Az újjáépülő közel-keleti országban gyógyulásra várnak a háború ütötte mély lelki sebek. Az al-Kaida, majd az Iszlám Állam terrorszervezet kegyetlenkedései következtében mindennapossá lett a Krisztus-hívők szenvedése, mártírhalála. A háború dúlta országban izmosodnak a keresztyének életminőségének javítására irányuló erőfeszítések.

Őexcellenciája Talal Jameel Salih Hasan Al-Obaidival, az Iraki Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetével a kurdisztáni autonóm régió függetlenségéről tartott szeptember 25-i népszavazás után Krasznai Andrea lelkész, Európai Unió-szakértő, a történelemtudományok doktora beszélgetett a referendum eredményéről, az iraki föderációs kormány hivatalos állásfoglalásáról, a békés egymás melletti létről.

​Talal Jameel Salih Hasan Al-Obaidi, az Iraki Köztársaság magyarországi nagykövete

Irak újjáépítésében a magyar kormány a lokális, a helyben történő segítségnyújtást elsőrendű fontosságúnak tartja, az újjáéledő közösségi és egyéni lét feltételeinek megteremtésével. Milyen közös stratégiai célok valósultak és valósulhatnak meg a Hungary Helps Program égisze alatt?

Az ország újjáépítésében minden segítséget örömmel fogadunk. Köszönetet mondunk a magyar kormánynak, hiszen a financiális támogatással a keresztyének életkörülményeinek javításához járul hozzá. Tell-Aszkuf város romjaiból történő feltámadására ötszáznyolcvan millió forintot adományozott. Erbílben a magyar adófizetők pénzéből épül az iskola, a Szent József Kórház száznegyvenöt millió forint értékű gyógyszerellátásban részesült. Keresztyén diákok magyarországi ösztöndíjat kapnak, hiszen a jövőt építi, aki az oktatásba, a fiatalokba fektet be. Újjáépítésre vár az infrastruktúra-hálózat, létfontosságú az iskolák, a kórházak telepítése. Jövőbeni feladat a keresztyének lakhatási nehézségeinek a megoldása.

Hogyan ösztönzi, egyáltalán szorgalmazza-e a kormány a háború elől elmenekült, a szülőföldjükről elűzött emberek hazatérését? Kiváltképp a fiatalokra gondolok, akikre az ország újjáépítésének feladata hárul. A régióban maradóknak van esélyük a visszatelepülésre, azonban azoknak az esélyei, akik eljutottak Európába, meglehetősen aggályosak, csekélyek. Létezik-e hazahívó kormánystratégia? Jelennek-e meg visszatérésre ösztönző hirdetések Nyugat-Európában?

Nyugaton nem jelentetünk meg hazahívó hirdetéseket. Az irakiak szabad emberek, szabadon döntenek a jövőjükről. Tiszteletben tartjuk a sorsuk alakításáról hozott döntésüket. Nagyon örülünk az önszántukból visszatelepülőknek. A budapesti nagykövetségen naponta két-három kérvényt nyújtanak be hazatérési szándékkal. A jegyzékeket megírjuk, és elküldjük a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalnak.

A Közel-Keleten példa nélkülinek számított az iraki nőknek az egyenlőségért vívott évszázados küzdelme következtében elért társadalmi és politikai státusa, szerepvállalása, mindaz, amit a magukénak tudhattak. A háború csonka családokat hagyott hátra, amelyekből hiányoznak a férfi hozzátartozók. Milyen segítséget kapnak a magukra maradt nők és asszonyok?

A nők nagymértékben alakították, formálják az iraki jelent és a jövőt. A társadalom aktív tagjaiként az állam vezetésében magas pozíciókat töltenek be miniszteri, államtitkári, országgyűlési képviselői és nagyköveti szinten (Jordánia, Omán). A férfi hozzátartozó nélkül maradt asszonyok, nők helyzetének javítását garantáló törvény született, amely rendszeres, havonkénti szociális támogatást nyújt. A munkanélküliekről – nőkről, férfiakról egyaránt – ugyancsak gondoskodunk anyagilag. Szövődik, erősödik a szociális háló.

Az ISIS elleni vakmerő küzdelemben a roppant nagy áldozatokat vállaló pesmergák a terroristák kiűzése után elérkezettnek látták autonómiaigényük kinyilvánításának történelmi kairoszát. A kurd függetlenséget deklaráló referendumon a választópolgárok több mint kilencven százaléka az Iraktól történő elszakadásra voksolt. Hogyan vélekedik a kormány a népszavazásról?

Az iraki kormány többször tett kísérletet arra, és az utolsó pillanatig remélte, hogy képes lesz eltántorítani a népszavazási szándékuktól a kurdokat, és siker koronázza az együttműködést szorgalmazó törekvéseit. A kritikus időkben tartott referendum a térség területi integritását és békéjét fenyegeti, amelyet a kormány jog- és alkotmányellenesnek tart, elutasítja annak eredményét. A nemzetközi közösség sem ismeri el a független államot. Az Arab Liga határozata, csakúgy, mint az Iszlám Együttműködési Szervezet és az ENSZ Biztonsági Tanácsának nyilatkozata lenyomata annak, hogy Irakot egységes, erős országnak kívánják tudni. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország, Kína ugyancsak elutasítja a népszavazás eredményét. A különböző kurd pártok nyilatkozataiból kitűnik a megosztottság. A politikai, a népi megmozdulásokból nyilvánvaló, hogy a referendum megbontotta az egységet, mivel az emberek attól tartottak, hogy egyetlen párt fog győzni, amely majd kizárólagosan gyakorolja a hatalmat. Az iraki kormány nyilatkozataiban nem a két, hanem az egy ország elvét deklarálja. Fennhatósága alá tartozik az Iraki Kurdisztán tartomány földi és légi határainak ellenőrzése és az olajexport. Az északi területek olajmezői iraki vagyonnak számítanak, továbbá Bagdadnak jogában áll irányítani a külpolitikát, a diplomáciát, a nemzetközi beruházásokat, a bankszektort, az adóügyeket… A kurdok Irak népéhez tartoznak, részt vesznek a kormányzásban, szabadon élnek, és gyakorolják állampolgári jogaikat. A legmagasabb állami tisztséget a kurd származású köztársasági elnök, Fuád Maszúm tölti be. A korábbi államelnök, Dzsalál Talabáni, Irak első nem arab elnöke ugyancsak ehhez a kisebbséghez tartozott csakúgy, mint a volt külügyminiszter, Hosijár Zebari. A kormányban találunk kurd minisztereket, államtitkárokat. Ezeket a pozíciókat az arányosság elve alapján, a kisebbség lélekszámának megfelelő százalékban foglalják el. Külföldön több kurd származású nagykövet képviseli hazánkat.

Hogyan élnek napjainkban Krisztus követői? A közelmúltban mindennapos volt, hogy keresztyéneket muszlim szomszédjaik feljelentették az ISIS harcosainak, és a szülőket a gyermekeik szeme láttára fejezték le, vagy családokat végeztek ki hitük okán. Hogyan lehetséges a vérontás utáni béke?

A keresztyének Irak ősi lakosai, akik békében, barátságban éltek más vallások követőivel és más nemzetiségekkel. Sajnos az Iszlám Állam bántalmazta, irtotta őket csakúgy, mint a muszlimokat és az egyéb etnikai kisebbségeket (sabakok, jazidik). Miután az ISIS elfoglalta a keresztyén településeket, azok lakói védelmük érdekében milíciákba tömörültek. Sokan, és itt említeném meg a keresztyén fiatalokat, halált megvető bátorsággal harcoltak az oldalunkon, az iraki hadsereg zászlaja alatt.

A Daesh véres akciókkal félemlítette meg mind a keresztyéneket, mind a muzulmánokat. Sokakat elfogtak, megkínoztak, meggyilkoltak. Miután a terrorszervezet megszállta Tikrit városát, ötezer muszlim fiatalt, köztük sok ott tanuló diákot mészárolt le. A hidakra akasztották fel őket. A terroristák videóra vették a kivégzéseket, majd megosztották a világhálón. Emlékezzünk meg a jordán pilótáról, akinek lezuhant a gépe. Az ISIS harcosai Maáz al-Kaszaszbét elfogták, ketrecbe zárták és felgyújtották. Elevenen égették meg. Az Iszlám Állam informátorai a terrorszervezet kiűzésével elmenekültek az országból.
Házról házra járva keressük, kutatjuk fel a kollaboránsokat. Azokat, akik együttműködtek a terroristákkal, elfogjuk – mint ahogyan már sokakat elfogtunk –, és bíróság elé állítjuk. A harcok megszűnése után a keresztyének hazatértek, és próbálják újrakezdeni az életüket, újjáépíteni a templomaikat, otthonaikat. Vasárnaponként miséket, istentiszteleteket tartanak. A Daesh vérengzései elől tömegesen menekültek külföldre az emberek. Sok keresztyén azonban kitartott, nem hagyta el az otthonát. Ez történt Bagdad ostroma idején is. Azok közül, akik a régióban maradtak (Libanon, Jordánia), sokan visszatértek, vagy a hazatelepülést tervezik. Az emberek békét akarnak, biztonságban, nyugalomban kívánnak élni.