Topor István saját bevallása szerint meghatottan lépett ki az úrasztala mellé az október 10-ei istentisztelet igehirdetését követően, hogy hosszú évek után újra pándi barátai, ismerősei érdeklődő szempárjai előtt tartson prezentációt gyülekezetünk egykori megbecsült, széles körben tisztelt, jeles alakjáról. Egyházközségünk nagy örömmel fogadta a Tanár Úr ötletét, felajánlását, hogy emlékezzünk meg Palló Imréről. Topor István magyar–történelem szakos tanárként tevékenykedett a Pándi Általános Iskolában, kicsik és nagyok körében egyaránt kedvelt, szeretett személyiség, aki azután is szívén viselte községünk sorsát, hogy elköltözött Pándról. Jelenleg Üllőn él, nyugdíjas éveit tölti igen tevékenyen és termékenyen. Számos nívós, kimagasló, történelmi témájú tanulmány, könyv, tudományos kutatómunka szerzője, résztvevője. Az év elején jelent meg a Pándiak a két nagy világégésben című könyve, melyet Molnár József pándi helytörténésszel írt közösen. Tanár Úr igényes előadását hallgatva emlékeztünk meg gyülekezetünk korábbi patrónusáról.

Palló Imre 130 évvel ezelőtt, 1891. október 23-án született Székelyföldön, a Hargita megyében található Mátisfalván Palló Pál gazdálkodó és Palló Lídia fiaként. A három gyermek közül Imre volt a középső, elemi iskoláit szülőfalujában végezte. 1902-ben íratták be a Székelyudvarhelyi Református Kollégiumba. A 7. osztályt még itt fejezte be, a 8. évfolyamot azonban már a Székelyudvarhelyi Katolikus Főgimnáziumban kezdte, utóbbi intézményben is érettségizett. Ezután a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Egyetem jogi karán tanult, de három alapvizsga után félbehagyta az itteni tanulmányait. 1911-től öt éven át a budapesti Országos Magyar Királyi Zeneakadémiára járt.

Az első világháború idején bevonult katonának. 1916. szeptember 1-jével nevezték ki a magyar királyi 30. gyalogezredhez gazdászati tiszthelyettesnek hadapródjelölt őrmesterként. Egy évvel később hadnagyi rendfokozatban gazdászati tisztté léptették elő. 1917-ben az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálataiért Arany Érdemkereszt a Vitézségi Érem szalagján kitüntetésben részesült.

Első színpadi szerepében Zuniga hadnagyot alakította a francia Georges Bizet Carmen című operájában. Ő ismertette meg a hazai közönséggel Monteverdi Orfeóját. 1918 májusában mutatták be Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját. A Balázs Béla által írt szövegkönyv prológjára szép magyar beszéde miatt a társulat fiatal énekesét, Palló Imrét választották. A próbákon és az előadáson Bartókon kívül jelen volt Kodály Zoltán is. A világhírű zenetudós, zeneoktató és népzenekutató ekkor ismerkedett meg Palló Imrével, akivel jó, szívélyes barátságot ápolt.

Palló Imre az 1920-as években már az Operaház elismert énekese volt, 1934-ben örökös taggá választották. Ő alakította hazánkban elsőként Falstaffot és Simon Boccanegrát. 1926. október 16-án mutatták be Kodály Zoltán Háry János című operáját, amelynek főszerepére maga a szerző kérte fel az énekest. Nagy sikerrel vendégszerepelt a római operaházban, fellépett az Egyesült Államokban és Egyiptomban is.

Palló Imre 1928 nyarán találkozott először Montágh Magdával. Szeptember elején Montágh Manó pándi birtokán megtartották az eljegyzést, október 29-én volt az esküvőjük. Ekkor már a pándi református gyülekezet szorgalmas, hűséges látogatója volt. Abban az időszakban kétlaki életet élt. Fellépései Budapesthez kötötték, családi élete, gazdasági tevékenysége és a helyi református gyülekezet iránt érzett szeretet pedig Pándhoz láncolta. 1931-ben választották meg az egyháztanács tagjává. A jegyzőkönyv szerint a július 19-i presbiteri gyűlésen kérték fel a presbiteri tisztségre. A székfoglalóra és az eskütételre augusztus 2-án került sor. Ebből az alkalomból 50 pengőt adományozott az egyháznak. A presbitérium pedig a nap emlékére a férfiak padsorában a bírói pad előtti padsort biztosította ő és családja számára, amelyet Palló padnak neveztek el. Az utódok, családtagok mind a mai napig itt foglalnak helyet az istentiszteleteken.

Palló Imre az 1930-as évek elején befejezte jogi tanulmányait, megszerezte államtudományi doktorátusát. 1936 őszén báji Patay Sámuel pándi főgondnok lemondott tisztségéről, dr. Mészáros István lelkipásztor előterjesztésére az egyháztanács egyhangúlag Palló Imrét választotta a tisztségre. Az új főgondnok ünnepélyes beiktatását 1937. július 25-én tartották. Az ünnepi istentiszteletre meghívták dr. Ravasz Lászlót, akinek nemrégiben ünnepeltük dunamelléki püspökké választásának centenáriumát.

Palló Imre az egyik legaktívabb kezdeményezője volt annak, hogy I. világháborús hősi emlékművet állítsanak Pándon. Ennek érdekében 1937. február 14-én díszhangversenyt szervezett a Zeneművészeti Főiskola nagytermében, és a teljes bevételt a pándi hősök emlékművének megvalósítására ajánlották fel. A műsort Matolcsy Ádám országgyűlési képviselő nyitotta meg. Az operaénekest 1938-ban a magyar művelődés fellendítéséért végzett kimagasló érdemei elismeréséül Corvin-koszorúval tüntették ki.

1941. május 15-én született fia, az ifjú Imre, akit 1941. június 6-án Kodály Zoltán és felesége, Kodály Zoltánné Sándor Emma tartott a keresztvíz alá a pándi református templomban. A gyermek a barát iránti tiszteletből az Imre Zoltán utónevet kapta.

Palló Imre főgondnokként tevékenyen részt vett a pándi kultúrház felépítésének előkészítésében. 1941. szeptember 29-én adták át az intézményt. Az avatáson Ravasz László püspök úr is megjelent. Palló Imre közbenjárásával az Operaház művészei is felléptek, így a többi között Budanovits Mária, Gyurkovics Mária, Rösler Ede, Koréh Endre és Jancsin Ferenc is megtisztelte jelenlétével az ünnepélyes rendezvényt. A zenekart Ferencsik János és Forrai Miklós vezényelték.

Palló Imre egyedülálló munkásságát, operaénekesi pályáját számos kitüntetéssel, elismeréssel jutalmazták. Az 1943. március 2-án tartott pándi presbiteri gyűlésen külön köszöntötték a főgondnokot, akit 25 éves operaházi tagsága alkalmából Erkel éremmel tüntettek ki, továbbá kormányfőtanácsosi címmel ismerték el pályafutását. 1949-ben Kossuth-díjat kapott, egy esztendővel később kiváló művész lett. 1954-ben a Munka Érdemrenddel honorálták tevékenységét. 1957-től két évig töltötte be az Operaház igazgatói pozícióját, irányítása alatt hatalmas mértékben nőtt az intézmény látogatottsága. 1967-ben ünnepelte pályafutásának ötvenedik évfordulóját. Ekkor, 75 éves korában határozta el, hogy felhagy a színpadi szerepléssel. Bagó (Kacsóh Pongrác: János vitéz) szerepével búcsúzott. Ezen mű címszerepét még 1938-ban filmen is eljátszotta. 1976-ban vette át a Zeneművészeti Főiskolán gyémántdiplomáját.

A legnagyobb Verdi-baritonok között tartják számon. Erkel Bánk bánjának szinte minden férfiszerepét, még a címszerepet is énekelte, amelyet kifejezetten az ő kedvéért írtak át baritonra. Sokan, széles körben mondták rá, hogy nála szebben senki sem énekelt magyar népdalt. Gyakran lépett fel jótékonysági koncerteken, segítve ezzel hátrányos helyzetben lévő vagy segítségre szoruló gyülekezeteket, embereket, intézményeket.

A háború után birtokát államosították, így családjával Budapestre költözött. 1978. január 25-én hunyt el a fővárosban. A Farkasréti temetőben nyugszik. A pasaréti református gyülekezetben 1940-ben kórus alakult. Az énekkar rendkívül híres, rengeteg fellépésre kap felkérést, így méltán viseli Palló Imre nevét. Székelyudvarhelyen művészeti szakközépiskolát neveztek el az operaénekesről.

Palló Imre a Pándi Református Egyházközség egyik legkiválóbb tagja és vezetője volt, akire családja, valamint gyülekezetünk mind a mai napig rendkívül büszke. Hitélete, karitatív tevékenysége, tettrekészsége, alázatos munkamorálja, az embereket összefogásra sarkalló képessége, számos erőfeszítése mindannyiunk számára felemelő példa.

Az összefoglaló cikket Topor István jegyzetei alapján Gáspár Gergely írta.