„Hazahozom őket”

A napi ige hozta haza a Bugyi Református Egyházközségbe, most együtt gondozzák tovább közös örökségüket. Beiktatták Sáska Attilát.



Új, reményteli fejezet kezdődött a Bugyi Református Egyházközség életében: 2025. szeptember hetedikén beiktatták hivatalába Sáska Attila református lelkipásztort, akit tavaly Délegyházáról hívott haza az a gyülekezet, amelyben felnőtt, és ahol majdnem húsz éve az édesapja, idősebb Sáska Attila a főgondnok. A beiktatás szolgálatát Takaró András délpesti esperes végezte, igehirdetéssel Balog Zoltán dunamelléki püspök szolgált. Az ünnepségen a helyi és délegyházi reformátusok mellett az erdélyi és holland testvérgyülekezetek képviselői is részt vettek, Isten áldását kérve Sáska Attila szolgálatára.



Úton vagyunk Tőle és úton vagyunk Hozzá
Balog Zoltán dunamelléki püspök A filippiekhez írt levél 3. fejezetének 12. versétől a 15. verséig terjedő szakasza alapján hirdetett igét. „Mindig van mit hátrahagynunk, nekem is, a gyülekezetnek is, mindannyiunknak. Szükségünk van arra, hogy továbblépjünk. Ehhez le kell zárnunk a múltat, mert ha nem zárjuk le, kísérni fog minket” – fogalmazott a püspök, hozzátéve: annak kell hátat fordítani, ami akadályozza, hogy az Isten által kijelölt célunk legyen a szemünk előtt. „Pál apostol szerint az élete célját betöltő ember még a hibákkal és a bűnökkel együtt is tökéletessé válik. Senki más által be nem tölthető küldetésünk, hogy azzá legyünk, akinek Isten teremtett minket, azáltal, hogy célunkat beteljesítjük.”

Balog Zoltán kiemelte: a lelkésznek biztosítania kell gyülekezete számára mindazt, amire e cél betöltéséhez szükség van. „Pál azt mondja, nem néz hátra, de nem azért, hogy futás közben megfeledkezzen mindarról, ami megedzette, hanem azért, hogy mindebből csak az számítson, ami valóban a cél felé viszi. Ehhez látnunk kell, miben segíthetnek minket a velünk történtek, és azt is, hogy általuk hogyan akar most formálni minket Jézus Krisztus. Úton vagyunk tőle és úton vagyunk Hozzá. Tőle megyünk Hozzá, mert az a szeretet, amellyel Isten megragadta életünket, olyan átfogó, hogy útközben végig Nála vagyunk. Ha nem felejtjük el a Jézus Krisztusban kapott ajándékokat, az egybe tart bennünket.”



A prédikációban elhangzott: jó lenne, ha egy lenne a látásunk arról, hogy merre menjünk tovább. „Azt kívánom, kedves Attila, hogy a látásod Jézus Krisztuson keresztül lásd, szűrd át azon az üzeneten, amellyel mindannyiunkat megszólít. Ha így lesz, akkor megkapjátok azt az erőt Jézus Krisztustól, amelyet egyenként nem lehet megkapni. Az együtt kapott erő sokszoros erő a mi életünkben. Nem véletlen, hogy Bibliában nagyon ritka az a megszólítás, hogy »te« és sokkal gyakoribb a »ti«.” Az igehirdető végül kiemelte: Pál apostol azzal zárja a gondolatmenetét, hogy a mennyei állampolgárságot, amelyet Istentől kaptunk, már itt, a földi életünkben valóságunkká tehetjük. Ez a mi reménységünk is.

Az igehirdetést követően Takaró András délpesti esperes beiktatta hivatalába Sáska Attilát. „Kívánjuk, hogy adjon az Isten neked érzékeny szívet, sok-sok áldást és örömöt, a szolgálat örömét, az együttlét örömét, a hálaadás örömét” – fogalmazott az esperes, aki a délpesti hagyományoknak megfelelően egy olyan Bibliát ajándékozott a beiktatott lelkipásztornak, amelyet az egyházmegye jelenlévő lelkészei mind aláírtak.



A beiktatott lelkész szolgálatára előbb Takaró András esperes, majd a megjelent palástos lelkészek, végül Balog Zoltán püspök kérte Isten áldását egy-egy igeszakasszal.



Egyenes út a hazatérésig
Az ünnepi alkalom ezután nyilvános presbiteri üléssel folytatódott, amelyet Takaró András esperes nyitott meg.

Az erdélyi testvérgyülekezet nevében Geréb László patakfalvi lelkipásztor köszöntötte Sáska Attilát. Felidézte, hogy Attilát még gyerekkorában ismerte meg ittjártakor, és nagy öröm most olyan lelkipásztort köszönteni, aki már akkor részt vett a testvérgyülekezeti programokon.



A holland Gerard van de Wardt az Ede-i testvérgyülekezet nevében érkezett. Nemcsak a közös múltat idézte fel köszöntőjében, de azt is kiemelte, hogy előre is együtt kell tekinteni, hogy lássák, hová fog növekedni a kapcsolatuk.



Nagy András Gábor, a település polgármestere beszédében kiemelte: az új lelkipásztor minden általa ismert tulajdonsága létfontosságú ebben a világban. „Hitünket, barátságunkat, testvéri szeretetünket csak közösségben lehet építeni, ebben segíteni fogunk” – fogalmazott.



„Nemcsak egy lelkipásztori beiktatást ünneplünk, hanem egy különös hazatérést” – emelte ki köszöntőjében Pánczél Károly országgyűlési képviselő, aki szerint ez a hazatérés nem villámlátogatás, nem nosztalgia, hanem új kezdet, amely egyszerre ajándék és kihívás is.



Andó János, a Bocskai István Református Oktatási Központ Beleznay János Tagintézményének vezetője felidézte, hogy Sáska Attila osztályfőnöke és történelemtanára volt, most pedig állandó együttgondolkodásban szolgálhatják a település reformátusságának életét. Köszöntőjét követően az iskola egyik diákja szavalt el egy verset.



Idősebb Sáska Attila gyülekezeti főgondnok, a lelkész édesapja fia életútjáról elmondta: a Jóisten szemével ez egy egyenes út volt, amely ide vezetett, és köszönet illeti mindazokat, akik ezen az úton segítették. „Többen megkérdezték, hogy nem félünk-e ettől a helyzettől. De igen, mégis hisszük, hogy Attiláékat az Úr hívta ide, és azt is, hogy elhívásuk hosszabb időtartamra szól” – fogalmazott a főgondnok. Köszöntője után a gyülekezet átadta ajándékait a lelkésznek és feleségének.



Nemcsak elhívása van, hanem öröksége is
„Az itteni szolgálat elvállalása nem volt evidencia, hiszen jól éreztük magunkat Délegyházán” – fogalmazott a frissen beiktatott lelkipásztor. Sáska Attila felidézte: aznap reggel, amikor ez a felkérés „nagyon nyomós kérésként” érkezett hozzá, azonnali döntés helyett elvonult reggeli csendességbe, és elhatározta, hogy az aznapra rendelt igeszakasztól teszi függővé, mit válaszoljon. Zakariás próféta könyve 8. fejezetének 8. verse volt aznap soron, amely így kezdődött: „Hazahozom őket…”. Ebből megértette, hogy Bugyin a helye. Hozzátette: a délegyháziak egyik szeme sírt, a másik nevetett, de most velük együtt ünnepelnek.



Sáska Attila a köszöntésekre adott válaszában arról beszélt, hogy az úrasztala mellett gyakran eszébe jut az úrvacsorai liturgia megfogalmazása: „méltatlan bár, de elhívott szolgája”, most pedig ilyen elhívottként szeretné tenni a dolgát. „Elhangzott itt a félelem szó. Az előbb idézett Zakariás-igeszakaszban többször elhangzik, hogy ne féljetek. Én éppen ezért egy másik szót emelnék ki: az örökséget. Hiszem, hogy nemcsak elhívásom van, hanem örökségem is, ezzel szeretnék itt élni, ezt szeretném kamatoztatni.” Ennek fényében arra hívta a gyülekezetét, hogy gondozzák együtt közös örökségüket.

Az ünnepség a püspöki áldását követően közös szeretetvendégséggel ért véget.

 

A Bugyi Református Egyházközséget 1730-ban alapította Beleznay János (Rákóczi alezredese, majd császári-királyi huszárezredes, később altábornagy), egy évvel később pedig a máig működő iskolát is megalapították. A mai református temploma 1801 és 1803 között épült. Bugyi többször volt az elmúlt 295 év alatt esperesi székhely és egyházkerületi közgyűlésnek is helyt adott. Az imaház Vörös Benő lelkipásztor (1969-1993) idején épült, és ekkor került vissza az egyházközséghez az iskola és kezdődött meg az új parókia építése is. Az 1995 szeptemberében újraindult iskola 2010-től a Bocskai István Református Oktatási Központ Beleznay János Tagintézményeként működik tovább. Az egyházközség 1995 óta testvérgyülekezeti kapcsolatokat ápol a romániai Patakvalva és a hollandiai Ede gyülekezetekkel.

A település és a Sáska család története már évszázadokkal ezelőtt összefonódott, a most beiktatott lelkipásztor református ősei között több gondnok és presbiter is volt. Sáska Attila 1989. december hatodikán született Budapesten, 1996-tól Bugyiba járt a Beleznay János Református Általános Iskolába, lelkészei Illés Dávid és Koncz Tibor voltak. 2004-től a Nagykőrösi Református Gimnáziumban tanult tovább kollégistaként, ott ismerkedett meg későbbi feleségével. Gimnazistaként nagy hatással volt rá cserkészet és akkor kapott elhívást a pásztori szolgálatra is. 2009 és 2015 között végezte el a budapesti lelkészképzést. 2016-ban került Délegyházára, amely majdnem tíz éves szolgálata alatt önálló egyházközséggé vált.
A Sáska házaspárral 2019-ben készítettünk interjút, 2024-ben pedig a délegyházi gyülekezetet mutattuk be.

 

Barna Bálint
Képek: Füle Tamás

 

Sáska Attila beiktatása