Teológiai munkákat írt és fordított, határokon átívelő kapcsolatokat épített, segélyek célhoz juttatásáról gondoskodott, nyelvi különbözeti vizsgákra készített fel hallgatókat, esperes is volt, magára elsősorban mégis gyülekezeti lelkészként tekint Czanik Péter nyugalmazott református lelkipásztor. Vallja, hogy az elhívás nem jár le a nyugdíjas kor elérésekor, hanem élethosszig tart, ezért ma is vállal szolgálatot. „Katolikus testvéreink szerint a papi hivatás character indelebĭlis, azaz kitörölhetetlen karakter, és én is életre szólónak tekintem elhívásomat” – mondta erről. „Megtiszteltetés, hogy ezen az úton járhatok. Ez az öröm útja, mert öröm, hogy üdvösségem van és ezt az üdvösséget szolgálhatom.”



A formálódás időszaka
Megtérésekor, tizenkét évesen kapott elhívást a szolgálatra, noha lelkész édesapja hatására már kisgyerekként is kijelentette egyszer, hogy pap lesz. Isten komolyan vette ezt a gyerekes döntést – vonta le utólag a tanulságot. Bátyja szintén lelkészi pályára ment, így rajta keresztül is volt rálátása az akkori egyházi állapotokra. „A nehéz életkörülmények nem voltak ismeretlenek számomra, ezeket el is fogadtam a lelkészi hivatás velejárójának, az viszont kétellyel töltött el, hogy lelkészként mennyire lesz megkötve a kezem. Nem volt kétséges, hogy szolgálni szeretnék, csak az, hogy ezt megtehetem-e az egyházon belül. Isten végül egyértelművé tette számomra, hogy ez az én utam.”

Az 1936. július 10-én – Kálvin születésnapján – született Czanik Péter Kajászón nőtt fel, ahol előbb apja, majd apja halála után bátyja volt lelkész, ezért ők jelentették számára az első lelkipásztori mintákat. Nagy hatással voltak rá azok az evangelizátorok is, akik az ébredési mozgalmat képviselték, és akik nemcsak Kajászón fordultak meg, de Balatonszárszón és Alcsúton is volt lehetősége hallani őket. „Amikor évekkel később az első igehirdetéseimre készültem, akkor jöttem rá, mekkora hatással voltak rám. Példát szolgáltattak hangerőben, mondanivalóban, megfogalmazásban.”

Tízéves korától Budapesten tanult a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban, ahol párhuzamosan többféle kisközösségi szerveződésben is részt vett. Mivel többségében az Igét ismerő diákokkal és tanárokkal volt körülvéve, lehetősége nyílt nívós beszélgetéseket folytatni a hit dolgairól. Mindez különösen akkor értékelődött fel számára, amikor kénytelen volt a Madách Imre Gimnáziumban befejezni középiskolai tanulmányait.

Még tizenötévesen csatlakozott a Szabadság téri gyülekezet bibliaórai közösségéhez, és az ottani minták is meghatározók voltak számára. „Az alkalmaikon elhangzott igemagyarázatok valóban hitmélyítők voltak. Együtt imádkoztunk és emellett átbeszélhettük a keresztyén élet problémáit is” – emlékezett vissza. Később tagja lett ugyanitt az ifjúsági csoportnak is.

Mindenhová elvinni az Igét
Teológiai tanulmányait úgy kezdte meg Budapesten 1954-ben, hogy világos kép élt benne a lelkészi szerepről. Első oktatói Pap László dékánsága alatt még ráerősítettek erre a képre, később azonban megváltozott az intézmény légköre. Két éven át szenior lehetett a teológián, az első évben diákvezetői, a másodikban pedig lelkigondozói feladatokat ellátva, Czeglédi István dékán eltávolítása után azonban Czanik Pétert Baranyába küldték. Az évzáró konferenciára már el sem mehetett a többiekkel. „Akitől szabadulni akartak az egyházban, azt odatették” – fogalmazta meg utólag a burkolt üzenet lényegét.

Komlón esperesi segédlelkész lett, Peterden helyettes lelkész, az utóbbihoz tartozott még Újpetre, Kiskassa és Egerág is. „Hat dobozban összecsomagoltam a holmimat, föladtam poggyászként, magam pedig fölültem egy vonatra a kerékpárral. Úgy érkeztem meg Peterdre, átizzadtan, hogy kinézetem alapján a világon senki nem mondta volna, hogy na, ott jön a lelkész. Másnap a gondnok kölcsönkért kocsit, lovat, elhozta a dobozaimat, és utána fölöltöztem tisztességen.” Szolgálata idején hegyen-völgyön kerékpárral járt, amely a földutakon azért volt praktikus, mert azt nagy sár idején a vállára tudta venni. Húsz hónapig tartott komlói és peterdi szolgálata, majd Nagyvátyra került.

„Én lehetőségként éltem meg, hogy hirdethetem az Igét, mert ránk bízatott, hogy vigyük el mindenhová. Az akkori népegyházi keretek között ez nem volt magától értetődő, még a lelkészek közül se mindenki Krisztust hirdette. Én nem törődtem azzal, hogy mit várnak tőlem, csak azzal, hogy mit vár az Isten. Sok baranyainak nem számított az igehirdetés tartalma, csak az, hogy jó és szép prédikáció legyen, ezért nyugodtan hirdethettem nekik is Krisztust és imádkoztam azért, hogy a Szentlélek áttörést érjen el náluk. Volt, aki megkeresett azzal, hogy szeretne megtérni. Nagy Ákos baranyai esperes feleségének az asszonyok között végzett szolgálata is hozott gyümölcsöket. De hát a többi már az Isten titka, hogy mit végzett a szívekben, lelkekben.”

Hívő közösségek élén
Czanik Péter 1973 és 1984 között Harkányban volt lelkész, amely egészen más közegnek bizonyult, mint korábbi baranyai szolgálati helyei. „Volt egy hívő mag, akikre építhettem, másrészt ott már sokakat nem a tradíciók kényszerítettek templomba járásra” – sorolta a különbségeket a lelkipásztor. A politikai légkör enyhülésekor családot alapított, házasságából két gyermek született.

A baranyai időszak akkor ért véget számára, amikor Nagy Sándor törökőri gondnok (később zsinati világi elnök) megkérdezte tőle, hogyan érzi magát Harkányban és menne-e Budapest-Törökőrre. „Én azt feleltem neki, hogy Harkányban kiválóan érzem magam és örömmel elmennék Törökőrre” – idézte fel őszinte válaszát Czanik Péter. El is fogadta a meghívást, és egészen 2006-os nyugdíjba vonulásáig Budapest-Törökőr vezető lelkipásztoraként szolgált.

A hangot könnyen megtalálta a törökőriekkel, mert hamar megismerte őket, és ráérzett arra, mi az, amit elvárnak tőle. „Nem tartott sokáig az ismerkedés. Beszélgettünk, majd a kézfogás az istentisztelet végén e tekintetben elég is volt. Az igehirdetésekhez azonban össze kellett szednem magam. Boross Géza volt az elődöm, aki a Bibliát szerető gyakorlati teológus volt és nem volt negyven percesnél rövidebb prédikációja, azok pedig igen tartalmasak voltak. Magasra tette számomra a lécet. A szemkontaktusokból láttam, hogy a gyülekezet jelen van az igehirdetéseken és figyelemmel követ. Igére éhes közösség volt. Nem volt könnyű jó alaposan fölkészülni, de ez mindig öröm is volt számomra.”

A rendszerváltás utáni első ciklusban budapest-északi esperes is volt. Azért vállalta a jelöltséget, mert kérték, hogy ne csak olyanok induljanak a tisztségért, akik már az előző rendszerben is tisztséget viseltek. Végül megválasztották őt. Kötelességtudatból elvállalta, de nem vitte végig ciklusát, négy év után lemondott. „Másutt éreztem a magam feladatát.”



Hídépítés Nyugat és Kelet között
Gyülekezeti szolgálatai mellett még arra is jutott ideje, hogy határokon átívelő kapcsolatokat építsen és ápoljon. Első nyugat-európai útjára még nagyvátyi lelkészsége idején került sor: 1965 júliusa és 1966 februárja között járt Ausztriában, Svájcban, Németországban és Hollandiában. Többször találkozott a Magyarországra érkező holland testvérekkel, ilyenkor tolmácsolt és segítette azok szolgálatát. Ez utóbbi végül összefonódott az erdélyi kapcsolatépítéssel is, ahová 1969-től rendszeresen járt.

„Hogy a holland kapcsolataim pontosan hogyan kezdődtek, arra már nem emlékszem tisztán, de tudom, hogy amikor először megjelentek nálunk a hollandok, elkezdtem tolmácskodni, mivel tudtam németül” – mesélte Czanik Péter. Az első nem hivatalos tanulmányútja Pap László ajánlólevelével indult 1965-ben. Két hónapot volt Hollandiában, majd Németországban szolgált szabad segítőként a betheli diakóniai központban.

„Hat órát kellett csak dolgoznom, így jutott idő mozogni, szétnézni, olvasgatni. Nyelvtanulás szempontjából is hasznos időszak volt. Ráadásul nem is a legrosszabb helyre kerültem: öregurakat kellett öltöztetnem, mosdatnom, borotválnom, odafigyelnem rájuk, felszolgálnom az ételt és elmosogatnom. Betheli tartózkodásom idején ismertem meg azt az ottani egyházi tisztségviselőt is, aki megkérdezte tőlem, miben segíthetné a magyar testvéreket. Így a nagyvátyi templom rendbetételének kétharmadát az ő támogatásának köszönhettük.”

A később a legjelentősebbnek bizonyult holland kapcsolatot a Gondviselésnek köszönhette. „Tahiban voltam lelkészkonferencián, és gondoltam, megkeresem Pap Lászlót, aki Pilisszentlászlón nyaralt. És mi történt? Pap Lászlónál éppen ott volt egy holland küldöttség, amely első tájékozódásra jött Magyarországra, és kifejezetten teológiai kapcsolatok kiépítése és helyi kiscsoportok elindítása céljából kerestek fel minket. Utólag mesélték, hogy amikor Pap Lászlónál érdeklődtek, négy címet kaptak tőle, amelyet érdemes lenne felkeresniük, és az egyik az enyém volt.”

Czanik Péter nemcsak Magyarországon, de Erdélyben is segítette ezeknek a holland szervezésű teológiai csoportoknak a létrejöttét, mert bár a két országért két külön bizottság felelt, a gyakorlatban igen nagy lett az átfedés köztük. Mindez a szerepvállalása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy amikor holland segélyszállítmányokat, énekeskönyveket és Bibliákat kellett átcsempészni Erdélybe, a törökőri lelkésznek ebben is kulcsszerep jutott.

A biblikus teológus
A Biblia és a teológia iránti érdeklődés megtérése óta része életének. „Tudtam, hogy ha az égit akarom hirdetni, akkor ahhoz elsősorban a Biblia ismerete kell” – vallotta erről. Az Ószövetség kiemelt jelentőséggel bír számára. Munkatársa volt a Jubileumi Kommentárnak (Példabeszédek könyve), majd amikor 1982-ben ismét Hollandiába mehetett, kibővítette és kiadta az annak idején a második lelkészképesítő vizsgájára írt Ézsaiás könyve 1-12. részének magyarázatát. Később is járt Hollandiában, folytatva a magyarázatok írását.

Harkányi szolgálata idején hébert és görögöt tanított Kölkeden a levelezős képzést végző teológus hallgatók számára, Budapestre kerülése után pedig lehetősége nyílt arra is, hogy a héber nyelvórán „közbeszőjön” egy-egy gondolatot az ószövetségi tudományokból. „Emlékszem az egyik nálam jóval idősebb tanítványomra, aki könnyekkel a szemében mondta, hogy milyen nagy élmény a Biblia eredeti szövegével foglalkozni.”

A rendszerváltás után külföldi teológiai szakirodalmat fordított. Bibliai kommentárjai mellett igehirdetés-kötetei is megjelentek, és másfélszáz oldalnyi szócikket írt a Keresztyén Bibliai Lexikonba is. 2017-ben a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma teológiai munkásságát Aranyokleveles Teológus Díjjal ismerte el. Ő maga így fogalmazta meg életműve summázatát: „Amit az Isten rám bízott, elvégeztem, a többi már Őrajta múlik.”

Barna Bálint
Képek: Füle Tamás