Először jártam a Szentföldön, és érkezés után mindjárt elért a színek, illatok sokasága. Februári szürkeségből kilépve természetesen már ez sem hátrány, de a cél ezúttal nem az volt, hogy feltöltsem a napfényraktáramat. Immár ősz halántékkal beültem az iskolapadba, hogy teológiát tanuljak, és tudtam, Izraelbe egyszerűen el kell menni.

Igaz, olyan azonnali haszonra a tanulásban nem számítottam, hogy megérkezéskor megkerestem a reptéri kisbuszt, vagy inkább iránytaxit, amit ott serutnak neveznek, majd hazaérkezésem után néhány nappal a három mássalhangzós igegyök rögtön felbukkant a bibliai héber zárthelyi dolgozatban is.

De maga az egész út Tel-Avivtól Jeruzsálemig azzal telt, hogy próbáltam figyelmen kívül hagyni az angol feliratokat, és betűzgetni a pontozás nélküli héber szöveget.
Azért ebben nagy segítség volt, hogy számtalan olyan név bukkan fel az útjelző táblákon, amelyek vagy a történelemkönyvből,vagy a Szentírásból, vagy mindkettőből ismerősek.
Asdód, Beér-Seva, Modi’in, Bét Semes – egyaránt ismerősek a bibliai kortörténet, az Izrael vallástörténete, a bibliaismeret tárgyakból.

Az elkövetkező napokban aztán kaphattam elméleti és gyakorlati ismereteket, előadást hallgatva a zsidó ünnepekről, és azok szentírási alapjairól, valamint a szombatról. Utóbbi kapcsán ott voltam a Nagy Zsinagógában szombat bejöttének ünneplésén.

Magától értetődően az „alap” bibliai túra állomásain is jártam. De erről már sokan írtak. A legismertebb látvány, ennek megfelelően a csoportokat is jellemzően ide viszik először, hogy az Olajfák hegyéről pillanthatunk rá Jeruzsálem erődítményére, az Ékes kapura, az Arany kupolára, Dávid városára, ahol a hagyomány szerint a főpap, Kajafás háza is állt. Péter itt mondta háromszor a kakaskukorékolás előtt, hogy nem ismerem ezt az embert. Igen, erre érdemes felkészülni, szinte minden eseményt pontos helyszínhez kötnek. Lehet éppen kételkedni – különösen, hogy szent sírból kettő is akad –, de egyszerűbb elfogadni azt a mai óvatosabb megfogalmazást: a hagyomány szerint itt történt.

Persze a szent helyeken lévő templomok túlnyomó többsége új épület, hiszen érthetően a harmadik-negyedik században épült szentélyek és bazilikák szinte teljesen elpusztultak bő másfél évezred történelmi viharaiban. Ám sok helyen érdemes megnézi a feltárásokat. Kapernaumban bizonyítottan annak a zsinagógának a romjait láthatjuk, amelyben Jézus tanított.

Vele szemben feltárták egy korabeli ház alapjait, amelyekre már nagyon korán kis szentély, majd nem sokkal később komoly bazilika épült. Bár ma már ennek is csak a romjai láthatók, itt elég erős érvek támasztják alá a hagyományt, hogy ez volt Péter háza.

Vitathatatlanul a természet sem változik, vagyis a Genezáreti-tó, vagy más néven Galileai-tenger ott van, ahol Jézus korában, miként a Jordán is. Valamint a Jezréel völgye a Kármel heggyel, a Tábor heggyel, Megiddóval. De itt húzódott az az út is, amelyen az egyiptomi uralkodó seregei vonultak, és itt szenvedett vereséget Jósiás, miként az a Krónikák könyvében is olvasható.

Mit említsek még? A Golan fennsíkról gyönyörűen látható a Hermon hegy csúcsán a hósipka. A testvéri szeretet zsoltáraként is emlegetett 133. Zsoltárban áll: Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére.

Én Gedi
Ezután elvonult onnan Dávid, és Én-Gedí sziklavárában tartózkodott. Amikor visszatért Saul a filiszteusok üldözéséből, jelentették neki, hogy Dávid Én-Gedí pusztájában van. Maga mellé vett Saul egész Izráelből háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és embereit a Zerge-szikláknál. (1Sám 24,1-3)
Amikor ott jártunk, engedelmesen megjelentek a névadó állatok – talán nem zergék pont, de Károli fordításában hegyi kecskék szerepelnek –, amelyek ma is megtalálhatók arra, és pózoltak a kamera előtt.

Lelki töltődés
Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Mt 5,4)
Gyerekkorom óta fontos ige ez számomra. Azon a helyen, ahol a hagyomány szerint a hegyi beszéd elhangzott, kellemes park veszi körül a templomot. Csináltam néhány képet a helyről, majd félrevonultam. Csendességben voltam, imádkoztam. Aztán megláttam a panorámát, és még egy utolsó felvételt csináltam. Ha abból az ott megélt szépségből és teljességből valami visszajön, nem az én művem. Csak a gombot nyomtam meg, a képet nem én alkottam, hanem készen kaptam.

Szöveg és képek: Szabó Zoltán Levente