Kecskemét-Széchenyivárosban több évtizede működik református közösség, a létszám növekedése azonban évről évre helyszínváltozásokat tett szükségessé. A református temetőben található csőszházból 2016 májusában költöztek a Planetáriumba, 2018 januárjában pedig a KSZC Szentgyörgyi Albert Technikuma fogadta be a közösséget. A saját templom építése régi vágya volt a széchenyivárosi reformátusoknak, az egy gyülekezet – több közösség elvén működő egyházközség 2022-ben lépett az álom megvalósulásának útjára: ez év januárjában mutatták be a készülő templom terveit.

Kapcsolódó cikkünk:
Kiléptek komfortzónájukból és a gyülekezet néhány év alatt megháromszorozódott. Már nem azt várják, hogy az emberek közeledjenek hozzájuk, hanem ők keresik az embereket. Azok közül, akik egyszer betérnek hozzájuk, sokan kötődnek egyre növekvő közösségükhöz.

Parókia.hu - Közel az emberekhez

Az energiaárak megnövekedése miatt a beruházás ugyan tolódott, a lelki építkezés azonban kiterjedtebb, mint korábban bármikor. 2023 októberétől a Széchenyi István Közösségi Ház a a gyülekezetrész ideiglenes otthona, annak a teleknek a tőszomszédságában, ahol a gyülekezeti otthon felépül majd. Itt egyelőre egy régi, romos pártház áll, de mint arról megbizonyosodhattunk, a szolgálatot nem a falak teszik élővé.

Központban az Ige
Lisányi Berta öt éve csatlakozott a gyülekezethez, két kislány édesanyjaként magától értetődő volt számára, hogy a gyermekszolgálatból szeretné kivenni a részét. „Budapestről költöztünk ide a férjemmel, sokáig visszajártunk oda gyülekezetbe” – meséli a pedagógus, aki egy játszócsoportban hallott először a széchenyivárosi közösségről. „A legkisebbek itt egy térben vannak a gyülekezettel vasárnaponként, csak egy szekrény választja el őket a széksoroktól, így a szülők is részesei az istentiszteleteknek” – mondja, hozzátéve, hogy a családbarátság ilyen foka egyszerre megtartó és vonzó a kisgyerekesek számára, akárcsak az, hogy van hol pelenkát cserélni vagy a babakocsikat leparkolni.

„Az első pillanattól kezdve otthon érzem magam. Olyan nagy szeretettel fogadtak, mintha valóban minket vártak volna.

Nagyon szívesen veszek részt a szolgálatban akár a legkisebbeknél, akár a nagyobbaknál” – összegzi Lisányi Berta, akinek legkedvesebb gyülekezeti emléke nagyobb gyermekének a keresztelője. A lány a mai napig emlékszik rá, és gyakran kérdezi, hogy a húgát mikor keresztelik majd. „Nagyon jól érezzük magunkat a közösségben, de fontos, hogy nem billen át a mérleg, és az örömteli pillanatok helyett az Ige van a fókuszban” – mondja.

Lelki táplálék minden korban
A gyermekalkalmak több korosztályban zajlanak a közösségben, jelenleg nagyjából tizenhat fő végzi ezt a szolgálatot. Mindenki havi egy alkalmat vállal, így vasárnaponként hárman-négyen vannak a kicsikkel. „Jelenleg a közösségi ház könyvtárában tartjuk a gyermek-istentiszteleteket, ezért szükség is van ennyi emberre ahhoz, hogy megőrizzük annak rendjét és mindenkire megfelelő figyelem jusson” – tudjuk meg Stefanut-Győrfi Hajnal presbitertől. A hittanoktató a koronavírus-járvány előtt csatlakozott a széchenyivárosiakhoz, azóta koordinálja a gyermekek közötti munkát. „Igyekszünk különválasztani az óvodásokat és a kisiskolásokat, illetve most vannak alakulóban az ifik a nagyobbak között. Így mindenki az életkorának megfelelően kaphat lelki táplálékot.”

A gyermekszolgálat különböző ágai leginkább a gyülekezetbe járó családok kisebbjeit érik el, de például a közösség nyaranta napközis és ottalvós tábort is szervez a gyerekek számára, mely a városrészi iskolákba járó református hittanosok előtt is nyitva áll.

„Bár ez a szolgálat gyakran marad rejtve a gyülekezeti tagok előtt, számomra szép emlék, amikor a gyermekszolgálatosok áldásban részesültek egy istentiszteleten.

Ez olyan apró figyelmesség, amely erőt ad ahhoz, hogy a munkát továbbra is azzal a kedvességgel és türelemmel végezzük, mellyel egy gyermekmunkásnak rendelkeznie kell.”

A dicsőítés megnyitja a szíveket
Ackermann Tamást egy betegségből való felépülés indította arra, hogy Isten iránti hálából komolyabban foglalkozzon a dicsőítéssel. Egy évtizede egy felekezetközi zenekar tagja, a széchenyivárosi közösség dicsőítő csapatát néhány éve erősíti. „A dicsőítés a Bibliában mindig valamilyen nagy eseménynél kapott hangsúlyos szerepet.

Látom annak az erejét, hogy ha megszólal egy ének, az emberek megnyitják a szívüket”

– mondja. A gyülekezet sokszínűsége a dicsőítésben is megjelenik, hiszen az énekeskönyvi énekek ugyanúgy megjelennek a repertoárban, mint az új dalok, illetve minden istentisztelet énektanítással kezdődik. Adventben a kecskeméti gyülekezetrészek csapatai közösen dicsőítettek négy órán keresztül, erősítve a közösségek közötti köteléket.

Ackermann Tamás boldogan idézi fel a szabadtéri istentiszteleteken való zenélést is, melyekbe az „utca embere” is bekapcsolódhatott. „Reménységem, hogy az utánunk következő generáció már úgy dicsőít majd, mint mi sohasem, és sikerül olyan színvonalú zenekarokat létrehozni, mint amilyenek például a kisebb egyházaknál vannak. A mai fiatalok zeneileg sokkal fejlettebbek, YouTube-ról sok mindent meg tudnak tanulni és talán a technikákat is könnyebben elsajátítják.”

Azokért, akik nincsenek itt
Pálné Lencsés Szilvia a kezdetekben a gyermekszolgálatot fogta össze, ma azt mondja magáról, hogy inkább a házigazda szerepét tölti be. „Szeretnénk szó szerint befogadó gyülekezet lenni. Minden istentiszteletre érkezőt köszöntünk, az először betérőktől megkérdezzük, honnan érkeztek hozzánk. Nálunk a hirdetések az alkalmak elején vannak, hogy az emberek az Ige üzenetével térjenek haza. Fontosnak tartjuk a születésnaposok köszöntését: azoknak, akik felvállalják, havonta sütök egy tortát, illetve áldást kapnak a gyülekezettől prózában és énekszóban is.”

A Kecskeméti Református Internátus igazgatója kiemelte: igyekeznek minden gyülekezeti alkalmat „alacsony küszöbűvé” tenni, ami annyit jelent, hogy az igeközpontúság megmaradása mellett ne azonnal elvárásokkal, vagy egy régi liturgikus renddel találkozzon az érdeklődő.

„Fontos számunka az is, hogy ne csak vasárnapi gyülekezet legyünk, hanem mint egy élő szövet, úgy kapcsolódjon össze az istentisztelet napja a hétköznapokkal azáltal, hogy tudunk a másikról és segítünk egymásnak”

– számol be. Szeretnének nyitni a diakónia felé is, és folyamatosan keresik annak lehetőségeit, hogy a szolgálni vágyókat összekössék azokkal a területekkel, ahol szükség mutatkozik – teszi hozzá.

„Mi elsősorban azokért vagyunk itt, akik nincsenek itt. Nagy álmom, hogy ébredés söpörjön végig a városban, úgy a reformátusoknál, mint Krisztus nagy Egyházában.”

Felmutatni a szeretetet
Pál Ferenc 2015-ben vette át a széchenyivárosi gyülekezetrész pasztorálását, az elmúlt szűk egy évtizedben átélte a költözések jelentette megpróbáltatásokat és a gyarapodás áldásait is. „Magától értetődik, hogy missziói célzattal vagyunk jelen Széchenyivárosban. A lakótelep a mi környezetünk, ahol egy kicsit zártabbak és nehezebben megközelíthetők az emberek – elég csak arra gondolni, hogy – érthető módon – egy társasházba is lehetetlen bejutni, nemhogy a vasrácsokkal lezárt folyosókra” – mondja a lelkipásztor.

Szerinte a városrészben élők észrevették a közösséget, amin sokan segített, hogy olyan, nem hagyományos helyszíneken valósultak meg az istentiszteleti alkalmak, mint a Planetárium vagy a technikum.

„Ha a szeretetkapcsolatot, vagy az arra való készséget fel tudjuk mutatni az itt élőknek, akkor van esélyünk arra, hogy elérjük őket.”

Széchenyiváros rétegződése a gyülekezetben is tetten érhető, hiszen a kisgyermekes családoktól a 70-80 évesekig jelen vannak a közösség élétben, és remekül kiegészítik, mi több: segítik egymást.

A jövő
A széchenyivárosi reformátusok évente kétszer, tavasszal és iskolakezdéskor tartanak szabadtéri istentiszteleteket missziós céllal, melyekre azok is szívesebben ellátogatnak, akik a fizikai küszöböt nem lépnék át. „A nemrég véget ért bibliaiskolai sorozatunkba is így kapcsolódott be valaki” – mondja Pál Ferenc, hozzátéve, hogy a bibliaóráknak egészen októberig a régi istentiszteleti helyszín, a temetői imaház volt az otthona, de most már ezek az alkalmak is a közösségi házban vannak, és néhány hónap alatt harmadával nőtt a látogatottságuk.

A lelkipásztor arról is beszámol, hogy az új templom építése kapcsán több helyszín is szóba került, végül azért döntöttek az elfogadott terv mellett, mert az a városrész frekventált területén található.

„Széchenyiváros szívében szeretnénk a széchenyivárosiak szívét elérni”

– ez a gyülekezet fő célja, a közösség tagjai ezért és a közösség többi szolgálatáért rendszeresen együtt vannak imaközösségben.

Kapcsolódó cikkünk:
Kecskemét-Széchenyivárosban negyven éve, vagyis a lakótelep kiépülése óta vannak református istentiszteletek, most épülhet temploma a közösségnek. 

Parókia.hu - Templom épül Kecskeméten

Tavasszal a templom kivitelezési tervét kezdik megalkotni, majd az engedélyeztetési folyamatok után az építkezés is elindulhat. „Régóta gyűjtünk már a templom építésére, de az egész beruházást a Kecskeméti Református Egyházközség nem tudja önerőből vállalni. Az egyházkerület már jelezte a támogatását, de lehetőség van céladományok eljuttatására is a gyülekezet részére „Széchenyivárosi misszió” megjelöléssel.”

A leendő épület multifunkciós lesz, azaz az istentiszteleti tér mellett külön termek fogják segíteni a rétegalkalmakat és a hétközi szolgálatot. „Több iskola vesz körül minket, ezért azt tervezzük, hogy sok programot valósítunk meg a fiatalok számára” – számol be a lelkész. „Szeretnénk Alpha-kurzust, Keresztkérdések-sorozatot és munkatársképzést indítani, házicsoportokat létrehozni.

Lelki értelemben már most templomként funkcionálunk, és készülünk arra, hogy kiszélesítsük szolgálatainkat azok felé, akiket eddig nem tudtunk hatékonyan elérni. Ha egyszer átlépjük majd az új templom küszöbét, nem a célvonalhoz érkezünk, hanem a rajtvonalnál fogunk állni.”

Fotók: Vargosz