„Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozathozatalra, s emellett oly elégedettek vagyunk önmagunkkal! Így csaljuk meg lelkiismeretünket. Nem, azt a felebarátodat szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van." Tolsztoj
Fogoly vagyok
70 történet a börtönről és a barátságról (részletek)
Két felirat
A ötvenes években Szamosújvárra érkező rabokat a következő üdvözlő felírás fogadta:
"Akik itt beléptek, hagyjatok fel minden reménnyel!"
Dante-idézet, a Pokolból. De ez mégiscsak az Isteni színjáték része.
Beljebb, a börtönné alakított Martinuzzi Fráter Gyögy, pálos szerzetes, nagyváradi püspök, Erdély helytartója 1542--ben épített, gyönyörű kastélyában egy másik felírást olvashattunk, a főbejárat kövébe vésve:
DOMINUS ADIUTOR ET PROTECTOR MEUS, QUEM TIMEBO
Ez pedig azt jelenti: Az Úr az én segítségem és védelmezőm, kitől féljek?
Az első rögtönzött transzparens, a második kőbe írt üzenet.
Isteni színjáték, valóban.