Zsilip
Itt a kávézó, itt van Dóra, akkor helyén van a világ, mehetünk a suliba – az ébredező diákokban reggelente valami hasonló érzést kelthet az az öt perc, amikor beugranak ide meginni egy forró italt. Hét éve nyílt meg a Start Café, a gazdagréti református gyülekezet működtette ifjúsági klub azzal a céllal, hogy a szemközti Mechatronikai Technikum diákjainak legyen egy biztonságos, drog- és alkoholmentes találkozóhelye. A kávézó reggel hétkor nyit, és két óra múlva bezár egészen a délutáni újranyitásig.

„A kávézó összeköti az otthoni világot és az iskolát, segíti az átlépést egyik világból a másikba oda és vissza. Legtöbbünknek nincs lehetőségünk zsilipelni, kicsit feldolgozni a feszültségeket, áthangolódni. Kiesünk, beesünk a különböző programokba, és ezt már a mostani tizenévesek is tapasztalják. Sokat jelent, hogy van egy hely, ahol akár csak tíz percre is, de megállhatnak” – magyarázza Votin Dóra festőművész, a gyülekezeti ifjúsági munkása. A reggeli, gyors találkozás közben egy hogy vagy kérdésre is jut idő. Akikkel már régebbi a kapcsolat, a válasz már egy történet folytatása lehet.

Arcok
Az iskolából eljövet is jólesik kicsit kiengedni a gőzt, mielőtt a diákok hazaindulnának. Ott létünkkor már délután fél 2-kor újranyit a kávézó, Dóra tudja, hogy sokan most jönnek ki az utolsó órájukról. Az iskola arculata miatt főként fiúk járnak ide, így nekik is fel kell mutatniuk valamilyen arcot – mondja. A keménység azonban nem csak álca. „Sokan messzebbről járnak be, van, aki hajnali fél hatkor kezdi a napot, és este addigra ér haza. És akkor még nem készült másnapra, nem ment edzésre, nem csinált semmit. Ezek a srácok felnőttektől elvárható munkát végeznek.”

Kapaszkodó
Háromszorosan is nehéz helyzetben vannak Dóra szerint. A szétesőben lévő családok miatt, a kamaszkor miatt, amikor óriási belső viharok tombolnak bennük, és azért is, mert a mai kultúrában számukra nincsenek kapaszkodók. „Ezek a fiatalok néhány év alatt férfivá serdülnek – ez a szemünk előtt zajlik. Egy olyan kultúrában, ahol mindenféle értékek megjelennek, és fogalmuk sincs, mihez igazodjanak. Ezért is jelenthetnek stabil pontot az életükben azok a kapcsolatok, az az értékrend és az a szeretet, amit itt megtapasztalhatnak.”

Ma mindent szabad, de ez nyomasztó a fiataloknak – állítja a szolgálatvezető. „A nevelésükben két szélsőség látszik: vagy elhanyagolják, vagy keményen fogják őket. Kevés a kiegyensúlyozott család.” A járvány ráadásul még a legnagyobb önuralommal bíró diákokat is megviselte. Mivel hosszú ideig online oktatás zajlott, a kávézó bezárt. A tanítási szünetben a fiúk is eljöttek, hogy segítsenek a felújításában. „Pakoltak, bandáztak, játszottak. Nagyon kellett nekik az újranyitás, sokan úgy érezték, mintha a fiatal éveik a kukában landoltak volna.”

Függésben
A krízishelyzet, a fiatalokra nehezedő nyomás, az öröklött minták és a rossz megoldási stratégiák könnyen utat nyithatnak a függőségeknek is. Dóra nyomatékosítja: ha akar, minden középiskolás könnyen hozzájuthat tudatmódosító szerekhez, a drogdílerek vagy az iskolában vannak, vagy annak közelében. Arról, hogy mit lehet tenni értük, azt mondja:

„Az első lépés, hogy felépüljön egy olyan bizalmi kapcsolat, hogy tudják: itt őszintén beszélhetek, mert ez a felnőtt nem fog sem megvetni, sem elutasítani, nem akar azonnal megváltoztatni, hanem megpróbálja megérteni, hogy mi a csudát csinálok és miért.

A függőség mögött valami nagyon komoly hiány van, alapvető szükség, amit nem tud hogyan pótolni a fiatal, ezért pótszert, örömforrást keres. Nincs olyan nagyon jó helyzetben az, aki naponta több mint tíz órát videójátékozik, és nem tud éjszaka aludni, másnap meg ezért nem tud tanulni, sőt, egy idő után emberi kapcsolatokat is képtelen létesíteni. Izgalmas, amikor ki merik mondani, hogy nem tudják akármikor letenni a szert, főleg, ha az is kiderül, mennyi zűr van az életükben. Ilyenkor már kimondják azt is, hogy tudom, a drog erre nem megoldás, de fogalmam sincs, mi lenne az. Vagy oké, tudom, mi lenne a megoldás, de képtelen vagyok megtenni. Ez életformaváltással jár, amiben nagyon komoly lelki folyamatok kell, hogy lejátszódjanak. Ebben a hosszú távú küzdelemben fontos, hogy ítélkezés nélkül legyen mellettük valaki. Sokszor ők maguk állnak egymás mellé. Egyszer, amikor már csak hárman-négyen maradtunk itt, szóba került a füvezés. Egy alsóbb éves srác elmondta, hogy egyszer-kétszer szív. Mire egy felsőbb éves, aki komolyan küzdött a saját függőségével, szólt neki, hogy figyelj, ezt ne csináld, tedd le! Nagyon szép volt, ahogy erről elkezdtek beszélgetni. Mindkettejüknél elég komoly családi problémák voltak a háttérben, és egyidősek is, ezért sokkal erőteljesebb volt az ő beszélgetésük, mint amikor én mondom el ugyanezt.”

Tanulás vagy túlélés
Tisztában kell lennie azonban a kompetenciahatárokkal is – szögezi le Dóra. „A reggeli és a délutáni időkeret segít kijelölni a szolgálat határait. Vannak üzenetváltásaink, de nem akarok túlnyúlni a saját hatáskörömön, nem akarom megoldani a családi problémáikat vagy a tanulási nehézségeiket.” Néha persze előfordult, hogy önkéntesekkel együtt segítettek felkészülni a dolgozatokra egy hátrányos helyzetű fiatalnak, aki bukásra állt. „Persze, hogy van köztük olyan, aki nem tud tanulni, amikor olyan szintű problémái vannak, hogy az csoda, hogy elvonszolja magát a suliig. Számára nem az a releváns kérdés, hogy valamit hogyan mondunk angolul, hanem, hogy lesz-e hol laknom, fogok-e tudni mit enni?” – sorolja Dóra.

Tisztelet
A valódi lelki támasz alapja az, amit a fiatalok nem gyakran kapnak meg a felnőttektől – magyarázza. „Manapság sok szó esik az elfogadásról és a toleranciáról, de kevesebb az önzetlen szeretetről és a tiszteletről. Ezt a kettőt nem tudom elválasztani: ezeket a gyerekeket nem csak szeretem, hanem tisztelem is, és ők ezt érzik. Lehet, hogy az egyik ADHD-s, a másik egy kicsit aspergeres, a harmadik lassú, a negyedik meg szuperintelligens és mindent átlát két perc alatt – mindannyian érzik, hogy tisztelettel beszélek velük. Nincs bennem megvetés, szeretem és értékelem őket, és ők erre reagálnak. Mint ahogy az is válaszreakció, amikor rosszak, szemtelenek. Ők maguk is elmondják, hogy sokszor hiányolják a szülőtől vagy a tanártól a tiszteletet. Panaszkodhatunk, hogy a gyerek nem tiszteli a tanárt, de volt olyan beszélgetésem nem egy, amiben azt kérdezték: hogy tiszteljünk valakit, ha ő se tisztel minket, hanem gyaláz?”

Az asztal körül
Ahogy Dóra beszél, egyre inkább kirajzolódik előttem, hogy a Start Café nemcsak egy-egy napnak ad jó kezdetet, hanem akár a diákok életének is. Csütörtökönként együtt főznek, ez és a közös étkezés az egyik legjobb közösségformáló erő szerintük. „Eleinte egy-egy csocsóbajnokság mellé sütöttünk palacsintát, gofrit, de a kamaszok mindig éhesek, olyan nincs, hogy megebédelnek a suliban, és egy óra múlva ne tudnának enni” – mosolyog Dóra. Korábban havonta egyszer étkeztek együtt, mostanra már heti szinten. „Volt, akinek új volt, hogy egyszerre ülünk le az asztalhoz. Sokszor szembesülök azzal, hogy az alapok nincsenek meg.”

Ezek a fiúk lesznek a következő generáció férfijai. Az, hogy lelkileg, mentálisan most mennyire egészségesek, meghatározza, hogy milyen férfiak, milyen apák lesznek, hogyan lesznek jelen a társadalomban, mernek-e vezetni, visszalépni, tudnak-e nyerni vagy veszíteni – sorolja. Mindezt itt most kicsiben egy-egy társasjáték körül gyakorolják. „Megtanulják, hogyan lehet problémát megoldani, hogy lehet valamit megosztani, hogy lehet a többiekkel együttműködni. Csomó olyan dolgot, amit ma már sok család nem képes megtanítani a gyerekeknek, a diszfunkcióik miatt, vagy csak mert mindenki rohan.”

Minden fiatalhoz másként közelít – árulja el. „Vannak zárkózottabb, nehezebb háttérből jövő diákok, akik nagyon komoly problémákkal küzdenek, ilyenkor nagyon kell figyelnem arra, hogy mikor és mennyire közeledhetek. Jobb, ha békén hagyom, teret adok neki, hogy nyugodtan rendezhesse a gondolatait, vagy hívjam csocsózni, ami az egyik legjobb játék arra, hogy elkezdjünk beszélgetni? A csocsó egyébként kiváló feszültséglevezető és kapcsolatépítő játék is, le tud bontani falakat. Egy-egy közös társas közben pedig a fiúk többsége szóba állhat azzal, akivel különben nem beszélne, vagy megvan róla a véleménye. Játék közben elfelejtik, hogy utálják egymást. Persze, később újra eszükbe jut – nyilván folytatni kell azokat a játszmákat, amik a suliban már kialakultak. Néha jót mosolygok ezen.”

Kérdések és válaszok
A fiúk a legkülönfélébb családi háttérből jönnek a munkanélküli szülők gyermekétől a magánrepülővel közlekedőig. A kávézót fenntartó gazdagréti református gyülekezet ezen a szolgálaton keresztül így azokat is eléri, akiket korábban nem tudott. Ráadásul olyan fiatalokat, akiket nehéz az utcáról behívni a templomba, és nem is lehet, egy kávézóba azonban szívesen jönnek – magyarázza Dóra. És bár nincsenek vallásos énekek vagy előadások, mégis szóba kerül akár az istenhit is. „Volt olyan közös étkezés, amikor az asztal körül komoly filozófiai-világnézeti vita zajlott a fiatalok között. Volt, aki azért maradt itt utolsónak, hogy az Isten létéről, nemlétéről szóló kérdést meg tudja vitatni. Elmondta: ő látja, hogy itt többről van szó, az egész világ nem a véletlen műve. Másvalaki vitt haza Bibliát, és el is kezdte olvasni. Volt, aki néhányszor bement istentiszteletre. Két hétig arról beszélt, amit ott hallott, még a lelkészt is leszólította a kérdéseivel. Egy krízishelyzetben ajánlottam neki egy zsoltárt, az is sokáig vele maradt, vagy mondtam, hogy imádkozom érted. Egy másik fiú bekapcsolódott a nyári gyermektáborba önkéntes segítőként. Talán számukra is látszik, hogy ez az ifjúsági klub nemcsak annyi, hogy jófejek vagyunk meg szeretjük őket, hanem nagyon erősen ott vagyunk mögöttük. Hiszem, hogy ami itt történik, az Isten jelenlétében történik, és Ő örül, ha tudják ezt a fiatalok, ha nem . És mivel Istenhez tartoznak, alapvetően Isten dolga, hogy magához vonzza őket – én meg megpróbálom mindig azt csinálni, amit épp a legjobbnak látok. Amikor kell, beszélünk Istenről is, de én nem oktatom ki őket. Bár tény, hogy volt, amikor egy hirtelen haragú fiúnak azt mondtam beszélgetés közben, hogy tudod-e, hogy aki szelet vet, vihart arat? Nyilván ő nem tudja, hogy én a Bibliát idézem, de el tudtunk kezdeni arról beszélgetni, hogy ez az ő családjukban mit jelent, miért gerjednek mindig egyre nagyobb és nagyobb hullámok otthon. A kérdés tehát az, hogy egy ilyen közmondástól el tudunk-e jutni egy mélyebb szintre, amiben ott van akár Jézus szelídsége vagy a megváltás. Az lényeges, hogy amit gondolok, azt meg tudom-e fogalmazni egy olyan kérdéssel, hogy arra ők keressék a választ, olyan irányba terelve a gondolkodást, amerre ők maguktól nem mennének. Olyan is van, amikor nekem kell kimondani a választ, mert már ott tartanak, máskor nekik kell ezt kiküzdeni, és akkor az övék lesz az a válasz. Hiszem, hogy aki keresi, az meg is fogja találni.”

Jelen lenni
Úgy tűnik, bevált az a stratégia, ami a gyülekezetnek régi álma volt: olyan utcára nyíló klubhelyiséget létrehozni, ahová közvetlen belépése lehet annak, aki a templomba nem jönne el, hiszen számára az ismeretlen terület. „A gyülekezeti koncepciónk része, hogy legyünk jelen ebben a világban. Elérhetők szeretnénk lenni, nem pedig idegenek attól a közegtől, amelyben a hétköznapi életünk zajlik. Ezt a missziót szívesen végzi a gyülekezet, a presbitérium teljes mellszélességgel mögötte áll. Azzal is, hogy becsületkasszával működünk, amiből általában nem térül meg a kávézóra fordított összeg. Nekünk fontos, hogy a fiatalok tudják, bejöhetnek, ehetnek, ihatnak akkor is, ha nincs pénzük.”

Otthon lenni
„Rablórömi?” – csörtet be Alex. Bár még nem ismerjük egymást, ő otthon van itt, így kisvártatva én is otthon érzem magam. Tizenkettedikes, elektromechanikai osztályba jár, de a fotózás és a grafika érdekli – tudom meg tőle. Nem csoda, hogy hamar a rajzfilmekre terelődik a szó. Kortársaihoz hasonlóan ő is sok időt tölt filmnézéssel, de az alatt a néhány óra alatt, amíg itt vagyunk, egyszer sem látom, hogy hosszasan nézegetné a telefonját, ahogy mások sem. Szívesen játszik a jól bevált, régi játékokkal, kártyázni látom egy barátjával. Ránézésre ki mondaná meg, hogy örömüket lelik a klasszikus játékokban? Alex lelkesen mesél arról is, hogy a korábban heteken át jengáztak.

„A suliból minden kilencedikes osztályt áthoznak ide, megmutatják nekik a kávézót. Jó a kávé, és mindig van valaki, akivel lehet beszélgetni, ezért járok ide. Érden lakom, óránként indulnak a vonatok, általában későn indulok haza.” Elárulja, hogy szereti a közös zenéléseket, gitár és cajon is előkerülnek ilyenkor. Alex azt mondja, nem hiányzik neki az alkohol, e nélkül is nagy vihogásokba torkollnak a délutánok. „Amikor fáradtan idejövünk, már szórakozottabbak vagyunk, rettenetesen jó szokott lenni a hangulat.”

Jó ideig nem tudta, hogy a Start Café egy gyülekezet része. Ő nem vallásos, azért is szereti ezt a helyet, mert nem érződik rajta az egyháziasság – árulja el. Ráadásul összehozza az embereket. „A suliban az osztályok nagyon elszeparáltak, akik másokkal is kapcsolódnak, azok mind a Start Caféból ismerik egymást.”

Példakép
Közben befut Kevin is, akinek a nevét egy róla elnevezett kávé viseli. Miközben megmelegíti az ebédjét, elújságolja, hogy éppen ma sikerült megterveznie egy vasúti sorompót. Hamarosan a kilencedikesek is befutnak, és bár itt Kevin a legidősebb, kezet fognak vele. Amikor arról kérdezem, miért szeret ide járni, máris mély vizekre evez. „Az életemből sok minden kimaradt, sokat edzettem, röplabdáztam, közben magamra nem volt időm. Itt újra megtanulok kapcsolódni emberekhez, tesztelem a határaimat. Ahogy folyamatosan kontaktusba lépek másokkal, ahogy beszélgetek velük, én is egyre jobban felépülök. Közben már egyfajta felnőtt példaképet is mutatok nekik. Belekóstoltam abba, milyen a rossz lelkivilág, és ahogy látom, hogy mások ezzel küzdenek, valamilyen szintű érzelmi támogatást tudok nekik nyújtani. Még ha van is, amin nem tudnak változtatni, biztatom őket, hogy tegyenek meg egyetlen lépést azért, amin viszont igen.”

Ahol elkezdődik
Neki olyan a kávézó, mint amikor egy víztisztító folyamatosan tisztítja a folyó piszkos vizét – árulja el. Közben egyre többen gyülekeznek: rockerek, rapperek, visszafogott, jól öltözött srácok és sportosak is. Előkerül a sakk, a kártya, a háttérben csocsómeccs zajlik, innen-onnan nevetés harsan fel. A sakkozó tizenkettedikesektől megtudom: itt jó a kávé, a suliban viszont vizezik. Szóba kerül a becsületkassza, aminek van, aki azért örül, mert nem kell azonnal fizetnie. Ez kifejezi számukra, hogy megbíznak bennük – mondják.

Az pedig külön jó pont, hogy ide nem jöhet be sem tanár, sem más felnőtt. A Start Café biztonságos hely számukra, és hiánypótló is: az iskolában nincsenek játékok és hangszerek, vagy kanapé, ahová leülhetnének. Néha persze ide is betévednek hangosabb, problémásabb diákok, de Dóra kedves és türelmes azokhoz, akiknek erre van szükségük, hiszen éppen azért járnak ide, mert ez a hely befogadó – magyarázzák.

Eközben Dóra a pult mögött főzi a kávét az utolsó óráikról érkező diákoknak. Valaki arról panaszkodik neki, hogy a járvány miatt lemaradtak, a tanáruk nemigen vette komolyan az online oktatást, most pedig rajtuk hajtja be azt, amit meg sem tanított. Az az érzésem, a fiúk várják, hogy könnyíthessenek a lelkükön, és tudják, Dórához jöhetnek, ő bármikor meghallgatja őket, beszéljenek bármiről. Egyszer sem hangzik el a kérdés, mi volt a suliban. Csak annyi: „Kész a kapucsínó!”

Képek: Füle Tamás