A New Age világnézeti mozgalom egyik ezoterikus szereplője Lucifer, a szellemi világosság, a szabadság, a haladás, a civilizáció képviselője. Neve megjelenik már Helena Petrovna Blavatsky (Jelena Petrovna Hahn, 1831–91), a Theozófiai Társaság (1875) első elnökének írásaiban. Később felerősíti a luciferi vonalat Blavatsky tanításait követve Alice A. Bailey (Alice LaTrobe Bateman, 1880-1949), aki 1922-ben megalapítja a Lucifer Publishing Company-t (a nevét később  Lucis Trust-ra változtatták), amely szervezet a mai napig vezető képviselője az okkult és ezoterikus tanításoknak. 

– De ki is Lucifer?
– Hát, a sátán! – vágná rá egyből a legtöbb ember Magyarországon.
– Honnan veszed ezt?
– Természetesen a Bibliából!
– Na, akkor mutasd, hol olvasod Lucifer nevét?

… s bizony, az ismert magyar bibliafordítások egyikében sem szerepel Lucifer neve, sőt a Biblia eredeti nyelvein, héberül és görögül, szintén nem találjuk Lucifer nevét. Akkor mégis hogyan szivárgott be tudatunkba a sátánnak ez a neve?

Ki ne ismerné Madách Az ember tragédiája című művét? Ha máshonnan nem, innen bizonyára még a keresztyén hittel nem is foglalkozó magyar ember is tudja, hogy „a tagadás ősi szelleme”, az Úr ellenlábasa Lucifer.

S ha nem a Bibliából, akkor honnan vette Madách pont ezt a nevet?

Egészen az Ószövetségi korba, Babilon bukásáig (Kr.e. 539.) kell visszamennünk. Ézsaiás próféta írja egy gúnydalban Babilonról (Ézsaiás 14,12–13): „Jaj, leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon”. S itt a fényes hajnalcsillag (héberül helel ben-shachar (הילל בן שחר), ahol Helel a Vénusz bolygó héber neve, ben-shachar jelentése pedig „a hajnal fia”.

Nos, amikor az Ószövetséget görögre fordították (Septuaginta), akkor görögül az eosphoros (hajnalhozó) nevet kapta, s amikor (Szent) Jeromos a Septuaginta alapján elkészítette a latin nyelvű Vulgatát, a Vénusz csillag latin nevét a Lucifer szót alkalmazta itt (lux=fény és ferro=hozni szavakból a „fényhozó”, mint a hajnal előhírnöke).

A sátán neve héberül שָׂטָן (= sátán), eredeti jelentése vádló, ellenszegülő, jelleméről pedig sokat megtudhatunk a Biblia más helyeiről, pl. hogy szétdobáló, hazug, emberölő stb. De az emberek mindig szerették volna megjeleníteni is. Így ez a kapcsolat a sátán és a hajnalcsillag közt élt az ószövetségi idők óta a vallásos zsidó gondolkodásban. Jézus is ebben az értelemben utal rá: „láttam a Sátánt villámként leesni az égből” (Lukács ev. 10,18). Az egyházatyák már latin hatásra nevesítették is Luciferként, mint az egyik, az Isten ellen fellázadt arkangyalt. Végül I. Gergely pápa honosította meg végleg a Lucifer nevet, mint a kísértőt, aki az első emberpárt rávette, hogy szakítson „jó és a rossz tudásának fájáról”. Rásegített erre a klasszikus angol fordítás, a King James-féle, mert az Ézsaiás 14,12-ben nem fordította angolra a hajnalcsillagot (morning star), hanem személynévként Lucifernek írta a Vulgata alapján.

Hogy ez mennyire helytelen gondolattársítás volt, arra érdemes megjegyezni, hogy a Vulgatában még kétszer fordul elő a lucifer szó, de ezek egyike sem a sátánra vonatkozik:

• Jób könyve 11. részének a 13. és 17. versében Cófár oktató beszédében mondja Jóbnak, hogy „ha hozzá (Istenhez) fordítod szívedet, … Fényesebbé lesz élted a déli verőfénynél, a homály is olyan lesz, mintha reggel volna” (itt a reggel szó a lucifer). Tehát itt a lucifer Jób életére vonatkozik.
   
• Az Újszövetségbe Péter 2. levelében az 1,19-ben pedig az Úr Jézusban való hitre, illetve magára, Jézus Krisztusra utal: „Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben” (itt meg a hajnalcsillag szó a lucifer).
   
• Pál apostol szerint viszont a sátán, a nagy megtévesztő, „a világosság angyalának (Vulgata: angelum lucis) adja ki magát” (Korinthusi 2. levél 11,14) – vagyis nem ő a fényhozó, csak evvel hitegeti az emberiséget. Már az Édenben is avval hitegetett, hogy ha esztek a fa gyümölcséből, megvilágosodtok, „tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz”… aztán rájöttek, hogy mezítelenek, már kívül vannak a Paradicsom kertjén, és a föld csak „tövist és bogáncsot” terem. Talán felrémlik Lucifer alakja az Ember tragédiájából!

Megjegyezzük még, hogy a különböző magyar bibliafordításokban a hajnalcsillag szó változó számban fordul elő, Károlinál 1x (Jel 2,28), a Magyar Bibliatársulat új fordítása (ÚF 1989) szerint 3x (Ézs 14,12; 2Pt 1,19; és Jel 22,16), 4x a revideált ÚF (RÚF 2014) szerint (Ézs 14,12; 2Pt 1,19; Jel 2,28; és Jel 22,16), és 3x a Szent István Társulat fordításában (Jób 38,32; 2Pt 1,19; Jel 22,16). Ezek közül legfeljebb csak az Ézsaiás 14,12 utalhat a sátánra.

Végezetül, a sok bölcselkedő írásmagyarázat után, hadd ragyogjon fel ismét a „világ világossága” Péter apostol bizonyságtételében (2Pt 1,16–19)!

„Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, mi hallottuk ezt a mennyből jött szózatot, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben.”   

Őrizzük inkább ezt a lucifert, az igazi hajnalcsillagot a szívünkben!

Viczián Miklós