Biblia és kijelentés

This paper argues, first, that the concept „revelation” in the Bible is much more limited and less specific than in theological or church usage. Therefore, the use of „revelation” is quite problematic and leads to unwarranted ideas about the Bible or biblical-theological concepts. Second, after reviewing James Barr's criticism of „revelation” and John Goldingay's four models of Scripture, based on literary genres, it proposes, in addition to a circumspect use of „revelation”, to appropriate those models.

 

A cikk először amellett érvel, hogy a „kijelentés” fogalma a Bibliában nem szakkifejezésként használt, mint ahogy a teológiában vagy egyházi használatban. Ezért a „kijelentés” fogalmának használata nem problémamentes, és a Bibliáról alkotott téves képzetekhez vezet. Másodszor, James Barr „kijelentés”-kritikája valamint John Goldingay irodalmi műfajokon alapuló négy bibliai modelljének ismertetése után javaslatot tesz a „kijelentés” korlátozott és átgondolt használata mellett ezek használatára.

1    Bevezetés

Az egyház, Isten hitvalló közössége két évezrede használja a Bibliát. Használata során elengedhetetlen, hogy valamilyen módon utaljon rá. Ezek a megnevezések megannyi szempontot hangsúlyoznak attól függően, a hitvalló közösség számára mi is a Biblia. A legáltalánosabb maga a „Biblia”, mely utal a tagadhatatlan tényre, hogy a könyv több könyvnek a gyűjteménye. Már az első századokban elfogadottá és szükségessé vált a „Kánon” megnevezés, mely e könyveknek a hitvalló közösség életében játszott normatív szerepét húzta alá. Az „írások” és „Írás” tárgyilagos-semleges megnevezését árnyalva a „szent iratok”, majd „Szentírás” a más irodalmi alkotásokkal szembeni különleges tartalomra utal. Az „Isten szava/Igéje” azt jelzi, ahogy az emberek a Bibliát hallva (olvasva) azt nem közönséges emberi szónak tekintik. Az „Ószövetség” és „Újszövetség” eredetileg teológiai töltetű megjelölések, amik azonban mára gyakorlatilag a Bibliát alkotó két irodalmi korpuszra utalnak. Ezen kifejezések mind meghatározott történelmi és/vagy hitvallási helyzetekben keletkeztek, több-kevesebb jelentésváltozáson mentek keresztül, ám a megváltozott körülmények közt is használatban maradtak.[i]

A Biblia használata azonban arra is rákényszerítette az egyházat, hogy annak jelentőségét konceptualizálja. Ezzel már egy lépéssel továbbment a puszta megnevezésnél. A konceptualizálás során többnyire modelleket használt: a Biblia tekintéllyel rendelkező könyv, kijelentés, ihletett írások gyűjteménye.

A számos kifejezés és modell mellett a „kijelentés” viszonylag rövid múltra tekint vissza, talán a legrövidebbre a megjelölések és modellek közül. Ennek ellenére mind a modern teológia, mind a kegyesség szintjén nagy népszerűségnek örvend.[ii] A „kijelentés” explicit vagy implicit módon uralkodó modell a keresztény teológiai és kegyességi élet jelentős részén. Ebben a tanulmányban nem vállalkozom a gyakorlatilag áttekinthetetlen szakirodalom feldolgozására. Ehelyett amit szeretnék, az a Biblia és kijelentés korántsem nehézségmentes kapcsolatának rövid felvázolása után John Goldingay modelljeinek a magyarországi használhatóság szemszögéből történő kritikus ismertetése, valamint a kiútkeresés jegyében néhány javaslat megfogalmazása.

 

[i]
Ld. Goldingay, J. Models of Scripture. Grand Rapids: Eerdmans, 1994, 2-11.

[ii] Ld. Barr, J. Old and New in Interpretation: A Study of the Two Testaments. New York: Harper & Row, 1966, 83-84. A kifejezés teológiai használatának eredete a középkorra tehető. A korabeli teológiai felfogás szerint kijelentés révén lehetett Istent megismerni, minden más ismeretet az értelem biztosított (87).