„Mindent meg kell mondani – és mindig azt kell mondani, ami van."
Vekerdy Tamás
Evangéliumi megújulás tiszta szívvel
Krisztus követése az első, ebből fakad minden más. Beiktatták Tikász Ábelt, a Budapest-Klauzál téri Református Egyházközség harmadik vezető lelkipásztorát.
Korszakhatárhoz érkezett a Budapest-Klauzál téri Református Egyházközség: tavaly negyvenévnyi szolgálat után vonult nyugdíjba előző lelkipásztora, Karsay Eszter, az utódja, Tikász Ábel pedig felerészt megújult összetételű presbitériummal kezdhette meg a közös munkát a Gyulai Pál utcai közösségben. Az új vezető lelkipásztor ünnepélyes beiktatására 2025. február 8-án került sor, ahol a beiktatás szolgálatát Szloboda József, a Budapest-Északi Református Egyházmegye esperese végezte, az igehirdetés szolgálatát pedig Somogyi Péter dunamelléki lelkészi főjegyző.
Evangéliumi válaszokat adni
Az 1998-ban született Tikász Ábel szülei példaadásának és az Újpest-Belsővárosi Református Gyülekezetnek köszönhetően már gyermekként hitre jutott, lelkészi elhívására azonban hosszabb folyamatként tekint. „Volt ugyan ige, amely megszólított engem, de egy színházi élmény erősítette meg bennem, hogy valóban a teológián a helyem” – mesélt erről portálunknak. Csehov Három nővér című művének egyik előadásán ugyanis ez a mondat ragadta meg őt: „Nem akarok mást, mint becsületesen megmondani az embereknek: nézzétek meg magatokat, és lássátok, milyen rossz és sivár az életetek!” Az fogalmazódott meg benne, hogy az irodalom ugyan felvet fontos kérdéseket, de neki evangéliumi alapon válaszai is vannak az élet sivárságára. Teológiai tanulmányai csak megerősítették őt ebben.
Belsővárosi gyülekezetéből négyféle lelkészi mintát is hozott magával. Lóránt Gábor vezető lelkésztől a határozott és pontos szolgálatot tanulta el, valamint a mérnöki precizitású szervezést. Szabó László beosztott lelkész az ifjúsági szolgálat és a tudományos igényesség terén adott neki mintát. Petőné Juhász Emília és Gyülvészi Irma lelkipásztorok szolgálatából is sokat tanult, Gyülvészi Irmától elsősorban a diakónia terén. A budapesti teológiai évek alatt pedig Literáty Zoltán, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának jelenlegi dékánja lett példaképe abban, hogyan lehet valaki egyszerre gyülekezeti lelkész és tudós teológus. Ő lett később a doktori témavezetője is.
Tikász Ábel 2022 februárjában hatodévesként került a Klauzál térre, annak reményében, hogy itt a korábbiakhoz képest másfajta hatások is érik. Ez a gyülekezet ugyanis nagyon más jellegű volt kibocsátó gyülekezeténél, kegyességét és átlagéletkorát tekintve is. De akadnak hasonlóságok is: például mindkét gyülekezetet meghatározta a ‘48-as ébredési mozgalom. „Én már a kezdetektől fogva nagyon jól éreztem itt magam, jó volt Karsay Eszterrel együtt szolgálni, a gyülekezet is nagy nyitottsággal, szeretettel fogadott” – mondta Ábel. Mivel az egyházközség belvárosi gyülekezet, emiatt sokfelől sokféle ember érkezik ide. „Befogadó, elkötelezett közösség ez. Szeretik egymást és szívükön viselik a gyülekezet jövőjét. Foglalkoztatja őket, hogy mi lesz a közösséggel húsz vagy harminc év múlva.”
Ábelt 2024 januárjában választották meg a gyülekezet élére. Első feladatául a megöregedett terek megújítását tűzte ki célul, hogy vonzóbbá váljanak a fiatalok számára, akik által a közösség is megfiatalodhat. Ahhoz azonban, hogy nyitni tudjanak környezetükre és jobban részévé váljanak az őket körbevevő társadalmi közegnek, először a meglévő tagságot kell megerősíteni. Ennek érdekében újjászervezik csoportjaikat és igyekeznek megszólítani a környék egyetemistáit. „Ha belülről megerősödünk, akkor láthatóvá válunk mások számára. Ezen tudatosan dolgozunk a presbitériummal. Hogy közös nyelvet beszéljünk, megvitatunk egymással olyan teológiai alapfogalmakat is, mint például a bűn, a misszió, a kegyelem. Így formálódik ki, milyen evangéliumi alapú válaszokat tudunk adni a keresőknek.”
Hirdessük Isten országát!
„Kövess engem! [...] te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!” – hangzott a napi ige Lukács evangéliumának 9. fejezete 57-62. versei alapján Tikász Ábel beiktatásán. Az igehirdetés szolgálatát végző Somogyi Péter dunamelléki lelkészi főjegyző prédikációjában kiemelte: mindennél előbbre való Jézus Krisztus követése, Isten országa és annak hirdetése, akkor is, ha az kényelmetlenségekkel jár együtt. „Vajon valóban vállaljuk-e a Krisztus-követést? Vajon teljes-e a készség bennünk erre az ár és a kényelmetlenségek ellenére is? Vajon akkor is, ha ehhez el kell engedni hozzánk közel állókat vagy számunkra alkalmasnak tűnő időket? Jézus egyértelműen erre utal” – fogalmazott az igehirdető.
Jézus a hegyi beszédben is arról beszélt, hogy először Isten országát és igazságát kell keresni, mert ez az a sorrend, amire hív minket, ez az a rend, amely helyreállít mindent. „Isten királyi uralma az első. Erre alkotta ezt a világot. Eljön majd a nap, amikor ez mindenki számára nyilvánvalóvá válik, de nem mindegy, hogy felemelt fővel készülünk-e arra a napra. Az a mi küldetésünk, hogy ez minél többek előtt világossá váljon. Ezért kell hirdetnünk Isten országát.” Somogyi Péter hozzátette: csak az lehet a királyi uralom hirdetője, aki valóban meglátta Isten országát és ezáltal újjászületett, ha valósággá lett benne Isten felszabadító evangéliuma. Ebből fakadhat áldás, ez az egyetlen, amelytől az ember meggyógyul.
A beiktatás szolgálatát Szloboda József, a Budapest-Északi Református Egyházmegye esperese végezte, jelképesen átadva Tikász Ábelnek az egyházközség kulcsát és pecsétjét. „Kívánunk szolgálatodhoz érzékeny szívet, figyelmes szeretetet és családoddal együtt áldást és békességet” – köszöntötte egyházmegyéjében az esperes a beiktatott lelkészt.
A beiktatás után előbb az esperes, majd a jelen lévő palástos lelkészek kértek áldást Tikász Ábelre egy-egy igeszakaszt idézve, végül az egyházközség presbitériumának tagjai is.
Őrizd a szív tisztaságát!
Az ünnepi közgyűlést Csuka Csilla presbiter nyitotta meg, amelynek egyetlen napirendi pontja az új lelkipásztor köszöntése volt.
Dr. Szabóné Tóth Éva főgondnok a gyülekezet nevében mondott köszöntőt. „Azt a szövetségkötést ünnepeljük, amely közötted és közöttünk született, és Isten áldását kérjük erre a szövetségre” – fogalmazott a főgondnok. Kifejtette: Ábel olyan gyülekezet képét vázolta fel nekik, amelyben látják az evangélium életeket és közösségeket átformáló erejét.
Karsay Eszter nyugdíjas lelkipásztor utódja köszöntésében arra emlékeztetett, hogy éppen ezen a napon lett hetvenhét éves a gyülekezet. Annak idején a Covid-járvány miatt maszkban kezdtek el beszélgetni Ábellel, de nem sokáig volt rajtuk „maszk”, mert rájöttek, hogy nem volt rá szükség: mindketten magukat adták és hamar egy hullámhosszra kerültek. „Sok hosszú beszélgetésünk volt, ezalatt erősödött meg bennem, hogy Isten adta őt válaszul imádságaimra” – fogalmazott Karsay Eszter, aki szerint a gyülekezet hamar megszerette Ábelt, így megerősödött benne, hogy ha Isten akarja, akkor ő lesz az utódja.
„Ábel, sikeres vagy, és jaj neked, mert bizony nagy kísértés ez. Ezért idéztem neked a Példabeszédek könyve 4. részének 23. versét: »Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!« Biztos lesz nehézséged, volt is, de ha őrzöd a tiszta szíved, akkor nagybetűs Ember maradhatsz. Maradj Ábel, mint Tamási Áron regényének tiszta szívű hőse, de még inkább maradj homo christianus, krisztusi ember, mert akinek sokat adtak, attól sokat kérnek számon!” – figyelmeztette utódját Karsay Eszter, majd egy botra rótt imádságot ajándékozott Ábelnek, hogy emlékeztesse: az Úr irgalmaz egyedül.
Literáty Zoltán lelkipásztor, a budapesti teológia dékánja Tikász Ábel doktori témavezetőjeként és barátként mondott köszöntőt, felidézve a tanulóéveket és a hosszú beszélgetéseket. „Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy ma már én tanulok tőled” – fogalmazott. Kiemelte: kapcsolatuk szolgatársi is. „A szószéknél nem adható nagyobb ajándék egy lelkésznek. Mondhattam volna azt is, hogy aki Farkas József és Karsay Eszter szószékére áll, nagy felelősséget vállal magára, de az ilyen emberi hívságokra nemet kell mondanunk. Ez a szószék nem Farkas Józsefé és nem Karsay Eszteré, hanem Istené. A teológia teljessége pedig nem egy doktori disszertációban teljesedik ki, hanem a gyülekezetben.”
Tikász András, Újpest-Belsőváros gyülekezetének főgondnoka, Ábel édesapja a család és a küldő gyülekezet nevében köszöntötte fiát. „Születésed óta gyönyörködünk benned és csodáljuk azt, ahogyan Isten vezet téged. Apránként értél meg Isten eredeti tervére. Most értettem csak meg, hogy micsoda nagy tervei vannak, és köszönjük, hogy ennek részesei lehettünk” – fogalmazott.
A megújulás szükségessége
„A mai napot egy prizmához tudnám hasonlítani, amely összegyűjti a fényt és sokféle színre bontja fel” – fogalmazott beszédében a beiktatott lelkipásztor. Ez a nap ugyanis élete megéléseinek és megtapasztalásainak a fénycsóváit gyűjti össze, ebben a gyülekezetben pedig nagyon szép színeket lát. „A mai nap azt a kérdést teszi fel számomra, hogy a magam fényét szeretném-e megmutatni, vagy Jézus Krisztus fényét. Ezért választottam magamnak ezt az igét az Efézusi levél 5. fejezetének 14. verséből: »Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus.« Meghal az én önigazultságom, hogy a prizma másik oldalán tényleg csak Krisztus fénye áradhasson színekre bontva” – mondta Tikász Ábel.
A lelkész kifejtette: nagy feladatok állnak előttük. „A népegyházi keret felbomlott, nem találjuk utunkat a minket körülvevő világba, és egyházunk kezdi saját létén érezni, hogy változnunk kell. Mi a gyülekezetünkben nem a változás szükségességéről beszélgetünk, hanem a módjáról. Át kell hatnunk a környezetünket, amely bennünket körülvesz. Már elindult a közös munka, hogy ez a gyülekezet zászlóshajója lehessen a megújulásnak.” Hozzátette: lehetőség számukra az is, hogy társasházban élnek, és ha a jövőbe néz, az a vágya, hogy aki ide tartozik, az lelki otthonként tekintsen közösségükre, mely motorja és inspirálója szeretne lenni egyházunk lelki ébredésének.
Az istentiszteleten a gyülekezet kórusa szolgált énekkel, Veresné Petrőcz Mária pedig szólóénekkel is. Az ünnepség a főjegyzői áldást követően közös szeretetvendégséggel zárult.
Barna Bálint
Képek: Antal Dániel