Hány generáció énekelte már ezt a régi hallelujás éneket, és merített belőle erőt, reménységet a nehéz időkben, próbák között! Hányszor megtapasztaljuk mi magunk is az ének igazságát a mindennapok során. Ez a régi lelki ének méltán került be új énekeskönyvünkbe, mert az üzenete örök, és ma is eljut mindazokhoz, akik nyitott szívvel éneklik sorait.

Az Úr csodásan működik a szabadszállási gyülekezetben is, így 2023. október 15-én ünnepi istentiszteleten adhattunk hálát a 166 éves Mooser orgonánk és a lelkészi hivatal részleges felújításáért, valamint a temetőnkben lévő kerti díszkutak megújulásáért. Isten igéjét Móricz Attila nemesgörzsönyi lelkipásztor hirdette, a felújításokról pedig Holczmann Mihály főgondnok úr számolt be. Orgonánk méltóságteljes hangjában Ferenczy Csaba orgonajátéka által gyönyörködhettünk.

Ezen a napon megemlékeztünk arról is, akinek köszönhetjük 770. dicséretünk magyar nyelvre való átültetését. Vargha Gyuláné Szász Póla ugyanis a 160 évvel ezelőtt a szabadszállási paplakban, a mai óparókián látta meg a napvilágot 1863. október 15-én Szász Károly akkori szabadszállási lelkipásztor, később dunamelléki püspök és Bibó Antónia gyermekeként.

Szász Károly hat évig, 1863-tól 1869-ig volt Szabadszállás lelkipásztora, így Szász Póla számára életének első hat évében a szabadszállási paplak jelentette az otthont. És bár az ő megélt 84 évéhez viszonyítva kevésnek tűnhet az a hat év, amit itt töltött, de biztos vagyok benne, hogy őrzött emlékeket Szabadszállásról, a mi gyönyörű templomunkról, és arról az immár 220 éves parókiáról, amelyben a világra jött.

Szász Póla hitre jutása után arra törekedett, hogy az egész családját megnyerje az Úrnak. A költészet felé is megtérése után fordult. Sok mindent el lehetne mondani róla, és arról a szellemi hagyatékról, amit ő kapott a felmenőitől, illetve arról az örökségről, amit férjével, Vargha Gyulával együtt adtak át az utódaiknak.

De talán az a legfontosabb, hogy mit jelent nekünk 2023-ban Vargha Gyuláné Szász Póla öröksége? Mi az, amit nekünk adott, ami a közös kincsünk az ő áldásos szolgálatából?

Tudjuk, hogy egész életében sokrétű egyházi és irodalmi tevekénységet folytatott. A magyar református közélet és vallásos irodalom egyik vezető egyénisége volt, akinek vallásos versek és énekek fordítójaként rengeteget köszönhetünk. Angolból és németből fordított vallásos énekei többek között a Hozsánna és a Hallelujah című énekgyűjteményekben jelentek meg a múlt század elején.

Vargha Gyuláné elsősorban az énekfordításai által van jelen a XXI. század református egyházában, hiszen az ő lelkében megszületett szavakkal éneklik reformátusok generációi évtizedek óta, és így énekeljük mi is magyar nyelven neki köszönhetően többek között a Vezess, Jézusunk…., Az Isten bárányára…., az Ébredj, bizonyságtévő lélek…., a Testvérek, menjünk bátran... vagy a Csak vándorút az életem… kezdetű jól ismert énekeskönyvi énekeinket, vagy például a hallelujás énekek közül a Hű Jézusom kezébe…, vagy Az Úr csodásan működik… kezdetű éneket.

Éppen ezért méltó és illő, hogy Szabadszálláson, Szász Póla szülővárosában, ápoljuk és őrizzük az ő emlékezetét és vigyük tovább azt a református örökséget, amit énekfordításai és versei által ránk hagyományozott. Az istentiszteleten az általa fordított dicséreteket énekelte a gyülekezet, és három verse is felhangzott hittanosaink előadásában.

Emlékét megőrizve, örökségét és hitvalló református szellemiségét ápolva 2022. május 15-től gyülekezetünk 2021. október 6-án alakult énekkara hivatalosan is a Szász Póla Református Énekkar nevet viseli. Elhatároztuk, hogy szülőházának falát emléktáblával jelöljük meg, hogy emlékét ezáltal is hirdessük az utókornak.

Ravasz László püspök 1939-ben avatta fel azt az emléktáblát, amely Szász Károly hatévi szabadszállási lelkészségének állít emléket. Ennek a táblának a szomszédságába került fel a Vargha Gyuláné Szász Póla emlékét hirdető gránittábla, amit születésének 160. évfordulóján avattunk fel az ő leszármazottainak, déd- és ükunokáinak jelenlétében.

Vargha Gyuláné Unokáim című versgyűjteményében unokáihoz írt versei olvashatók. Az irántuk való féltő szeretet, a hitük épüléséért és lelki fejlődésükért vívott harc bontakozik ki a sorok között.

Nem csak most, a reformáció hónapjában, hanem mindig legyen ő ebben is példa előttünk: neveljük hitben gyermekeinket, unokáinkat, adjuk át nekik elődeinktől kapott református örökségünket, hogy hitvalló reformátusként állhassanak meg ennek a hitehagyott XXI. századnak minden támadása között!

Legyen útravaló egyik versének záró sora mindannyiunk számára: „Légyen telve Jézusoddal szíved, lelked, éneked, Őhozzá vezess daloddal fáradt, árva lelkeket.” (Vargha Gyuláné: Énekes Sári) Adja a mindenható Isten, hogy ez így legyen!

A szerző a Szabadszállási Református Gyülekezet lelkipásztora.

Fotók: Somogyi György