Az üldözött vallási kisebbségek 75 százaléka keresztény. Pontos számokat épp azért nem lehet tudni, mert sokan bujkálnak, hiszen életveszélyben vannak. Noha a gondolati, lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot deklaráló Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát 168 ország ratifikálta, az sok országban sérül. Hogy hogyan, azt egy négyfokozatú skálaként kell elképzelnünk, mely az intoleranciától a vallási diszkrimináción, majd az üldöztetésen át a népirtásig terjed. Amikor keresztényüldözésről beszélünk, az azt jelenti, hogy az adott társadalomban az egyént vagy a közösséget ellenségesen kezelik amiatt, hogy a magánélet színterein vagy nyilvánosan gyakorolja vallását, és/vagy mert nem gyakorolja az uralkodó vallást, és/vagy mert élni szeretne a vallása megváltoztatásához való jogával. Az számít vallási üldözés áldozatának, aki már jogi lépéseket sem tehet annak érdekében, hogy megvédje magát.

Noha alapvető emberi jog sérül ilyenkor, a világi médiában az üldöztetés mértékéhez képest alig esik szó arról, hogy az vallási alapon történik, és épp a keresztényeket sújtja a legnagyobb mértékben. A valós képről és arról, mire számíthat a nyilvánosság színterein és mit tehet egy keresztény kommunikátor azért, hogy az üldözött keresztényekről szóló híradásokat árnyalja, a Budapest Forum for Christian Communicators elnevezésű nemzetközi konferencián politikusok, újságírók és egyházvezetők osztották meg tapasztalataikat.  

Az igazság gyümölcse
Ján Figel’, az Európai Unió vallásszabadságért felelős különmegbízottja azokkal az országokkal áll kapcsolatban, ahol a keresztények leginkább ki vannak téve az üldöztetésnek. „Irakban síitákat, szunnitákat és keresztényeket is inzultáltak az elmúlt években. Ha egy társadalom hagyja, hogy bármely kisebbséget üldözzenek, azzal lehetőséget teremt arra, hogy más kisebbségekkel is megtegyék ugyanezt” – fogalmazott.

A világ 72 országában üldözik azt, aki nem vallásos, 13 országban pedig kivégzés vár az ateistákra. Az emberiség 79 százaléka él olyan országban, amelyben magas vagy kifejezetten magas a vallásszabadság korlátozása. Mint mondta: 2013 óta 28 ország fogadta el a vallásszabadság védelmére vonatkozó EU-s iránymutatásokat. 2016 óta pedig számos uniós tagállam tett konkrét lépéseket ennek érdekében szakpolitikájával, köztük Magyarország is – sorolta.

A cél a méltányos civil államok létrejöttének elősegítése. „Az kedvez a keresztényeknek is, ha a szekuláris állam kiegyensúlyozott, neutrális tér minden vallásos ember számára. A hamis szekuláris államok bezárják ezt a teret, a vallásszabadságot pedig a szekularizmussal helyettesítik. A legrosszabb diktátorok ezt tették, elég csak a 20. századra gondolni.”

A kiegyensúlyozott szekuláris állam fontosságáról beszélt portálunknak Ano Jawhar Abdoka, a Kurdisztáni Demokrata Párt ankawai irodájának vezetője is tavalyi észak-iraki látogatásunkkor. Cikkünket itt olvashatja:

Ki veszi fel a keresztet?
Folytatódik a közel-keleti keresztények ellehetetlenítése. Hősies küzdelemről, fegyveres és szellemi hadviselésről hallottunk Észak-Irakban. Az ott élő keresztények erőt merítenek abból, hogy őseik már az iszlám vallás megjelenése előtt gyakorolták hitüket. De vajon nekik lehet-e reményük ma ugyanerre?

 

A politikus szerint a 20. századi népirtások után kitűzött célok: a prevenció, a kisebbségek védelme és a szankcionálás terén határozottabban kellene fellépni, de arra is felhívta a figyelmet, hogy a cselekvő hit valóban kifejti a hatását. Erre példa szerinte az Európai Unió létrejötte is, amely mint mondta, a béke gyümölcseként alakult meg. „Az Unió aktív, keresztény vezetők részvételével jött létre, nem valami automatizmus folyományaként. A keresztények és mások megvédésére is hosszú távú stratégia szükséges. E cél eléréséhez pedig az egyházzal való együttműködés elengedhetetlen, hiszen egyes országokban gyakran a vallási vezetők a leghitelesebbek, ők tudják a békét előmozdítani.”

Jan Figel’ hozzáfűzte: az együttélés, a tolerancia legnagyobb ellensége a tudatlanság, a közöny és a félelem. Ez a három „a gonosz szövetségese”, ellenük oktatással, bevonódással és egyszerű emberi bátorsággal lehet fellépni. A politikus kiemelte a média szerepét ebben, hangsúlyozva: a szabadság nem másnak, mint az igazságnak a gyümölcse.

„Jézust nem tudták a szívünkből kitépni”
Minden egyes eset eggyel több, mint kellene, de még csak nem is elszigetelt esetekről van szó, hanem járványmódra terjedő üldöztetésről – ezt már Johannes Singhammer, a Bundestag képviselőházának elnökhelyettese mondta. „A közel-keleti keresztényeknek nem együttérzésre, hanem segítségre van szükségük anélkül, hogy újabb szakadékok keletkeznének a helyi vallási csoportok között” – fogalmazott. Ezt próbálják megvalósítani abban az észak-iraki általános iskolában is, amelyben egyenlő arányban tanulnak keresztény, muszlim és jazidi gyerekek. A magyar támogatással felépült iskoláról itt írtunk.

Az Iszlám Állam elől menekült Erbílbe még 2014-ben Nicodemus Daoud Matti Sharaf, Moszul szír ortodox érseke is, aki utoljára hagyta el az ostromlott várost az egyházi főméltóságok közül. Mindössze 300 méter választotta el az előretörő terroristáktól. „Kiűztek, megöltek, kiraboltak, leromboltak amit és akit csak lehetett. Krisztus utáni 3. században épült kolostorokat tettek a földdel egyenlővé, felbecsülhetetlen értékű kéziratokat – velük együtt a történelmünk írásos bizonyítékait – semmisítették meg. Jazidi nőket adtak el az utcán rabszolgának olcsón, hogy ezzel is inzultáljanak minket. Közülük sokan még mindig nem tudtak felépülni ezekből a lelki sebekből. Úgy éreztük, mintha 1400 évvel ezelőtt élnénk. Sokakat megöltek, elvették a vagyonukat, mert a terroristák hite szerint mi hitetlenek vagyunk, ezért ez nekik megengedett. Mindez nappal történt, a szabadságot és a demokráciát hirdető fejlett országok szeme láttára. Porba hullott a méltóságunk, de Jézust nem tudták a szívünkből kitépni. Kurdisztán fogadott be minket, amely ugyanúgy ősapáink földje. Ha a kurd kormány nem tett volna így 2014-ben, nem tudom, hol lennénk most. Mellettük a magyar kormány segített nagyon sokat. Magyarország volt az egyetlen olyan állam, amely bármilyen közvetítő szervezet beavatkozása nélkül közvetlenül nyújtott segítséget nekünk.”

A keresztény szót is ki akarták húzni
Azbej Tristan az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkár elmondta: a világon több mint 245 millió ember szenved fizikai üldöztetést a hite miatt, vagy kényszerül arra, hogy félelemben, megaláztatásban éljen, eltitkolva a hitét. „Értük mégis nagyon kevesen tesznek. A jéghegy csúcsát jelentő regisztrált halálesetek száma tavaly több mint 4500 volt. Ennyi embert öltek meg ártatlanul keresztyén hitük miatt. Amíg ezen a konferencián ülünk, további harminc ember vérét ontják ki.”

Az államtitkár arra is emlékeztetett, hogy nagyszámú keresztény áldozatot követelő terrortámadások napjaink médiájában akár teljesen visszhangtalanok maradnak, szerinte ezzel nemcsak az ártatlanok üldözését, de mártírságukat is tagadja a világ. Mint mondta, 2016-ban a magyar parlament minden frakciója egyöntetűen népirtásként ismerte el az Iszlám Állam és az afrikai Boko Haram rémtetteit. A magyar kormány más kormányokat, az ENSZ és az EU tagállamait is igyekszik arra serkenteni, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet az áldozatoknak, ám a politikai korrektség jegyében a nemzetközi szervezetek több alkalommal is megpróbálták a határozati javaslatokból kihúzni a keresztény és a jazidi szavakat, vallási csoportok helyett pedig vallási, etnikai és szexuális csoportokként megjelölni a vallásuk miatt üldözöttek csoportjait. A magyar kormány a keresztényüldözésről szóló nemzetközi konferencia meghirdetésével is próbálja formálni a láthatatlan áldozatokról alkotott képet, a tavalyi első budapesti konferenciára azonban Nyugat-Európából politikusok nem, legfeljebb egyházvezetők jöttek el – számolt be az államtitkár.

Menekülés a menekülttáborból
A 2016 őszén megalakult államtitkárság anyagi és erkölcsi támogatást próbál nyújtani a veszélyben lévő keresztényeknek. „Az elmúlt két évben több mint 32 millió euróval támogattuk az üldözött keresztényeket. Segítségünkkel 50 ezren maradhattak hazájukban Irak, Szíria, Jordánia, Libanon, Nigéria, Kongó és Etiópia területén. Közvetlenül az egyházi szervezeteknek és közösségeknek juttattuk el adományainkat, megkerülve az átláthatatlan szervezeteket, ahol elfolyhat a pénz egy része. Életeket és élethelyeket mentettünk meg ezzel, valamint biztosítottuk, hogy megélhetéshez jussanak ezek az emberek” – sorolta az államtitkár. A segítségadás módjai között szerepelt a terrortámadást elszenvedett keresztény közösségeknek nyújtott gyors segítség Kairóban, a Fülöp-szigeteken és Srí Lankán, köztük a súlyosan sérültek orvosi ellátása és az árvaságra jutott gyerekek felkarolása. Szükség volt a belső menekültek és a régióbeli táborokba menekülő keresztények ellátására is. Azbej Tristan elmondta: a nemzetközi szervezetek menekültellátási rendszere tudatosan vagy sem, de diszkriminálta a keresztény menekülteket. „A közel-keleti és afrikai táborokban folytatódott a keresztények üldözése, akik azzal, hogy onnan is elmenekültek, elveszítették a menekültsegélyezettségre való jogosultságukat.”

„Magyarország leánya” ezer embernek ad otthont
A Hungary Helps program segítette a háború vagy terrorizmus sújtotta területeken az infrastruktúra helyreállítását is: lakóépületeket, iskolákat, kórházakat és templomokat állítottak helyre a Közel-Keleten. Utóbbiak nemcsak kulturális értékük, de közösségmegtartó erejük miatt a lelki megújulásban is fontos szerepet töltenek be. Egy észak-iraki település, Telskuf újjáépítését is lehetővé tette a program, ennek köszönhetően 1000 család térhetett vissza oda. Az ott élő káld katolikusok maguk között Magyarország leányának nevezték el a települést.

Arról, hogy miért volt sürgető visszatelepíteni a falvakba a korábbi lakosokat, Mark von Riedemann, az Aid to the Church in Need jótékonysági szervezet vezetője beszélt. „Több mint 250 ezer keresztyén embernek tudtunk segítséget nyújtani 2014-ben, amikor az Iszlám Állam elűzte őket otthonaikból. 40 millió eurót fordítottunk az élelmezésükre, az elszállásolásukra, valamint a falvaik újjáépítésére. Azért is kellett őket minél előbb visszatelepíteni, mert az iraki kormány csak a lakott települések védelmét biztosította.”

Az Ökumenikus Segélyszervezetnek 2014 óta van állandó képviselete Észak-Irakban. Lehel László elnök-igazgató elmondta, a magyar segélyszervezet ez idáig 39 995 embernek tudott segítséget nyújtani a visszatelepülésben, az újjáépítésben és a munkavállalásban elsősorban a Ninive-fennsíkon. Hogy miért tesznek erőfeszítéseket, arról azt mondta: „Ezeknek az embereknek nincs jogi, politikai és nemzetközi védelmük, és egyre fogy a segítség.”

A háborús övezetben élő fiatalok számára nyújt lehetőséget a Hungary Helps ösztöndíjprogramja is, amelynek célja, hogy a fiatalok magyarországi tanulmányaik végeztével hazájukba visszatérve saját közösségeik megerősödését szolgálják. A programban az elmúlt két évben 167 diák vett részt. Magyarország példáját követve az Amerikai Egyesült Államok és Lengyelország is beállt az üldözött keresztényeket segítő kormányok sorába, a lengyelekkel közösen egy szír árvaházat is támogat a magyar kormány. A keresztényüldözésről szóló második konferenciát november 25-e és 28-a között rendezik Budapesten.

Vagy belehalunk, vagy nincs
Hogy miért ölt egyre nagyobb méreteket a keresztényüldözés, és egyáltalán mi a kiváltó oka, arról az egykor szintén hite miatt üldözött Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke beszélt. A katolikus pap szerint Krisztust és követőit azért üldözik, mert olyan értékrendet hozott be a világba, amelyet az ember nehezen tesz magáévá. „Az emberi jóság az isteni jelenléte a világban. Ez az értékrend megkívánja, hogy az ember átalakítsa a gondolkodását. A szekuláris világ kiűzte Istent az életéből, majd elfelejtette őt a törvényeivel együtt. A kérdés, hogy az emberi kapcsolatainkban vajon elegendőnek bizonyulnak-e az emberi törvények? A szeretet vagy drámai, vagy nincs. A szeretet az, amibe belehalunk, hiszen egymásra figyelni, egymásért áldozatot hozni mind-mind apró halál. Meg kell térnünk: e nélkül nem vehetünk részt egymás életében.”

Az atya szerint a keresztényüldözés olyan helyzetet teremt, mint amikor egy családban valaki halálos beteg lesz. „A beteg várja, hogy a családtagok ne felejtsék el. A világ keresztényeinek ott kell lennie a haldokló mellett. Nekünk kell körülállnunk azt, aki veszélyben van.” Hozzáfűzte: a keresztényüldözés az egész világ problémája, ami a muszlimoknak is gond lesz, hiszen a keresztények jelenléte jótékony minden társadalomban.

Vallástól való szabadság?
A konferencia felszólalásaiból egyöntetűen kirajzolódott, hogy a vallásszabadsághoz való jog nem foglal el egyenlő helyet az emberi jogok sorában. Van, aki úgy fogalmazott: ez a lakmuszpapírja annak, hogy az adott országban valójában komolyan veszik-e az emberi jogok védelmét és az egyenlő bánásmódot. De ha csupán emberi jogi kérdésként fogjuk fel a keresztényüldözést, akkor akarva-akaratlanul elpalástoljuk, hogy vallásellenességről van szó. Az emberiben megmutatkozó isteni ellen való lázadásról és gyűlöletről. A vallásszabadság fogalmán lassan a vallástól való szabadságot értik itt, Európában. Ez pedig már az intoleranciával határos, hiszen kifejeződik benne az ellenszenv azok iránt, akik megvallják keresztény hitüket. Nekik állít emléket ez a beszámoló, noha személyes történeteiket alig ismerjük.

Képek: Füle Tamás