A közigazgatásilag sokáig összetartozó települések, Kulcs és Rácalmás korábban a dunaújvárosi református gyülekezethez tartoztak, és ma is egy egyházközséget alkotnak, noha a két település mintegy két évtizede különvált. Hat évvel ezelőtt a leányegyházközséget missziói gyülekezetté nyilvánították, és Kulcsra lelkész költözött. A gyülekezetiház-építés előkészítését még Kovács Enikő kezdte meg.  

Fodor István tavaly augusztus vette át tőle a lelkipásztori szolgálatot. Mint mondta, minden vasárnap két istentiszteletet tartanak: egyet a kulcsi, egyet a rácalmási templomban. Mindkettőre hívja a szomszédos település híveit is, hiszen régen a közös közigazgatás alá tartozó településrészek kapcsolata nem volt feszültségmentes. „Mi, reformátusok igyekszünk jó példa lenni azzal, hogy egységet formálunk” – fogalmazott érdeklődésünkre.

Felnőtteket ragad meg
A Dunaújváros vonzáskörzetében található települések lakosságának az elmúlt évtizedekben jórészt az iparváros gyárai biztosítottak megélhetést. A volt Sztálinvárosban azonban nem nézték volna jó szemmel, ha a munkások megkeresztelték volna a gyermekeiket, vagy eljártak volna istentiszteletre. Így történhetett meg, hogy generációk nőttek fel anélkül, hogy betették volna a lábukat a templomba. Sokan a kilencvenes években, felnőtt fejjel kezdtek el érdeklődni a keresztyénség iránt.

Fodor István elmondta, az előző lelkipásztor szolgálata elérte azokat a kívülállókat is, akik ha a választói névjegyzékben nem is, de Isten tervében szerepeltek. „Sokan felnőttként konfirmáltak a közösség első saját lelkipásztora, Kovács Enikő idejében. Közülük jó néhányan később lelkesen be is kapcsolódtak az induló gyermek-istentiszteleti szolgálatba. Mivel azonban ők gyermekkorukban nem járhattak vasárnapi iskolába, elhívtam őket Diósdra, abba a gyülekezetbe, ahol korábban beosztott lelkész voltam, hogy nézzük meg együtt, ott hogy szolgálnak a gyerekek között.”

Bálványok helyett
„A célom, hogy mindenkinek hirdessem az evangéliumot, beleértve a magukat reformátusoknak vallókat is, hiszen nekik is szükségük van az örömhír hallására és elhívésére” – tette hozzá a lelkész. „Az örömhírre ugyanakkor szükségük van azoknak is, akiknek valamiért a múlt rendszer terhelődik a lelkére, és olyan kérdésekkel vívódnak, mint az, hogy mennyire kell vádolniuk magukat azért, mert részt vettek benne, kiálltak érte vagy éppen hallgattak, amikor másokért kellett volna kiállni. Aztán csalódtak a rendszerben, majd jött a rendszerváltás, és a kérdés: hol is vagyok én mindebben. A legjobb, amibe kapaszkodhatnak sokan, az a saját józan eszük, hinni már nehezebb. Azért nehéz a szocializmusban nevelkedetteknek a hitről beszélni, mert ők olyan hitrendszerben éltek, amely kudarcot vallott. De el kell mondanunk, hogy van egy igazi Úr is, akiben nem csalódnak, és ez örömhír lehet számukra a bálványok után.”

Az egyetlen út
Nemcsak a történelmi múlt, hanem a jelen világnézeti sokszínűsége is kihívást jelent a misszióban – folytatta a lelkész. A New Age és a spiritualizmus is követőket toboroz magának. „Van olyan gyülekezeti tagunk, aki az ezotériából szabadult meg. Még Enikő prédikációi nyomán hallotta meg Isten szavát és felhívását, hogy szakítson addigi életével és térjen hozzá. Látjuk, hogy fordulnak el ezektől az emberek azóta is, de még meg kell erősödniük a hitükben, hogy valamennyien hitvallók is legyenek. Akik elkezdtek hozzánk járni, hiszik, hogy Krisztus az egyetlen út, csak még nehezen képviselik az ellenálló közegekben. Ha feltöltekezünk Igével, evangéliummal, akkor tudjuk vallani az egyetlen igazságot. Lelkészként reményt ad, hogy látom, amikor könnyes szemek néznek vissza rám prédikáció közben, mert megérinti az embereket az Ige. Sokak lelke érzékeny Istenre, de még mélyülnie kell az Isten-ismeretnek, és akkor talán készen leszünk rá közösségi szinten is, hogy nyissunk mások felé az evangéliummal.”

Mindenki otthonra lelhet
Jelentős változást várnak az elmúlt hétvégén felszentelt gyülekezeti ház használatba vételétől e téren is – árulta el a lelkész. Ősszel újjáalakul a presbitérium, az eddigi gyülekezeti alkalmaknak lesz otthona, sőt, újak is elindulhatnak. „Folytatódik Fülöp-est elnevezésű, felnőtteknek szóló bibliaóránk, amely eddig az óvodában kapott helyet. Ifjúsági óráinkat a rácalmási könyvtárból szintén áthelyezzük a gyülekezeti házba. A szomszéd teremben néha néptáncosok gyakoroltak, a srácok nehezen tudtak figyelni, most már kicsit nyugodtabb környezetben lehetünk. Ide kéthetente várjuk a fiatalokat hetediktől tizenkettedik osztályosokig bezárólag. Arra készülünk, hogy az istentisztelettel párhuzamosan gyermek-istentiszteleteket is tartsunk, a jövőben pedig szeretnénk nyugdíjasórát indítani. A legkisebbeknek és a legidősebbeknek szintén kényelmes helyszínt nyújt majd az összkomfortos gyülekezeti ház.”

Az 55 négyzetméteres, ragasztott faszerkezettel ellátott, nagy ablakos, rusztikus stílusú épület Rombauer Gábor építészmérnök tervei alapján készült, a rácalmási templom stílusjegyeivel összhangban. A gyülekezeti házban egy nagy terem, egy teakonyha, egy kis spejz és két mellékhelyiség is helyet kapott. Szép, tágas terasza a közösségi találkozásoknak is teret adhat. A mintegy harminc férőhelyes épület jól kiegészíti a 100 férőhelyes templomot, télen akár istentiszteleket is tarthatnak benne.

Összefogással épülhetett meg
A rácalmási gyülekezeti ház alapját tavaly augusztusban kezdték el lerakni, a felépítéséhez szükséges pénzt pályázatokból nyerték – számolt be Fodor István. „Az Emberi Erőforrások Minisztériumától, a Vértesaljai Református Egyházmegye építési alapjából, a rácalmási önkormányzattól és a Dunamelléki Református Egyházkerülettől is kaptunk támogatást. A gyülekezet hozzávetőlegesen 1 millió forintot adakozott össze a gyülekezeti házra, amely végül 19 millió forintból épült fel.”

Egyesíti a gyülekezetet
Míg az új gyülekezeti ház Rácalmáson, a lelkész lakása és a református temető Kulcson található. „Rácalmás a nagyobb település, csaknem 5000 ember lakik itt, míg Kulcson hozzávetőlegesen 2700-an. A reformátusok aránya mégis Kulcson a nagyobb, hiszen egyenlő arányban szerepelnek a választói névjegyzékünkben kulcsiak és rácalmásiak. A gyülekezet egésze az új gyülekezeti házban találkozik majd a hétközi alkalmakon, ezért az fogja igazán egyesíteni a közösséget” – véli a lelkipásztor. „Mindig mondom, hogy az az egy kilométer, ami a két településtábla között van, ne válasszon el minket. Felajánlom a fuvart, hogy a kulcsiak is el tudjanak jönni a hétközi alkalmakra, hiszen én is Kulcson lakom, mehetünk együtt.”

Az evangélikusoknak is felajánlják
Bár a gyülekezeti ház református tulajdonban van, a telek az evangélikusokkal közös. „Egy evangélikus–református vegyes házaspár építette a templomot 1950 körül, ezért az ökumené szellemében, és a közös telekre való tekintettel, hetente egyszer megnyitjuk a lehetőséget az evangélikusok számára is, hogy gyülekezeti házunkban tarthassanak ők is lelkialkalmat” – tette hozzá.

A fotók a kulcs–rácalmási reformátusok gyülekezeti házának átadó ünnepségén készültek. A képeket készítette: Polányiné Farkas Andrea.