A Pesterzsébet-Központi Református Egyházközség otthonos, családias közösség, pezsgő ifjúsági élettel – tapasztalhattuk meg a gyülekezet úrkúti konferenciaközpontjában, ahol az egyik ifjúsági közösség – az Agnus ifi – nyári tábora zajlott. A nap énektanítással kezdődött: idősebb ifisek jöttek le zenei szolgálatra a fiatalabbak közé, ezzel hangolódtak az ezt követő előadásra. Ez utóbbit Takaró Tamás Dániel vezető lelkipásztor tartotta, méghozzá a közösség kérésére a megszentelődésről. Előtte azonban arról kérdezte a fiatalokat, milyen volt eddig a tábor, milyen élményekkel gazdagodtak, és előadás közben is folyamatosan kereste a kapcsolatot hallgatóságával.



A több mint harminc jelenlévő ifisnek sikerült is kapcsolódnia hozzá, pedig a megszentelődés nem könnyű téma. Az előadást követő kiscsoportos beszélgetéseken lehetőség nyílt közösségben feldolgozni a hallottakat és egyéni reflexiókat adni rá. Szóba kerültek a megtérés előtti és utáni nehézségek közötti hasonlóságok és különbségek, mások bizonyságtételeinek az ereje, a hangosan imádkozás kihívásai, és hogy mit jelent folyamatosan átadni az életünket Krisztusnak, miközben az óemberünk is igyekszik egyre több területet visszahódítani az életünkből. A beszélgetést közös ebéd, délutáni pihenő, majd sportprogramok követték.



A táborban felkeresett Agnus ifi a gyülekezeti ifjúság körülbelül egyharmadát teszi ki. Jelenleg három klasszikus ifi és egy felnőtt ifi működik a közösségben: a Pacem a 13-15 évesek, az Agnus a 16-19 évesek, a Juvenis a 20-25 évesek, a Felnőtt ifi pedig a 25 év feletti fiatalok csoportja. Ezekbe összesen 100-120 fiatal tartozik, akik évközben nagy létszámban járnak a szerdai és pénteki ifiórákra, nyári táboraikban pedig valódi újjászületések történnek. A lelkipásztorokat, két presbitert és az ifiseket arról kérdeztük, hogy mitől és hogyan működik ez a rendszer, mi adja a vonzerejét az ifis közösségeknek és hogyan lehet a fiatalokat bekapcsolni a gyülekezeti szolgálatba.

Gondoskodó, figyelmes jelenlét
Az egyházközségben már a 20. század első felétől kezdve nagy hangsúlyt fektettek a gyermek- és ifjúsági munkára, új lendületet azonban Takaró Tamás esperes-lelkipásztor idején kapott, aki alatt az ifjúsági szolgálatért előbb Kálmán Béla – vagy ahogyan sokan ismerték „Béci bácsi” – felelt, majd fia, Kálmán Csaba. A rendszerváltoztatás utáni években a gyülekezetből több mint húszan szereztek hittanoktatói vagy vallástanári diplomát és megkezdődtek a családlátogatások is. „Amikor a kétezres években segédlelkész lettem a gyülekezetben, újszerűnek hatott az egyhetes ifitábor ötlete, mert ilyesmire nem láttunk példát máshol” – emlékezett vissza édesapja szolgálati idejére Takaró Tamás Dániel, jelenlegi vezető lelkipásztor.



A ma is használt táborstruktúrát még Kálmán Csaba építette ki. A reggelek vezetői megbeszéléssel indulnak, utána ébresztő és reggeli, majd egy előadás következik, amelyet csoportbeszélgetések követnek. A délután a közösségépítés indirekt időszaka sporttal, játékokkal. „Amikor a kétezres évek második felében Csaba helyére léptem, már volt saját ificsoportom két-három konfirmandus évfolyamból, és a távozásakor átvettem az ő ifijét is. Nagy segítség volt, hogy a gyülekezet elnöksége szabad kezet adott, hogy az ifjúsági szolgálatot hogyan végezzem.” Azóta négy-öt évente az aktuálisan konfirmáltakból újabb ifikör alakul, amikor pedig felnő két ifikör és összeérnek, összevonják őket.

A konfirmandusok nagyobb hányada az iskolai hitoktatásból kerül ki. A konfirmációra való felkészítés ismeretátadásra fókuszál, de a hittanos időszakhoz hasonlóan ezalatt is végiglátogatják a gyerekek családjait. „Ez néha 25-30 látogatást is jelent, de a családoknak azt üzeni: érdekel, kik vagytok, milyen körülmények között éltek, mi a történetetek. Az egyház kényelmes falai közül nehéz kilépni, de sok örömteli tanulsággal is jár, és erre kötelez minket a missziói parancs is.” Május elején van a konfirmáció és a következő héten már az első ifiórára várják a frissen konfirmáltakat, amíg van bennük lendület, majd a nyári táborba hívják őket. Aki konfirmáció után eljön a táborba, az általában megmarad a közösségben.



„A lelki alkalmak mellett a közösségépítésre is nagy hangsúlyt helyezünk. Mindig az Ige áll a középpontban, ugyanakkor fontosak a közösségépítő programok is. Gyülekezetünk és egyházunk jövője szempontjából is döntő kérdés, hogy tudunk-e egyszerre hitre nevelni és közösséget építeni. Ennek kulcsa a szeretet. Igyekszünk éreztetni a fiatalokkal, hogy az egyház szereti, megbecsüli őket. A szeretet több mint érzelem: egyik kulcsmozzanata, hogy áldozatokat hozunk másokért. Ebben is példa számunkra Krisztus. Sok fiatal, akiknek a szülei elváltak, később elmondták, hogy serdülőkorukban milyen sokat jelentett számukra az a gondoskodó, figyelmes jelenlét, amit ifivezetőjük részéről tapasztaltak.”

Egymás szemébe nézve
A gyülekezetben három lelkész szolgál: Takaró Tamás Dániel vezető lelkipásztor – ő a Felnőtt ifi vezetője is –; édesapja, Takaró Tamás emeritus esperes-lelkipásztor, a gyülekezet korábbi vezető lelkésze; valamint Kreisz János beosztott lelkész, aki az Agnus és Pacem ifiket vezeti. A Juvenis ifi vezetője ifjabb Takaró Mihály presbiter.



Kreisz János a gyülekezetben nőtt fel, egy nyári táborban tért meg és egy évvel később megkapta lelkipásztori elhívását. Sárospataki teológusként Pesterzsébetre jött vissza hatodéves gyakorlatára, azóta itt szolgál. „A legjobban az maradt meg az ifis koromból, hogy Tamás nagyon szeret minket. Ezt sok apró gesztussal érzékeltette velünk, például a táborokban esténként a takarodó után, minden szobába bejött és mindannyiunktól megkérdezte, hogy érezzük magunkat. Még most is élénken emlékszem rá, és lelkészként én is ezt a példát követem” – mondta a beosztott lelkész.

És valóban: nem telik el úgy tábori este, hogy János ne kopogna be mindenkihez és ne beszélgetne velük „Ha úgy nőnének föl, hogy nincs erős, megtartó közösségük, akkor magányos emberek lennének. Óriási kincs az is, hogy nem kütyükön keresztül beszélünk, hanem egymás szemébe nézve. Hét éve vezethetem az Agnus ifit, ezalatt lépésről lépésre építettük ki ezt a bizalmi viszonyt. A hitéleti kérdéseik mellett a négyszemközti beszélgetésekben a magánéleti problémáik is gyakran előkerülnek. Nem mintha jó lelkigondozó lennék, de Isten kipótolja a hiányosságaimat, amiért hálás vagyok Neki.”



A Pacem ifisek táborába még nem hív délelőtti előadót, mert tudja, hogy nem képesek egy hosszú és frontális jellegű előadást érdeklődve végighallgatni, helyette arra törekszik, hogy az ifisek jól érezzék magukat és a feléjük irányuló szeretet mögött megérezzenek valami többet, valami mást – Jézus szeretetét. Ebben segédkeznek az idősebb ifikből érkező szolgálók is.

A hitmélyítés alkalmai a tavaszi és őszi ifi csendes hétvégék is. „Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a fiataljaink a gyülekezeti közösségbe is tudatosan integrálódjanak. Szoktam emlékeztetni az ifiseket, hogy a gyülekezet részei vagyunk, ezért jöjjenek istentiszteletre. Akiknek a szülei nem járnak templomba, egyedül nehezebben szánják rá magukat, hogy eljöjjenek vasárnaponként. Azzal is igyekszem őket motiválni, hogy ez is egy találkozási lehetőség a barátaikkal, idősebb ifis társaikkal, és a felnőtt egyháztagokkal.”



Más eszközök, ugyanaz az evangélium
Ifjabb Takaró Mihály presbiter, a Juvenis ifi vezetője életútjáról elmondta: a gyerekkori hittanos barátai máig megmaradtak és ma már együtt szolgálnak a gyülekezetben. Ő is egy nyári táborban tért meg, ennek hatására jelentkezett a jogi egyetem mellett a nagykőrösi hitoktatói képzésre is, amelynek elvégzése után egy évvel már egy újonnan induló ificsoportot bíztak rá. Már idestova tizedik éve szolgál ezen a területen – ő az egyedüli, aki ezt a szolgálatot nem lelkészként végzi. Isten csodájának tartja, hogy elegendő ideje és energiája marad az ifjúsági és presbiteri szolgálataira is a világi munkája és magánélete mellett.

Mihály eleinte tartott attól, hogyan fog alkalomról alkalomra készülni, de szolgálata első évében fontos Igét kapott Istentől: „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (Máté evangéliuma, 6. fejezet, 34. vers) Ezen nyugszik az a békessége, hogy minden héten csak arra a feladatra kell koncentrálnia, amely előtte áll. Az igei szolgálat tekintetében eltérés a lelkészekhez képest, hogy míg egy lelkésznek a felkészülése, dedikált ideje organikusan illeszkedik saját életszervezéséhez, ő reggeltől estig világi munkahelyen dolgozik és onnan kell testben lélekben és fejben is átérnie a szolgálathoz, ez pedig másfajta kihívást jelent. „Az, hogy nem vagyok lelkész, ugyanakkor annyiban előny is, hogy egy másfajta kapcsolódást tesz lehetővé a fiatalokkal, hiszen az életvitelünk és az élethelyzeteink kontextusa – a világi közeg, a munkahely – jobban hasonlít. Így könnyeben tudom számukra is hitelesen eléjük vinni mindazt, amit saját hitharcaimban, nehézségeimben megéltem” – fejtette ki Mihály.



Sokat merített egykori ifivezetője, Takaró Tamás vezetői stílusából és régi ifis élményeiből, de rá kellett találnia saját hangjára. „Meg kellett tanulnom a mai fiatalokhoz illő nyelvezetet, dinamikát. Több interaktivitást igényelnek, mint mi, és nyitottabbak az új dolgokra, például a lelkigyakorlatok kipróbálására. Sokszor nem mernek kezdeményezni, ezért igénylik a személyes megszólítást, de szeretnék hasznosnak érezni magukat. Ez a generáció más, mint a korábbiak, az eszközök is mások, de az evangélium ugyanaz! A Lélek pedig munkálkodik közöttük, aminek a biztos jele, hogy hálából áldozatokat hoznak szeretett gyülekezetükért. A közösségért végzett szolgálatuk csak organikusan alakítható ki, nem projektszerűen.”

Életük van Krisztusban
Kreisz Kincső szintén gyerekkora óta jár a gyülekezetbe, négy éve tért meg egy nyári táborban és nagyjából azóta szolgál az ifjúság körében a legjobb barátaival együtt, akikkel a Juvenis ifiben nőtt fel. A Pacem és az Agnus ifik táboraiban csoportbeszélgetéseket vezet, fuvarozik, bevásárol és sokat beszélget a lányokkal. „Kivételes érzés, amikor Isten engedi, hogy lássam, hogyan munkálkodik a Szentlélek egy ilyen táborban” – fogalmazott Kincső. „Ilyenkor kézzelfoghatóvá válik az Ő munkája. Minden táborban könnyekig meghatódom, mert nem mindennapi élményekben van részünk.” Kincső más gyülekezeti szolgálatot is vállal, például gyermekfelvigyázást, és tagja a kórusnak is.



Nagy Gergely pótpresbitert annak idején óvodai hittanoktatója invitálta családjával együtt a gyülekezetbe. Huszonegy évesen tért meg, többféle szolgálatot is végez, és a logisztikai feladatok mellett csoportbeszélgetéseket is vezet a táborban, egyre jobban megtalálva a hangot a fiatalokkal. Gergely a korban legidősebb ifjúsági kör tagja. „Mivel sokan vannak köztünk, akik kisgyermeket nevelő szülők már, ezért jelenleg havonta csak egy ifialkalmat tartunk, amelynek Tamás a vezetője. A mi nyári táborunk a legnagyobb létszámú, de a 80-90 táborozó körülbelül felét a gyerekek teszik ki. A gyermekfelvigyázásra fiatalabb ifiseket szoktunk hívni, hogy a szülők részt vehessenek a lelki alkalmakon” – mesélte Gergely.



Bödös Dánielt evangélikusnak keresztelték és evangélikusként konfirmált, de barátai hívására a Pesterzsébet-Központi Református gyülekezethez csatlakozott. Első két ifiórája a Covid-időszakban online zajlott, majd a karácsonyi ifialkalmon találkozott személyesen is a többiekkel. Ma már az Agnus ifi meghatározó tagja és a megszentelődés útján jár, amely elmondása szerint nehéz út, de hihetetlen nagy szabadságot is ad. Dániel szereti az ifijét, ahol sokak jellemfejlődésének lehet tanúja, és ő maga is igyekszik összekovácsolni a közösséget, a templom falain kívül is. „Azért bízunk a lelkészekben, mert érezzük, hogy szeretnek minket. Látjuk, hogy életük van Krisztusban, és ehhez tudunk kapcsolódni” – fejtette ki.



Spirituális alapok
Az ifisek nem zárt buborékban élnek, hanem kapcsolódnak a körülöttük élőkhöz, például el szoktak járni szolgálni Dunaharasztiba, az értelmi fogyatékkal élő felnőttek számára ellátást nyújtó Bárka Otthonba, fél éve pedig a pesterzsébeti baptistákkal volt közös ifiórájuk. „Nem maradhatunk sziget, ki kell lépnünk a határainkon kívülre” – fogalmazott Kreisz János beosztott lelkész, akit a Budapest-Déli Református Egyházmegye nemrég egyházmegyei ifjúsági előadónak választott. „Most lehet egy kis ráhatásom egyházmegyénk ifjúsági életre is, és nagyon szeretnék olyan közös programokat szervezni, mint amilyen például a Soroksár-Újtelepen tartott ifjúsági nap volt, de akár csendes hétvégét, vagy tábort is örömmel szerveznék az egyházmegye ifiseinek.”

Takaró Tamás Dániel vezető lelkész kiemelte: Isten kegyelmének köszönhető, hogy a gyülekezetükben tapasztalható lelki építkezés jól működik: „Isten kipótolja hiányosságainkat, elfedi életünk gyarlóságait, hitelesít a fiatalok előtt. Fontos, hogy mit teszünk az egyházért, Isten ügyéért, Jézusért, de sokkal fontosabb, hogy Ő mit tett értünk nagypénteken és húsvétkor. Ez a spirituális alapja a szolgálatunknak. Jézus ma is szól erővel és hatalommal, és cselekszik. A legtöbb fiatalunk, akik átélték Jézus érintéseit az elmúlt évekében, évtizedekben, ma már szolgálók: hittanoktatók, presbiterek, kórustagok, diakónusok, kétkezi munkákát vállalók. Mi a kegyelem? Hogy mindannak ellenére, hogy ezt nem érdemeljük, Jézus jön, szól és cselekszik közöttünk.



Mi a mi feladatunk, lelkészeké, ifi vezetőké? Ezzel a Jézussal kapcsolatban maradni, ráhangolódni, igyekezni Neki engedve élni és az Ő erejéből szolgálni szeretettel a gyermekek és fiatalok között. Egy identitásunkat minden pontján támadó korban, szeretnénk olyan ifjakat nevelni nemzetünknek és egyházunknak, akik szeretik Istent, a hazájukat, akik családban és több gyermek vállalásában gondolkoznak, akik értik korukat és hisznek abban, hogy van jövője a keresztyén Magyarországnak. Sőt, hiszik velem együtt, hogy áldott jövője csak a keresztyén Magyarországának van.”


Barna Bálint
Képek: Vargosz, Szakács Domonkos