlékhelye. Ugyanakkor kevéssé ismert, hogy az ottani egyházközség bibliamissziós tevékenysége mellett a település adottságaiból adódóan cigánymissziót is végez, 2015 óta Biztos Kezdet gyerekházat tart fenn 100 Juhocska Gyerekház néven, és kiszervezett feladatköreivel számos család számára biztosítja a megélhetést. Éppen ezért érintette érzékenyen anyagilag, hogy a járványveszély miatt leállt a helyi zarándokturizmus. A Magyar Bibliatársulat idei adománygyűjtő akciója a látogatók híján hosszú ideje zárva tartó Biblia Látogatóközpont fenntartásában segítené a vizsolyi gyülekezetet.

„Igen kicsi gyülekezet vagyunk, de emiatt egyáltalán nem csüggedünk el, mert úgy gondoljuk, hogy nagy Istenünk van és fontos missziói küldetésünk. Az Úr minden körülmények között megmutatta az utat, ami ehhez szükséges” – fogalmazott Kovács Zsolt Levente, aki kilenc éve szolgál lelkipásztorként Vizsolyban. „A nyolcvanas évek közepétől kezdve a gyülekezetünk a zarándokturizmusból tartja fenn magát, bevételeink több mint kilencven százaléka innen származik. Ennek keretén belül az idegenvezetés mellett kisebb áhítatokat és imaalkalmakat is tartunk látogatóinknak. Lelki feltöltődésre szolgáló különleges történelmi helyszín is a mi egyházközségünk.”

Az iskolások mintegy 94-95 százaléka cigány származású, a gyülekezeti ifjúsági és gyerekmunka így egyben cigánymisszió is. Mi ezt örömmel végezzük, hiszen nem cigányokat látunk bennük, hanem konkrét családokat, akikkel egyébként is sok közös élményünk van. Sokan közülük az egyházi közmunkaprogramban látnak el feladatokat, legyen szó karbantartásról, templomkert és temető rendbetételéről, gyümölcstelepítésről vagy egyéb gyülekezeti munkákról. Otthonos életközösséget alakítottunk ki, ahol együtt dolgozunk, a munkaidőt lelki tartalommal is megtöltve, és a közösen elvégzett feladatok eredményeit is együttesen, hálaadással vesszük az Úristentől.”



Közösségben karantén idején is
Vizsolyon és környékén szerencsére eddig még nem regisztráltak koronavírusos fertőzöttet. „Végtelenül hálásak vagyunk az Úrnak, hogy elkerült minket a járvány. Ez persze nem volt megjósolható, de a gyülekezetünk jelentős részét kitevő idős testvérek komolyan vették, hogy nem mozdulnak ki otthonról, legtöbbük még a biztonsági időzónát sem használta ki a vásárlásra. Gondnokasszonyunk unokája vállalta azt a diakóniai szolgálatot, hogy a nap bármely időpontjában riasztható volt, bevásárolt időseknek, kiváltotta a gyógyszereket, még a közeli kisvárosokba is elment beszerezni számukra ezt-azt. Az előírásokat természetesen mi is betartottuk” – mondta a lelkipásztor.

„A karanténidőszak alatt nem működhetett a missziós közösségi házunk, de azért nem maradtunk tétlenek. Varrópontokat alakítottunk ki, és a fél falut elláttuk református missziói munkában készült maszkokkal. Egy vállalkozótól fertőtlenítőszereket kaptunk, amelyekkel átfertőtlenítettük a múzeumot, a közösségi házat, a gyerekházat, valamint rászoruló családoknak is adtunk belőlük. Ruhacsomagokat is adományoztunk, egyrészt hogy erősítsük a kapcsolatot a kötelező távolságtartás idején is, másrészt Isten erre a szeretetszolgálatra hívott el bennünket. Ne legyen a járvány és a megváltozott élethelyzet akadálya annak, hogy egymás terhét hordozva töltsük be a Krisztus törvényét!”

Vizsolyban a gyerekek nagyjából negyven-ötven százalékának vannak a digitális oktatáshoz szükséges eszközei, ezért papíralapú távoktatás zajlott a karantén alatt. Az írott tananyagokat borítékban adták le a portán, ahonnét elvihette a szülő, a számonkérés pedig többnyire telefonos beszélgetésekkel valósult meg. „Mi is biztosítottuk a hitoktatáshoz szükséges tananyagokat, és nem voltunk túl szigorúak a gyerekekkel. Bízom benne, hogy az őszi ismétlésekkel és közösségi programokkal pótolni tudjuk mindazt, ami kiesett. A gyülekezeti ifjúsági munkában a feleségem mellett nagyon nagy segítség az egyik presbiterünk, Asztalos Péter is, aki az iskola igazgatója, ezért példás az együttműködésünk.”

Kovács Zsolt Levente a megfelelő óvatosság mellett személyesen is meglátogatta a gyülekezeti tagokat, családokat, munkatársakat, presbitereket és a gondnokasszonyt a karanténidőszak alatt. „Az elvégzendő feladatok mellett ez arra is lehetőséget adott, hogy a prédikációkat személyesen vigyem el nekik. Sokkal több lelki gondozásra nyílt lehetőségem ennek során. Más lett az életünk, nem rosszabb vagy jobb. Mert bár anyagilag nehezebb helyzetbe kerültünk, de több idő jutott arra, hogy személyes családlátogatásokban éljük meg a hitünket. Hálátlanság lenne úgy beszélni az elmúlt időszakról, hogy mindezeket az áldásokat nem vesszük számba a nehézségek miatt.”



Újrainduló mindennapok
Az ifjúsági munka várhatóan a szeptemberi iskolakezdéssel áll vissza a régi kerékvágásba, addig a turizmus visszazökkentése lesz az elsődleges feladat. „A látogatóközpontunk újranyitása előtt megfigyeltük, hogy a környékbeli turisztikai központok, várak, múzeumok, szálláshelyek hogyan indultak újra, ezért óvatosságból mi nyitottunk ki utoljára. A nyár azzal fog eltelni, hogy újraszervezzük magunkat. Látjuk, hogy szép lassan tér vissza a családok kirándulási kedve, de az biztos, hogy annyi látogatónk nem lesz, mint szokott. Nagyon sokan kénytelenek voltak szabadságokat kivenni a karanténidőszak során, és ez megérződik a nyári szezonon. De bízunk benne, hogy jövőre helyreáll minden” – tette hozzá.

A gyülekezeti tagok is örültek annak, hogy újra jöhetnek a templomba. „Ehhez valójában az is hozzájárulhatott, hogy mivel Árpád-kori műemléktemplomunkban a fűtés nem oldható meg, ezért a nagy ünnepeket leszámítva gyakorlatilag a reformáció emléknapja óta nem voltunk ott. Télen és tavasz elején a könyvesházunk fűtött termében tartjuk meg istentiszteleti alkalmainkat. Húsvétkor szoktunk visszaköltözni a templom épületébe, és ezt minden évben nagyon várják a testvérek. A járvány idején a templom után kívánkozó gyülekezeti szíveket még jobban meg kellett várakoztatni, ezért igen örömteli és felszabadító érzés volt fél év szünet után újra a templomban összegyűlni.”

Már a 100 Juhocska Biztos Kezdet Gyerekház is újranyitott, ahol összevont ünnepséggel pótolták be a bezártság során elmaradt születésnapokat és családi eseményeket. Nagyon nagy örömmel jöttek vissza a gyerekek, így a ház újra megtelt élettel. „Hétfőn tartottunk közösségi ebédet azokkal a családokkal, akikkel naponta együtt dolgozunk, akár egyházi közmunkaprogramban, akár más szolgálatban. Elérkeztünk ugyanis az év feléhez, ennek kapcsán tartottunk egy számadással egybekötött hálaadást, égretekintést. Megköszöntük az Úrnak az elmúlt fél év mindazon eredményeit, amit a járványhelyzet és egyéb nehézségek ellenére is el tudtunk végezni. Ez segít szembenézni az előttünk álló feladatokkal is.”



Elapadt bevételek
Anyagi értelemben rendkívül jelentős károkat okozott a járványhelyzet, mert minden családi vállalkozás, minden szállásadó hely ugyanazt élte át a turizmus leállása miatt, mint a gyülekezet. „Az elmúlt években komoly szakmai csapatot építettünk fel, elsősorban gyülekezeti tagokból, hogy felosszuk egymás között azokat a munkákat, amelyek a korábbi évtizedekben leginkább a mindenkori lelkészt és családját terhelték. Ma már 10-11 fő lát el feladatokat a kántori szolgálattól az idegenvezetésen át a Biztos Kezdet Gyerekházig. Egy elég nagy létszámot számláló szolgálói közösség jött tehát létre a vizsolyi gyülekezetben, akiknek a megélhetése most veszélybe került a leállás miatt” – magyarázta a lelkész.

„Nem tudtunk felkészülni arra, hogy a turizmus bevételei teljesen el fognak apadni. Ha emiatt elbocsátottunk volna pár munkatársat, hiába tudnánk a járvány elmúltával újra kapukat nyitni, nem lenne elég emberünk a vendégek és turisták fogadására. Nem tartottam volna tisztességesnek ezt a megoldást, hiszen olyan családok egzisztenciája került volna veszélybe, akik évek óta elkötelezettek közösségünk értékteremtő szolgálatában. Olyan megoldásokat próbáltam inkább keresni, amelyek mellett a szolgáló testvérek nem kerülnek bajba az anyagi következmények miatt. Isten mellettünk volt gondoskodó szeretetével, így eddig mindig sikerült egyik napról a másikra valami megoldást találni.”

Kovács Zsolt Levente a Magyar Bibliatársulatot is megkereste azzal, hogy a lehetőségekhez mérten próbáljanak segíteni a látogatók híján hosszú ideje zárva tartó Biblia Látogatóközpont fenntartásában. A Bibliatársulat kuratóriuma ezért a már elfogadott idei adománygyűjtő akciója témáját megváltoztatta, hogy a befizetett támogatások 2020 pünkösdje és novembere között a vizsolyi gyülekezet megsegítését szolgálják. „Aki támogatni szeretné a vizsolyi egyházközség bibliamissziós és cigánymissziós tevékenységét vagy bármelyik gyülekezeti szolgálatát, a Bibliatársulat bankszámlaszámára utalhat adományt. Idén bibliamissziós küldetést teljesítő közösségünk támogatására fordítják a befolyt összeget.”

Hosszú távú terveik kapcsán a vizsolyi lelkész elmondta: régi álmuk egy Szenczi Molnár Albertről elnevezett népfőiskola, amely többek között bibliaismereti és honismereti táborokat, csendes heteket, kulturális programokat szervezne. „A történelmi emlékhelyen épülő népfőiskolán az ifjúságnevelés mellett kultúránkat építő és megőrző produktumok is születnének, például reformációs drámák, színelőadások. Idén februárban mutattuk be a Vizsolyi Biblia gyülekezeti hasonmás kiadását egy hálaadó bibliaünnepség keretein belül. Az értékesített példányok bevételével is a népfőiskola megépítéséhez szeretnénk hozzájárulni. Mindez azonban csak Krisztus áldásával, az Ő dicsőségére valósulhat meg.”


A Vizsolyi Református Egyházközség számára 2020 novemberéig a Magyar Bibliatársulat számlájára utalhat pénzbeli támogatást. Bankszámlaszám: 11714006 – 20267306
Külföldről érkező adományok átutalásához: IBAN: HU92 1171 4006 2026 7306 0000 0000
BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB




Barna Bálint

Képek forrása: Vizsolyi Református Egyházközség