Egy Siklós melletti kis háznál – a mézeskalácsház, ahogy Rácz Lilla hívja – találkozunk a pezsgőkészítővel. Az idő ugyan nem kedvez nekünk – szakadatlanul esik, a táj szürke és borongós – mégis azonnal magával ragad az a romantikus természetközeliség, amely fogad. Szőlőültetvények, a ház körül kisebb nagyobb fák, bokrok: most minden komor és csupasz, csak egy-egy árván himbálózó levél őrzi az élet jeleit. Lelki szemeim előtt azonban látom mindezt üdén és zölden: kis pad a fa alatt, ahonnan a villányi hegyek között lebukó napkorongot nézi az ember, egy nyári estén. De most szakad az eső és hideg van, így inkább bemegyünk a meleg „mézeskalácsházba”, ahol egy hangulatos kóstolót alakítottak ki. Itt kínál minket hellyel Rácz Lilla. A kezdetekről beszélgetünk.

Nyelvtanárból pezsgőkészítő
A szőlészet gyermekkorától az élete része volt, hiszen édesapja, édesanyja szőlész-borászként dolgozott egy nagy pécsi pezsgőüzemben – meséli. „Édesanyám pezsgőkészítő borász volt. Sokszor vasárnap is be kellett menjen dolgozni, olyankor én is elkísérhettem. Ezek a pezsgőgyári látogatások tették lehetővé, hogy a szakma, a pezsgőkultúra viszonylag korán rögzüljön bennem” – emlékszik vissza gyermekkori élményeire Rácz Lilla. Édesapja mai napig sokat dolgozik a szőlőben. „Vele oda mentem ki gyakran gyerekkoromban. Az illatok mélyen, jelentést hordozóan rögzültek bennem. Talán nem is tudatos szinten, de ma is, ha megérzem a bor vagy a pezsgő illatát – és itt nem az alkoholról beszélek –, akkor tudom, hogy megérkeztem. Mindez számomra a gyermekkorhoz, a szülőkhöz kötődő jó illatot jelenti. A föld, a növény, a friss permetezés szaga bennem mind bekapcsolják ezt a gombot.”

Az iskolaévek alatt sokáig nyelvtanárnak készült. Majd, mint mondja – egy huszárvágással – más irányt vett az élete. „Egy családi esemény kapcsán az Alföldre kerültem. Igazából ott érintett meg először az üzemi borkészítés.” – Felvont szemöldökömet látva rögtön megjegyzi: „Ezen sokan mosolyognak, mert van egy rossz felhangja az alföldi borkészítésnek, de én nem ezt tapasztaltam. Ott éltem először egy olyan ritmusban, amit a szőlő határozott meg: az év végét például a szüret jelentette. Egészen másként tagolódik az esztendő, ennek a természetes ciklikussága meghatározza az ember életét. A pihenőnap akkor van, amikor esik az eső, a munkanap pedig akkor, amikor az idő engedi. Olyankor viszont menni kell hévégén is, mert a munka nem vár.”

Minden a zuhanyzóban kezdődött
Rácz Lilla a kétezres évek elején szintén borász férjével telepített huszonöt hektár szőlőt a Villányi borvidék területén. „Az alföldi családi örökség átmentése volt ez. Abban az időben elsősorban a bordói fajtákat telepítettük: cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot.” Akkor még eladásra termesztették a szőlőt. Férjével 2009-ben kezdtek el közösen pezsgőt készíteni. „Sokáig ez szakmai kíváncsiság, játék volt. Olyanba kezdtünk, amit addig nem csináltunk. Itt a Villányi borvidéken amúgy is elsősorban vörösborral foglalkoznak. Ez a típusú pezsgőkészítés akkor még teljesen ismeretlen volt.” Akkoriban ebben a présházból átalakított épületben éltek három fiukkal. A ház alatt egy kis pince van, ott kezdték a pezsgőkészítést. „Amikor lefektettük a fiúkat aludni, lementünk a pincébe, majd fel a fürdőszobába, és a zuhanyzóban seprőtelenítettük a pezsgőt” – meséli nevetve Rácz Lilla.

A 2009-es évből nyolcszáz palack pezsgő készült. Hogy milyen lett valójában, az a hosszas érlelési folyamat miatt csak 2013-ban derült ki. „Jól sikerült az első próbálkozásunk. Nem csak a családtól és a barátoktól érkezett pozitív visszajelzés, hanem szakemberekkel is kóstoltattuk. Emellett néhány vendéglátós is mellénk állt, így olyan löketet kaptunk, amely arra ösztönzött bennünket, hogy folytassuk a pezsgőkészítést.” Mellette mindketten dolgoztak, így megtehették, hogy az egy-egy évjáratból befolyt összeget teljes egészében visszaforgatták a vállalkozásba. Évről évre fejlődtek, minden évben egy kicsivel több pezsgő készült, mindig valamit változtattak, újítottak. „A kezdő nyolcszáz palackhoz képest mostanra átlagosan nagyjából nyolcezer palackot készítünk éves szinten.”

Mély emberi kapcsolatok
„Áldottnak érzem magunkat, hogy vannak olyan vevőink, akik már-már a barátaink. Őket szoktam pezsgőszerető barátoknak hívni. Ők akkor is kitartottak mellettünk, amikor egy-egy évjárat nem sikerült olyan jól, tudtunk együtt továbbmenni. A kevésbé sikeres évjáratot pedig előnyünkre tudtuk fordítani úgy, hogy a következőt már másképp készítettük.”

Nagy utat jártak be a vevők tekintetében is – árulja el Rácz Lilla. „Már egészen az elején tudtuk, hogy a mi pezsgőnk soha nem lesz tömegtermék, és nekünk nagy hangsúlyt kell fordítani a kapcsolattartásra.” A vásárlókkal a mai napig ő foglalkozik. „Ez nagyon időigényes, de sokat hozzátesz a vállalkozásunk fejlődéséhez. Fontosak a visszajelzések, ezekből látjuk, hogy jó úton vagyunk. Mindez nagyon mélyen az emberi kapcsolatokról szól.” Van olyan vásárlójuk, akinél minden házassági évfordulón Rácz Lilla pezsgője kerül az asztalra. „Amikor látom, hogy rendel, akkor tudom, hogy évfordulójuk lesz. Ez egy személyes összekötő kapocs.”

Rácz Lillát a pezsgőfogyasztás kultúrájáról is kérdeztem. „Egészen más a helyzet Franciaországban, a pezsgő hazájában. Ott akár egy vállalkozói ebédhez is fogyasztják, persze ott van egy kulturális és gazdasági környezet is ehhez. Magyarországon a pezsgő inkább az ünnepek itala.” Rácz Lilla épp egy kurzusra jár Budapestre, ahol a pezsgőfogyasztási szokások, a bor és a pezsgő kultúrája áll a középpontban. „A franciák úgy tartják, hogy a pezsgő egy buborékos bor, vagyis tulajdonképpen egy nagyon magas minőségű bor, ha nem a legmagasabb minőségű ital. Itt, Magyarországon ma még nem teljesen így nézünk rá. Szeretném azt hinni, hogy hazánkban is formálódik egy keskeny réteg, aki nem úgy tekint a pezsgőre, mint mennyiségi italra, hanem minőségire. Mi magunk épp ezt szeretnénk képviselni: a mennyiséggel szemben a minőséget.”

Vajon mitől kézműves a pezsgőkészítés? – adódik a kérdés. „Az egyik dolog, ami markánsan megkülönbözteti egymástól a pezsgőkészítőket, hogy mennyi ideig érlelik a pezsgőt a seprőn. A jelenlegi bortörvény szerint minimum kilenc hónapig kell érlelni ebben a kategóriában. Mi sokáig minimum harminchat hónapig érleltük, de az elmúlt egy-két évben elkezdtük növelni ezt az időt, hogy még komplexebb ízű pezsgőt kapjunk.” A pezsgőkészítés folyamata idő, és munkaigényes. Az egyik fázisban – amely mintegy két hónapig tart – naponta kétszer forgatják kézzel egyenként az üvegeket egy speciális állványon. Amikor elkészült a pezsgő, a seprőt kézzel távolítják el a palackokból. Rácz Lilla pezsgője a legalacsonyabb szárazságú kategóriának felel meg, azaz nulla gramm cukrot tartalmaz. Grower champagne – ez a kifejezés foglalja össze mindazt, ami Rácz Lilla pezsgőkészítő munkáját jellemzi: saját szőlőből, saját feldolgozással, pezsgősítéssel készítik a pezsgőt, és saját maguk is értékesítik.
„Ebben a fajta rendszerben van egy mennyiségi korlát, ami fölé nem tudunk menni. Ugyanakkor a pozitív oldala ennek a termelési módnak a fogyasztókkal való kapcsolattartás. Az én személyiségemhez rengeteget tett hozzá az a sok ember, akivel így tudom tartani a kapcsolatot.”

A hivatás ajándékai
Beszélgetés közben egyre inkább kirajzolódik bennem egy gondolat, miszerint ennek a vállalkozásnak rengeteg mély lelki tartalma van. „A szőlővel, mint mezőgazdasággal való együttélés a dolog egyik legmeghatározóbb része. Ezáltal a természethez is sokkal közelebb kerülünk, jobban benne tudunk élni. Mindez nagyon sokat segít a kudarcok feldolgozásában, a nehézségek kezelésében. Rá kellett jönnöm, hogy vannak dolgok, amelyek ellen nem tudok tenni, például amikor augusztusban szüret előtt jön egy jégeső, és teljesen tönkremegy a termés. Nem tudok mást tenni, mint elfogadni, továbblépni, és az adott helyzetből a legjobbat kihozni.”

Rácz Lilla az évek alatt nem csak a pezsgőkészítésről tanult sokat. „A sikert sokszor úgy képzeljük el, akár még ábrázoljuk is, mint egy folyamatosan felfelé ívelő vonalat. Isten nem így szánja nekünk a sikert, hanem abban a vonalban bizony vannak kilengések. Az Úristennek épp az a hatalmas tanítása, hogy megmutatja, hogyan másszunk ki a gödrökből.”

Rácz Lilla számára a pezsgőkészítés folyamatos fejlődési, tanulási lehetőséget jelent. „A pezsgő élő anyag. Folyamatosan változik. Fontos kérdés, hogy milyen ráhatásom lehet? Mennyire tudom befolyásolni a dolgokat? Mennyire tudok irányítani, és mi az, amit el kell tudni engedni? Mi az, aminek időt kell adni? Ezek mind olyan dolgok, amelyek folyamatosan tanítanak, és visznek tovább az életben.”

 „Rengeteget tanulok abból is, hogy emberekkel kell foglalkoznom” – árulja el. „Sok csodálatos ráébredésem volt. Megtanultam például, hogy ne legyenek előítéleteim: a külsőség semmit nem számít, a lényeg belül van. Ez a harmadik ajándék ebben a hivatásban.”

Túraösvény az Úrhoz
Rácz Lilla tavaly húsvétkor konfirmált a Pécs–Kelet-Mecseki Református Missziói Egyházközségben. Azóta is meghatározzák hitét a konfirmációi előkészítő alkalmakon tapasztaltak. „Ez olyan, mint a parázs, amely bennem izzik. Visz előre a hitben.”

Arról kérdezem, milyen út vezetett a konfirmációig. „A nagyfiam az egyik pécsi katolikus gimnáziumba járt, így akkoriban eljártunk a misékre. Már akkor is megfogott valami, de ott nem éreztem magam igazán a helyemen.” Később a Siklósi Református Egyházközségben találta meg lelki otthonát. „Az istentisztelet menete volt az, amitől elsőre azt éreztem, hogy igen, ez az, amit kerestem. Nagyon tetszett, hogy együtt énekel a gyülekezet. Sokkal jobban tudtam kapcsolódni, és sokkal szorosabb kötelék alakult ki bennem ott.”

Amikor a gyermekei nagyobbak lettek, beköltöztek Pécsre. Rácz Lilla többször elindult a konfirmáció útján, de igazán tavaly ért oda a hite, hogy mindez kiteljesedhetett. „Ott van az ágyam mellett az éjjeli szekrényen a konfirmációra felkészítő könyv, és mai napig, ha eszembe jut valami, előveszem és fellapozom.”

Gyakran kirándul egyedül az erdőben is. Nagy terve volt, hogy nyáron végigjárja a nemzetközi El Camino zarándokút magyarországi részét. Az útra végül nem tudott elmenni, de csomagja a mai napig ott áll a szoba egyik sarkában, összekészítve. „A természetközeliség, amit ez a zarándokút is képvisel, az életemben nagyon mélyen benne van. Rengeteget túrázok, miközben nagyon sok tanítást kapok az Úr teremtett ege alatt. A legnagyobb Isten-megéléseim a természetben vannak. A hála az, ami ilyenkor eltölt.”

Képek: Barabás Zoltán