Összeállításunkban négy gondnokot kérdeztünk arról, milyen célokat tűztek ki maguk elé.

Partnerek, munkatársak, testvérek
A közös vezetés a terhek közös viselését és szoros testvéri kapcsolatot jelent közte és a vezető lelkipásztor között épp úgy, mint a lelkészi és gondnoki karban – erről Devich Márton, a fasori gyülekezet főgondnoka beszélt.
„Fontos, hogy harmóniában tudjunk együtt szolgálni, ez nem jelenti azt, hogy olykor ne lennék más véleményen. Mi minden héten találkozunk ketten Somogyi Péter elnök-lelkésszel, eltöltünk egymással két órát, imádkozunk is együtt és beszélgetünk az éppen aktuális kérdéseinkről, amik a gyülekezetet érintik. Ha különbözik is a látásunk valamiben, azt is meg tudjuk beszélni, és egységre tudunk jutni. Péter kíváncsi és ad a véleményemre, és az Ige fényében tudunk együtt gondolkodni. Megosztja velem a terheit is – persze, nem mások titkait, hanem azt, ami őt terheli. Fontos, hogy legyen valaki, aki a lelkészt is meg tudja hallgatni, hogy ne maradjon magára. Így én is tudok érte imádkozni, lelkileg támogathatom őt. Ez, persze, kölcsönös.”

Mindenki másért felel
A 700 fős fasori gyülekezet óvodát és általános iskolát is fenntart, és mivel nagy és aktív gyülekezet, számos más feladattal is bővül a teendők listája. Ezeknek csak úgy tudnak eleget tenni, hogy az építési, gazdasági, oktatási és missziói feladatköröknek külön felelős gondnoka van. A gondnokok operatív testületként közösen készítik elő egy-egy presbiteri ülés megvitatandó ügyeit. Az év elején rájuk is több hárul: a tavalyi évet záró számadás elkészítése, a költségvetés kidolgozása és véglegesítése az egyik legsürgetőbb feladat. Most folyik a választói névjegyzékek ellenőrzése is – hiszen náluk csak az aktív tagok szerepelnek a névjegyzékben –, és mivel új épülettel bővül a fasori gyülekezet óvodája, a tavaszi átadásig az építkezéshez kapcsolódóan is még bőven van mit tenni – számolt be Devich Márton.

Átadta a stafétabotot 
Meglehetősen fiatal, éppen most lép a felnőttkorba a Szigetszentmiklós-Újvárosi Református Gyülekezet. A tizennyolc éve plántált lakótelepi közösség alapító tagja és gondnoka, Sipos Lajos tavaly adta át a stafétabotot Madácsi Imrének, aki egyben a gyülekezet kántora is. Ám az új gondnok, csakúgy, mint a presbitérium és a gyülekezet lelkipásztora marasztalta őt, tiszteletbeli, örökös gondnokká kinevezve, aki hetvenévesen is részt vesz a gyülekezet vérkeringésében.
Amikor telefonon felhívom, akkor is hallom a szerszámok csörömpölését a háttérben, kérdésemre elárulja: gázszerelő lévén éppen a templom fűtési rendszerével foglalatoskodik. De épp így szívügye a misszió is, hiszen egykor ő is arról álmodott, hogy a lakótelepen legyen prédikálóállomás, majd a születő gyülekezet felnövekedésében is hűségesen és odaadással segédkezett. Most is örömmel számol be arról, hogy a 400 fős gyülekezet temploma minden vasárnap megtelik emberekkel. „Nagy örömmel mondhatom, hogy igazán sokszínű a gyülekezet: a hajléktalantól a miniszterig és mindenféle szakma képviselőjéig sokan járnak ide. Ez sok feladattal jár, de hála Istennek, mindennek megvan a gazdája nemcsak a presbitériumban, hanem a gyülekezeti tagok között is.”

Sipos Lajos hozzátette: szívesen megosztja a gyülekezettel kapcsolatos látását, ha kérdezik, de ő tanulja a legtöbbet a fiataloktól. „Például évekkel ezelőtt, a templomépítéskor olyan hévvel, lendülettel és hittel tettek meg lépéseket a fiatal presbiterek, úgy tudtak döntéseket hozni, ahogy azokra én nem mertem volna vállalkozni. És Istennek hála, soha nem szégyenültünk meg.” Majd azt is elárulta: örül utódjának, mert bölcs, megfontolt embernek ismeri, aki csoportvezetőként a gyülekezet építésében is részt vesz.

Nem csak az ügyeket: a személyeket látja
A tavaly megválasztott gondnok, Madácsi Imre érdeklődésünkre elmondta: mivel főállásban hangmérnökként dolgozik, ő kérte a korábbi gondnok segítségét a szolgálatban. Különösen a szervezési feladatokban, amelyekhez saját bevallása szerint sokkal jobban ért nála. A gyülekezeti szolgálatok vezetői közötti testvéri kapcsolat azért is lehet ennyire harmonikus az újvárosi gyülekezetben, mert hetente egyszer munkatársi értekezletet tartanak, ahol imádkoznak, beszélgetnek a felolvasott Igéről és a teendőkről, ami rájuk vár. „Ha követni akarom a gyülekezet hétköznapi életét, akkor érdemes megjelenni a bibliaórákon a személyes kapcsolatok ápolása érdekében is. Mert nemcsak az ügyek, hanem a személyek is fontosak. Másképp hogyan tudnám képviselni őket?”

Amilyen a gyülekezet, olyan a lelkész
A bizalmi légkör a gyülekezet fiatal korának is köszönhető, hiszen az alapító tagok kezdettől fogva felelősséget vállaltak a közösségért, gyermekeik pedig egy nagy család részeként egymással is szoros barátságban nőttek fel. „Az egységünk első lelkészünkkel, Harmathy Andrással is megvolt, és a lelkészváltáskor is megmaradt, amikor Morva Ákos váltotta őt és feleségét a szolgálatban. Ez azért is van, mert megfogalmaztuk, milyen lelkészt szeretnénk, és olyan embert kerestünk. Rájöttünk, hogy ehhez valójában azt kell megfogalmaznunk előbb, hogy mi milyenek vagyunk, mi a profilunk. Ez a lelkész és a gondnok, valamint a presbitérium közötti összhangnak is jó alapot adott. Nagy hiba lenne, ha a vezetőség nem egyfelé húzna, mert egyikünk sem működhet a másik nélkül.”

Kettős identitás
Különleges helyzetben van a budapesti Németajkú Református Egyházközség gondnoka, Lakatos Gábor is, hiszen kétnyelvű gyülekezetben végez szolgálatot. Igaz, a német nyelv mára inkább csak a liturgiában van jelen, a gyülekezeti élet jobbára magyar nyelven zajlik. De gyakran fogad a gyülekezet küldöttségeket németajkú területekről, és tart fenn kapcsolatot nemzetközi szervezetekkel is. És, persze, vannak még a gyülekezet tagjai között is néhányan, akik kettős identitással rendelkezve családilag kötődnek a magyar és a német gyökerekhez is. A református németajkú gyülekezetet ugyanis a 19. század második felében alapították ismert németajkú protestáns bevándorló családok a Biberauer-Bodoky családdal együtt. Az istentiszteleteken napjainkban megfordulnak németül beszélő diplomaták vagy azok, akik ideiglenes céges kiküldetés miatt tartózkodnak a fővárosban. „Szeretnénk megszólítani a németországi és svájci egyetemistákat az Andrássy Egyetemről vagy a Deutsche Schule és az Osztrák Iskola diákjait. Ezért szeptember óta a másik két németajkú gyülekezettel közösen havonta egyszer Taizé-istentiszteletet tartunk. Egyébként valamennyi vasárnap délelőtti istentiszteletünk kétnyelvű. A teljes adminisztráció és a presbiteri ülések magyarul folynak, a német nyelv a bevezető áhítatban és a liturgiában maradt meg.”

Lakatos Gábor hozzátette: gondnokként fontosnak tartja, hogy a gyülekezetet egyszerre segítse a múltból adódó, a jelenben nélkülözhetetlen és a jövőt értékrendjének és céljainak megfelelően alakító feladatok megtalálásában. „Büszkék vagyunk a gyülekezet gazdag múltjára, és szeretnénk egy-két területen ismét ehhez méltó módon kivenni a részünket az elődeink által elindított szolgálatból. Gyülekezetünk indította és tartotta fenn annak idején a Bethesda Gyermekkórházat, innen indult például a vasárnapiiskola-mozgalom és itt alakult meg a Kékkereszt Egyesület is. Mindez kötelez minket arra, hogy valamit ebből a kiterjedt szolgálatból megpróbáljunk folytatni.”

A diakóniai szolgálat mellett mindig is elkötelezett gyülekezet továbbra is támogatja a gyermekkórházat, ha nem is olyan mértékben, mint az alapító atyák, akik előbb építették meg a kórházat és csak azután a templomot. De rendszeresen támogatják a református cigánymissziót is cipősdobozokkal és pénzbeli adományokkal.

Persze, a szolgálatokat csak az elkötelezett gyülekezeti tagok vállalják. „Egy hétköznap irodanegyedként funkcionáló városrészben, hivatalosan terület nélkül – hiszen az egész ország hozzánk tartozik – kérdés, hogyan érezhetnék nálunk otthon magukat az emberek, hogyan kötődhetnének hozzánk. Ennek ellenére van, aki Székesfehérvárról vagy Vácról jár az istentiszteleteinkre, mert van egy jól működő mag, akik a távolság ellenére fontosnak tartják, hogy közénk tartoznak” – számol be a gondnok.

A Hold utcai gyülekezet a hagyományos gyülekezeti alkalmak mellett bibliodrámával és baba-mama körrel nyit a városi lakosság felé, azon kívül közismert a gyülekezet közéleti és kulturális missziója. „Tavaly építettünk egy nagyon szép, egész Közép-Európában egyedülálló Bach-orgonát, amely hű mása egy 1700-as évek elején készült orgonának. Erős koncertélet zajlik templomunkban, az orgonán szívesen játszanak világhírű művészek is. Sok embert vonz a gyülekezeten kívülről is a több mint tizenöt éve indult Protestáns Tavasz kulturális-közéleti beszélgetés- és rendezvénysorozat is, amely Balog Zoltán lelkipásztor, korábbi emberierőforrás-miniszter szívügye. Azon vagyunk, hogy a gyülekezetünknek emellett ismét legyen missziói kisugárzása is.” A gyülekezet egységét, misszióra való készségességét és a gyülekezeti tagok hitmélyítését szolgálja többek között a Tanúim lesztek! című missziói tanítvány- és vezetőképző kurzus, amelyet Dani Eszter Hold utcai beosztott lelkész, a zsinati Misszói Iroda vezetője kezdeményezésére indítottak el. A kurzusnak első ízben a németajkú gyülekezet adott otthont, amely fontosnak tartja, hogy saját gyülekezetének is legyen egy olyan néhány fős magja, amely a missziót szívügyének tekinti.

A szolgálatok újraéledésének, a közösség megerősítésére tett törekvéseknek hátterében részben az áll, hogy a kommunizmus idején kis létszámmal működtek. Mára azonban rendkívül gazdag a gyülekezet összetétele: romák, szabadult szenvedélybetegek, közéleti szereplők és művészek is megfordulnak közöttük. Annak érdekében, hogy a különböző társadalmi háttérből érkező gyülekezeti tagok minél közvetlenebb kapcsolatot ápolhassanak egymással, az istentiszteletek után mindig együtt maradnak beszélgetni, évente kétszer pedig stratégiaalkotó gyülekezeti hétvégére mennek.

Egységben az erő
Konfliktusok, persze, mindenütt adódhatnak. Talán ez az egyik olyan jelző, amely megmutatja, hogy a gyülekezet Krisztus teste, és ha a tagok Őt tekintik a fejnek, akkor képesek lesznek egymással is együttműködni. Erről számolt be Devich Márton is: „Megdöbbentő volt többször is átélni, hogy próbáinkban, a viták végén is, ha közben őszintén kerestük együtt Isten vezetését és akaratát, végül Ő mindig adott olyan döntést, amelyben megéltük az egységet.” Szerinte náluk azért van egység, mert a fasori gyülekezet presbitériuma szeretetközösséget alkot, sokat imádkozik együtt, és gondnokoknak kipróbált presbitereket választottak meg.

„Bizalmi légkör jellemez minket, megbízunk egymás szándékaiban és még egyet is tudunk érteni” – sorolta Lakatos Gábor. Amikor arról kérdezem, hogyan befolyásolja a gyülekezet életét, hogy lelkészük politikai szerepet vállalt és egy időben miniszterként tevékenykedett, azt mondja, a gyülekezet belső egységére ez nem volt hatással. „Amíg felfüggesztette lelkészi szolgálatát, Balog Zoltán néha az idő alatt is jelen volt igehirdetőként a gyülekezetünkben. Saját igénye és a gyülekezeté is az volt azonban, hogy a politika maradjon az ajtón kívül. Ez az apolitikus hangvétel az igehirdetéseire is jellemző volt, és mindez a gyülekezet belső kapcsolatait is óvta. Nálunk is van mindenféle meggyőződéssel bíró ember, és ez mégsem okoz belső feszültséget. Ha pedig kívülről jöttek megkeresések, mi húztunk határt: nem továbbítottunk telefont, nem adtunk át üzeneteket.”

Milyen a jó gondnok?
Hogy milyen a jó gondnok, arról egybehangzó véleményeket hallottunk. „Olyan ember, aki Isten vezetését keresi, tiszteli és szereti a gyülekezetét és az elöljárókat, a presbitertársakat is. Fontos, hogy legyen türelmes ember, és rendelkezzen egyfajta jó értelemben vett diplomáciai érzékkel, hiszen az is feladata, hogy az egységet munkálja a gyülekezetben amellett, hogy segítse a minél jobb döntések születését. Akár a szükséges kompromisszumok árán is, persze, abból nem engedve, amiből nem szabad” – vázolja fel Devich Márton, aki több mint tizenöt éve tölt be gondnoki tisztséget.

Madácsi Imre szerint a gondnok feladata, hogy mindennek legyen felelőse a gyülekezetben. „Ez jól strukturált vállalatvezetéshez hasonlít azzal a nagy bónusszal, hogy efölött Isten áll” – fogalmaz. Majd hozzáteszi azt is: ő önmagában nem tudná megállni a helyét, igaz, szerinte egy jó gyülekezetben nem is kell. „Aláírunk, rendezzük a pénzügyeket, ez jogi státuszt jelent ugyan, de lélekben nem vagyok egyedül.”

Többen megerősítették azt is, hogy a gyülekezeti tagokkal ápolt személyes kapcsolat épp olyan fontos, mint a gyakorlati ügyintézés, ahogy az is elengedhetetlen, hogy a lelkipásztor és a gondnok megbízzanak egymásban, aminek egyenes következménye az is, hogy a lelkipásztor a nem saját hatáskörébe tartozó feladatokat delegálhatja a gondnoknak. „A mi gyülekezetünkben a feladatok megosztásán is látszik, hogy jó az együttműködés. A gondnoknak nemcsak az anyagi ügyekkel és az infrastruktúrával kell foglalkoznia, hanem egyeztetünk a lelkiekről is, meghagyva a lelkész spirituális autonómiáját, de például a gyülekezeti hétvégénk lelki programját előzetesen egyeztetni szoktuk” – számolt be Lakatos Gábor. Szerinte egy gondnok akkor áldás a gyülekezetnek, ha nemcsak az infrastrukturális működést biztosítja, hanem ahhoz is hozzá tud járulni, hogy az igehallgató közösség misszióra képes közösséggé formálódjon.

A gyülekezet képviselője
A gondnoki szolgálat sok mindenből áll: az ügyintézés, a karbantartás megszervezése, a fönntartási feladatok elvégzése legalább egy félállást kitesz. Valamennyi megkérdezett elmondta: ha tehetné, több időt töltene a gyülekezetben. Madácsi Imre arról is beszélt, hogy a gondnok a gyülekezet képviselője a tágabb lakóközösségben is, ezért hasznosnak tartaná, ha ő maga is többször jelen tudna lenni a városi összejöveteleken, ahol továbbadhatná a gyülekezeti tagok véleményét egy-egy kérdésről és a döntéshozatalban is jelen tudna lenni.

Hol van áldás?
Nemcsak a gyülekezetek hálásak a megkérdezett gondnokok szolgálatért, hiszen valamennyi megkérdezett ajándéknak és áldásnak tekinti, hogy szolgálhatja a közösséget, amelyet tágabb családjának és otthonának tekint. Hangsúlyozták azt is: családjuk és a gyülekezeti tagok támogatása nélkül nem tudnának helytállni szolgálatukban. Madácsi Imre arról beszélt, gondnoknak lenni számára azért is kiváltság, mert a felelősség miatt olyan nyomás nehezedik rá, ami őt is motiválja és építi. A feladatmegosztás, a közös találkozók, a gyülekezeti tagokkal való testvéri közösség és az elkötelezettség egyaránt fontos tényező mindenhol. Mindannyian megerősítették azt is, hogy elvek és koncepciók mentén, de kompromisszumokra hajlandóan kell vállalniuk a részüket a gyülekezetük vezetésében. Fontosnak tartják ugyanis, hogy maguk a vezetők is közösséget alkossanak egymással, és szeretetben tudják megoldani a nehézségeket is.

A megkérdezett gondnokok egy 70, egy 400 és egy 700 fős gyülekezet tagjai. És mint kiderült, ezekben a közösségekben csaknem százszázalékos az átfedés a bejegyzett és az aktív tagok között. Mondhatni: kivételes helyzetben lévő gyülekezetek ezek. Hogy így van, az viszont nem lehet véletlen, hiszen ahogy az Ige is mondja: ahol egyetértésben élnek a testvérek, csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.

Az idézett Ige a 133. zsoltárból való.

Képek: Füle Tamás; Fasori Reformtus Egyházközség, családi archívum