Mindig nehéz kérdés marad a keresztyén ember számára, hogy hogyan viszonyuljon a fennálló társadalmi rendhez, a kormányhoz. Az Ószövetségben Isten népének az országa Izrael volt, akkor szorosan összefonódott az egyház és az állam. A próféták rendszeresen részt vettek az ország vezetőinek az életében. Azonban ma a keresztyének országa, Isten országa, nem "e világi" ország. Nem tudunk megnevezni egyetlen földi országot sem, ami megkaphatná ezt a dicső nevet. "Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való." (Jn 18, 36)
Mégis, habár újszövetségi korban élünk szükséges megnézni az egyház viszonyulását az államhoz fordítva, mivel ekkor az egyházi vezetők részt vettek a napi politikában. Nem mondhatjuk azt, hogy keresztyén ember ne tartsa szemmel a politikai helyzetet, hisz ez állampolgári kötelessége is. Azért is fontos vizsgálnunk az állam intézkedéseit, mert sokszor az egyház felé irányult, sajnos a kommunista kormány idejében negatív irányban.
"A magunk erejéből sohasem tudunk feljutni arra a magaslatra, ahonnan belátható értelmezhető lenne a történelem..., ezért számunkra a történet kérdése teológiai kérdés."(12, 8. o.)
A történelemben mindig lesznek feltáratlan tények, szándékosan elhallgatott események, spekulációk, szubjektív álláspontok, melyek a történetírás buktatói. Éppen ezért nem is lehet és nem is áll szándékomban kínosan részletes történelmi adatbázissal elhalmozni a dolgozatomat. Arra szeretnék rávilágítani, hogy a történelemben Isten cselekszik, minden az Ő akaratából történik. A történelem által is tanít, az állam is Isten eszköze. Bibliai példákon keresztül is láthatjuk, hogy hogyan neveli az Ő népét és ragyogtatja fel az Ő dicsőségét az adott történelmi helyzeten keresztül. Például a zsidók exodusa az egyiptomi fáraó idején vagy Akháb király idejében Illés által próbálja felkelteni az alvó népet.

Az egyháztörténészek fő szempontja nem lehet az egyház és az állam jó vagy rossz viszonya, hanem csak Isten igéje. A legfőbb mérőeszköz az lehet, hogy az adott korszakban a református egyház Istennek, vagy embereknek engedelmeskedett. Kinek a parancsolatait hajtotta végre? Az egyház és az állam viszonyáról kétféle álláspontot különíthetünk el. Az egyik szerint, csak szabad, virágzó államban folyik intenzív egyházi élet, mert az evangélium hirdetéséhez szabadság és jólét szükséges (vagy éppen az ilyen vegetáló államban sorvad el az egyház). A másik álláspont szerint az üldözésekben és szenvedésekben megmaradhat, sőt megerősödhet az egyház. 1945 -1950 között van a határ, amikor a megerősödő kommunizmus kioltotta az ébredés virágzó lángját, viszont az üldöztetésekben erősödtek meg a már hitben megújult testvéreink A keresztény hit szerint nincs független ember, és nincs sors, véletlen, szerencse, vagy szerencsétlenség, mert minden Isten akarata és terve szerint folyik. Az egyház alkalmazkodik az adott szituációkhoz, korszakokhoz, de cselekedeteit Isten igéje szabja meg. Ezeket a cselekedeteket lehet kutatni, emlékezni rá, akár utólag el is ferdíteni, de az igazságot, a szív titkait csak az Úr tudja. "A végső, tökéletes ítéletet az Úr mondja ki az emberről, történelemről és mindenről." (4, 17. o.)