A Ráday-napok lelki szolgálattevőknek szóló szakmai napjának hat délutáni műhelyében azt vizsgálták a résztvevők, hogy miként jelenik meg az élő Ige a lelkipásztori gyakorlatban. A homiletika, a hermeneutika és a rendszeres teológia, az apologetika, a személyes kegyesség és a missziológia területein túl a lelkigondozásban megjelenő Igéről Bolyki László zenész, a Biatorbágyi Keresztyén Testvérgyülekezet igehirdetője, lelkigondozó hívta párbeszédre a lelkészeket.

Névjegy
Bolyki László zenész, a Budapesti Fesztiválzenekar brácsása, igehirdető, lelkigondozó.
A Tűzfal című podcastben Szabados Ádám teológussal vizsgálnak társadalmi jelenségeket és a kereszténység kihívásait isteni perspektívából. 
Könyveiben – Milyen zenét szeret Isten? (2014), Kegyelem és kalmárszellem (2018), Pedig mi azt hittük (2017), A Lélek húrjai (2020) – közérthető nyelven, könnyen emészthető stílusban beszél a keresztyénségen belüli törésvonalakról és a hívő emberek meghasonlási pontjairól egyaránt.

Legfrissebb könyve december elején jelenik meg Apák és Fiúk  - A férfiválás útján címmel.

Bolyki László harcedzett bozótrázó. Sokszor profánnak tűnő vagy szélsőséges megfogalmazásai viszont magukban hordozzák annak lehetőségét, hogy ki-ki a megszokott kegyességi körén kívül eső gondolatok igazságát is megvizsgálhassa – hogy szorosan a témánál maradjunk – az Ige fényében.

Ha van terület, amelyre hasznos a szerteágazó református kegyességi gyakorlatban külső szemmel ránézni, az talán éppen a lelkigondozás – pont a mélyben húzódó törésvonalak miatt.
Amiért a témát érdemes újra és újra körbejárni, az az a tény, hogy megesik, már nem a lelkész helyett, hanem a lelkész miatt fordulnak a gyülekezet tagjai pszichológushoz.

Tilt, tűr vagy támogat
Bolyki László alapvetése szerint az egyik végletet az a lelkész jeleníti meg, aki a szószékről dörgedelmesen bírálja a lelki segítő szakmákat, élükön a pszichológiával – így az aktuális küzdelmeit élő gyülekezeti tag benyomása az lesz, hogy bár az Úr szolgája segíteni nem tud, még ráadásul meg is bélyegzi azt az utat, ahonnan a krízisben lévő segítséget kaphat.

A másik csoportba azok a lelkészek tartoznak, akik felveszik a kesztyűt és pár év alatt szereznek mentálhigiénés segítő, önismereti tréner és life coach képesítést – esetleg mindennek melléktermékeként pszichológiai fogalmakkal telítik az igehirdetést. Ennek az lehet az eredménye, hogy az istentiszteletből mentálhigiénés közösségi lelkigondozás vagy vallásos sikertréneri foglalkozás lesz, ami bár igen népszerű lehet, de erősen eltér az eredeti céltól.

„Ha az igehallgatók gyakorlati életében nincs elég ige, az legtöbbször azért van, mert az igehirdetésünkben nincs elég gyakorlati élet. Ha a lelkipásztor beengedi a gyakorlati életet az igehirdetésbe, az növeli a hitelességét, mert meri vállalni, hogy ő sem két lábon járó vasárnap” – mondta az előadó. A legkülönfélébb élethelyzetekben hallgatjuk az igehirdetést, és ha abban az egyszerű gyülekezeti tag nem ismeri fel, hogyan ad választ Isten Igéje a problémájára (ami lehet a friss gyásztól kezdve a magányon vagy a gyermeke diszlexiáján át a szexmentes házasságig bezárólag egészen sokféle krízis), akkor kevés az esélye, hogy éppen a lelkészt fogja megkeresni a gondjaival.

Nem morális, nem spirituális kérdés
„Hiába megy viszont a lelkészhez az egyik gyülekezeti tag, akiről csak azt látjuk, hogy általában elkésik, általában nem tartja be, amit megígér, de nagyon kedves, nagyon rendes, aranyos, bár kicsit zavart a beszéde, és olykor passzív-agresszív tud lenni.
A kényszerneurotikusnak pont annyira tud segíteni a lelkész, mintha valaki a bal fölső hatos foga gyökérkezelésével keresné meg” – fogalmazott az előadó, élesen szétválasztva a lelki és az orvosi kompetenciát igénylő helyzeteket, melyeknek megkülönböztetésére nézve kellő érzékenységgel és felkészültséggel is rendelkeznie kell egy lelkipásztornak. Ez a képesség viszont nem a lelki ajándékok egyike, hanem tanulási folyamat eredménye.

A kompetencia kérdésének másik oldala, ha egy lelki ember meginog az elhívásában, azon egy pszichológus pont annyira tud segíteni, mint a lelkész a bal fölső hatos gyökérkezelésében. Semennyire.
„Ha megrendül valakinek a lelkészi hivatása, először olyan emberrel kell felvennie a kapcsolatot, aki tudja, mit jelent a lelkészi elhívás, és akiben bízik.
Ugyanakkor igaz az is, ha lelkészként azt gondoljuk, hogy mindenben kompetensek vagyunk, ami a lélek dolgaira vonatkozik, akkor becsapjuk magunkat” – érintette Bolyki László a kompetencia érzékeny kérdésének két szélső értékét.
Az egyik jelen lévő lelkész például tudta, hogy az egyik lelkigondozottja ugyanazzal a problémával, amivel őt kereste, pszichológushoz is fordult párhuzamosan. Ez a tény önmagában számtalan kérdést vetett föl a lelkész számára, kezdve a pszichológussal való kapcsolatfelvételen.

Bolyki László lelki emberként, lelkigondozóként nem látja szerencsésnek, ha szabályozni próbálja egy lelkész, hogy a gyülekezetének tagjai hová fordulhatnak segítségért – viszont a mindenkori lelkigondozó felelősségének tartja, hogy kapcsolatban maradjon azzal, aki a saját bajába őt is meghívta. Ugyanakkor hangsúlyozta annak a jelentőségét, hogy lelkészként kinek-kinek annyi a kompetenciája, amennyi bizalmat a hívek adnak neki.
„Ha egy evangéliumi munkáshoz valaki nem fordul oda magától, akkor nincs az a magasztos marketing, ami ezen érdemben lendítene. Nem lehet többet nyújtani, mit amennyit kérnek. Óriási megtiszteltetés, ha valaki behozza a problémáit a lelkigondozói térbe, és arra rá lehet nyitni az eget” – mutatott rá a bizalom fogantatásának természetére a lelkigondozó.

Meggyengültek a bizalmi kapcsolatok?
A szeminárium egyik résztvevője felvetette a kérdést, hogy vajon miért gyengültek a meg a bizalmi kapcsolatok – még a lelkészek között is.
Bolyki László szerint a felelőst nem érdemes kívül keresni – ezt senki nem fogja helyreállítani helyettünk. „Nekem sokszor mondják férfiak, hogy nem nyitnak könnyen. Ilyenkor nincs más válaszom, minthogy akkor nyissanak nehezen, de induljanak el egymás felé.
Rá fog menni az élete annak, aki egyedül akar a harcmezőn küzdeni. Ha nincs legalább egy ember, akinek rálátása van az életemre, a kríziseimre, az örömeimre, csak idő kérdése a bukás. Bukni lehet úgy, hogy feladja valaki, de úgy is, hogy viszi a lelki szolgálatot egy életen keresztül csendes kétségbeesésben.”
A résztvevők egyike kihangosította a lelkészekkel szembeni túlzottan magas elvárásokat – amelyeket old valamelyest, ha a gyülekezeti tagok felé delegálhatók lelki feladatok is.

Ehhez persze nem árt, ha a gyülekezetvezető nemcsak ismeri a gyülekezeti tagjainak lelki ajándékait, hanem támogatja is azok kibontakozását. A lelkigondozói kompetencia nem lelkészi oklevél, hanem kegyelmi ajándék kérdése.
(Az nem merült fel kérdésként a szakmai műhelyben, hogy bűn-e, hogyha ezt az ajándékot megszerzett szakmai tudás is alátámasztja.)

Felmerült viszont a lelkész megnyílásának egészséges mértéke. Az előadó szerint a nárcizmus egyik arca a folyamatos lelki sztriptíz, ami nem egyenlő azzal a szándékkal, ahogyan a lelki munkás látszani engedi a gyengeségeit.
„Akkor érdemes magunkat vagy a gyengeségeinket tematizálni, ha ezzel alátámasztunk egy szentírási igazságot. Ha Isten szavát támasztja alá, amit egyébként nem tennék a kirakatba, mert nem vagyok rá büszke, akkor helye lehet az igehirdetésben” – fogalmazott Bolyki László.

Megkülönböztetve a természetest és természetfeletti
Bolyki László hangsúlyos üzenete volt, hogy ahogy a Szentírás elkülöníti a természetes és a természetfeletti dolgokat, nekünk is érdemes ezt a szétválasztást komolyan venni mind a probléma beazonosítása, mind a kezelése szempontjából.
„Jézus föltámaszt egy gyereket és azt mondja, hogy adjatok neki enni. Mert ebben a helyzetben nem igéket kell mondani, az biztos” – mutatott rá az előadó, aki a rabbi nadrágjáról szóló történettel illusztrálta ugyanennek a szétválasztásnak a másik oldalát. A történet szerint a rabbi elviszi a szakadt nadrágját a szabóhoz, aki a vállalásához mindig hozzáteszi: „ha segít az Örökkévaló, akkor készen lesz.” Amikor a rabbi újra és újra szembesül vele, hogy nem készül el a nadrág az ígért időre, azt kérdezi: „Mikorra készül el a nadrág, ha az egészből kihagyjuk az Örökkévalót?”

„Jó, ha nem keverjük bele Istent olyan dolgokba, amelyekhez semmi köze nincs, mint például a lustaság, a hozzá nem értés vagy a felelősségvállalás hiánya. Egy lánykérés is elég sportszerűtlen, ha a fiú arra hivatkozik, hogy neki Isten kijelentette, hogy az adott hölgy lesz a felesége. Inkább azt javasolnám, hogy vigyen több virágot.

Viszont, ha a lelkészi hivatás megreccsen, vagy megjelenik egy szolgálati krízis az evangéliumi munkás életében, abból nem szabad kihagyni Istent. Ahogy a házasságának rendezéséből sem – mert sok pszichológusnál nem lesz szempont a házasság szövetség volta, ahogy Krisztusnak és az egyháznak a kapcsolata sem.

„Ha természetfeletti jelenségekre természetes választ keresünk, akkor inkompetencia lép fel. Lerántjuk az eget a földre. Hogyha természetes jelenségekre, a természetes megoldások helyett természetfelettit választunk, akkor természetellenessé válunk.”

Hogyan ne?
„Lábaim előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” – idézte újra a 119. zsoltár szavait Bolyki László, amikor arra a kérdésre kereste a választ, hogyan nem érdemes használni a Biblia szövegét a lelkigondozói folyamatban. „A ráolvasásos módszer az, amikor az Ige lámpását a ’sötétben’, a krízisben lévő arcába nyomom. Valószínűleg még annyit sem fog látni, mint addig, nem segítettem, hanem pusztítottam. Muszáj az Ige lámpásával az utat világítani, az úthoz odatenni – akkor segítek jól.”
Ezzel elkerüli a lelkész, hogy a segítséget kérőt akár a legkisebb mértékben minősítse, de abban segít neki, hogy tovább lépjen az elakadásából Isten felé.

Persze, Bolyki László is alkalmaz lelki sokkterápiát – férfiakkal szemben. De az előadó megkülönböztette a bibliai emberkép alapján a sebeket is, hangsúlyozva, hogy néha nem az a feladat, hogy jól legyünk egy helyzetben, hanem hogy kibírjuk. Olykor a trauma éppen egy nagyobb traumától véd meg.
„Lelkigondozóként és igehirdetőként is a Szentírás tekintélye alatt vagyunk és el kell tudnunk viselni annak a feszültségét, hogy nem azt mondjuk, amit a másik hallani akar. De ha igazán nagy trauma van valakinek az életében, mint Jóbnál, legtöbbször nincs szükség a szavakra. Lelkészként ilyenkor meg lehet adni a krízisben lévőnek, amit pszichológusként korlátosabban: a jelenlétet.”

Helyes megkülönböztetés, az éltető Igéhez fordulás, a kegyelmi ajándékokkal való gazdálkodás, a tanulás és a tapasztalat haszna mind gyümölcsöt teremhetnek a lelkigondozói szolgálatban – ez a műhely is arra teremtett esélyt, hogy komolyan vegyük nem csak az áldást, amit el lehet nyerni, hanem a kárt is, amit ezen az úton okozni lehet.

Fotó: Füle Tamás 

Szabóné dr. László Lilla jegyzete és Bolyki László könyvei is megtalálhatók a Ráday Ház Bibliás Könyvesboltjában. 

1092. Budapest, Ráday u. 28.
email: biblias.konyvesbolt@gmail.com

Nyitva tartás:
Hétfő - péntek: 10-18
Szombat 10-14