Gyönyörű, őszi napsütéses időben érkezem a dunavecsei református templomhoz, amelynek tornya hosszan nyújtózkodik az ég felé. Elsőre nincs semmi különös a látványban. Ahogy elsétálok a templom mellett, jellegzetes prüszkölés üti meg a fülemet, majd karámok tárulnak elém és egy szép, új istálló épülete. Mindez a templomkertben. Két lovat szerszámoznak épp: Arizóna és Balinka várja a helyi református iskola diákjait. Az idei tanévvel indult el a lóasszisztált fejlesztés az intézményben.




Karám a templomkertben
A karámoknál találkozunk Arany-Michels Richárddal, a gyülekezet lelkipásztorával, aki két éve szolgál feleségével Dunavecsén. Már az ideköltözésükkor lakott itt két póni, akikre gyakran ültek fel a gyerekek. „Jó dolognak tartottam, de azt szerettem volna, ha ez rendes keretek között működne” – mondta a lelkipásztor, aki maga is lovagol. Elkezdték tervezni az istálló és a karámok kialakítását. A fagymentes önitatókat adományba kapták, de az istállót alapvetően intézményi önerőből építették fel. Tavaly májusban költöztek ide a lovak. Jelenleg hat hátas él a Templomkert Lovasudvarban. A segítő állatok jelenléte egyébként nem idegen a parókián. A lelkipásztor feleségét mindenhova követi segítő kutyája, Kántor. Arany-Michels Tímea epilepsziás, Kántor ugatásával előre jelzi az érkező rohamot. A lelkésznő üdvözöl minket a karámoknál, mielőtt indul a szomszédos településre hittanórát tartani. Ő az intézményi lelkész a Dunavecsei Református Kollégiumban. Az iskola, a templom és a lovasudvar egy egységet alkot, igazi református szigetként itt, Dunavecsén. A lovak a gyülekezeti közösségformálásra is pozitív hatással vannak. „Jó azt látni, hogy istentisztelet előtt és után leszaladnak a lovakhoz a gyerekek. A városban is sokan mondják, hogy milyen szép lett az istálló. Jó érzés, hogy mindezt mások javára tudjuk fordítani. Ez ajándék” – mondja a lelkipásztor.



Közben érkeznek a kis lovasok, akiket testnevelésórán hoznak ki a lovas fejlesztésre. Köztük van a nyolcadik osztályos Győrfi Klaudia Viola, aki érdeklődésünkre elárulja: nagyon szeret lovagolni. „Szerintem azért jó sport, mert kapcsolatban lehetünk az állattal, aki érzi az érzéseimet. Ha például ideges vagyok, ő ezt pontosan tudja.” Klaudia azt mondja, egészen máshogy telnek azok a tanítási napok, amikor kijöhet a lovakhoz. „Nagyon jó lehetőség, hogy mi iskolai keretek között lovagolhatunk. Ha ez nem lenne, nem biztos, hogy lenne bátorságom kipróbálni. Kicsit kiszakadok a komfortzónámból” – teszi hozzá.




Logopédia lóháton
A gyerekekkel Bolyóné Szalontai Diána, az iskola gyógypedagógusa foglalkozik a lóasszisztált fejlesztésen. Amikor vége az órának, egy fehér pónit vezet a karámba a Templomkert Lovasudvar szakmai vezetője. „Ő Pihe, vele kezdődik minden” – mutatja be a kis hátast. Vele találkozik minden gyerek, aki először jön a fejlesztésre. Az iskolások az ő segítségével tanulják meg, hogyan kell megközelíteni egy lovat, felvenni a lábát, vezetni. „Ő is van kétszáz kiló, de nem annyira hatalmas és félelmetes, mint egy nagy ló. Azok a gyerekek, akik először nem mernek lóra ülni, őt vezetgetik akadálypályákon, kivisszük legelni” – magyarázza a szakember. A lovasudvarban összesen hat ló van. Az ülhet fel nagy lóra, aki már Pihével magabiztosan bánik.



Diána gyógypedagógusként végzett, majd logopédiát és mozgásfejlesztést tanult. „A komplex fejlesztés a mozgás, a beszéd és a kognitív értelmi képességek fejlesztésének egységén alapszik. Azért választottam ezeket a területeket, mert jó, hogy így egyszerre mindet megtámogathatom” – mondja a szakember, aki kiemeli, hogy mindegyik fejlesztés lóhátra vihető, így tud foglalkozni állatasszisztált terápia keretein belül a gyerekekkel. Elsősorban azokat a gyerekeket segítik így, akik sajátos nevelési igényűek vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdenek, és a szüleik is hozzájárultak a fejlesztéshez. „Beszéd-, és mozgásfejlesztést, valamint logopédiát tartunk lóháton. Alapvetően minden fejlesztést a mozgással kezdünk, mert abból indul ki minden. Ha ezen a területen lemaradás van, akkor annak idegrendszeri tünetei lesznek. Ezért igyekszünk megerősíteni a fejlődéstani nagymozgásokat” – magyarázza a szakember, aki kiemeli, mindeközben bővül a szókincs, fejlődik a gyerekek képzelőereje, idegrendszere és kognitív képessége. „Az egyensúlyérzék mellett az irányok differenciálásán keresztül a szókincsbővítés, mondatalkotás, fonológiai tudatosság, rengeteg minden fejlődik a lovon” – fejti ki Diána a különleges fejlesztés pozitív hatásait.



Az első lóra ülésnél a cél, hogy kialakítsanak egy stabil egyensúlyhelyzetet. „Ebből tudom kiléptetni a különböző feladatokkal: írunk, olvasunk, számolunk, kirakózunk a lovon” – mondja a szakember, aki szerint az autizmusban és az ADHD-val érintett gyermekeknél is rendkívül hatékony ez a módszer. „A ló intelligens fejlesztő, mert akit nyugtatni kell, azt nyugtatja, akit inspirálni, azt inspirálja” – magyarázza Diána, aki szerint épp ezért tud türelmet, csendességet, harmóniát hozni a gyerekek életébe. Mindenkinek azt adja, amire a legnagyobb szüksége van. A tervek között szerepel egy fejlesztő központ kialakítása, ahol a családok elérhetnék az állatasszisztált fejlesztést nem csak települési, hanem regionális szinten is.

Ahol a szív teljességéből szól a száj
Az istállónál találkozunk Sándor Zsomborral, a Dunavecsei Református Kollégium főigazgatójával. Kis időre magunk mögött hagyva a lovakat, elindulunk az iskola felé. Útközben elhaladunk egy patinás, régi kúria mellett, amely körül állványok tornyosulnak. A főigazgatótól megtudom: épp felújítják az épületet, amelyben az internátus és annak étkezője működik. Az internátust eredetileg azért hozták létre, hogy a középiskolásoknak ne kelljen messziről bejárni, de sok esetben általános iskolás gyerekek is laknak benne. „Volt olyan időszak, amikor óvodás gyerekekre is gondot viseltünk. Azoknak a családoknak biztosítottuk ezt a lehetőséget, akik annyira rossz körülmények között éltek, hogy másként elvették volna tőlük a gyermekeket” – magyarázza a főigazgató.

A patinás épületben a felújítással együtt rekreációs szobákat is kialakítanak, amelyek a tanárok töltődésére szolgálnak majd. „Úgy gondozzátok a gondozóitokat, hogy jól tudják gondozni a betegeiteket” – vallja Sándor Zsombor, aki szerint ahhoz, hogy egy tanár jó szívvel tudjon szólni a gyerekekhez, neki is kiegyensúlyozottnak kell lennie.



Közben látványos tesiórának lehetünk szemtanúi: a diákok az épület mögött húzódó gáton futnak. Ha már szóba került a sport, a főigazgató megosztja: egy másik beruházás is folyamatban van, hamarosan új tornacsarnokot építenek.

Közben megnézzük a szakképző épületét, ahova harminckét diák jár. Jelenleg vendéglátókat és gépészeket képeznek. Felnőttoktatásban mintegy hétszáz fő vesz részt az intézményben, több telephelyen. Kiderül: itt érettségizett Szoboszlai Dominik is. Ahogy belépünk az általános iskolába, a pingponglabda jellegzetes pattogó hangját halljuk. A folyosón található négy pingpongasztalon játszanak a diákok. Minden szünetben használhatják ezeket a gyerekek. Ennek célja egyrészt a szabadidő hasznos eltöltése, másrészt a mozgás iránti igény kielégítése. „Sokkal nyugodtabbak így az órákon” – mondja Sándor Zsombor, aki amúgy az asztalitenisz-szakkört tartja. Nem csak az idejüket ütik el ezzel a fiatalok, versenyekre is járnak, ahol rendszeresen szép eredményeket érnek el. Erről árulkodnak a folyosón kiállított kupák is.

Az általános iskolába nyolcvannégy gyermek jár. „Leképezzük a társadalom minden szintjét. Vannak olyan gyerekek, akik jól szituáltak, jó körülmények közül jönnek, és sok olyan van, akik nagyon nehéz társadalmi helyzetből érkeznek, mind anyagi, mind érzelmi tekintetben” – magyarázza a főigazgató, aki kiemeli: igyekeznek segíteni a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdőknek, a sajátos nevelési igényű és az autista gyerekeknek is. „A családsegítő szolgálat munkatársai jól ismernek minket, gyakran küldik hozzánk az ilyen nehézséggel küzdő diákokat. Mindig azt mondják: ha van olyan iskola, ahol tudnak segíteni a gyereken, akkor ez az” – mondja Sándor Zsombor.



Első és második osztályban minden órán gyógypedagógus vagy pedagógiai asszisztens segíti a pedagógus munkáját. Egy osztályba tizenöt főnél nem vesznek fel több gyermeket. „Ez azért is fontos, hogy tényleg tudjunk segíteni azoknak, akiknek szükséges” – magyarázza.

A már említett szakembereken kívül logopédus, fejlesztő pedagógus és pszichológus is dolgozik az iskolában. A felzárkóztatást szolgálja a lóasszisztált foglalkozás és a lovas szakkör is. „Az intézményünkben nagyon sok szakkör közül választhatnak a gyerekek, mert azt gondoljuk, hogy ezekben tudnak kiteljesedni. Minden gyerek más és más, fontos, hogy megtalálhassák azt, amiben jók” – vallja a főigazgató, akitől megtudom, hogy matematika- és angolszakkör, énekkar, tömegsport, íjászat, sakk, színjátszókör, úszás és néptánc is van az iskolában. Mindez megerősíti a gyerekeket a kiállásban, a megszólalásban és a helytállásban a különböző élethelyzetekben, valamint fejlődik az önértékelésük is.

Minden reggel az áhítat előtt meseolvasással kezdik a napot. „Ez a szövegértés fejlesztését és a szókincs bővítését is szolgálja, de a hangsúlyos olvasásban és a memória fejlesztésében is szerepe van” – magyarázza a főigazgató, aki azt is elárulja, hogy a rendszerváltás után a dunavecsei kollégium volt az első református iskola, amely újraindult – az evangélium hirdetésének szolgálatát vállalták fel.

„Ha Jézus Krisztus megbocsátotta a bűneinket, akkor mi se rójuk fel a másik ember bűnét, hanem adjunk lehetőséget a változásra minden embernek. Van, aki ezzel él, és olyan is van, aki visszaél vele.” A diákokkal együtt keresik az utat. Sándor Zsombor vallja: minden emberhez külön kulcsra van szükség. A krisztusi hit a mindennapokban a tiszta beszélgetésekben jelenik meg. „Ezek a gyerekek sok esetben olyan családokból jönnek, ahol folyik a szenny. Feladatunk, hogy megtanítsuk: a szív teljességéből szól a száj.”




Az elvégzett munka gyümölcse
Magunk mögött hagyva az iskolát, átsétálunk a nemrég felújított gyülekezeti terembe. Nagyjából nyolcvan székkel rendezték be, de lassan kinövik, pedig a lelkipásztor azt mondja, semmi extrát nem csinálnak. Két év alatt nem csak a gyülekezeti termet, hanem az iskola épületeit is felújították. Arany-Michels Richárd lelkipásztor szerint jó hatással volt a közös cél és a munka a gyülekezetre: a presbitérium összezárt a felújítások során. Évente kétszer, ősszel és tavasszal kétnapos presbiteri hétvégéket szerveznek. „Az első ilyen alkalmon a tizenhat presbiterből ketten imádkoztak hangosan, a másodikon már nyolcan. Ekkor láttam, hogy jó az irány” – mondta a lelkipásztor. Évente négy családi napot szerveznek kézműves játszóházas alkalommal. E mellett van hétközi alkalom, gyermek-istentisztelet, ifi, most terveznek férfi- és női kört indítani. Szeretnének nyitni a település felé egy előadás-sorozattal, melyre különböző témában hívnának meg vendégeket, de filmklubot is terveznek. Az udvaron áll egy kemence, ez is a közösségépítést szolgálja. „Időnként felrakunk egy marhapörköltet, közben éneklünk, felolvasunk egy igét. Azt látjuk, hogy jönnek a templomba a családok. Sok olyan új tagunk van, aki először egy ilyen alkalomra jött el” – mondja a lelkipásztor.

Sok a nevelőszülős és lakásotthonos gyerek a településen és az intézményben. „Ez nem egy elit iskola, de az a cél, hogy aki idejön, az minőségi oktatást kapjon” – magyarázza a lelkész. 2023 szeptemberében összesen három gyermek jelentkezett az első osztályba. „Ekkor kezdtünk el fejleszteni, újítani, más módszereket használni. Most már annyian jelentkeztek, hogy volt, akit el kellett utasítani.” Az iskolában nem kötelező a konfirmáció, de idén is többen jelentkeztek. „Fontosnak tartom, hogy a gyerekek tudjanak különbséget tenni az iskola és a gyülekezet között. Vannak közös találkozási pontok, de ez két külön közösség” – magyarázza. Egyébként tervben van egy óvoda és bölcsőde, valamint egy idősotthon indítása is.



„Egy csapat van mindenre: a gyülekezetben van oktatási és gazdasági gondnok is” – ez fontos a gördülékeny munkához a lelkipásztor szerint. Amikor arról kérdezem, mi adja a lendületet, elgondolkodik. Arany-Michels Richárd volt már falusi, városi és intézményi lelkész is. „Összeállt mindaz, amit eddig megtapasztaltam” – mondja. „A cigánymisszióban azt tanultam meg, hogy az ember végzi a dolgát, és lehet, hogy semmi eredményét nem látja. De nem szabad elkeseredni. A mi dolgunk, hogy végezzük a feladatunkat. Egyszer majd meglesz a gyümölcse.”


Komorné Csernáth Erzsébet
Képek: Ruprech Judit