A Zsoltárok formájával kapcsolatban felvetődik a kanonikus szándék kérdése. Ez a tanulmány három szempontból vizsgálja a Zsoltárok formáját és a Zsoltárok felépítésének és sorrendjének teológiai szándékát: a) az 1. és 150. zsoltár szabja meg ezen irodalmi korpuszban a hit határait az engedelmességben és dicsőítésben; b) panaszok és dicsőítések nyújtják azt a dinamikát, melyben az 1. zsoltár egyszerű Tóra-kegyessége veszélybe és kérdések kereszttüzébe kerül, míg végül győzedelmeskedik. A 25. és 103. zsoltár a Tóra-kegyességen túllép; c) a 73. zsoltár különleges és döntő helyet tölt be a panasz és meggyőződés nagy drámájában. Ez arra utal, hogy a 73. zsoltárt olvashatjuk az 1. zsoltár fényében és attól függetlenül. A Zsoltárok kanonikus felépítése meghatározza Izráel hitét és Isten hűségével, hűségéért és hűsége elleni küzdelmét.

Recent studies of the Psalms have posed the question of canonical intentionality concerning the shape of the Psalter. The present paper explores three facets of the shape of the Psalter and the way in which the placement and sequence of Psalms make a theological assertion: a) Psalms 1 and 150 set the boundaries for faith in this literature in terms of obedience and praise; b) laments and hymns provide the movement wherein the simple Torah-piety of Psalm 1 is jeopardized, questioned and resolved. Psalms 25 and 103, respectively, are considered as a movement beyond Torah-piety. c) Psalm 73 appears to occupy a peculiar and crucial position in the larger drama of protest and affirmation. Such a notion indicates that Psalm 73 can be read both in relation to Psalm 1 and as a departure from it. The large sequence of the Psalms defines Israel's faith as a struggle with, for and against God's fidelity.

Ha a Zsoltárok könyvét akár tudományos, akár liturgikus, akár kegyességi céllal vesszük kézbe, egyszerre egyetlen zsoltárt olvasunk. Az értelmezési egység az adott költemény. Ugyan készültek tanulmányok a Zsoltárokban található különböző zsoltárcsoportokról vagy -gyűjteményekről, melyek az egész könyvet alkotják, ám e tekintetben nem értünk el látványos előrelépést.[i] A Zsoltárok könyvének mint irodalmi egységnek formája és szándéka még kevesebb figyelmet kapott.

Brevard Childs új megközelítésből vetette fel a Zsoltárok könyve irodalmi formájának és teológiai szándékának kérdését.[ii] Ám hogy a kanonikus megközelítés milyen eredményekkel járhat, egyáltalán nem világos. Amennyiben a könyv irodalmi formáját tartjuk szem előtt, hamarosan a teológiai szándék és értelmezés kérdéseivel találjuk magunkat szemben, melyek az irodalmi formán jóval túlmutatnak.[iii] E tanulmányban a teológiai szándékot vizsgálom. Ehhez a fő kérdésem: Hogyan jutunk el a Zsoltárok egyik végétől a másikig? Egy bibliai könyv kanonikus formáját tanulmányozva Childs gyakran fordít figyelmet annak kezdetére és befejezésére, hogy felfedje, a kettő hogyan viszonyulhat egymáshoz. Ezt a módszert én is magamévá teszem. Bár megtanultunk kellő figyelmet fordítani a kezdetre és a befejezésre, azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy a kettő között található anyag hogyan teszi lehetővé a kezdettől a vég felé történő haladást.

[i]      Ld. Claus Westermann, „Zur Sammlung des Psalters”, Forschung am Alten Testament (ThB, 24; München: Chr. Kaiser, 1964), 226-43; és Patrick D. Miller, Interpreting the Psalms (Philadelphia: Fortress Press, 1986), 3-28.

[ii]      Brevard S. Childs, Introduction to the Old Testament as Scripture (Philadelphia: Fortress Press, 1979), 511-23. Ld. még Gerald Henry Wilson részletes tanulmányát, The Editing of the Hebrew Psalter (SBL Dissertation Series, 76; Chico, CA: Scholars Press, 1985), és James Luther Mays, „The Place of the Torah-Psalms in the Psalter”, JBL 106 (1987), 3-12, és „Psalm 118 in the Light of Canonical Analysis”, Canon, Theology, and Old Testament Interpretation (szerk. Gene M. Tucker et al.; Philadelphia: Fortress Press, 1988), 299-311.

[iii]      Jóllehet Childs új irányt szabott a vitának, nem világos, műve milyen következménnyel jár. Jelenleg nem egyértelmű, hogyan kell az irodalmi formáról teológiai következtetésekre jutnunk, márpedig ez a kapcsolat a meghatározó a kanonikus megközelítés számára. Ha ezt a kapcsolatot szem elől tévesztjük, a kanonikus megközelítés puszta irodalmi elemzés lesz, ahogy John Barton megállapítja.