A II. világháború végére kialakult katonai helyzet és a győztes nagyhatalmak (Anglia, Franciaország, Szovjetunió, USA) érdekei úgy kívánták, hogy Magyarország északi, keleti és déli szomszédaival együtt a szovjet érdekszféra részévé váljon. A magyar politikai és társadalmi élet 1945-től 1990-ig a jaltai egyezmény szerint alakult. "1944 és 1949 közötti átmeneti időszakot népi demokráciának vagy koaliciós éveknek nevezi, amint az elmúlt évtizedek magyar histográfiája általában tette, tehát olyan eufemizmus, amely éppen az átalakulás lényegét és irányát hagyja homályban. Azt, hogy ezt sokan nem látták előre, mások pedig nem így élték meg, nem változtat azon, hogy a Szovjetunió és a magyar kommunisták célja kezdettől az ország szovjetizálása volt". (13, 273. o.)

1944. december 21-22-én a debreceni Református Kollégium Oratóriumában kommunista többséggel Ideiglenes Nemzetgyűlés alakult. 1945. január 20-án Moszkvában fegyverszüneti megállapodás született. Február 24-én Rákosi Mátyás a Magyar Kommunista Párt (MKP) főtitkára lett. November 4-én az országgyűlési választásokon a Független Kisgazda Párt (FKGP) abszolút többséghez jutott. Az új kormány elnöke: Tildy Zoltán, református lelkipásztor lett. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) ragaszkodott a koaliciós kormányhoz. 1946. március 5-én Baloldali Blokk alakult. A belügyminiszter, Rajk László feloszlatta a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletet, a Magyar Cserkészszövetséget és számos más társadalmi szervezetet. Elkezdődött az egyházi szervezetek feloszlatása is. A Bethániára csak 1950-ben kerül sor. Ezzel elejét vette a "szalámitaktika". A kifejezés Rákosi Mátyástól származik, lényege, hogy a demokratikus pártok újabb és újabb csoportjait ("szeleteit") az MKP kiszorítja a hatalomból. A történelmi, egyházi és politikai szervezeteket kis lépésekkel felszámolták. Nagy Ferencet lemondatták, majd az események hatására Svájcba menekült. A kommunista párt már nem is leplezte, hogy egyeduralomra törekszik. Megkezdődött az egyház lebontása is. A kormány először a népszerű vezetőket váltotta le, majd új teológiát kreált, melynek célja, hogy az igét a templom négy fala közé szorítsa.

1947. február 10. Párizsban aláírták a békeszerződést, mely az 1920-as trianoni határokat ismerte el. Magyarország szuverenitása csak papíron született meg, hiszen a Szovjetunió csapatai az országból nem vonultak ki.
1947. májusában Nagy Ferenc helyére Dinnyés Lajos került. Elutasította a Marshall-segélyt és elfogadtatta a "hároméves tervet". Ezzel kezdetét vette a tervgazdálkodási rendszer.
Új választásokat tartottak 1947. augusztus 31-én. Az MKP által kinyomtatott "kék cédulákkal" megbízható helyeken ugyanaz a személy többször is leszavazott, s bár a lakosság többsége a polgári demokratikus erők mellett állt, mégis az MKP győzött. A csalás kiderült, ám a hamis szavazatokat nem érvénytelenítették.