A kultúra is lehet hatékony missziós eszköz – vallják a csömöri reformátusok, akik az idei nyáron immáron másodjára szerveztek hitmélyítő színjátszó napközis tábort 13 és 20 év közötti fiataloknak. „Számunkra a misszió az első, ezért kísérletezünk már évek óta azzal, hogyan tudjuk a kultúrával megszólítani az embereket és elmélyíteni a hitüket. Budapesti agglomerációs településként Csömör ki tudja aknázni a fővárosi kínálta kulturális lehetőségeket, így amikor azt kerestük, hogyan állíthatnánk a színjátszást is missziós céljaink szolgálatába, tavaly lehetőségünk nyílt a Vígszínház ifjú színművészeivel együttműködve kialakítani színjátszó tábori koncepciónkat” – mesélte a kezdeményezésről Esztergály Előd csömöri református lelkipásztor.

Csapó Attila és Zoltán Áron színművészek szakmai vezetésével a tábor során a fiatalok különböző bibliai történeteket dramatizáltak, belehelyezkedve a bibliai szereplők helyébe. Így olyan számukra is ismerős élethelyzeteket élhettek meg biztonságos, nyugodt környezetben, mint például a gyász, a szerelem, a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság érzése, amelyek kezeléséhez a bibliai igéken keresztül kaphatnak támogatást, bátorítást és útmutatást, miközben játszhattak, szórakozhattak, nevethettek is.



Perspektívák, amelyek átformálnak
Az ötnapos napközis tábor során a fiatalok öt bibliai karaktert ismertek meg. Ezek minden reggel az aznapi áhítat keretein belül lettek bemutatva, akárcsak az igei üzenet, amely rajtuk keresztül szólalt meg. A színjátszó foglalkozások arra koncentráltak, hogy a résztvevők új perspektívából láthassanak rá a világra, például Zákeuséból vagy a házasságtörő asszonyéból, hogy azután az ő helyzetüket és megközelítésüket megértve találjanak saját kérdéseikre biblikus válaszokat. Ebben a lelkésznek is kiemelt szerepe van: ő az, aki a fiatalok figyelmét, érzéseit, lelki kapcsolódását folyamatosan Isten felé irányítja, ezáltal lesznek a színjátszó foglalkozások is missziós eszközzé.

Esztergály Előd kiemelte: azok a résztvevők, akik gátlásokkal, bizonytalansággal és félelemmel érkeztek, a pénteki zárónapon már bátran, magabiztosan és határozottan álltak ki a szülők és nagyszülők elé bemutatni a tanultakat. „Személyiségfejlődésük csodálatos változáson ment át, amiért nagyon hálásak vagyunk Istennek. Bízunk benne, hogy ezek után akkor sem fognak zavarba jönni, ha nagyobb közösség előtt kell bizonyságot tenniük hitükről, és könnyebben meg tudják majd fogalmazni, ők hogyan élik meg a Krisztussal való kapcsolatukat. Hiszem és vallom, hogy mi, felnőttek is lelki megújuláson és hitbeli megerősödésen mentünk keresztül a tábor során.”



Az emberről szól
Zoltán Áron, a Vígszínház színművésze a kezdetektől fogva támogatta a tábor ötletét, és már a tavalyi alkalmon is vezetett foglalkozást. Elmondása szerint számára is komplex élmény volt ez az öt nap, és hálás érte, hogy olyan helyen is foglalkozhat színjátszással, ahol különösen sok szeretet és elmélyült figyelem összpontosul. „Az idei táborban talán a mozgásban való felszabadulás volt a legszembetűnőbb közös élmény. Ha egymás mellé tennénk azt, ahogy a csapat az első nap mászkált a térben, és azt, ahogy a záró előadásban egy emberként mozdult meg egy lezáró koreográfia erejéig – az nagyon meglepő lenne. Ez az öt nap alatt lépésről lépésre alakult, és a sok külön út végül mégis csak össze tudott érni, csak már egy magasabb szinten” – fogalmazott.

Áron meglátása szerint a színház alapvetően az emberről szól, ezért a hit, a Jézussal való kapcsolódás csak az emberen keresztül tud megjelenni a színpadon anélkül, hogy a drámaiság lényegét elveszítenénk. „Egy kamasz, aki éppen saját identitását építi, saját akaratát próbálgatja, feszegeti személyiségének határait, rengeteg erőt nyerhet a színjátékból és annak drámai helyzeteiből, abból, hogy a saját egyéni világát képes a színpadon megmutatni, szimpatikussá tenni, és ütköztetni másokéval.” Idén azokkal a bibliai szereplőkkel foglalkoztak, akik életében nagy fordulópontot jelent, hogy találkoznak Jézussal, de a tábor során az életüknek azt a szakaszát dolgozták fel, amikor még nem történt meg ez a találkozás. „Azt akartuk, hogy a néző is találkozzon Jézussal, azáltal, hogy érzi a hiányát, megszületik benne a vágy, hogy megérkezzen.”

„A színház és a vallás nagyon közel állnak egymáshoz. Mindkettőhöz elengedhetetlen a hit. A templomban éppúgy, mint a színházban, egy térben és időben a közösség átszellemül és közösen hisz” – fogalmazott vígszínházi kollégája, Csapó Attila is, aki tavaly ugyan egy filmforgatás miatt nem tudott részt venni a táborban, de idén nagy örömmel mondott igent a felkérésre. Attila számára nosztalgikus érzés volt a csömöri tábor, mivel gyerekként rendszeresen járt egyházi énektáborokba. „Minden mosoly, próba és beszélgetés a színházcsinálásról, a vallásról, egy igazi élmény adok-kapok volt. Remélem a gyerekek szívében különleges helyen raktározódott el ez az egy hét és jövőre újra ráléphetünk a Jézus megtalálásához vezető útra.”



Minden egyes nap feltámaszt minket
A nagytarcsai Derzsi Zsófia kiskora óta tagja a református gyülekezetnek, családjával nemcsak az istentiszteleteken vesz részt, de rendszeresen eljárnak egyéb gyülekezeti alkalmakra is, emellett zenei szolgálatot is vállal. Már a tavalyi táborban is jól érezte magát, ezért nagyon várta az idei alkalmat. Mivel a táborozók többsége csömöri volt, korábban nem ismerte mindannyiukat, de a tábor végére igazi közösséggé formálódtak. Rendszeresen tartják egymással a kapcsolatot azóta is.

„Már a reggeli áhítatok nagyon sok erőt adtak nekem, és ezeknek köszönhetően a színjátszó foglalkozásokra is más szemmel tekintettem” – mesélte. „A színművészek nagyon megértőek voltak velünk és igyekeztek minél hangulatosabb és nyugodtabb környezetet biztosítani számunkra. Tartottak névtanulós játékokat, szójátékokat, táncos feladatokat, és olyan zenéket raktak fel nekünk, amelyek segítettek az adott helyzetre való ráhangolódásban. Nagyon érdekes volt megélni, mennyi minden rejlik bennünk, amit a színjátszás tud kihozni belőlünk. Sírtunk, nevettünk, és őszintén rácsodálkoztunk arra, hányféleképpen jelenhet meg egy-egy igei üzenet a kiemelt történetekben.”

Mélyen megérintették a különböző szerepeken keresztül megélt helyzetek, amelyek számukra is ismerős érzésekből építkeztek, emellett hálás azért, hogy ezáltal a hitében is el tudott mélyülni és közelebb kerülhetett Istenhez. „A bibliai szereplők közül talán a naini özvegy története érintett meg a legmélyebben. Ő a férje után a fiát is elvesztette, de a történet végén Jézus feltámasztja a fiút. Nekem is volt már ehhez hasonló fájdalmam az életben, és nagyon sokszor megtapasztalom, hogy Isten minden keserűségben ott van velünk és minden egyes nap feltámaszt minket, így minden nap új lehetőséget kapunk tőle. Jézusnál mindig van kiút és mindig van megnyugvás. És ezt a felismerést nemcsak a táborban éltem át, de azóta is újra és újra.”




Barna Bálint
Képek: Csömöri Református Egyházközség