Új pásztort kapott a Budapest-Rákoscsabai Református Egyházközség: Füzesi Zoltán nyugalmazott lelkész utóda Balogh Márk Dávid lett, akit Szloboda József, a Budapest-Északi Református Egyházmegye esperese 2023. április 23-án iktatott be új szolgálati helyére. Az ünnepi alkalmon Balog Zoltán dunamelléki püspök és zsinati lelkészi elnök hirdetett igét.

Az alkalom kettős ünnep volt a közösség számára, mert aznap nemcsak harmincharmadik lelkészüket köszönthették, hanem egyúttal tanúi lehettek annak is, hogy Gordos Attila, az Egervölgyi Református Egyházmegye esperese megkereszteli új pásztoruk legkisebb gyermekét. A keresztség sákramentumának szereztetési igéje alapján az esperes kiemelte: amikor a tanítványok útnak indultak, nem tudták mi vár rájuk, de Jézus belépett személyes terükbe az egész kozmosszal, és megígérte, hogy velük lesz minden nap. Ebbe az ígéretbe érkezünk meg mi is a keresztséggel, és ez adhat erőt nekünk, bármi is vár ránk.

Békesség az engedelmességben
Balogh Márk Dávid hatgyermekes lelkészcsaládba született hatodik gyermekként a Fejér megyei Fülében, gyermekkora nagy részét a Veszprém megyei Dudarban töltötte. A budapesti Baár-Madas Református Gimnáziumban érettségizett 2000-ben. Egy évig az ELTE Tanárképző Központjának történelem–testnevelés szakán tanult, majd megtérése után átment a Károli Gáspár Református Egyetemre, ahol négy évig történelem szakra járt.

„Vallásos voltam, de sokáig nem hívő, mégis minden évben elhatároztam, hogy meg fogok térni, mert láttam családtagjaimon, hogy ez milyen békességgel jár, és én mindig is ezt a békességet kerestem. Valódi megtérésem végül húszéves koromban történt Biatorbágyon, a belmissziói szolgálat csendes hetén” – mesélt nekünk útjáról Balogh Márk Dávid. Megtérése után még öt évnyi küzdelmes időszak telt el lelkészi elhívásáig, saját megfogalmazása szerint azért, mert hiányzott az engedelmesség az életéből. Akkor is küzdött Isten akarata ellen, amikor felismerte, hogy lelkészi pályára hívja őt. 2006-ban mégis elkezdte a teológiát, és ott úgy érezte, hogy végre a helyén van, és ez ébresztette rá, hogy jó engedelmeskedni az Úrnak. Nemcsak későbbi feleségét találta meg a lelkészképzés ideje alatt, de a régóta keresett lelki békességét is

Hatodévesen három Fejér megyei faluba került: Lajoskomáromba, Mezőkomáromba és Szabadhídvégre, és azután ott is maradt tíz és fél évre, ott született meg mind a négy gyermeke. „Megértettem, hogy ott van dolgom. Olyan helyre kerültem, ahol már nagyon nagy szükség volt végre állandó, önálló lelkészre, ezért, bár más gyülekezetekbe is hívtak, úgy éreztem, hogy oda szólít az Úr.” Az ott töltött évtized során fizikai és lelki építkezésekbe kezdett, és szeretetteljes közösségben szolgálhatott családjával együtt. Ezért sem volt könnyű elfogadnia, amikor olyan igeszakaszok kerültek elé, amelyek jelezték számára, hogy hamarosan el kell onnan mennie.

Egyetemi ismerőse kereste meg őt két és fél évvel ezelőtt azzal, hogy Rákoscsabán lelkészt keresnek, mert Füzesi Zoltán hamarosan nyugdíjba fog menni. Márk elé ekkor olyan igék kerültek, amelyek azt üzenték számára, hogy el kell fogadnia ezt a lehetőséget. Mintegy másfél év bizonytalansággal teli várakozás után végül tavaly decemberben választották meg Rákoscsabán. A karácsonyt azonban még korábbi szolgálati helyén töltötte és csak idén január 3-án költözött Budapestre családjával. „Egyik gyermekünk másodikos, ketten óvodások, ezért volt bennük félsz a váltás miatt, de gyermekeink azonnal beilleszkedtek. Azt láttuk, hogy mindig kifizetődő az engedelmesség, mert ezeket a nehézségeket akkor is elháríthatja az Úr, ha azt emberileg nem tudjuk elképzelni” – fogalmazott.

Egyből megtetszett neki a kertes, falusias jelleg, a sok fiatal, gyermekes család, akik nagy szeretettel fogadták. „Más ritmusa van itt a gyülekezeti életnek, nagyon sok szolgálati részterület, rétegalkalom, csoport működik Rákoscsabán, ezért az első három hónapom ezek megismeréséről szólt. Nagyon örülök neki, hogy a családos fiatalok lelki otthont találnak itt és magukénak érzik a gyülekezetet, ez számomra is prioritás. Egyházközségünk intézményei, a Betlehem Óvoda és a Rákoscsabai Jókai Mór Református Általános Iskola jó lehetőséget nyújtanak arra, hogy olyan családok is csatlakoznak a gyülekezethez, akiknek előtte semmi köze nem volt egyházunkhoz.”

Két fontos feladatot örökölt elődjétől: új iskolaépületet építeni a már igencsak kinőtt és rossz állapotban lévő régi helyett, valamint befejezni a rákoskerti Makovecz-templomot. Utóbbi azért is fontos, mert a rákoscsabai presbitérium szeretné, ha a rákoskertiek missziói gyülekezetté válhatnának. Ezekért a célokért imádkoznak, és hisznek benne, hogy az Úr képes csodát tenni, ha engedelmesek maradnak és elfogadják az Ő akaratát.

Házunkat építi
„Ki vagyok én, Uram, Istenem? És mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?” – szólt hozzánk a szószékről Dávid imádsága a Krónikák első könyvének 17. részéből. Balog Zoltán dunamelléki püspök és zsinati lelkészi elnök a lelkészbeiktatáson elhangzott igehirdetésében kiemelte: nagy kegyelem és csoda, hogy ezek a háromezer évvel ezelőtt leírt sorok a mi imádságunkká lehettek először vasárnap délelőtt a wekerletelepi jubileumi ünnepségen, majd délután a rákoscsabai lelkészbeiktatáson is. „A lelkészbeiktatás azért is különleges alkalom számunkra, mert mi, reformátusok nem szeretjük, ha a lelkész kerül a középpontba. De ez az egyetlen alkalom valóban kivétel” – fogalmazott a püspök.

Dávid templomot akart építeni az Úrnak, de az Úr nem engedte meg neki, helyette azt mondta, Ő épít Dávidnak házat. Ezen elgondolkodva írta le Dávid ezeket a sorokat. „Minden szolgálat kezdetén ott kell legyen első mondatként, hogy ki vagyok én, hogy így megajándékoz engem az Isten. Lehetne emberi választ adni Dávidnak, felsorolva tetteit, de amikor ez a kérdés elhangzik, akkor megrendül az életünk, akkor nem lehet egyszerű válaszokat adva továbblépni. Egzisztenciális kérdés ez, amelynél meg kell állnunk. Az Úr juttatott el minket idáig, és hála van abban, hogy mi az Ő szolgái lehetünk.” Balog Zoltán szerint ebből fakad védelmünk, tiszteletünk és alázatunk is.

Dávid évszázadokkal korábban, az egyiptomi kivonulásnál kezdte története elmondását. „A szabadulás mindennek a kezdete: a mi életünkben is Jézus Krisztus szabadítása az első. Jézus Krisztus kegyelme ott van nemcsak elődeinkben, hanem utódainkban: gyermekeinkben, tanítványainkban. Az élet ugyanis nem velünk kezdődik, és nem is velünk fog végződni. Úgy fog kiteljesedni, ahogy Isten akarja” – folytatta az egyházvezető. „Úgy beszéljünk Isten tetteiről az iskolában, a templomban, a családunkban és életünkben mindenhol, hogy az megragadja utódaink életét, hogy Őrá mutassunk! Azzal az ígérettel vagyunk itt, hogy majd Ő megépíti a házunkat. Engedjük, hogy Ő építsen bennünket!”

Áldások ideje
Az ünnepi igehirdetés után Szloboda József, a Budapest-Északi Református Egyházmegye esperese beiktatta Balogh Márk Dávidot, jelképesen átadva neki az egyházközség pecsétjét és kulcsát.

Az esperest követően a palástos lelkészek is egyenként áldást kértek a beiktatott lelkipásztorra.

Sarkadi Zsolt rákoscsabai főgondnok üdvözölte az egybegyűlteket, és megnyitotta a rendkívüli közgyűlést, amelynek egyetlen napirendi pontja a beiktatott lelkész köszöntése volt. Énekkel szolgált a gyülekezet Szánthó Géza Énekkara.

Füzesi Zoltán nyugalmazott rákoscsabai lelkipásztor nyitotta meg a köszöntők sorát, hálát adva többek között azért is, hogy a stafétaátadás rendben lezajlott. Azt kívánta utódjának, hogy ő is tapasztalja meg a gyülekezet részéről sokak szeretetét és készséges szolgálatát, amelyet Istennek hála ő maga is megtapasztalhatott.

Virág Balázs wekerletelepi lelkész a barátok és a lelkészi kar nevében köszöntötte az új rákoscsabai lelkipásztort, felidézve, hogy az ő öt évvel ezelőtti beiktatásán Balogh Márk Dávid azt mondta neki: ez az áldás korszaka. Most fordított a helyzet, és ő kérhet áldást szolgálótársára. Emlékeztetett arra, hogy Jézus Krisztus az, aki az áldások igazi forrásává lehet bennünk, lelki növekedésért Őhozzá kell fordulnunk.

Balogh László Levente, a Dömsöd-Dabi Református Egyházközség lelkésze a család nevében mondott köszöntőt. Ha Rákoscsabán engednek az Igének, akkor munkálkodhat a Lélek, és ebből csudálatos harmónia fakadhat – fogalmazott.

Dunai Mónika országgyűlési képviselő köszöntőjében arról beszélt, hogy Rákoscsabán a hagyományok mélyen gyökereznek, és ez erős kötelékként köti össze az embereket. Ebben mindig nagy szerepe volt az egyházaknak, ezt a szép örökséget veszi át az új lelkipásztor.

A gyülekezet nevében Ugray Csabáné Orbán Katalin mondott köszöntőt. Nemcsak Balogh Márk Dávidtól kérte, hogy élő kapcsolata legyen a gyülekezet tagjaival, hanem a gyülekezetet is kérte, hogy támogassa mindenben pásztorát.

Gazdag László, a Rákoscsabai Jókai Mór Református Általános Iskola igazgatója beszédében kifejtette: hamar megszerették az új lelkészt az iskolában, és egyre több ottani diák vesz részt a templomi istentiszteleteken. Reményét fejezte ki aziránt, hogy hamarosan megoldódhat az új iskolaépület kérdése.

A Rákoscsabai Jókai Mór Református Általános Iskola egyik diákja énekkel, a Betlehem Óvoda óvodásai pedig verssel köszöntötték az új lelkészt.

„A lelkipásztor sokszor jut el oda szolgálata során, hogy azt kérdezi magától, mi a terve az Úrnak vele” – kezdett beszédébe Balogh Márk Dávid, aki bizonyságot tett arról, hogy útját nem neki kell megkeresnie, hanem az Úrtól kell azt kérnie. Mint kifejtette: kényelmes életébe kapta a hívást, hogy mennie kell, emellett volt benne félelem a nagyobb feladatoktól is. „Az Úr azt mondta, hogy amit addig tettem, az nem elég, többet kell beleadnom. Ez ijesztő volt számomra” – fogalmazott. A várakozás során türelemre és bizalomra nevelte az Úr, és ebből fakadt reménysége is. Hittel vallja: ha meghallgatjuk Isten akaratát, bizonyosságunk lesz. Ennek áldását tapasztalta meg korábbi és új szolgálati helyén is.

Barna Bálint
Képek: Rákosmente Önkormányzata, valamint Fülöp Anita