Kicsoda a Szentlélek?

Emberi fogalmaink szerint a Szentlélek egy isteni személy. A Szentírás szerint a Lélek beszél az emberhez, meg lehet szomorítani és képes vigasztalni bennünket. Ő a józanság és bölcsesség Lelke. Péter apostol Istennek is nevezi Anániás és Zafira történetében. Néhány helyen együtt jelenik meg az Atya és a Fiú személyével, így például Jézus megkeresztelkedésekor, illetve Pál apostol egyik áldásformulájában is (2Kor 13,13).

Mit munkál a Szentlélek a hívő emberben?

Mindenekelőtt, Ő ébreszt hitet a szívben és megtérésre indít bennünket. Pünkösd napján Péter igehirdetésére személyes hittel válaszoltak a hallgatók. Tömegek döbbentek rá arra, hogy kicsoda Jézus, és mit tett értük Isten az Úr kereszthalálos áldozatával. Egyben fájdalmasan tudomásul vették azt is, hogy Messiás-gyilkosságukból meg kell térniük. Ez csak a Lélek meggyőző ereje által volt lehetséges.

Másodszor, a Lélek új életet teremt bennünk. Jézus is beszélt erről Nikodémusnak. Az újjászületés a Szentlélek által történik. Ez az esemény azt jelenti, hogy emberi valónk magja megújul. Belső emberünk ettől kezdve naponta növekszik és istenszomjúságát Jézus személyében és a hallgatott Igében kezdi oltani.

Harmadszor, a Lélek megtölti bensőnket Önmagával. Így istenfélelemmel és örömmel elmondhatjuk, hogy maga a Szentháromság vehet lakozást bennünk (Jn 13,20). Ez a betöltekezés két dolgot eredményez. Egyfelől megváltozunk, tehát régi alkatunkat és hajlamainkat felülírják a Lélek gyümölcsei.  Ez a megszentelődési folyamat új életmódot munkál ki bennünk. Ettől kezdve a mi emberi lelkünk a Lélekkel együtt lesz képes megvallani, hogy Isten gyermekei vagyunk (Róm 8,16). Továbbá, a Lélek erőt és kegyelmi ajándékokat is ad a bizonyságtételre, tehát küldetésünk teljesítésére. A Szentléleknek tehát üdvösségtani és missziológiai munkája is van. Mindkettőhöz hozzátartozik az engedelmességünk és a szeretet által munkálkodó bibliai hit.

Miért volt fontos, hogy Jézus a feltámadása után ne maradjon itt, viszont elküldje a Szentlelket?

Ez a nagy esemény azt jelentette, hogy az örök isteni Fiú emberi testet és természetet vett magára. Komolyan kell vennünk az inkarnációt! Tehát Jézus teljességgel isteni és emberi természettel bír. Azonban nincs két személye! S ez a válasz a kérdésre. Ő isteni személyként jött el közénk testben és most, feltámadott testében ott ül az Atya jobbján. Miután a két természet elválaszthatatlan is, ezért emberi természetére nézve egy időben, egy helyen van jelen. Azonban isteni természetére nézve a Szentlélek által mindenütt jelen van itt a földön is. Az Úr elmeneteléhez volt kötve a Lélek ígérete és az Egyház születése is.

A Lélek azért küldetett, hogy Ő minden egyes hívőt, helytől és időtől függetlenül, betöltsön és tökéletesen összekapcsoljon a fővel, Jézus Krisztussal.

Miként fonódik össze az Ige és a Szentlélek?

Az Ige Isten szava. Ez a Szó akkor érkezik meg az emberi szívbe, ha azt a Lélek oda beleleheli. Ez az üdvtörténetben úgy ment végbe, hogy az Igét meghalló emberek a Lélek segítségével írásba is foglalták az isteni szót (Jel 2,1; 2Pét 3,15), így keletkezett a Szentírás. Ettől kezdve az Ige emberi formát, „betűt” is öltött. Ez a betű úgy és annyira elevenedik meg, amennyire azt a Szentlélek élővé teszi az olvasók és hallgatók számára.

A Szentlélek ma is szól. Nincs az írott Igébe zárva, azonban mondanivalója nem lép túl az írott ige alapvető üzenetén. Ez nekünk azért fontos, mert csak így lehetünk képesek megvizsgálni a sola Scriptura elv alapján is a kapott prófétikus és prédikált üzenetek igazságtartalmát. Fontos erősen vallanunk: a teljes írás (minden Istentől ihletett írás) hasznos a tanításra, feddésre, megjobbításra és nevelésre, hogy Isten emberei felkészítettek legyenek minden jó cselekedetre (2Tim 3,16).

Az egyház születését az első pünkösdhöz kötjük. Mi voltaképpen az egyház?

Az Egyház alapvetően Krisztus teste, tehát a Lélek által közösségbe vontak, abba belekereszteltek egysége. Ez a test Jézus feltámadása és megdicsőülése után a Lélek munkájaként született meg pünkösdkor. Természetesen volt Istennek népe (kahal) már Ádám óta is, hiszen az Úr Lelke munkálkodott alkalmilag a hithősökben is, de specifikusan mégiscsak pünkösdkor jött létre, amikor a Lélek immár nem csak rajtunk vagy velünk, hanem folyamatosan bennünk él. Jézus mondta Péter bizonyságtételére Cézárea Filippi környékén: „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel (futurum) egyházamat” (Mt 16,18). Itt az ige jövő időben van, ami előre jelzi, hogy az egyház felépülése velünk és általunk is történik.

Mire vágyik, aki a Szentlélekre vágyik? Hogyan lehet mélyebben kapcsolódni, ha úgy tetszik, betöltekezni Isten Lelkével?

A Szentlélek egyik képe az élő víz. Izraelben jól értették ezt a képet. Volt álló víz a ciszternában és volt buzgó, éltető forrásvíz is. Jézus ezt ígérte a benne hívőknek. Aki Úrnak vallja Jézust, már mindenképpen vette a Szentlelket valamilyen módon. Aki Szentlélek után szomjas, pontosan nem tudja, hogy mire is szomjas. Jobb esetben valóban Isten után szomjas. Vágyakozik teljes létének érintésére, az élet illatára, a friss szélre, az igaz világosságra, az Istennel való találkozásra, a megszentelődésre, az összevisszaság felszámolására, a rendre, a megbékéltetésre, Isten Országára, egyáltalán a teljes Szentháromság látogatására. Nem lehet visszafogott ajak- és szívszorításban kezelni a Lélek érkezését. Túlcsordulóan is jöhet, mint pünkösdkor. Ez azért van, mert mi emberek vagyunk, Ő pedig Isten. A mi életedényünk minimálisan kalibrált az Úr végtelen szeretetéhez és lényéhez képest. Ehhez szükségeltetik némi szabadlelkűség – nyitottság, félelemnélküliség és az imádkozás is – a péteri józansággal együtt, aki ezt mondta az első pünkösdkor, amikor a soknemzetiségű sokaság összefutott, és mindenki a maga nyelvén hallotta a tanítványokat beszélni: „Nem részegek ezek…”  Jézus sokszor beszél arról, hogy kérjük a Szentlelket.

Mindenkinek adatik vagy adatna a Szentlélekkel való mélyebb kapcsolat Krisztus testén belül? Ha igen, miért nem látjuk ennek a jeleit?

A Lélek erős, de szelíd személy is. Nem véletlen, hogy galamb képében szállt le Jézusra. S mivel Jézus is engedelmes és szelíd személy, a Lélek rajta is maradt mindvégig. Isten Lelke nem megy szembe akaratunkkal. Ott vesz lakozást, ahol hívják, szomjazzák és befogadják. Másfelöl az is igaz, hogy a „világ nem veheti” a Lelket. Tehát fontos a tisztaságot kérő tanítványi attitűd is. Ebben az esetben azonban erősen hihetünk az Igében: aki fiúként kér Szentlelket, az mind kap, méghozzá nem követ vagy skorpiót, hanem Isten jó ajándékát (Mt 7,9; Lk 11,11)

Más vonatkozás a mérték és az ajándékok különbözőségének kérdése. Nyitottságunktól és szomjúságunktól függően bárki kaphat szentlelkes érintést, ihletet vagy akár meg is telhet Lélekkel. Az ajándékok kiosztásában ellenben az Úr egészen szuverén. Úgy osztja kinek-kinek karizmáit és a szolgálatokat, ahogyan akarja.

Milyen karizmák és szolgálatok ezek?

Az általános karizmák közé soroljuk az örök élet ajándékát, a házasságot, a házasság nélküliséget, az adakozást, az irgalmasság gyakorlását, a bátorítást vagy a vezetést. Különleges karizmákon a prófécia vagy a gyógyítás ajándékát, a nyelveken szólást vagy ezek magyarázatát, a lelkek megkülönböztetését értjük.

Pál a korinthusi gyülekezetnek írt első levelében fejtette ki a látásmódját a 12. és 14. fejezetében a karizmákról és a szolgálatokról. Olyan szép, hogy a kettő között, a 13. fejezetben a szeretetről beszél. Ha nincs bennem szeretet, akkor ezek közül semmi sem használ, egyik sincs Isten dicsőségére, és akkor én magam is semmi vagyok – magyarázza. Ezért a Lélek munkájában az üdvösség szempontjából a fontosabbak a gyümölcsök. Az Úr ugyanis a krisztusi karakterünket és a cselekedeteinket fogja megvizsgálni. A misszió hatékonysága szempontjából viszont az ajándékok a fontosabbak, amelyekkel szolgálunk egymás és a világ felé.

Vagyis azért épülünk, hogy másokat építsünk?

Az Úr azért adja ezeket az ajándékokat, hogy mások felé szolgáljunk: menjünk el az öregotthonba, és vigyük az Úr szeretetét, menjünk a szórványba vagy vállaljunk valamilyen munkát a gyülekezeti közösségben. Nálunk, a hatvani gyülekezetben az utolsó konfirmációs órán minden konfirmandus ír egy kis esszét Történetem Istennel címmel, amelyhez segítő kérdéseket is kap: kitől hallottál először Istenről? Melyik történet tetszik neked legjobban a Bibliából? Hogy szoktál imádkozni? Volt-e olyan, hogy Isten meghallgatott téged? Az utolsó kérdés pedig az, hogy mit szeretnél tenni a saját életedben az Úrért? Ehhez mindig beszélek arról, hogy milyen szolgálatot lehetne végezni ebben a közösségben. Fontos, hogy a tennivalókról legyen szó azok életében, akik hitre jutottak, mielőtt öncélúvá válna a hitük.

Ma mégiscsak másként vagyunk jelen a világban, mint az őskeresztények: a kereszténység már elterjedt, több évezrede bizonyságok sorát adta. Sokan épp ezért gondolják úgy, hogy nincs már szükség pl. jelekre és csodákra.

A jelek és a csodák Isten munkái ma is. Mivel nem látunk még színről színre (1Kor 13,12), s nem jött még el az Úr nagy és fenséges napja (ApCsel 2,14-20), úgy gondolom, Isten adni szeretné különleges lelki ajándékait egyházának. Mindenesetre az egyháztörténelemben, az ébredések és missziók során, szinte mindenhol találkozunk karizmatikus jelenségekkel. Fontos hangsúlyoznunk, hogy ezeknek másodlagos szerepük van. Az ige hirdetése az elsődleges. Az esetleges csodák csak megerősítik az evangéliumot és Isten irgalmának jelei is. Pál apostol arról ír az 1Thessz 1,5-ben, hogy szolgálata szóban (logosz), erőben (dünamisz) és szentlelkes bizonyossággal is eljutott a hallgatókhoz.

Arról sok szó esik, hogy Isten hangját halk és szelíd hangként tapasztaljuk. De ahol a Szentlélek jelen van, ott erő is kiárad. Miként lehetünk biztosak abban, hogy Isten Lelkének a jelenlétét tapasztaljuk, és nem más lélekét?

Pál apostol azt mondja, hogy nem a félelem lelkét vettük, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. Ez nagyon jó összefoglalás. Első helyen említi ugyanakkor benne a dünamiszt, az erőt. Nem lehet nem észrevenni, hogy a Szentlélek jön. Az első pünkösdkor szél támadt, lángnyelvek jelentek meg, tömegek tértek meg. A Lélek gyógyít és ítél, ugyanakkor az agapé, vagyis az isteni, önzetlen, adni tudó szeretet lelke. A józanság pedig szabályozza mindezt: a lelki ajándékok túlhajszolását megelőzendő szabályozza az istentisztelet rendjét az apostol.

Voltak túlfűtött gyülekezetek?

Épp úgy, mint túlhűtöttek! Túlfűtött gyülekezet volt például a korinthusi, ezért inti az ottani közösséget Pál apostol arra, hogy az istentiszteleten minden érthetően és szeretetben menjen végbe: csak ketten vagy hárman szóljanak nyelveken, de akkor utána legyen magyarázat is, és aki prófétál, adjon helyet másnak is. De ott az efézusi gyülekezet is! A Jelenések könyve második fejezetében az Úr megtérésre inti őket, mert elhagyták az első szeretetet. Miközben megvizsgálták a próféciákat és kiszűrték a hamis tanításokat, tehát fölállítottak egy bizonyos rendet – úgy is mondhatnánk: a gyülekezeti életben jelen volt az ortodoxia –, az Úr a buzgó szeretetet hiányolja. Ők tehát inkább túlhűtött társaság, ahogy a galaták is, akik a törvény megtartását és a vallásos gyakorlatokat hangsúlyozták. Amikor mindez teret nyer egy közösségben, akkor a félelem és az aggodalom is megnő, és elmúlik a boldogság. Hiszen, miközben annyira meg akarnak felelni Istennek, elveszítik a szeretetüket az Úr és egymás iránt.

Ehhez pásztori bölcsesség kell…

A pásztorlás titka, hogy a folyó mindkét partját látni kell. Van egy középsodrása a Szentlélekben való életnek, és ott a legerősebb az a krisztusi irányultság és karakter, ami előre viszi Isten országát. Ha csak a lángolás érdekli az embert, könnyen kiég vagy csak magával foglalkozik, ha pedig csak a rend és a nyugalom érdekli, akkor befagy ez a folyó.

Tudna-e példát említeni arra, amikor a gyülekezetükben teret engedtek annak, hogy Isten Szentlelke munkálkodjon a közösség által?

A járvány idején egy alkalommal csak úgy felhívott egy főnővér valamelyik magyarországi kórházból azzal, hogy hallották, hogy szoktunk imádkozni betegekért. Elmondta, hogy az egész osztályon óriási a baj, minden ágy foglalt, nagyon sok a beteg, és a főorvos is lélegeztetőgépen van. Ezért arra gondoltak a munkatársaival, hogy az egyháztól kérnek segítséget. Ezután hívott föl engem a hivatali vonalon, és annyit mondott, kérem, imádkozzanak értünk.
Ez épp szombat reggel történt, aznap délután volt az istentisztelet, ahol elmondtam a gyülekezetnek, hogy kaptunk egy ilyen kérést. Mindenki fölállt, és elkezdtünk imádkozni. Olyan drámai volt az egész, tényleg mindenkit úgy átjárt ez az erő, hogy Isten valamit cselekedjen, valamit tegyen. Egy hét múlva megint hívott ugyanaz a hölgy, és azt mondta, hogy csoda történt. Ő nem nagyon vallásos, gyermekkorában járt csak templomba, és olyan bizonytalanság volt benne, hogy egyáltalán Isten létezik-e, de attól a naptól fogva, hogy imádságot kérte, az volt a benyomásuk, hogy minden beteg mellé odaállt az őrangyala. Ezt a képet ő használta, mivel a betegek kezdtek jobban lenni, és a főorvos úr is felépült. Nagyon megköszönte, és elmondta, hogy őt ez most meggyőzte Isten létezéséről, és valami újat szeretne kezdeni.

Minden karizma célja az építés és Isten Országának előmenetele, Isten dicsőségének átélhető, látható növekedése.

Az emberek helyreállása a Szentlélek munkája. Vajon mit tehetnénk ahhoz, hogy ne csak fejben legyünk hívők? Mi kell ahhoz, hogy az érzelmi sebeink is gyógyuljanak, hogy szabaduljunk megkötözöttségekből? Ezt Isten milyen körülmények között adja meg?

Ezért imádkozunk kell!

Minden ébredés szomjúságból, magabiztosságunk elvesztéséből, Isten megváltó tetteinek az újbóli és élő elmondásából, valamint teljesebb megértéséből fakadt.

Tehát a lelki szegénységben tárul fel Isten személye számunkra. A megtört szívből lehet megtért szív és örök élet.

A Szentlélek hatásai kisugárzódnak a pszichikus és a testi világunkra is. Például, ha valakit betölt a Szentlélek, akkor öröme vagy békessége van. Néha a testi dimenziókban is megjelenik ez. Ha valaki például megtér vagy betölti Szentlélek, előfordul, hogy testileg ott meggyógyul. A test, a lélek és a szellem egy egység, ezek nem is szétválaszthatók teljesen.

Ebben a krízisekkel teli időszakban többen nyitottak Isten jelenlétére. Nemrégiben pünkösdváró programot tartottak Hatvanban. Mi történt ott?

Hetedik alkalommal rendezzük meg a Keresztény Fesztivált Hatvan város főterén. Együtt álltunk városunk elé, református, katolikus, evangélikus és baptista testvérek, hogy bizonyságot tegyünk Jézusról. Sok teológiai kérdésben nem értünk egyet mi, lelkipásztorok sem. De évek óta együtt imádkozunk, és már teológiai vitákat is folytattunk. Abban azonban egyek vagyunk, hogy Jézus szereti Hatvant. Ő a világ Megváltója, s erről bizonyságot kell együtt tennünk.

Az Egyháznak két fő feladata van: Isten magasztalása és az evangélium hirdetése.

Ezt tettük mi is. Mindegyik közösség a „maga nyelvén” mondta el, hogy mit jelent neki Isten országa. Volt egy feszültségfelvezető sátor, ahová bárki bemehetett lelki beszélgetésre, sokan imádságot és áldást kértek életükre. Szinte egymásnak adták a „kilincset” azok, akik lelkileg is meghallották a biztatást, a nap szlogenjét: Nézz fel! A legelesettebb szegénytől a diplomás egészségügyi dolgozóig sokan nyertek erőt és reménységet az imádságok által az Úrtól. A hatvani Kékkereszt csoport közösségéből egy hölgy az alkoholtól való szabadulása örömében szólhatott a színpadon és kamera előtt is a szabadító Jézusról.

De a gyermekekről sem feledkeztünk meg! Ők tíz állomást járhattak be, hogy Jézus tíz példázatával kapcsolatban feladatokat oldjanak meg, majd az utolsó állomáson átvegyék jutalmukat. Volt olyan kisgyermek, aki azt mondta, ez volt élete legjobb napja! Az idén készítettünk ukrán nyelvű meghívókat is. Vendégmunkások és menekültek egyaránt eljöttek a főtérre, hogy ők is – tolmáccsal – a maguk nyelvén hallják az evangéliumot. Voltak köztük mariupoli hívő emberek is, akik bizonyságot tettek menekülésükről és Isten munkájáról az életükben. A békéért énekelt daluk mindnyájunk szívét mélyen megérintette, majd egy őket befogadó átölelésben próbáltunk vigasztaló áldást mondani számukra. Ehhez kapcsolódva szóltunk az evangéliumról is, amely az Isten ellen háborút vívó ember megbékélésének a lehetőségéről szól Jézus Krisztus keresztje által. Mindenki a maga lelki-kulturális nyelvén hallotta az evangéliumot. Többen jelezték, hogy új lendületet vett az életük, megújult az istenkapcsolatuk és keresni fogják saját közösségüket.

 

Képek: Hatvani Református Egyházközség