Azt gondoljuk, hogy gyermekeinkkel foglalkoznunk kell, eleget kell tennünk ezúton is a missziói parancsnak. Van másik hittantábor is a gyülekezetben, az „ottalvós" tábor, de nem tudja minden család vállalni, hogy elutazzon a gyermeke. Így a napközis tábor minden gyermek számára nyitott, nem csak a reformátusoknak. Misszió ez a maga nemében, hiszen olyanok is bekapcsolódnak és bekapcsolódtak, akik csak az iskolai hitoktatásban vesznek részt, egyébként nincsenek jelen a gyülekezet mindennapi életében, és voltak olyanok is, akik más községből jöttek el, illetve a legfontosabb, hogy a szülők is jelen voltak a táborban, nemcsak segítőként, hanem résztvevőként is.

Az átlaglétszám huszonhat fő volt naponta, összesen 210-en fordultak meg a hat nap alatt, amelyben benne volt egy kirándulás is a Szelidi-tóra. Minden nap imádsággal kezdtünk. Aztán sokat énekeltünk, az előző években és évközben a gyermek-istentiszteleteken tanult énekekből, amit a lányok jobban élveztek, mint a fiúk. Utána felolvastuk a Bibliából a napi történetet, evangéliumot, majd játékosan mélyítettük el. Aranymondás volt minden nap, amely megtanulásáért és az ismétlő kérdésekért cukrot és matricát lehetett kapni.
Anita és Bogi (konfirmandusaink) a következőt mondták a táborról: „Szeretünk itt lenni, mert minden egyes nap éneklünk. Izgalmas játékok vannak. Tanulunk Istenről, és matricákat is kapunk. Cukor- és csokijutalmakkal árasztanak el bennünket. Sok barátunk van itt, így sosem unatkozunk. Mikor kimehetünk az udvarra, akkor beszélgetünk és focizunk."

Hogy a történetet és a témát még jobban elmélyítsük, csapatjátékok vannak kint és bent egyaránt, így megtanulnak a gyermekek csapatban dolgozni, egymásért. Minden témához tartozik egy szemléltető elkészítése is, ezt a kisebbek szeretik jobban. Máté (másodikos) a következőket mondta: „Engem a legjobban a színezés, vágás, ragasztás érdekel, mert ezzel meg tudom tanulni a történetet."

A napi központi téma és történet lezárásaként van még egy munkafüzet, amit a nagyobbak jobban kedvelnek, hiszen ők már jól olvasnak, és itt írásban kell válaszolni a kérdésekre, melyért szintén matrica a jutalmuk. A szülők felajánlásának köszönhetően minden nap volt egy kis ebéd, sok gyümölcs és szörp, amit nagyon hálásan fogyasztottak a gyermekek.

A pénteki nap volt az egyik legemlékezetesebb napunk, mert délután a gyerekek nem mentek haza, hanem itt maradtak és az udvaron vízibombázhattak. Senki nem maradt szárazon, ami a közel negyven fokos hőségben üdítően hatott. Délután öt órától íjászkodhattak, majd este hét órától közösen készítettük el a vacsoránkat, szalonnasütés volt, majd a tábortűznél való éneklés után indultak el a szülők, idősebbek haza. Ugyanis húsz gyermek és három felnőtt aludt sátorban a templom udvarán. Hatalmas élmény volt ez mindenkinek. Másnap reggelinél Lőrinc (ötödikes) azt mondta: „Jövőre minden nap sátrazzunk itt, és majd anyáék idehozzák az ételt, csak fürdeni megyünk haza."

Szombaton közösen, szülők, gyermekek, gyülekezeti tagok elmentük hűsölni a Szelidi-tóra. Vasárnap az istentiszteleten, a gyülekezet közösségében zártuk a tábort, amely azért is emlékezetes, hiszen három gyermeket, akik közül a legnagyobb már hittanosunk és részt vett a táborban, megkereszteltünk. Így a gyermekek még inkább átélhették a második napi témánkat, amely Jézus megkeresztelésének a története volt.

A gyermekek a táborban tanult énekekből és aranymondásokból beszámoltak a gyülekezetnek. Istentisztelet után családi délutánt tartottunk, ahol bográcsban főtt finomsággal vendégeltük meg az egybegyűlteket. Hálásak vagyunk Istennek, hogy engedte megtartanunk ezt a tábort, mely felülmúlta a várakozásainkat. Reméljük, hogy amit gyermekeink tanultak, az életté válik családjukban, társadalmunkban, egyházunkban. Ezért fáradozunk évközben, az iskolában a hittanórákon, a gyülekezetben a gyermek-istentiszteleteken és nyáron, a táborokban is.

Szanyi Ferenc lelkipásztor és Szanyi-Rusznyák Edit 

Képek: apostagi református gyülekezet