„A kísértések voltak tanítómestereim az istenismeretben.”
Luther Márton
Az Élő Ige éve
2024 református egyházunkban az „Élő Ige” éve. Ez azért lehetséges, mert… 2022, 2023 is az volt. Hiszen, ha nincs ott életünk minden idejében az Ige, mint életvalóság, akkor azt hiába tematizálja bármilyen program. Amikor 2022-ben a hitoktatás évét hirdette meg egyházunk Zsinata, akkor is az „élő Ige” adta az inspirációt. Mert a hitet „tanítani” úgy, hogy erős és megtartó legyen (1Pt 5,9), csak az „élő és ható Ige” (Zsid 4,12) ihletésében lehetséges. S amikor 2023-ban a lelkipásztori hivatás évét hirdettük meg, akkor is azoknak a szolgatársaknak életét akartuk középpontba állítani, akiket velünk együtt az „élő és ható Ige” által hívott el Isten az életük odaszánására. A 2024. esztendőt mégis azzal szeretnénk különlegessé tenni egyházunk közössége számára, hogy az „élő Ige” senki által nem birtokolható magától értetődőségét helyezzük közösségi életünk középpontjába. Azzal szeretnénk gazdagítani egymást, hogy saját életünkben, gyülekezetünkben, egyházunkban, a kultúrában, a tudományban, a világ történéseiben munkálkodó „élő Ige” gyümölcseiben részesítjük egymást. Becsüljük, ha valaki a Bibliát mint irodalmi alkotást népszerűsíti, örülünk, ha valaki a Szentírás isteni ihletettségének „bizonyítékait” tárja a kételkedők elé, most azonban azt akarjuk felmutatni, hogyan cselekszik Isten Igéje azoknak az életében, akik a testté lett Igét, Krisztust követik.
Isten Igéje elsősorban esemény. Bennünk, velünk, értünk történik, él és éltet. Az „élő Ige” ereje képes megváltoztatni e világ realitásait, és bennünket Isten valóságába helyezni, megnyitva az üdvösség kapuját.
Szomorú tapasztalatunk, hogy az egyházban olykor éppen az Igéhez fűződő eltérő viszonyunk távolít el a másiktól. Ha birtokolni akarjuk az Igét, teológiánk vagy amit annak vélünk, de akár személyes megközelítésünk is elidegenít egymástól, és elveszítjük a vágyat, hogy együtt legyünk olvasói, hallgatói és megtartói az „élő Igének”. (Jak 1,23) Gyakran zárkózunk érdektelenségbe, önhittségbe vagy saját igazunk vélt magabiztosságába, amikor mások más módon veszik kezükbe a Bibliát, másféle hangsúllyal hirdetik és élik ugyanazon az egyházon belül. De mi tartja össze valójában egyházunkat? Vajon a történelmi örökség, a megszokott szervezeti keretek, az évszázados önazonosság vagy netán a társadalmi súly elvesztésétől való félelem?
Közöttünk csak az „élő Ige” teremtheti meg és éltetheti, tarthatja egyben azt a közösséget, melynek feje Krisztus.
Igazán református keresztyén egyház ott van, ahol az „élő Ige” összeköt bennünket.
Lesz-e elég bátorság és vágy bennünk 2024-ben, hogy útra keljünk és az „élő Ige” fényében keressük egymással a közösséget, a közös olvasás, megértés és cselekvés áldását, és azt az örömöt, hogy együtt lehetünk az „élő Ige” címzettjei?
Balog Zoltán
dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke
Borítókép: Kovács Marcsi