Ha meghallják az edzőterem szót, sokaknak a kemény fizikai megterhelés, a természetellenesen duzzadó izmok, az emberi izzadsággal elkevert pára és a megemelhetetlen súlyok tompa puffanása jelenik meg képzeletében. Majd gyorsan levonják a következtetést: nekik semmi keresnivalójuk ilyen helyen, igaz, azt azért elismerik, egy kis mozgás rájuk is ráférne.

Egyre többen felismerik ugyanakkor azt is, hogy nemcsak a fotel és a vigasztaló rágcsálnivalók avagy a szteroidokkal felpumpált idomok két véglete közül választhatnak. Az egészség ma már nem csak a betegség kapcsán kerül szóba, és a táplálkozási tanácsokat sem csupán a fogyókúra idején készek megfogadni a változtatni vágyók. Nem is beszélve a sportról, amely egyre inkább része az átlagember hétköznapjainak, legyen szó a futásról, a kerékpározásról vagy akár csak egy-egy rendszeresen beiktatott, kiadós sétáról.

Keményebb dió, amikor valakinek valamilyen tartós vagy átmeneti egészségügyi probléma miatt kell visszaszereznie az irányítást a teste fölött. Ez már nem mindig megy segítség nélkül, ahogy az sem, ha valaki komolyabb súlyfeleslegtől szeretne megszabadulni. Az életmódváltás vagy a test személyre szabott, rövidebb vagy akár élethosszig tartó gondozása megfelelő szakemberekre támaszkodva könnyebb és biztosabb, mint egyedül, szaktudás és tapasztalat nélkül.

Ambruzs Dulcinea személyi edzőként dolgozik Budapesten. Fiatal kora ellenére rábízták egy fitneszstúdió vezetését, ahol munkatársaival személyi edzéseket is tartanak. Emésztési problémával, gerincbántalommal, túlsúllyal és mozgásszervi panaszokkal küszködők is fordultak már hozzá, hogy segítsen a mindennapjaikat megkeserítő problémák leküzdésében. A rendszeres, kitartó munkában hisz, és csodaszerek helyett egészséges életmódról beszél, amelynek nemcsak átmenetileg része a sport, hanem azután is, hogy megszűntek a panaszok. „Nem sportolókkal foglalkozom, hanem átlagemberekkel. A vendégeimnek heti háromszori testedzést szoktam javasolni, és mindig elmondom: azon felül is érdemes minél több alkalmat megragadni a mozgásra. Egy-egy sportolással töltött óra pozitív hatásait ugyanis a nap további 23 órájában is érezni fogjuk” – mondta érdeklődésünkre.

A hívő edző kalandos utazásként fogja fel azt a heteken, hónapokon vagy akár éveken át tartó folyamatot, amelyen végigkíséri a hozzá fordulókat. A heti többszöri testedzés különböző fázisaiban edző és edzett elkötelezetten kell hogy együttműködjenek a cél érdekében – előbbi szakmai tapasztalatával és törődésével, utóbbi pedig őszinteségével és kitartásával. „Csodálatos eredmények születnek ebből, amelyek további motivációt jelentenek a vendégeim számára” – mondja.

A sport már önmagában is áldás – fűzi hozzá. Sokan stresszesen jönnek az edzésre, majd elkezdenek a gyakorlatra koncentrálni, így minden más megszűnik körülöttük, végül felfrissülve távoznak. A sport hatására jobban bírják a hétköznapokat, nő az állóképességük, frissebbek, mozgékonyabbak – sorolja. „Az első és legfontosabb, amiért megéri mozogni, hogy hosszú életet élhessünk. Sokan szkeptikusak az edzésre fordított időt, energiát és pénzt illetően, de ha bárki azt gondolja, hogy a fitnesz drága, akkor próbálja ki, milyen betegnek lenni. A halálozási listák első helyein olyan krónikus betegségek szerepelnek, amelyek a helytelen életmód következményei. Az ülőmunka és az egészségtelen étkezés a leggyakoribb civilizációs ártalmak és a betegségek kialakulásának vezető okai. Heti háromszori sporttal jelentősen csökkenthető a megbetegedések kockázata, vagyis életre szóló befektetés törődni az egészségünkkel.”

Sokan azonban nem is annyira ezzel törődnek, hanem inkább az izgatja őket, mások mit szólnak tökéletlen alakjukhoz. Az igényes férjek és barátnők rosszalló megjegyzései azonban hosszú távon nem jelentenek elegendő motivációt az edző szerint. Egy-egy táskából kikandikáló csokipapír is erről árulkodik. „Már tizenéves lányok komoly önértékelési és testképzavarral küzdenek, nem tudják, hogyan érdemes táplálkozni, mert otthon mindig azt látták, hogy az anyukájuk diétázik, koplal, vagyis az étkezés folyamatos stresszt jelent. Nagy felelősségünk van abban, hogyan viszonyulunk ehhez a kérdéshez, főleg, hogy mit adunk tovább a gyerekeinknek.”

A hiúság és a megfelelési kényszer mellett azonban más is szedi áldozatait. Talán éppen a teljesíthetetlenségig fokozódó igényesség ellenpontjaként válik egyre szélesebb körben népszerűvé egy másik nézet is. „Mostanában egyre nagyobb kultusza van a telt idomoknak, mi több, a kövérségnek is. Ez azért bosszantó, mert megpróbálják nemcsak szépnek, de egészségesnek is beállítani a túlsúlyt. Az egészség természetesen nem azon múlik, hogy pontosan mennyi az ember testzsírszázaléka, de igenis számít, hogy jól érzi-e magát a bőrében: fitt-e, mozgékony-e, van-e annyi energiája, hogy bármikor képes legyen egy kis túrázásra, biciklizésre, vagy futni a busz után anélkül, hogy kiköpné a tüdejét – az életmódból fakadó betegségekről nem is szólva. A kövérségkultusszal becsapják az embereket, főleg a nőket, akik ettől a hazugságtól sem egészségesebbek, sem magabiztosabbak nem lesznek.”

Sokan az edzőterembe sem mernek lemerészkedni, pedig az nem a tökéletes testű emberek találkahelye, hanem éppen azt a célt szolgálná, hogy bárki sportolhasson – tette hozzá az edző.
„Még a mozgásra vágyókat is visszariaszthatják eddigi rossz tapasztalataik, például a testnevelésórák rossz emléke: a sikertelenségélmény vagy a megalázás. Mások pedig még mindig a tévéreklámok kétes, vagy legjobb esetben is rövid távú eredménnyel szolgáló csodaszereiben hisznek – noha a fitneszvilág, amely ezeket széles körben propagálta, időközben szemléletet váltott” – magyarázza. Úgy tűnik, még a profit- és szépségorientált világ sem tudja megkerülni azt a tényt, hogy test és a lélek kölcsönös hatással vannak egymásra.

Hogy hogyan, azt egy egyszerű példa is jól megvilágítja Dulcinea szerint. „Manapság nehezünkre esik megélni a pillanatot. Az emberek többsége a telefonját nyomkodja akkor is, ha éppen beszélget valakivel, vagy másra gondol, nem érzi jól magát ott, ahol van, elvágyódik máshová. A munkahelyükön azt kívánják, bárcsak otthon lennének, ha otthon vannak, akkor bárcsak valahol máshol. A sport megtanít arra, hogy az adott pillanatra figyeljünk. Koncentrálsz magadra, a feladatra, az edződre, és ez segít máskor is összpontosítani. Másfelől, a sport önbizalmat ad. Egy feladat előtt állva talán úgy gondolod, ez biztosan nem fog sikerülni – de sikerül. Megcsinálod, és úgy vagy vele, hogy akkor talán a munkahelyeden is meg tudsz birkózni egy-egy nehéz feladattal, vagy más területen is a sarkadra tudsz állni. De az alakod változása a legszembetűnőbb visszajelzés a befektetett munka értelméről. Sokkal magabiztosabb leszel, és a közérzeted is változik: kevésbé leszel fáradékony, és talán végre felveheted azt a ruhát is, amit évek óta őrizgetsz a szekrényben.”

Hogy valóban mindenki sikerként könyvelhesse el a közös munkát, minden edzésterv személyre szabott. Ezen kívül a gyakorlatokat minden alkalommal megmutatja, végig az edzettje mellett marad, korrigálja mozdulatait és biztatja őt. „Egy jó edzőt onnan lehet megismerni, hogy az első találkozáskor anamnézist vesz fel, alaposan tájékozódik az edzeni kívánó egészségi állapotáról, és a rá szabott ütemterv szerint haladva folyamatos visszacsatolást kér arról, hogy érzi magát az edzett: fáj-e valamije például” – számol be a szakember.

Vendégei szerint a preventív szemlélet Dulcinea egyik erőssége, de a derűt és a lelkesedést is sokszor említik vele kapcsolatban. Neki az szerez örömöt, ha segíthet megoldani egy étkezéssel vagy mozgással kapcsolatos problémát. Addig nem nyugszik, míg valahogy ki nem küszöböli azt – állítja. A jó hangulat pedig valahogy magától alakul, szerinte egy viccel sok mindent fel lehet oldani. „Mindig megfogadom, hogy nem kerülök közelebbi kapcsolatba a vendégeimmel, de ez soha nem sikerül, és talán nem is baj. Megpróbálom felvenni a vendég ritmusát, megtalálni az utat a személyiségéhez, és ez nagyon izgalmas dolog. Úgyis azok választanak engem, akiknek szimpatikus vagyok, ez már jó kiindulási alap, azután pedig hamar megtaláljuk a közös hangot.”

Sokat tanul ő is a vendégeitől – árulja el. „Néha még engem is meglep, mennyire kitartóak, milyen komolyan gondolják az életmódváltást, annak minden nehézsége ellenére. Például elmennek nyaralni, és ott sem engedik el magukat teljesen. De sokat tanultam a hazugságról és az önbecsapásról is a kudarcok kapcsán. Volt, hogy magamat okoltam, mert valaki az edzések ellenére sem fogyott, aztán kiderült, hogy nem is úgy étkezik, ahogy állította. Pedig fel lehet állni, ha elbuktunk, csakhogy ahhoz is őszinteségre van szükség.”

Ez az eltökéltség az erkölcsi mérce tekintetében létszükséglet a fitneszvilágban dolgozók részéről – teszi hozzá. Folyamatos döntéshelyzet a szakmában, érdekütközések, szimpátiaalapú ítélkezés és versengés – vajon hogyan állja meg a helyét egy keresztyén ember egy testközpontú szférában? „Ez kemény világ, itt farkastörvények uralkodnak. Mindig mondom a pályakezdőknek, hogy fel kell állítaniuk a maguk erkölcsi mércéjét, anélkül elveszik az ember. Nekem a fék és az ösztöke mindig Isten Igéje. Másra nem tudok támaszkodni, csak arra, és ha elbizonytalanodom, hogy mit tegyek, vagy hogy viselkedjek, akkor az Ige mindig eligazítást nyújt. Volt, hogy tartottam a következményektől, de megtettem, ami rajtam állt, a többit Istenre bíztam. Ő pedig soha nem hagyott cserben, amikor Őt választottam.”

Sokan néztek rá furcsán az edzőteremben, amikor megtudták, hogy templomba jár – bár érzik, hogy az intrikus közegben is béketeremtő szándékkal lép fel.
Dulcinea azt mondja, felelősséget érez abban, mennyire tükrözi az élete, a viselkedése azt, hogy Istenben hisz egy olyan közegben, ahol a testiség és a kivagyiság a legfontosabb értékek. Amikor református gyökereiről kérdezem, elmondja, hogy hívő családban nevelkedett, de Krisztus követése mellett jóval később, felnőtt fejjel kötelezte el magát. „A kunszentmiklósi református gimnáziumba jártam, de csak érettségi után kaptam észbe, hogy milyen útravalót hagytak rám a tanáraim. Utólag jöttem rá, hogy a hit mekkora áldás.”

Gyülekezeti otthonra a békásmegyeri református gyülekezetben talált. „Egy ideig nem tudtam, hova tartozzak, de egyszer csak Isten azt mondta nekem, menjek el a lakóhelyemhez legközelebb eső templomba, ami épp egy református templom volt. Ez szombaton történt, másnap már ott ültem az istentiszteleten, és azóta is ebbe a közösségbe járok. Nagyon szeretem, mert nem vallásoskodó, hanem élettel teli közösség, ahol Jézus áll az igehirdetés középpontjában.”

Dulcinea azt mondja, keresztyénnek lenni valami olyasmit jelent, ami vonatkozik nemcsak a lelkünkre, de a testünkre is. A Lélek gyümölcsei között említett mértékletesség vagy önmegtartóztatás a legegyszerűbb példa erre. Az ő küldetése személyi edzőként, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy az egészségünknek is sáfárai vagyunk. Ahogy edzéseire is jellemző, hogy bátorít, úgy beszélgetésünket is biztató szavakkal zárja: „Mindenki sokat dolgozik és küzd az időhiánnyal. Épp ezért valószínűtlennek tűnik, hogy miután fáradtan hazaért a munkából, este arra is jusson energiája, hogy elmenjen edzeni. Mégis azt szoktam javasolni, hogy csak adjon magának egy esélyt, csupán egy hónapot arra, hogy egy általa választott mozgásformát heti háromszor végezzen. Egy hónap után érezhető lesz a változás.”

Képek: Ambruzs Attila