3.1 Az új vezető felemelkedése, 1Kir 1-2

3.1.1 A vezetés válsága
3.1.2 Az új vezető színre lépése

3.1.1 A vezetés válsága

Előző cikkeimben azt tanulmányoztam, hogy Izráel első két királya hogyan emelkedett hatalomra olyan válságok idején, amikor Izráel létét külső veszély fenyegette. Nem lévén alkalmas ember, aki a veszélyt el tudta volna hárítani, mind Sault, mind Dávidot Jahve Lelke tette alkalmassá, hogy a megfelelő módon a válságot megoldják. Nyilvánvalóan Salamon esetében a társadalmi és politikai helyzet teljesen más, mint Saul és Dávid feltűnésekor. Salamon színre lépésekor a nemzet nincs válságban. Ha van válság, az a királyi udvar válsága: Dávid király túl öreg, hogy királyságát irányítsa, ám nem túl vén ahhoz, hogy az öröklés kérdésébe beavatkozzon. Az öreg király nem képes az államügyeket megfelelően ellátni, és a királyság egységét pártok civódása veszélyezteti, ui. Dávid még nem jelölte ki az utódot. Sőt, azt kell mondanunk, hogy a királyságnak nincs igazi gazdája: ezúttal is a vezetés van válságban, mégha e válság igen különbözik is az előzőktől. Most az 1Királyok első két fejezetét fogom olvasni, hogy lássam, Salamon hatalomra jutását, a vezetőváltást és Salamon hatalmának megszilárdulását hogyan ábrázolja az elbeszélő.


3.1.2 Az új vezető színre lépése

Az 1Kir 1-2 olvasásakor elsősorban az érdekel, Salamon hogyan vesz részt felkenésében. Miután egy királyi tisztviselők szervezte „államcsínyben" jut hatalomra, nem meglepő, hogy a különböző szereplők csak utalnak rá, ám ő maga nem jelenik meg az 1:381 előtt, a fejezet két utolsó versét megelőzően sem nem beszél, sem nem cselekszik. Vajon ilyen marad-e? Salamont legelső, Adónijjá sorsát érintő szavai („Ha derék ember lesz, egy hajszála sem esik a földre, de ha valami rosszat követ el, akkor meg kell halnia"; 1:52) olyan emberként ábrázolják, aki politikai haszonelvűség szerint hoz döntéseket. Az első fejezet utolsó jelenete előtt Salamon a Nátán-párt bábjaként jelent meg. Az 1:50 az első utalás önállóságára és független személyére. Salamon önállóságát, a vetélytársnak küldött üzenetéhez hasonlóan, már felkenése is sejteti. Felkenését ugyanazok a szavak vezetik be, mint apjáét. Mint Dávidot (1Sám 16:13), őt is szarvból kenik fel (1:39). A hatalomharcnak, a pártok ármánykodásának ábrázolásával és a Dávidra mint „uram"-ra való számtalan utalással (19 ízben) az 1Kir 1 implicit módon azt is bemutatja, hogy ténylegesen ki irányítja az eseményeket Izráelben - és kinek kellene. Adónijjá azt hiszi, ő; Dávid nemkülönben. És noha azok, akik Dávidot úrnak ismerik el, fognak végül diadalmaskodni és az irányítást átvenni a királyi udvarban, Jahve, az ÚR nem részese az eseményeknek; ő nem jelenik meg a könyv első két fejezetében. Izráel Istene sem nem beszél, sen nem cselekszik. Az uralmát fenyegető veszély, mely miatt Jahve aggódott a királyság megalapításakor, itt valóra vált: „... megvetettek engem, hogy ne legyek a királyuk" (1Sám 8:7). Izráel harmadik királya „államcsínyben" kerül trónra, Izráel Uralkodójának beleegyezése nélkül, akit szinte száműznek. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy Salamon trónbitorló. De mindez jól szemlélteti, ki és hogyan vesz részt Salamon királlyá tételében. Mindent egybevetve, Salamon uralma meglehetősen furcsán kezdődik. Mi fogja mindezt követni?

1 A könyv megjelölése nélküli bibliai utalások az 1Királyokra vonatkoznak.

                                                                                                                        

3.2 A hatalom megtartása - Salamon király

Salamonnak hatalomra kerüléséhez nem volt szüksége karizmára. Most Salamont, a hatalomra jutott uralkodót fogom tanulmányozni, hogy lássam, hogyan kapott karizmát és azt hogyan használta. A 3-11.r. elrendezése világos. A 3-5.r. szakaszainak (Salamon felesége; Isten megjelenése; Salamon karizmájának próbája és hitelesítése; a királyság tisztviselői; Salamon udvara; Salamon és Hírám; a kényszermunka) megvannak a megfelelői a 9-11.r.ben (Isten második megjelenése; Salamon és a fáraó, Salamon és Hírám; a kényszermunka; Salamon karizmájának „próbája és hitelesítése"; Salamon udvara; Salamon feleségei; a királyság ellenségei). E két egység Salamon tulajdonképpeni tevékenységét írja le és a keretet alkotja. E keretben foglal helyet az, amit én „tengely"-nek fogok hívni (6-8.r.), mely a templom és a királyi palota leírását tartalmazza, valamint Salamon imádságát. Salamon uralkodását az elbeszélés fejlődését követve fogom tanulmányozni, nem pedig tematikusan. A „tengely" tanulmányozását a 3-5. és 9-11. részek elemzése utánra hagyva azonban a két szakasz hasonlóságait és kölönbségeit akarom hangsúlyozni. Ezzel továbbá azt is állítom, hogy a „tengely" szolgáltatja az okot Salamonnak a két szakasz közt végbemenő változására.

3.2.1 Salamon uralma, 1Kir 3-5
3.2.2 Salamon uralma - újból, 1Kir 9-11
3.2.3 A tengely: Jahve és a keleti kényuralom viszálya, 1Kir 6-8
3.2.4 Jelek és csodák

3.2.1 Salamon uralma, 1Kir 3-5

3.2.1.1 Az újra meghatározott karizma, 1Kir 3:4-15

Hogy megértsük Salamon kérésének (3:9) a jelentőségét, a megváltozott társadalom-politikai helyzet rövid áttekintése szükséges, ahogy azt az elbeszélés ábrázolja. Amíg mind Saul, mind Dávid politikai vészhelyzetben lépett porondra, az imént azt állítottam, hogy Salamont „államcsíny" segítette trónra; Izráelt semmilyen külső veszély nem fenyegette. Az egyetlen veszély a polgárháború volt, melyet a jelöltek pártjainak civódása idézett elő. Saul és Dávid esetében erős hadvezéri karizma volt szükséges a törzsek egyesítésére és hogy az idegen uralmat Izráel le tudja rázni. Izráelnek Saul és Dávid katonai vezetésével kivívott függetlenségével és az egyesített állam megszilárdultával egy másfajta vezetés vált szükségessé. Az új helyzetben sürgősen meg kell teremteni a nemzet jólétét és biztonságát szolgáló társadalmi és politikai intézményeket. Karizmára ehhez is szükség van, mégha az egészen más természetű is: egy olyan karizmára van szükség, mely megteremti és működteti az állami intézményeket és az állam működésének olyan létfeltételeit biztosítja, mint amilyen a szomszédokkal kiépített diplomáciai kapcsolatok, központosítás, a társadalom irányítása és az adórendszer. Egyszóval, az új helyzetben új karizmára van szükség: oly karizmára, mely sálom-ot teremt és tart fenn, a héber szó teljes értelmében. Hogy lássuk Isten éjjeli látogatásának és a király kérésének jelentőségét, a megváltozott helyzetről nem szabad megfeledkeznünk.

A 2:6, 9-ben Dávid utal fia bölcsességére, azaz politikai haszonelvűségére, melyet az új király rövidesen bizonyít is. A 3:4-15 mégis arról számol be, hogy a király bölcsesség-karizmában részesül. Ez feltételezi, hogy miután Isten megajándékozza Salamont karizmával, a király megváltozik. Salamon Istennek adott válasza három részből áll. Az elsőben Istennek Dáviddal kötött szövetségéről van szó (3:6), melyben Salamon Istent hűségére emlékezteti. Ilyen módon a király a szövetség fenntartására akarja Istent rávenni. Noha ő Izráel királya, „még egészen fiatal", aki nem tudja, hogyan kell népét vezetni (7.v.). Amire szüksége van, az a képesség, hogy Izráelt vezesse - már nem csatákban, mint elődei, hanem békében. Végül Salamon megfogalmazza, mit kér: „engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között" (9.v.). Valójában Salamon két dolgot kér: vezetői képességet és a vezetői képességhez szükséges helyes etikai hozzáállást. Jahve megadja a kérést. A kibontakozó elbeszélés meg fogja mutatni, Izráel királysága és királya számára mily fontos a vezetői képesség és a megfelelő etikai hozzáállás, és hogy Salamon képes-e megtartani ezeket. Mi több, e kettő szempontot fog nyújtani Salamon uralkodásának értékeléséhez.

Vezetői képességet kérve Istentől Salamon felismeri korlátait és hogy mire van szükség az adott helyzetben. Magát alkalmatlannak tartja a vezetői feladatra, amit el kell látnia, s ezért azt kéri, aminek híjával van. Ez a vezetés válsága, s ebben a tekintetben hasonló azokhoz, melyekben Saul és Dávid lépett színre. Ami a két előző karizmától különbözik, az Salamon karizmájának a természete. Mindkét előző esetben hadvezéri karizmáról volt szó: Isten azért ajándékozta a karizmát, hogy a karizmatikus vezető felszabadítsa Izráelt. Miután Izráel felszabadult az idegen elnyomástól és a polgárháborútól, valamint egy központi irányítás alatt egyesült, már nem hadvezéri karizma szükségeltetik. Karizmára még mindig szükség van, ám újfajta karizmára. Amíg Saulé és Dávidé háborús karizma volt, Salamonnak békében van szüksége karizmára. Ez az alapvető különbség. Olyan karizmára van szüksége, mellyel jól tud uralkodni. Felismerve a megváltozott társadalom-politikai helyzetet és hogy Izráel vezetőjeként híjával van a vezetői képességnek, Salamon a karizmát „újra meghatározza". Sajátos helyzetében sajátos karizmára van szüksége. Ez a karizma lényege: felismerni a helyzetet és kérni Istent, adja meg a szükséges képességeket. Ezen oknál fogva Isten örömmel hallja és teljesíti Salamon kérését.

Ezen a ponton felmerül a kérdés, miért fontos a Salamonnak adott karizmával kapcsolatban az igazságos uralkodás. Mi az igazságos uralkodás célja? Dáviddal kapcsolatban rámutattam, hogy ő nem vette komolyan a törzsi ellentéteket, s így akaratlanul is az elégedetlenséget, a törzsek közti ellenségeskedést és az elszakadást segítette elő. Ezért Izráelnek égető szüksége van igazságos uralomra, hogy egy igazságos uralkodó kormányozza az egyesült királyságot. Mintha erre utalna a 3:28, ahol Salamon ítéletét hallva „egész Izráel" félelemmel teljes hódolattal ismeri el a király uralkodói képességét.

Salamon karizmáját azért kapta, hogy azt használva Izráelt szolgálja. Szemben tehát az általános felfogással, Salamon bölcsességéről az elbeszélés mindeddig nem úgy beszélt, mint aminek rendeltetése példabeszédek kiötlése lenne. A király bölcsessége mindkét lábbal a földön járó vezetői képesség, melynek célja a hatalom és királyi tekintély megszilárdítása és gyakorlása. Vajon ki fogja ennek a hasznát látni: a nemzet vagy csak a király?

Előző cikkeimben kiemeltem, mennyire fontos egy vezető kijelölése és hitelesítése. Mivel Salamon „államcsínyben" került Dávid utódaként hatalomra, személyének kijelölése és hitelesítése kérdéses. Salamon olyan befolyásos hivatalnokok támogatását élvezte, mint Nátán próféta, Cádók főpap és Benájá, Dávid testőrségének parancsnoka. Az Adónijjá-párttal szemben Salamon mentorai felismerték, hogy Dávid jóváhagyása nélkül kudarcra vannak ítélve. Ezért a királyt meggyőzték, hogy Salamont jelölje ki. Amikor ezt elérték (1:29-35), a többi udvarnok csak hitelesítette azt (1:47).

Hogy Salamon karizmáját nem rögtön színre lépése után vagy azzal összefüggésben tárgyalom, hogy „kiválasztását" ne is említsem, hanem uralkodásával kapcsolatban, egy döntő rendellenességre hívja fel a figyelmet. Két elődjével ellentétben Salamont a hivatalban levő uralkodó jelölte ki, amit az udvari tisztviselők hitelesítettek. Salamon uralmának törvényes voltát ők támasztották alá. Long modelljét2 alkalmazva azt láthatjuk, hogy az említett rendellenesség következtében Salamon nem rögtön kijelölése után és azzal összefüggésben bizonyította karizmatikus voltát, hiszen akkor még nem rendelkezett karizmával. Azt is állítottam, hogy Jahve nem vett tevékenyen részt Salamon kijelölésében, és az olvasó csak találgathatja Jahve véleményét Salamon kijelöléséről és törvényességéről. Mivel Salamon örökölte a trónt, az őt kijelölők számára a karizma nem volt szempont a trónra emelésben. Így a karizma bizonyítása ebből a szempontból meglehetősen esetleges volt, mégha Izráel örömmel ismerte is fel azt. Mint korábban, Jahve szuverén módon ajándékozta azt. A 3:16-27-ben Salamon bizonyította karizmáját, melyet „egész Izráel" megerősített (3:28), hasonlóan Saul és Dávid karizmájához. Velük ellentétben azonban a kijelölés elvált a megerősítéstől. Ebben a kijelölők és megerősítők érdekeinek ütközését láthatjuk. Salamon trónra kerülése így precedenst teremtett, melyben karizmára nincs szükség. Ha Isten mégis megajándékoz karizmával, az a kijelölők szemszögéből puszta véletlen.

3.2.1.2 A próbára tett karizma, 1Kir 3:16-28

A 3.r. második fele az első olyan esetről számol be, amikor Salamon nyilvánosság előtt használja karizmáját. Salamon uralkodásra való rátermettsége bölcs ítéletében lesz mindenki előtt nyilvánvaló (3:28): „Egész Izráel meghallotta ezt az ítéletet, amelyet a király hozott, és félelemmel tekintettek a királyra, mert látták, hogy isteni bölcsesség van benne, és így szolgáltat igazságot."

Sault és Dávidot tárgyalva kitértem rá, hogyan jelölték ki őket, hogyan bizonyították karizmájukat és ezután hogyan nyert karizmatikus vezetésük megerősítést. A kijelölés és megerősítés sorrendje és időzítése mindkét esetben megegyezett. Mindkettőt a vallási vezető jelölte ki és Jahve Lelke ajándékozta meg a karizmával. Ezután katonai szabadítással bizonyították vezetői képességüket, melyet Izráel aztán megerősített. Salamonnal ez a minta megváltozik. A feszült politikai helyzet miatt Salamont nyilvánosan kellett kijelölnie a hivatalban levő királynak és a vallási és világi tisztviselőknek. Hogy Jahve Lelke kiáradt volna Salamonra kijelölése után, nem olvassuk. Igazából maga a kijelölés egybeesik Salamon trónra lépésével. A király felemelkedésének e két lépcsője korábban világosan kettéválasztható volt. Ezek a tények és a Salamon trónra kerüléséhez vezető „államcsíny" arra utal, hogy a (karizmatikus) vezető felemelkedésének mintája megváltozott. Ennek ellenére Izráel Istene még hű Dávid házához, Salamon király lesz és idővel karizmában részesül, melyet nyilvánosan bizonyít, s amelyet Izráel megerősít. Mindennek következményeként „Salamon király egész Izráel királya lett" (4:1).

3.2.1.3 A bizonyított karizma, 1Kir 4-5

Az imént hangsúlyoztam, hogy Isten Salamonnak azért adta a karizmát, hogy Izráelnek használjon vele. Arra is rámutattam, hogy az új helyzet újfajta vezetést tett szükségessé. Most azt fogom vizsgálni, hogy Salamon mire kapta karizmáját és azt hogyan használta. A 4.r. egy Salamon Izráel feletti uralmára való utalással kezdődik, és belpolitikájáról szól. A következő szakasz élén a hűbérországok feletti uralmának megemlítése áll (5:1), és külpolitikáját és annak Izráelre gyakorolt hatását tárgyalja.

Háborúk helyett Salamonnak az a feladata, hogy a királyság működése szempontjából létfontosságú intézményeket megteremtse. És pontosan ennek lát neki a karizma megerősítéséről szóló szakasz után, amikor kinevezi az állam tisztviselőit (4:2-6) és a tartományok helytartóit (4:7-19). A tizenkét tartomány a tizenkét törzs helyére lép, s így véget vet a törzsi rendszernek. Mi készteti Salamont erre az intézkedésre? Vészhelyzetben Isten a törzsekből támasztott bírát, aki felszabadította a törzseket. Tehát a laza szövetség ellenére Isten hatalmasan tudta használni ezt a rendszert, hogy Izráelt megsegítse. Természetesen a királyságban nincs szükség törzsi szabadítókra. Helyüket állandó hadsereg foglalja el, s egyúttal feleslegessé teszi Jahve szabadító beavatkozásait. A „nemzetségek és törzsek eltűnése az állami ellenőrzést hatékonyabbá tette"3 . Másrészt viszont a törzsszövetség Izráelt, e független törzsek népét, könnyű zsákmányává tette idegen hatalmak hódításainak, valamint törzsi villongásoknak és ellenségeskedéseknek. Mindenképp egy központi hatalom alatt kell egyesíteni Izráelt, ha az fenn akar maradni. A törzsi rendszerről tartományokra való váltással Salamon erős, központosított államot teremt.

A 4:20 szerint Salamon uralmának Izráel és Júda a haszonélvezője: „ettek, ittak és örültek." A következő szakasz, mely Salamon külpolitikájáról szól (5:1-14), szintén hangsúlyozza ezt. Az 5:1-14 Salamon bölcsességéről szól.

A Salamon népek feletti uralma, 5:1-4
B Salamon uralmának eredménye: Izráel jóléte és békéje, 5:5
C Salamon lovai, 5:6
D Salamon királyi ellátása, 5:7
C' A lovak ellátása, 5:8
B' Salamon Istentől kapott, implicit módon Izráellel kapcsolatos bölcsessége, 5:9
A' Salamon hírneve a népek közt, 5:10-14

Ez egy elég világos szendvics-szerkezet, melynek középpontjában a királyi ellátás áll. A 7.v.et a lovakról szóló versek fogják közre (6, 8.v.), melyeket pedig az Izráel jólétét megerősítő kijelentés előz meg, ill. követ (5, 9.v.). Ezeket Salamon ellátásának (5:2k) és bölcsességének említése keretez. Az egész szakaszt pedig két mondat zárja közre. Az 5:1-ben „minden királyság" adót fizet, míg az 5:14-ben minden király hódol Salamon bölcsessége előtt. A királyok udvarnokokként veszik körül Salamont.

Ami Izráelt illeti, Salamon uralma ebben a szakaszban javára van. „Júda és Izráel biztonságban lakott, mindenki a maga szőlője és fügefája alatt" (5:5). Ám e megjegyzések (5:5, 9) helye magyarázatra szorul. Nem a szakasz középpontjában foglalnak helyet, mely a szakasz üzenetére utalna. A középpontban a királyi ellátás áll, mely így a király hajlamára enged következtetni. Izráel jólétének ára másfelől magas és a környező népek fizetik. Más szóval, Izráel Salamon alatt az adófizető népek kárára virágzik. A bírák korának szereposztása, melyben Izráelt elnyomói kizsákmányolják, felcserélődik.

Salamon bölcsessége különféle, gyakran ellentétes eredménnyel jár. A törzsi rendszer tizenkét tartománnyal való helyettesítése erős, központosított királyi hatalmat szolgál, mely Izráel egyesítéséhez nélkülözhetetlen. A létfontosságú intézmények megteremtésével Salamon Izráel társadalmát újjászervezi. Emellett az elbeszélés szerint Salamon uralmának elsődleges gyümölcse béke, társadalmi-politikai szilárdság és gazdasági növekedés volt. Salamon bölcsesség-karizmája igazságosságot hívatott teremteni. Másrészt viszont bölcsességét arra használja, hogy mind Izráel, mind a hűbéres országok udvarát ellássák. A templom építésének előkészítése rávilágít arra, hogy Salamon Istentől kapott karizmáját királyi építkezésekre is használja, nemcsak népe javára, amire kapta. Az „engedelmes szív", melyet Izráel kormányzására kapott (3:9), Salamon nagyrészt Izráel javára használta, s kis mértékben a királyi önhittség jeleként. Hogyan fogja karizmáját használni uralma második felében?


3.2.2 Salamon uralma - újból, 1Kir 9-11

3.2.2.1 Isten második látogatása, 1Kir 9:1-9

Ebben a szakaszban csak Isten beszél, ellentétben Salamon álmával (3:5-14), amikor a király párbeszédet folytatott Istennel és részt vett a döntésben. Vajon arra utal ez, hogy Jahve megelégelte, hogy Salamon karizmáját egyre egyoldalúbban, saját céljaira használta, ezért válaszra nem várva beszél hozzá? Emellett első látogatására Istent a király vezetői képességének, a karizmának a hiánya indította. Jahve ezt hangsúlyozta beszédében legjobban (3:11-13), ezért a 3:14 amolyan feltételes intés, mely akkor érvényes, ha Salamon nem a célnak megfelelően használná karizmáját. Újabb fejlemények miatt azonban Isten aggodalma nő. Ezért Jahve arra kényszerül, hogy Salamon vezetési stílusáról elmondja véleményét. Pontosan mi miatt aggódik Isten és hogyan tekinti az új helyzetet?

Az első vers árulkodó. Ez Isten látogatását akkorra helyezi, „Amikor Salamon befejezte az ÚR templomának és a királyi palotának az építését és mindazt, amit még Salamon kívánt és meg akart csináltatni". Ez leleplezi, mit tart fontosnak a király. Nem csoda, hogy Isten aggodalommal figyeli Salamon uralkodását. A 3:9-ben Salamonnak Izráel jóléte volt fontos: „különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?!" Vezetői képsségre volt szüksége, ezért kért „engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között". Úgy tűnik, uralkodása alatt erről elfeledkezett.

A 9:3-ban Isten teljesíti, amit Salamon kért a 8.r.ben, ahogy megadta, amit kért a 3.r.ben. E vers nélkül nem érthetjük meg Isten válaszát és szándékát. A 6:11-13-at úgy fogom értelmezni, hogy abban Isten meg akarta állítani és ki akarta józanítani Salamont. Jahve akkor elérte, hogy Salamon ne használja Izráel Istenét a saját céljaira, bár királyi törekvéseit nem tudta megakadályozni. Jahve aggodalmát kétértelmű szavai leplezik le (9:3): „Megszentelem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy ott legyen az én nevem mindörökké. Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor." Jahve szavai azért kétértelműek, mert látszólag arra vonatkoznak, mint ahogy a legtöbb fordítás értelmezi, hogy nevének a templomhoz kötésével Jahve alkalmazkodott Salamon szándékához. Ám ragaszkodva az olvasó számára eddig világossá vált elveihez, Jahve valójában csak Salamon szándékára utal, nem pedig saját tettére. Más szóval a „hogy ott legyen az én nevem mindörökké" nem a „Megszentelem ezt a templomot" alárendelt tagmondata, hanem az „amelyet építettél"-nek.

Salamon azt akarta elérni, hogy Jahve a templomban lakjon, ehelyett azonban csak szeme és szíve lesz jelen. A 4.v. világos intésével Jahve kétértelmű kijelentései véget értek. Egyértelmű feltételeinek Isten a megváltozott alany, Salamon, hangsúlyozásával ad hangot: „Teljesítettem kérésedet. Ami téged illet...", s a feltételek következnek. A 6:12-höz hasonlóan a kikötések a karizma helyes használatával függnek össze.

3.2.2.2 A karizma bizonyítása - Királyi építkezések, 1Kir 9:10-28

Azt elemezve, hogy Salamon hogyan használta karizmáját, fentebb azt állítottam, hogy a király bölcsessége abban lett nyilvánvaló, hogy karizmáját Izráel javára használta. A 4-5.r.ben a karizma megfelelő használata állami intézmények megteremtésében vált nyilvánvalóvá, melyek biztosították azt a politikai és társadalmi szilárdságot, mely Izráel gazdasági fellendüléséhez nélkülözhetetlen volt. Ilyeténképpen Salamon uralmának kölcsönösen kedvező kereskedelem és szerződések révén Izráel külkapcsolatai is hasznát látták. Izráel kulturális és gazdasági hatalom lett. Vajon Izráel politikai-társadalmi szilárdságának, gazdasági fellendülésének és nemzetközi kapcsolatainak megítélése változik-e az építkezések után? Először a 9:10-28-ban azt fogom vizsgálni, hogyan használta Salamon karizmáját. Ez a szakasz két egységből áll, melyeknek témája Salamon és Hírám gazdasági kapcsolata, s mely közrefogja a Salamon építkezéseinek szentelt központi egységet.

Salamon növekvő érdeklődést tanúsít az arany iránt. Amíg a 4-5.r.ben gazdagsága leírásában nem találtunk aranyra való utalást, „az 1Kir 9:10-10:29-ben Salamon olyan király, aki iszonyú mennyiségű aranyat halmoz fel; s a mennyiség egyre növekszik (120 tálentum a 9:14-ben; 420 a 9:28-ban; 666 a 10:14-ben [...]) és egyre egzotikusabb helyekről származik (9:28; 10:22)".4 Sőt, Porten megfigyeli, hogy a szállítmányok egyre sűrűbben követik egymást: a 9:28 szerint az arany egy szállítmány eredménye. Sába királynője balzsamot, aranyat és drágaköveket hoz (10:2, 10). Ófirból Salamon aranyhoz, ébenfához és drágakövekhez jut (10:11). A Tarsis-hajók háromévente térnek vissza arannyal, ezüsttel, elefátcsonttal, majmokkal és pávákkal (10:22). És végül az egész föld aranyat, ezüstöt, díszes ruhákat, balzsamot, lovakat és öszvéreket visz a királynak évente (10:25).5

A keret második fele (26-28.v.) ismét Izráel és Tírusz szövetségének gazdasági vonatkozását vizsgálja. Megint csak Hírám az, aki Salamonhoz küldi szolgáit, hogy segítsék őt tengeri kereskedelmében. És megint Salamon az, aki a kereskedelemből hasznot húz.

A szakasz központi egységét (15-25.v.) elemezve Parker megfigyelte, hogy amíg az 5.r.ben a kényszermunka a templom építését szolgálta, itt az számos más építkezés kapcsán kerül emítésre.6 Az építkezések számának növekvésével a munkások száma is nő.

A „fáraó leánya fölment Dávid városából abba a palotába, amelyet Salamon épített neki" (9:24). A 2Sámuelben a „Dávid városa" kifejezés mindenhol a központosításra utal. Az ókori közel-keleti királyok gyakorlatával összhangban Dávid újrakeresztelte Jeruzsálemet, fővárosává tette és védő istensége számára templomot kívánt építeni. Salamon mellett azonban Dávid csak törzsi fejedelem volt. Salamon kezdettől fogva tudatában volt nemzetközi súlyának és eszerint lépett fel. Így feleségül vette a szomszédos nagyhatalom lányát. Természetesen egy vidéki kisváros nem méltó a királylányhoz, ezért Jeruzsálemet korszerűsíteni kell: paloták, templomok és más épületek épülnek a fáraó lányának fogadására. Dávid városából Salamon városa lesz, mely nemzetközi hírnévre emelkedik, hogy méltó otthont nyújtson a királynének.

Mostanra a szakasz témája világos lett. A keret (10-14 és 26-28.v.) két uralkodó ügyletéről szól. Hírám eleinte elégedetlen, ám úgy tűnik, végül nyereséggel távozik. Ami fontosabb, a rivaldafény Salamonon van, aki mindkét ízben nyer az üzleten. Ez a szakasz hangsúlya. A 4-5.r.ben királyok ugyan jelen voltak, ám csak futólag kerültek említésre. Itt uralkodók (a fáraó, lánya, Hírám, később Sába királynője) jelzik megnövekedett jelentőségüket. Ott Izráel volt Salamon uralmának haszonélvezője; itt az uralkodók látogatásai és ügyletei mögött Izráel népe teljesen háttérbe szorul. Mindez arra utal, hogy Salamon karizmáját öncélúlag használja. Bár Izráelnek annyi haszna származik, hogy a kényszermunkából kimarad (9:22k), ez az előny éppoly jelentéktelen, mint az utalás súlya.

3.2.2.3 Az újra próbára tett karizma, 1Kir 10:1-13

A 3.r.ben Salamon azért kapta karizmáját, hogy Izráelt segítse. A király karizmáját ennek megfelelően használta, amit igazság-szolgáltatásával bizonyított. Most azt a szakaszt fogom vizsgálni, amit a 3:16-28-cal való párhuzamok miatt Salamon második próbatételének tekintek. Mindkét szakaszban Salamon képessége áll próbát, hogy aztán megerősítést nyerjen.

A történet két közel-keleti uralkodó találkozásáról szól. Az udvari etikettnek és a királyi fényűzésnek megfelelően Sába királynője óriási mennyiségű ajándékkal érkezik Izráel világhírű királyához. Próbára teszi és meggyőződik Salamon bölcsességéről. De mi alapján? A szöveg félreérthetetlenül állítja: „Amikor Sába királynője látta Salamon nagy bölcsességét és a palotát, amelyet építtetett, az asztalán levő ételeket, az udvari emberek ülésrendjét, a felszolgálók magatartását és öltözetét, pohárnokait, valamint égőáldozatát, amelyet az ÚR házában szokott bemutatni, még a lélegzete is elállt" (10:4k). A királynőt a királyi udvar gazdagságának látványa győzi meg. Amit a király elért, ebben vált kézzelfoghatóvá. A 10.r. fókusza „nagyon is azon van, hogy a bölcsesség milyen hasznot hoz a királyi udvar és különösképpen Salamon számára, nem pedig azon, hogy a népnek ez milyen hasznot jelent".7 Mintha a királynő királyi fényűzéssel hivalkodva érkezett volna, ám látva Salamon gazdagságát, arra a meggyőződésre jut, hogy Salamon magasabbrendű bölcsességgel rendelkezik: Salamon bölcsességével hatékonyabban lehet királyi gazdagsághoz jutni.

A 3:28-ban a bölcsesség a bölcs ítéletben és igazság-szolgáltatásban jutott kifejezésre, azaz a nemzet volt a haszonélvező, hiszen a karizma az ő javukra adatott. Ezzel szemben a 10.r.ben Sába királynője a király bölcsességét a királyi fényűzésben érzékeli. Izráelnek igazságos uralkodásra volt szüksége, amit a helyes igazság-szolgáltatásban meg is kapott. A királynőt az uralkodás külső megnyilvánulásai érdeklik, amit a mindent felülmúló gazdagságban lát megvalósulni. Mivel a karizma Izráel javára adatott, nem meglepő, hogy a nemzetet az érdekelte, milyen haszna származik belőle. A királynőt az érdekli, egy uralkodónak milyen haszna származik a karizmából. Nem csoda tehát, hogy amíg Izráel „hallotta" is, „látta" is a király bölcsességét, mely az ítéletben lett nyilvánvaló, a királynő csupán „látta" a bölcsességet a gazdagságban megnyilvánulni. Végülis aranyat, ételeket, palotákat és kelyheket nemigen lehet hallás útján élvezni. Ha másként is, a királynőnek is javára vált a karizma, amikor a királyi ajándékokat megkapta. Salamon bölcs kérését hallva Jahve megígérte azt is, „amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között" (3:13). Salamon bölcs válaszait hallva a királynő mesés ajándékokkal rója le tiszteletét (10:10). Az ígéret ilyen „beteljesülése" ironikus.

Nem kevésbé hangsúlyos a karizma megerősítése. Fentebb arra a következtésre jutottam, hogy Salamon karizmáját végül a haszonélvező, Izráel, felismerte. Salamon második próbájánál karizmáját szintén felismerik és megerősítik. Ezúttal azonban mindezt egy, a karizma működési területén kívül álló személy teszi. Mivel Salamon a királynő javára és saját politikai céljai elérésére használja karizmáját, a karizma használata nem felel meg rendeltetési céljának.

Az első fejezetek tanulmányozásakor kiemeltem, hogy Salamon karizmája szorosan kapcsolódott az igazságos uralkodáshoz. Meglepő, hogy ebben a történetben az egyetlen igazságra való utalás a királynő szavaiban található (10:9): „Mivel az ÚR szereti Izráelt örökké, azért tett királlyá téged, hogy jogot és igazságot szolgáltass."8 Miután ez helyes megfogalmazása annak, hogy Izráel uralkodójának hogyan kellene uralkodnia és, ha a tényeket tekintjük, hogyan nem uralkodik, a fenti megfigyelések fényében ez a megállapítás meglehetősen ironikus. Ettől az egytől eltekintve igazság-szolgáltatásra nincs utalás ebben a történetben. Az is furcsa, hogy ezt egy uralkodó egy olyan királynak mondja, akinek egyetlen gondja gazdagságával hivalkodni.

Az uralkodókra helyezett hangsúly egyfelől, Salamon Hírámmal való kereskedelme és az építkezések másfelől Salamont fényes udvarával együtt gazdag uralkodóként mutatják be. Pontosan ez az, ami lenyűgözi Sába királynőjét. Találkozásukkor a gazdagságukkal való hivalkodásban érdekeltek egyedül. Ugyanakkor ahogy Salamon karizmáját használja, annak Izráel nem haszonélvezője. Isten népe kimaradt a királyok ügyletéből. Brettler állítása, miszerint a történet mondanivalója „nem Salamon bölcsessége, ahogy sok ószövetséges véli, hanem gazdagsága"9, azzal a kitétellel igaz, hogy a történet Salamon bölcsességét gazdagságával és nem alattvalóival kapcsolatban tárgyalja, s ezért bírálja a királyt. A két uralkodó találkozásának és a gazdagságukkal való hivalkodás történetével az elbeszélő megkezdte a gazdagság és keleti kényúri uralom tárgyalását, mely a 10:14-29-ben kerül kifejtésre.

3.2.2.4 A karizma bizonyítása - Salamon dicsősége, 1Kir 10:14-29

E szakasz tárgya Salamon dicsősége, melyet az elbeszélő aprólékosan leír. Minden részlet az összképet erősíti: Salamon igen gazdag király volt. Erre kereskedése utal. Az évente udvarába érkező óriási mennyiségű arany, a lókereskedelem, a fényűzési cikkek, a hozzá látogatóktól kapott ajándékok mind növelték gazdagságát.

A szakasz első felében az „arany" tízszer fordul elő (10:14, 16 kétszer, 17 kétszer, 18, 21 kétszer, 22, 25), így utalva a király fő érdeklődésére. A pajzsok éppúgy aranyból készültek (16-17.v.), mint a trón (18.v.). Az elbeszélő ilyen módon talán a katonai és a királyi-bírói hatalmat hangsúlyozza. Az arany kelyhek (21.v.) fényűzőek. Említésük a 10:15, 22, 28-29-cel együtt Salamon gazdasági erejét húzza alá. Salamon dicsőségének egy másik oszlopa a lókereskedelem. Azon túl, hogy az Egyiptom, Keve és észak közti kereskedelemben közvetít, Salamon maga is sok lovat és szekeret szerez harci célokra. Az arany és lovak említésével szemben „ezüst" csak „lábjegyzetekben" vagy listákon fordul elő. Ötszöri előfordulása (10:21k, 25, 27, 29) így is Salamon gazdagságát emeli ki. A király saját vágyait elégíti ki.

Ebből a Salamon dicsőségét leíró szakaszból csupán két apróság hiányzik. Először is semmilyen utalás nincs Izráelre, amely Salamon bölcsesség-karizmájának haszonélvezője kellene, hogy legyen. Másodszor, a 24.v.től eltekintve Isten nem szerepel. Maga a 24.v. egy olyan karizmára irányítja a figyelmet, melyet Salamon eredetileg Isten népének javára kapott, ám aztán turista-látványosságként használt. Ennek lehetőségét már az 5:14 is előrevetítette. A karizmát itt olyan megvilágításban láthatjuk, melyet Salamon gazdagsága gyarapítására és a dicsőséges keleti kényúri uralom megteremtésére használ. A karizma öntörvényű erővé vált, mely elszakadt eredeti rendeltetésétől, hogy Isten népét segítse. Salamon senkire nincs már tekintettel, és Jahvétól és hatalmától függetlenné vált. Nyilvánvaló, hogy „a király megváltozott: saját dicsősége és gazdagsága már fontosabb, mint Jahve népének java"10 .

3.2.2.5 A király feleségei, 1Kir 11:1-13

Az uralkodásáról tudósító második szakaszban (9-11.r.) Salamon eddig nagyrészt vagyona gyarapítására használta karizmáját. A 11.r.szel ez változik. Akár használja karizmáját, akár nem, itt feleségeinek száma szépen emelkedik. A 4.v. nevén nevezi az okot: „Salamonnak a szívét vénségére más istenekhez hajlították feleségei, és szíve nem volt teljesen Istenéé, az ÚRé, mint volt apjának, Dávidnak a szíve." Az elbeszélés folytatása arról a társadalom-politikai elégedetlenségről és nyugtalanságról tudósít, melyet Salamon engedetlensége és karizmával való visszaélése idéz elő.

Salamon házasságkötéseit részint politikai indíttatásuk felől kell megértenünk. Céljuk a szomszédokkal való béke volt. Másrészt viszont a feleségek számának ilyen mértékű gyarapítása nem egyéb, mint a királyi hatalom egy kifejeződése, de nyilván több, mint a királyi gazdagsággal és a status quo-val való hivalkodás. Ennek következménye kompromisszum és a a szövetség szuverén Ura iránti engedetlenség lesz. A 11:7k szerint Salamon házasságai megnyitották az ajtót a szövetség iránti engedetlenségre. Ez a szakasz félreérthetetlen szavakat használva ecseteli Salamon romlásának végállomását. Nem csoda tehát, hogy a négy beszéd közül, melyet Jahve Salamonhoz intéz, ez az utolsó (11:9-13) a legkeményebb: „Jahve mérges és a vállalt kötelességek elmulasztása miatt elítéli Salamont"11. A történet vége (11:14-43) Salamon karizmával való visszaélésének következményeit mutatja be.



3.2.3 A tengely: Jahve és a keleti kényuralom viszálya, 1Kir 6-8

A templom és a királyi palota építésének leírása vízválasztó Salamon uralmában. Emiatt egy „templom előtti" (karizmatikus) és egy „templom utáni" (karizmájával visszaélő) Salamonról beszélni indokoltnak látszik. Erre a változásra jogosan keresünk explicit vagy implicit utalást az elbeszélésben. Milyen szerepet játszanak az építkezések ebben a fejlődésben? Hogyan eredményeznek ezek egy megváltozott Salamont? E kérdések mellett olyanokra is figyelmet kívánok szentelni, mint pl. miért szakítják meg a templom leírását Jahve Salamonhoz intézett szavai a 6.r.ben. A hosszú leíró részt nem fogom elemezni, ehelyett olyan motívumokra fogok összpontosítani, melyek Jahve és a király közti viszállyal állnak kapcsolatban, így különösen is Jahve 6.r.ben olvasható beszédére és 8.r.beli megjelenésére.

Az ókori közel-keleti királyok gyakran építettek pártfogó istenségeik számára templomot. Ennek ellenére a templom építését mind Jahve, mind az elbeszélő helyteleníti. Ezt számos irodalmi és teológiai motívum emeli ki. Az első nehézség az, hogy a 2Sám 7-ben nem olvashatunk arról, hogy Jahve örülne Dávid tervének. Ez arra enged következtetni, hogy az 1Kir 8:18-at valószínűleg Salamon találta ki. Ha ez így van, akkor a 8:17-21 a király elbizakodott kijelentése.

A templom ügyében Salamon és Isten közt egyre erősödő nézeteltérés nyilvánvaló lesz, mihelyt eszünkbe idézzük a király megbízatását (3.r.). Ott gondja Izráel jólétének biztosítása volt. Salamon kérése feletti megelégedettségének jeleként Isten a királyt karizmával ajándékozta meg. Nyilvánvaló, hogy az Izráel feletti igazságos uralom nem kívánja meg egy templom építését. A templomra ideológiai-politikai előjogok alátámasztására volt szükség. Más szóval, a templom építésében kifejezésre jut, ahogy Salamon Izráel iránti elkötelezettsége az öncélú uralkodás felé kezd elhajolni.

Istennek Salamonhoz intézett szavai (6:11-13) megszakítják a templom leírását, és egy általánosabb, nagyrészt a külsővel foglalkozó (6:2-10), valamint egy részletesebb, jórészt a belsőre vonatkozó leírásra (6:14-35) osztják azt. A fejezetet a 36-38.v. zárja. Ami most engem foglalkoztat, az, hogy Isten intelme miért ezen a helyen áll.

Hogy világosabban lássuk az 1Kir 6-8-nak a témával való kapcsolatát, Gabriel Josipovici-t hívom segítségül. Könyvében külön fejezetet szentel a szent sátor építésének, mely a templom építésének nyilvánvaló háttere. Josipovici a 2Mózes beszámolóját összehasonlítja az 1Királyokéval.12 Szerinte a sátor-beszámoló a készítés folyamatát hangsúlyozza: „Amivel itt dolgunk van, az a készítés dramatizálása, nem az elkészült tárgy leírása"13. Figyelmet szentel annak a lényeges mozzanatnak,
hogy a tárgy egy sátor és nem egy épület. Ez rudakból és függönyökből áll, és csak használat közben maga, úgyszólván, mint ahogy egy állatot sem érthetünk meg helyesen, ha pusztán csontokat és bőrt látunk, hanem mozgás közben, eleven valóságában kell tanulmányoznunk. Így a sátor mindig több, mint az a felszerelés, ami a részeket kiteszi. Ezért valahányszor felállítják, a készítés folyamatát ismétlik meg.14

Azon törekvés mellett, hogy Isten egy szilárd épülethez köthető legyen, ebben látható a sátor és a templom közti alapvető különbség. A 2Mózes nem egy befejezett tárgyat ír le, hanem egy vég nélküli folyamat bemutatása. Nem egy állapotot ír le, hanem hangsúlyozza „a készítés folyamatát az Isten emberhez és az embernek Istenhez való kapcsolataként"15.

Ez felfedi, Isten miért vonakodik az épületbe „költözni". Amíg a sátor állandóan emlékeztetett Istennek Izráellel való dinamikus kapcsolatának elvére, mely szintén Jahve dinamikus személyiségén alapult, egy olyan vallás, melynek középpontjában egy mozdíthatatlan épület áll, megsérti ezt az elvet. A templom építésével, mely Salamon kezében a központosítás eszköze, Izráel vallása döntő változáson megy kersztül. A vallás kezd a királyi hatalom gyakorlásának eszköze lenni.

Az új salamoni kor megkezdéséhez a ládát a sátorból a számára készített hajlékba, a templomba kell vinni. Dávid próbálkozásai megmutatták, mennyire „veszélyes és kiszámíthatatlan vállalkozás"16 ez. Kiszámíthatatlansága a maga idejében ismét bizonyítást fog nyerni (8:10k), és csak Isten kegyelme fogja a nagyobb tragédiát megakadályozni.

A 8:12-ben Salamon a templom felé fordulva figyeli, amint a papok a ládát a szentélybe viszik. Épp amikor végeznek és elkezdenék bemutatni az áldozatokat, azaz készen arra, hogy Salamon tervét befejezzék, a felhő megjelenik és félbeszakítja a ceremóniát. Provan Isten megjelenését úgy veszi, mint „annak biztos jele, hogy az új istentiszteleti rend elnyerte Isten áldását"17. Ez az értelmezés, mely „a felhő" kifjezést és/vagy az esemény jelentőségét magától értetődőnek veszi, azt előfeltételezi, hogy Salamon valójában számított Istennek a felhőben való megjelenésére; a szövetség Istene menetrendszerűen érkezett. Ám a meglepő az, hogy „a felhő" tölti meg a templomot (8:10k). A „felhő" határozott névelővel áll, minden előző említés hiánya ellenére. Ennek az az eredménye, hogy a templom elkészültével, a láda templomba vitelével és az áldozatra váró papokkal a háttérben, Jahve dicsősége, mintegy a beavatkozás pillanatára várva, meghiúsítja Salamon ceremóniájának utolsó tettét. Amit Salamon ezután mond (8:12k), olvasható úgy, mint ami alátámasztja ezt az értelmezést.

Salamon beszéde négy részből áll, s mindegyik élén rövid bevezetés áll (12, 14, 22k, 55.v.). Most a király első beszédére kívánok kitérni (8:12k), mely a tulajdonképpeni beszédet megelőzi: „Az ÚR mondta, hogy homályban kíván lakni. Örömmel építettem neked lakásul házat, maradandót, örök lakóhelyül." Hagyományosan ezt a szertartás részének, azaz Salamon beszéde bevezetésének tekintik. Ám a 14.v. megszakítja az előzőeket és bevezeti a tulajdonképpeni beszédet. Így tehát a 8:12-13-ban Jahve váratlan tettétől meglepve a király megrendülten mormolja maga elé: „Hiába építettem ezt a nagyszerű templomot, hisz akinek építettem, felhőkben lakik." Ám ezt nem meri a nyilvánosság előtt fennhangon mondani, csak magában. Ezután megfordul, hogy megáldja a népet. A rákövetkező beszéd alátámasztja ezt a Salamon gondolkozásában végbement fordulatot. A király egy múló pillanat erejéig megértette Jahve megfoghatatlan voltát és saját törekvése hiábavalóságát.

Az építkezéseknek a szendvics-szerkezetben elfoglalt központi helye arra utal, hogy ez az a tengely, melyen a megelőző és a következő szakasz forog. Ez a központi szakasz egy, a király és Isten közt folyó implicit hatalmi harcot ábrázol. Salamon különböző eszközökkel igyekszik megszilárdítani keleti kényúri hatalmát. Felépíti a templomot, hogy Istent oda kösse, ám nemsokára a palota építése köti le minden figyelmét, mely egyben elárulja legfőbb gondját: ő keleti kényúrként uralkodó király. A templom építésével Jahvét a maga céljaira akarja használni. Noha Jahve következetesen elzárkózik ezelől, elutasítása csak csökkenti a király eltökéltségét, de nem szünteti meg végérvényesen. Az építkezést leíró rész és az igazságos uralomra tett utalások közti aránytalanság nyilvánvalóvá teszi, hol a hangsúly Salamon uralmában. Salamon hosszú utat tett meg attól a szerény uralkodótól, aki tudatában volt saját alkalmatlanságának és Jahve szuverenitásának (3.r.), a 6-8.r. „hivatásos" keleti uralkodójáig.

Jahve szavai (6.r.) és megjelenése (8.r.)18 arról a vágyáról tanúskodik, hogy, ha nem is erő alkalmazásával, de visszafordítsa Salamonnak öncélú és öntörvényű keleti kényúri uralom felé való elhajlását, s így Izráel királyságát és királyát a szövetségen belül tartsa. Más szóval, Izráel Istenének feltett szándéka, hogy mint Izráel szuverén Ura megtartsa királyi címét, továbbá a király törekvéseit helyreigazítsa. Jahve tartja magát a szövetséghez, függetlenül szolgája öncélú építkezéseitől és akarata semmibe vételétől.

Az építkezés, a tengely, a királynak azon törekvéseire vet fényt, hogy megszilárdítsa uralmát mint keleti kényúr, valamint Isten azon igyekezetére, hogy a király törekvéseit féken, a királyt pedig a szövetségen belül tartsa. S noha Jahve visszatartja a királyt, Salamon nem hagy fel törekvéseivel. Az építkezések, a kereskedelmi szövetségek, külkapcsolatok (beleértve Sába királynőjének látogatását és Salamon karizmájának kétértelmű megerősítését) és a ragyogó királyi udvar (beleértve az arany és feleségek hihetetlen mennyiségét) Salamon uralmát öncélúnak és öntörvényűnek ábrázolják. Korai uralkodásával ellentétben Izráel már nem haszonélvezője vezetésének, mi több, nincs is megemlítve. A nemzet, a király karizmájának állítólagos haszonélvezője, eltűnt a karizma fényköréből. Salamon elsajátította, helyesebben kisajátította a karizma használatát; most már ő egyedül a haszonélvezője a karizmának. Tehát a 3-5.r. Salamon uralmáról szól, melyet egy, a nemzet javára adott és használt vezetői karizma jellemez. Ezzel szemben a 9-11.r., Salamon uralmának második fele, egy nem rendeltetésszerűen használt karizmáról tudósít. A 6-8.r. a személyiség-változáshoz szükséges hátteret adja meg.


3.2.4 Jelek és csodák

Sault és Dávidot tárgyalva azt állítottam, hogy a hozzájuk hasonló karizmatikus hadvezérek Isten számtalan csodálatos beavatkozását tapasztalják: hihetetlen katonai sikereket, győzelmeket és szabadításokat. Isten elfordulásával (Saul esetében) vagy a karizmatikus eszmény elérésével (Dávid esetében) Jahve beavatkozásai csökkennek, majd megszűnnek. Sőt, helyüket Isten haragjának jelei foglalják el.

Salamon esetében nem láthatunk olyan rendkívüli jeleket, melyek elődeit hitelesítették. A 3.r.beli bölcs döntése közelíti meg legjobban egy, az Isten általi csodás beavatkozást, amit a nép általi hitelesítés is követ. Folytatás azonban nincs, ami arra utal, hogy küldetésük teljesítésével a karizmatikus hadvezérek ideje lejárt. Jelek és csodák szinte korlátlan mennyisége hitelesítette a karizmatikus mozgalom kezdeti szakaszát, ám Salamon alatt már nincs rájuk igazán szükség. Valójában amire Isten népének szüksége van, az szilárdság, mely a rendkívülinek épp ellenkezője. Úgy tűnik, Salamon tisztában van ezzel, minthogy királyságát kiszámíthatóságra alapozza, és igyekszik elkerülni a nem-várt veszélyét: ennek érdekében létfontosségú intézményeket teremt, valamint központosítja az állam- és vallási életet. Intézkedései tehát kétélűek. Egyfelől bölcsességével Salamon szilárdságot teremt, melynek következtében Izráel virágzik. Másfelől viszont a jelek megszűntével ez a szilárdság nemcsak csökkenti egy beavatkozó és szuverén Isten dinamizmusát, hanem egy új udvari teológiát is szükségessé tesz, melynek alapja a mozdíthatatlan, változhatatlan vallást és istenséget képviselő templom, valamint Salamon példabeszéd-bölcsessége, mely pedig kitűnően használható annak megindoklására, Jahve beavatkozásai és tettei miért nem láthatók.

3.3 A karizmatikus vezetése

3.3.1 A vezetésváltás
3.3.2 Milyen mértékben volt Salamon karizmatikus?

3.3.1 A vezetésváltás

Izráel maga mögött tudhatja az államalapítás döntő éveit. Ennek eléréséhez Jahve karizmatikus hadvezéreket támasztott. Dávid utódja, Salamon, nem egy nemzeti válság során, hanem „államcsínyben" jutott hatalomra. Ez azonban nem csupán a királyi udvar válsága volt. Az udvarban végbemenő folyamatok nemzeti válságra utaltak, noha az jellegében és mértékében különbözött az 1-2Sámuelbeliektől. Akkor a nemzet jövője forgott kockán, és Dávid a külső katonai fenyegetés elhárításával és a törzsek monarchiában való egyesítésével bizonyította karizmáját. A veszélyek elhárításával Izráel a nemzetközi politikában számító hatalommá emelkedett. Salamon feladata volt Izráel és Júda társadalmi, politikai és gazdasági létét erős, egyesült nemzetként megszilárdítani. Más szóval, Salamon dolga volt Izráelt a háborúk bizonytalanságából a béke kiszámíthatóságába átvezetni. Ennek megfelelően karizmája békeidőben való vezetés volt.

Ami Izráel társadalmát illeti, Dávid volt az a vezető, aki a hagyományos törzsi szövetségből az egyesített királyságba való átmenetet lehetővé tette. A királyság megszilárdulásával a törzsi szövetség hagyományos értékrendjével együtt múlttá vált. Ezzel egyidőben a forradalmi jellegű karizmának, mely a hagyományos értékrendet megkérdőjelezte, át kellett adni helyét egy új karizmának, melynek feladata sálom-ot teremteni és fenntartani. Az első két király Isten kezdeményezésére lépett színre, Jahve Lelkét árasztotta ki rájuk. Salamonról semmi ilyesmit nem olvashattunk. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az 1Kir 1-2-ben Isten a háttérben maradt. De jobb későn, mint soha, a 3.r.ben Salamon vezetői karizmában részesült.

Nem szorul magyarázatra, hogy apjához hasonlóan Salamonnak is emberi segítség nélkül kellett elsajátítani a karizmatikus vezetést. Ám elődeivel ellentétben Salamonnak nem volt pótapja vagy mentora, sőt a karizmatikus vezetés elsajátításában és gyakorlásában teljesen magára volt utalva. Salamonnal a pótapa-mintának, mely annyira jellemző az 1-2Sámuelre, hirtelen vége szakad. Salamon vezetői stílusa önállóságról tanúskodik, annak mind jó, mind rossz következményeivel együtt. Még azoktól is megőrizte függetlenségét, akik hatalomra segítették. Egy abszolutista királyság megteremtésével, mely időről-időre még Jahve szuverenitását is megkérdőjelezte és amelyből hiányzott mindenfajta ellenőrző mechanizmus, Salamon olyan új alapra helyezte Izráel királyságát, mely eddigelé idegen volt Isten népe számára.



3.3.2 Milyen mértékben volt Salamon karizmatikus?

Mint Dávid esetében, e kérdés tárgyalásakor is különbséget kell tennünk az ifjú (3-5.r.) és öreg (9-11.r.) Salamon közt. Ő az 1.r.ben még nem volt „teljesjogú" szereplő, ám a 2.r. végére már nagy céltudatosságról tanúskodott, valamint mindenkitől való függetlenségről, Jahvét is beleértve. Az emberektől való függetlenség és Istentől való függőség egy karizmatikus ismertetőjele, így Salamon uralkodásának kezdete ellentmondásos. Jahve éjszakai „beavatkozásának" köszönhetően Salamon vezetői képességben és az Izráel vezetéséhez elengedhetetlen etikai hozzáállásban részesül. Salamonnak tehát nem olyan katonai hősiességre kellett szert tennie, amely Saul és Dávid számára nélkülözhetetlen volt. A megváltozott társadalmi és politikai helyzetben a karizma újbóli meghatározására volt szükség. Más szóval, a vezetői képességnek az új helyzethez kellett alkalmazkodnia. Bár Salamon nem egy nyílt politikai válságban jutott hatalomra, meg kellett oldania válságokat.

Salamon imént említett függetlensége a karizmatikus vezető jellemvonásai közé tartozik. Ám amikor függetlenedési törekvései eluralkodnak a királyon, azok Jahve és királya közti ellentétekhez vezetnek. Salamonnak a keleti kényúri uralkodás iránti növekvő hajlama elnyomta Istentől kapott karizmájának bölcs használatát. Salamon dicsőségének részletes tárgyalása bizonyítja, hogy a király nem tudott ellenállni a királyok kísértésének. Istentől való újbóli függetlenségével Salamon visszajutott ugyanoda, ahonnan indult.

Saul a legkevésbé hivalkodó király volt. Dávid keleti önkényúri hajlamai megbénították a hadvezér Dávidot. Salamon király népe gondjaitól távoli elszigeteltségben uralkodott. A törzsi szövetség zűrzavaros állapotai után Izráel a központosított királyság öncélú önkénye alatti nemzetté vált. A királyság árát, melyre Sámuel figyelmeztetett, Izráel három nemzedéken belül megízlelte. Az 1Sám 8-ban Sámuel a királyság veszélyeitől való félelmének adott hangot. Salamon késői uralma egy kizsákmányoló és öncélú királyság minden jegyét magán viselte, melyek miatt Sámuel aggódott. Izráel olyan lett, mint minden más nép. Salamon olyan király lett, amilyent Izráel vénei kívántak, bár nem úgy, ahogy elképzelték. Jahve aggodalma, hogy „nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne legyek a királyuk" (1Sám 8:7), végülis jogosnak bizonyult. A királyságban rejlő öncélú hajlam, mely elfeledkezik a nemzet gondjairól és függetlenségét minden áron megvalósítja, Jahvét megfosztotta trónjától. Nem csoda, hogy szuverén és megkérdőjelezhetetlen tekintélye helyreállításáért Jahve olyan drasztikus eszközökhöz volt kénytelen folyamodni, mint háborúk és fogság.

                                                                                                                      

1 A könyv megjelölése nélküli bibliai utalások az 1Királyokra vonatkoznak.
2 V.P. Long, "How Did Saul Become King? Literary Reading and Historical Reconstruction", Faith, Tradition, and History: Old Testament Historiography in Its Near Eastern Context (eds. A.R. Millard, J.K. Hoffmeier and D.W. Baker). Winona Lake: Eisenbrauns, 1994, 271-84.
3 Brueggemann, W. The Prophetic Imagination. Philadelphia: Fortress Press, 1978, 31.
4 Provan, I.W. 1 and 2 Kings (NIBC). Peabody: Hendrickson, 1995, 85.
5 Porten, B. "The Structure and Theme of the Solomon Narrative (I Kings 3-11)", HUCA 1967, 38: 93-128, 111.
6 Parker, K.I. "Repetition as a Structuring Device in 1 Kings 1-11", JSOT 1988, 42: 19-27, 24.
7 Provan, I.W. 1 and 2 Kings, 87.
8 A 3:11 és 28 utáni egyetlen igazságra való utalást a 7:7-ben találjuk.
9 Brettler, M. "The Structure of 1 Kings 1-11", JSOT 1991, 49: 87-97, 90.
10 Walsh, J.T. 1 Kings (Berit Olam: Studies in Hebrew Narrative & Poetry). Collegeville: The Liturgical Press, 1996, 132.
11 Walsh, J.T. 1 Kings, 154.
12 Josipovici, G. The Book of God: A Response to the Bible. New Haven: Yale University Press, 1988, 90-107.
13 Josipovici, G. The Book of God, 103.
14 Josipovici, G. The Book of God, 104.
15 Josipovici, G. The Book of God, 105.
16 Walsh, J.T. 1 Kings, 110.
17 Provan, I.W. 1 and 2 Kings, 76.
18 Valamint szavai a 3. és 9.r.ben.