Ahány ház, annyi szokás – tartja a mondás, amely egyebek mellett igaz az egyes gyülekezeti közösségek konfirmációval és ifjúsági szolgálattal kapcsolatos gyakorlataira is. Mert bár vannak olyan formai és tartalmi keretek, amelyek valamilyen mértékben mindenhol érvényesülnek, de mindenütt igazodni kell a lehetőségekhez, adottságokhoz, igényekhez is. Emellett az ifjúsági szolgálatokat végző lelkipásztorok személye is erősen meghatározza, milyen ifjúsági közösségszervezésre nyílik mód. Cikksorozatunkban olyan, egymástól eltérő gyülekezeti gyakorlatokat mutatunk be, amelyek mind azt célozzák meg, hogy felelősségvállalásra és gyülekezeti szolgálatvégzésre neveljék az ifjúságot.



Beavató rítusokkal emlékezetessé tett mérföldkövek, megtartó ifis közösségek és a gyülekezet életébe meghívó szolgálatok – ezek együttese teszi egyedivé az ifjúsági munkát a Budapest-Káposztásmegyeri Református Egyházközségben, ahol az ifikhez csatlakozást és a konfirmációt szétválasztották egymástól, mégis mindkettő maradandó nyomot hagy mind a fiatalok, mind a gyülekezet életében. Káposztásmegyeren a közösség kultúrájává vált, hogy vezetőket nevel ki, akik magukénak érzik a szolgálatot, és akik nyitottak a tanulásra is, így nem csoda, ha ez a szemlélet jellemzi az ifjúság területét is. Hogy pontosan hogyan érvényesül ott mindez, arról Zámbóné Ivanics Hajnalka lelkipásztort kérdeztük.

Mérföldkövek rítusai
„Amikor 13-14 éves az ember, már nem gyerek, de még nem is felnőtt. Úgy szoktuk mondani viccesen, hogy félnőtt. A legtöbbjük nem áll még készen a konfirmációra, ezért toltuk ki azt annak idején 17 vagy 18 éves korra” – számolt be Zámbóné Ivanics Hajnalka. Ez annak ellenére nagy ugrás volt a gyülekezet számára, hogy a korábbi konfirmáció is beszélgetésjellegű volt, nem vizsgáztatás. „A váltás eleinte sok ambivalens érzést hozott, de kitartottunk emellett, és most úgy tűnik, nem csak az új rendszer erősödött meg, hanem általa mi is.” Volt év, amikor emiatt egyetlen konfirmandusuk sem volt, de ezt nem érezték gondnak, mert közben megerősödött a konfirmáció bizonyságtétel-jellege.



Az ifi náluk nem a konfirmációval kezdődik, hanem már előtte. Az ifi jelenti a megtartó közösséget a fiatalok számára, ezért nem befutott, megérkezett emberekkel akarják feltölteni, hanem keresőkkel.
„Minden gyerek máshol tart az útján, ez is meghatározza, hogyan tud kapcsolódni. Bízunk abban, hogy hatással leszünk rá, engedve, hogy olykor ő is hatással legyen ránk, de nagyon fontos folyamatában látni annak a fiatalnak a fejlődését, megérését. Nem várhatjuk meg a bevonásával azt, hogy eljusson a tökéletességre.

A szolgálat kulcsfontosságú a kapcsolódásban: ha van feladatod, akkor a helyedet és az utadat is könnyebben megtalálod.

A nagyobb ifisek ezért is szolgálnak a kisebb ifisek felé.”



Hogy legyen a konfirmáció előtt is egy rituális mérföldkő, amely azt üzeni: „ide tartozol, fontos vagy”, az ifik téli táboraiban egy avatási rítus erősíti meg az ifisek identitását, valahová tartozását, értékességét. A többféle ifis korosztálynak külön téli táborokat tartanak, amelyeknek az igei és közösségépítői programok mellett fontos elemei a bátorságpróba és a fogadalomtétel. Ezek életre szóló élmények, amelyek megerősítik a fiatalokat. A beavatás végül otthon, a templomban válik teljessé, amikor színes kézlenyomatuk felkerül a falra – örökre. Mindezekről a káposztásmegyeriek részletesen is meséltek a februári egyházmegyei ifivezetési vándortréningen, amelyről ebben a cikkünkben számoltunk be.

A konfirmáció egy másik mérföldkő. Az ifiseket abban segítik, hogy legyen egy mentoruk – ifivezető, lelkész, hitoktató, presbiter vagy más gyülekezeti szolgáló –, aki támogatja, bátorítja őket a konfirmáció felé vezető úton. A gyülekezetnek sok önkéntese van, így akad választék mentorjelöltekből, csak arra kell ügyelni, hogy senkit se terheljenek túl. A konfirmáció során a fiatalok nem kérdésekre válaszolnak, hanem a saját megélt hitükről tesznek bizonyságot, amelyet előre megírhatnak. „Hisszük azt, hogy amikor hitvallást teszünk és beleállunk Jézus elhívásába, akkor az Ő királyi, papi és prófétai tisztjének a részeseivé válunk. Hogy ez pontosan mit jelent egy-egy fiatal számára, az majd kibomlik az évek során.”



Megtartó közösségek
Ifiből jelenleg hatféle fut párhuzamosan, ugyanis átlagosan kétévente új ificsoport indul el a megtartó közösséggé válás útján. Ezek korosztályonként különülnek el, de mindegyiknek megvan a sajátos jellege, amely szintén kihat arra, kik csatlakozhatnak hozzájuk újonnan. Az ifi nevét is ők maguk választják az induláskor. Alkalmaikon minimális a frontális tanítás, inkább játékos és interaktív foglalkozások jellemzik az együttléteket.

A legidősebbek alkotják az IQ-bátor Ifit. Ők a koronavírus-járvány idején voltak gimnazisták, és az online alkalmak kudarca miatt majdnem mind elkoptak, csak hárman maradtak. Később csoda történt: újabb fiatalok érkeztek oda és az IQ-bátor feltámadt, így később Főnix-csoportnak kezdték nevezni. Most 25-en vannak, és egyetemistákként már eljutottak arra a szintre, hogy saját, 13 fős presbitériumuk van egy háromfős vezetéssel, amelyet csak ők alkotnak. Vannak közülük, akik az ifi mellett házicsoportba is járnak, illetve olyanok is, akik már csak házicsoportba.



A 19 év körüliek ifije a KOMISZ, a Káposztásmegyeri Okos Mini Ifisek Szövetsége. Néhányuk korábban beolvadt az IQ-bátorba, a megmaradtak egy része pedig saját házicsoportot szervezett, amelynek a KOMISZ-identitása még mindig nagyon erős.

A tíz-tizenkettedikesek Szárnyaló Darvak ifije 25 főből áll. Van egy hatfős vezetői csapatuk, amelyet Hajnalka mellett egyetemisták alkotnak. Igen összetartó közösség, éppen ezért nem is könnyű bekerülni. Ők idén készültek a konfirmációra.

A nyolcadik-kilencedikesek az Őrző Fecskék. Negyedikesként, egy napközis táborban választották ezt a nevet: a fecskét Hajnalka javasolta nekik, s emellé ők javasoltak jelzőket. Az Őrző jelző toronymagasan nyert a szavazásnál. „Nagyon megrendített, hogy a gyerekek lelkében az volt, hogy ők őrállók akarnak lenni, nagyon szép volt ezt megélni” – mondta erről a lelkész. Ők idén estek át a beavatáson a téli táborban.

A hatodik-hetedikes korosztály a Napraforgó Ifi. A hétfős vezetői csapatát Neuwirth Tibor beosztott lelkipásztor és gimnazisták alkotják, illetve egy fiatal gyógypedagógus nő.



A negyedik-ötödikesek az Izzó Parázs. Még nagyon képlékeny közösség: ha húsz gyerek jön az egyik programra, húsz másik megy a másik programra. Már túlvannak az első téli táborukon. Toborzásuknál alapvetően hittanosokból merítettek, de úgy látják, a legtöbbször könnyebben jön el az a gyerek, akinek a szülei keresztyének vagy járnak a gyülekezetbe.

Amikor elindul egy új ificsoport, akkor átlagosan tízévesek, és mire a konfirmációig eljutnak, nagyon erősen összekovácsolódnak, így a „kikonfirmálás” jelensége fel sem merülhet náluk. Minden évben van egy téli táboruk, egy nyári táboruk, egy őszi elutazásuk, egy farsangjuk, egy szilveszterük, és több általuk szervezett közösségi alkalmuk. Így azok, akik szívüket-lelküket is beleteszik a maguk közösségébe, nem fogják otthagyni azt hét év után.



Meghívó szolgálat
A káposztásmegyeri gyülekezetet vezető hatfős testület csapatmunkában gondolkodik, az ifik vezetőivel is rendszeresen egyeztetnek. Az ifivezetők képzését elsősorban ők végzik, de vannak, akik emellett más képzésre is elmennek. „A négyhétvégés Exodus ifivezető képzés alapfokát tízen végezték el, egyvalaki pedig a képzés következő szintjét is. Minden évben 8-10 fiatallal megyünk az IVK konferenciára. Volt, aki az Acorn Bibliatanulmányozás vezetőképzését végezte el. Sokat tanulunk a cserkészettől. Jó a kapcsolatunk a MEKDSZ-szel: van ifivezetőnk, aki ott diákkörvezető. A REFISZ tavalyi nyári tábora pedig igazi lelki szintlépést jelentett a gimis fiataljainknak” – sorolta Hajnalka.

A gyülekezeti integráció egyik terepe a többgenerációs, háromszáz fős összgyülekezeti nagytábor. Oda azonban inkább azok az ifisek mennek, akiknek a szülei is elkötelezett reformátusok, a többiek csak akkor, ha bevonják őket valamilyen tábori szolgálatba. „A gyülekezeti szolgálat az, amellyel meg lehet hívni az ifiseket a felnőtt közösségbe, ennek során indulnak el a tartós kapcsolódások. Ez a szolgálatvégzés is egyfajta beavatás. Ehhez viszont tudni kell, hogy mire kaptak ajándékot, mire képesek, mert ez határozza meg, milyen szolgálat jelenthet számunkra meghívást a gyülekezet mindennapjaiba.

Az ifiben bátran kipróbálhatják magukat és közben meghallhatják, mire hívja el őket Isten.”

Barna Bálint
Képek: Vargosz, Németh Sándor, Káposztásmegyeri Református Egyházközség

A cikksorozat további részei:

Ifisek az önállósodás útján
Az Angyalföldi Református Egyházközség vezető lelkipásztora Szloboda József budapest-északi esperes, az ifjúsági munkát azonban Koroknai-Tegez Ferenc egyházmegyei kirendelt lelkész és Horváth Kinga beosztott lelkész irányítja. Náluk két évig tart a konfirmációra való felkészülés, a konfirmációt követően pedig kétféle ificsoporthoz lehet csatlakozni. Természetesnek veszik, hogy az ifisek közül többen szolgálnak gyülekezeti alkalmakon, hogy a nagyobb ifisek már le is vezetik az ifialkalmakat, és azt is, hogy az ifitábort az ifisek maguknak szervezik. Hogy mindez hogyan alakult ki és hogyan működik pontosan, arról Koroknai-Tegez Ferenccel beszélgettünk.

Ifisek a mentorálás útján
A Budapest–Rákoskeresztúri Református Egyházközségben hét éve bevezetett struktúra figyelembe veszi, hogy a hit egyszerre megismerés, szívbéli bizodalom és engedelmesség, így ennek mind a három aspektusára odafigyelnek a fiatalok felkészítése során. Bevezették a mentorrendszert, az évenkénti közös vizsgákat, a menet közben elvégzendő feladatokat, és azt, hogy csak az konfirmáljon, aki valóban készen érzi magát rá. A kétféle ifihez pedig kétféle beavatás is tartozik: egy tavaszi tábor és egy bizonyságtétellel összekötött konfirmáció. Az elsőre talán bonyolultnak tűnő struktúrában a gyülekezet vezető lelkésze, Sóskuti Zoltán segített eligazodni, aki saját feladatkörének tekinti az ifjúsági szolgálatot. Cikkünket itt olvashatja.