Az őrségváltás áldása

Ne akarj kevesebbet a Lélekből, kérj dupla részt! – hangzott el a Fót-Kisalag–Mogyoródi Református Társegyházközség új lelkipásztorának, Márkus Máténak az ünnepi beiktatásán.

Ünneplő sokaság töltötte meg a fót-kisalagi református templom padjait 2024. május 26-án vasárnap, hogy tanúi lehessenek az őrségváltásnak, a Fót-Kisalag–Mogyoródi Református Társegyházközség új lelkipásztora, Márkus Máté hivatalos beiktatásának. Az alkalmon Balog Zoltán dunamelléki püspök szolgált igehirdetéssel, a beiktatás szolgálatát pedig Nyilas Zoltán, az Északpesti Református Egyházkerület esperese végezte.



Amit kérnünk kell és amit továbbadnunk
Balog Zoltán dunamelléki püspök a Királyok második könyve 2. fejezete alapján hirdette Isten Igéjét. Az idézett rész Illés és Elizeus próféták őrségváltásáról szól, de őrségváltást él meg a Fót–Kisalag–Mogyoródi Református Társegyházközség is. „Azért jöttünk ide, hogy örüljünk az őrségváltásnak, mert az őrségváltásnak áldása van. Ilyenkor tudatosul bennünk, hogy nem velünk kezdődik az élet, hanem mindig voltak előttünk a szolgálatban. Benne vagyunk egy folyamatban, és hitünk szerint abban a sodrásban is, amit a Lélek indított el. Illés és Elizeus története felmutatja, hogy ez a sodrás nem pünkösdkor kezdődött, hanem korábban. Ez a történet a mi történetünk is” – fogalmazott a püspök.

Elizeus történetének egyik tanulsága, hogy Elizeusnak meg kell fizetnie szolgálata árát, hogy Illés ne küldje el maga mellől. „Mi mikor vagyunk készek megfizetni a szolgálatunk árát?” – tette fel a kérdést a sokaságnak Balog Zoltán. „A történet azt üzeni nekünk: tarts ki addig, amíg meg nem kapod, ami szolgálatodhoz szükséges! Tartsd meg az embereket, amíg meg nem kapod tőlük mindazt, amit Isten előkészített számodra. Ez nem lelkipásztori privilégium, hanem mindenki terhe és áldása, akiket az Úr összekapcsolt valaki mással. Akinek van adnivalója a másiknak, az ne tartsa meg magának, hanem adja tovább annak, akinek erre szüksége van! Van adnivalónk egymás számára.”



A püspök ezután arról beszélt, hogy mi az, amit érdemes továbbadni, amire építeni lehet. „Az első a palást. A palástra vigyázz, tartsd tiszteletben! De a palástnál is fontosabb a Lélek, az Istennek a Lelke.” Elizeus példája nyomán azt kérte az új lelkipásztortól, hogy ő se akarjon kevesebbet a Lélekből, hanem kérjen dupla részt. Nagy szükségünk van ugyanis a Lélekre akkor, amikor a keresztyénség visszaszorulóban van a világban. Elizeus az egyre romló körülmények ellenére is gyógyított, békét és életet teremtett. Balog Zoltán szerint egyházunk jövőjét azt fogja meghatározni, hogy lesznek-e tanítványok, akik követik ezt a példát, és továbbra is képesek lesznek gyógyítani, békét és életet teremteni.

Őrségváltáskor azt kell továbbvinni, ami Isten Lelkének mérlegén méltó arra, hogy továbbvigyük. Minden más elhagyható. A Lelket azonban együtt kell kérni, a Szentlélek ugyanis a közösség adománya és közösségteremtő adomány. „Az összetartozás egyfajta feltétele annak, hogy kérjük a Lelket” – mondta a püspök, aki egyúttal az egyházunk által indított országos református imalánc fontosságára is felhívta a figyelmet, remélve, hogy az imalánc mozgásba hoz minket. Végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy Elizeus próféta sem volt magányos harcos, voltak társai a szolgálatban. Nekünk is szükségünk van egymásra, és minket is Isten Lelke köt össze.



Igent mondani
Az igehirdetés után Nyilas Zoltán északpesti esperes beiktatta Márkus Mátét a társegyházközség élére, és ennek jelképeként átadta neki a társegyházközség pecsétjét és a templomkulcsot. Arra kérte a lelkészt, hogy hirdesse Isten Igéjét, szolgálja ki a sákramentumokat, legyen példája a gyülekezetnek, és szeresse a rábízottakat.



Ezt követően a jelen lévő palástos lelkészek kértek áldást Márkus Mátéra egy-egy bibliai igeszakasszal.



Nyilas Zoltán esperes ezután megnyitotta a nyilvános presbiteri gyűlést.



A köszöntő beszédek sorát Németh Dávid, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának teológus professzora nyitotta meg, aki Márkus Máté évfolyamának évfolyamvezető tanára volt, egyúttal annak a doktori alprogramnak is a vezetője, amelyen Márkus Máté részt vesz. A professzor A jelenések könyve válogatott verseiből idézve állított össze egy „levelet” a beiktatott lelkésznek. Ebben megemlítette a lelkész belső vívódásait, a küzdelmeit az Ige igazságaiért, fáradhatatlanságát, lelkiismereteségét, alaposságát, de szókimondó természetét is, és azt, hogy nehezen fogadja el mások véleményét. „Urunk kérése, hogy meg kell tanulnod: »én szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek«” – mondta Németh Dávid.



„Istennek az elhívását meghallani nem mindig egyszerű, elfogadni még nehezebb, de a legtöbb erő ahhoz kell, hogy bele is álljunk. Te meghallottad, megértetted és igent mondtál a hívásra” – ez már Török László, az 1RE Budapesti Református Egyetemi Misszió lelkésze mondta, hozzátéve: mindez Isten munkáját méltatja. „Amióta ismerlek, látom, hogyan formál az Isten. Nincs jobb tulajdonság annál, hogy az ember hagyja, hogy az Úr formálja őt és általa a közösségeket.”



Bereczk Dávid rákoskeresztúri beosztott lelkipásztor köszöntőjében kifejtette: ebben a napban az a szép, hogy nincs benne semmi kiemelt, a maga természetességében telik. „Ezt a természetességet láttam rajtad, és ezt próbálod az Istennel való kapcsolatodban megélni” – fogalmazott Bereczk Dávid.



Szakál Ádám református lelkipásztor Jézus és a házasságtörő asszony történetének arra az elemére hívta fel a figyelmet, hogy amíg a farizeusok és írástudók a bűnt nézték, addig Jézus az embert. „Téged is olyannak ismerlek, aki az embert nézed, meg akarod menteni az embereket és bátran állsz ki értük. Arra hívod őket, hogy fogadják el a bűnbocsánatot, de vállaljanak felelősséget is a mélyreható változás érdekében” – mondta Márkus Máténak, hozzátéve: ő is így legyen Jézus jelenlétében.



Kodácsy Tamás dunakeszi lelkipásztor felidézte Fót-Kisalag és Dunakeszi közös múltját és az ünneplő gyülekezet hányattatott sorsát. Kiemelte: amíg eleinte mindenki nemet mondott Kisalagra, addig Isten igent mondott rá, és voltak, akik meghallották ezt az igent.

Kis Tamás gyülekezeti főgondnok kiemelte: történetük sohasem a lelkész személyéről szól, hanem szolgálata céljáról. Felidézte, hogyan kezdődtek két éve Márkus Máté helyettesítő szolgálatai, hogyan alakultak ki a társegyházközség keretei és hogyan tanulják még ma is ennek a keretnek a működését – de egymást is.



A gyülekezet ezután megajándékozta frissen beiktatott lelkipásztorát.

Felszabadult a szolgálatra
Az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja” – idézte a Korintusiakhoz írt első levél 3. fejezetét Márkus Máté. A beiktatott lelkész a köszöntésekre adott válaszában arról tett bizonyságot, hogy mi az az alap, amire életünket építhetjük. Ez a kérdés ugyanis elmondása szerint mindannyiunkat foglalkoztat, és sokan, sokféleképpen válaszolták már meg.

Sokak szerint ez az alap nem más, mint az egyház tanításai, hitvallásai, dogmái. „Nincsenek távol az igazságtól, de nincsenek benne az igazságban, mert aki ezekre alapoz, óhatatlanul ítélkezésbe eshet” – fogalmazott Márkus Máté. Sokak szerint ezt az alapot egyházunk és gyülekezeteink hagyományai alkotják, de ez gőgössé tehet minket azokkal szemben, akik nincsenek benne a hagyományban, hanem „gyüttmentek”. Sokak szerint a kiválasztottság és kiválasztottságunk tudata az alap, de ez irgalmatlanná tesz minket azokkal szemben, akikről azt gondoljuk, hogy nincsenek kiválasztva. Sokak a megtérést tekintik alapnak, de ez türelmetlenné tesz a meg nem tértekkel szemben. Az is ítélkezéshez vezet, ha a megszentelődést, a parancsok megtartását tekintjük alapnak.



Pál apostol szerint „más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus”. Az alapot tehát nem mi vetjük, nem a mi kiválasztódásunkkal, megtérésünkkel, megszentelődésünkkel kezdődik, hanem Jézussal. Pál apostol a Szentírásban olvasható írásaiban sosem Jézus tanításairól vagy életéről beszél, hanem Jézus kereszthaláláról, feltámadásáról és ennek jelentőségéről. „Abban áll Krisztus jelentősége, hogy Krisztus minden ember számára lehetővé tette, hogy újra kapcsolatba kerüljön az Élő Istennel. Ennek semmi akadálya nincs” – fogalmazott a lelkész.

A prédikációkra való készülésről elmondta: egy idő után azt érezte, hogy kifogy a mondanivalóból. Szabadsága alatt imádságban vitte ezt Isten elé, és ekkor hála tört elő belőle, mert ráébredt, hogy innentől nem kell azt mondania, amit mondani akar, hanem azt, amit Isten akar. Ha Ő mondani akar valamit, akkor azt el kell kérnie Tőle, és ehhez imádságra van szükség, az Élő Istennel való élő kapcsolatra. Ettől megváltozott a szolgálathoz való viszonya és felszabadult a szolgálatra. Isten minden héten megbízza valami mondanivalóval, neki pedig ehhez kell hűségesnek lennie.



Az ünnepség a püspöki áldást követően közös szeretetvendégséggel zárult.


Barna Bálint
Képek: Nagy Botond


Az alábbi képek bármelyikére kattintva megtekintheti az esemény gazdagabb képanyagát.

 

Márkus Máté beiktatása