"Az isteni jóság különbözik a miénktől, de nem alapvetően más: nem úgy különbözik tőle, mint a fehér a feketétől, hanem mint a tökéletes kör a gyerek első kísérletétől, hogy kereket rajzoljon."
C.S.Lewis
Itthon, Rózsatéren
A két legfontosabb történet: a Megváltóé és a mi történetünk ővele. Ezekről beszél a Kispest-Rózsatéri Református Egyházközség hetvenöt éves története is.
A jubileumot ünneplő közösség szeptember 29-én ünnepelte háromnegyed-évszázados fennállását. Az ünnepi istentiszteleten Bogárdi Szabó István püspök hirdette az igét az Apostolok Cselekedetei huszonnegyedik része, és az első Kolossébeliekhez írt levél első részének válogatott versei alapján.
Nem a múltban, hanem a jövőben
„Pál apostol története hányattatásokról szól, amelynek az ő megtérése volt a kiindulópontja. Bár sokan féltek Saultól, Pálként Isten kiválasztott szolgája lett, aki királyok és fejedelmek előtt beszélt Krisztusról. Isten különös módon vezette az apostolt, útján kitérők sorát látjuk. Pedig még gyülekezetként is egyenes, jól látható utat szeretnénk magunknak, ez azonban nem mindig adatik meg. A rózsatéri közösség megalakulása után rögtön nehéz idők jöttek, amiben azt mondták, nektek nincs helyetek az új világban. Ilyenkor feltesszük a kérdést: hol van Isten ígérete és küldő szava?”
A püspök szerint minden keresztyén közösségnek szüksége van az igazi, életmentő történetre. „Pál apostol sokszor felidézi az ígéretet, hogy ő Isten választott edénye. Az apostol elmondja kiszabadításának történetét, hányattatásait, de nem hagyja ki a legfontosabb történetet. Ha tudni szeretnénk, kik vagyunk és hol a helyünk, a lényeget kell meglátnunk. Pált a halottak feltámadása miatt vádolták, nem véletlenül, hiszen a legfontosabbról beszélt, amelyet már akkor sem fogadtak szívesen. A feltámadás minden keresztyén ember számára a legfontosabb, a hetvenöt éves gyülekezetnek is erről kell beszélnie.”
„A döntő történet mégsem a múltban, hanem előttünk van, ez mindennek a forrása, és ez az igazi ereje a keresztyén életnek. A Kispest-Rózsatéri gyülekezetben sok fénykép készül, vannak csoportképek is, ahol csak akkor látszódnak a gyülekezeti tagok, ha mindenki a kamerába néz. Ugyanígy, mindenki arca látszódik, ha Jézus Krisztusra tekint, mert akkor visszatükröződik a feltámadás, a megváltás, az új élet képe. A lényeg mindig ez: a Megváltó története és a mi történetünk a Megváltóval.”
Otthonná vált
Dr. Kovács Attila főgondnok a gyülekezet történetét ismertette, amelyben Ablonczy Dániel visszaemlékezéséből is felolvasott: „A gyülekezet nem a miénk, azt Isten álmodta meg. Megszületésében a legfontosabb az érte imádkozók hűsége volt.” A főgondnok elmondta, a gyülekezet alapító lelkésze 1944-ben kapott gyülekezetszervező megbízást, a közösség 1945 késő tavaszán kezdett talpra állni.
A következő emberöltőben a politikai rendszer ideológiája ellenére megtérések, lelki újjászületések történtek, a közösségben elindult az énekkar, a gyermek- és ifjúsági szolgálat. Konferenciákat, táborokat szerveztek, élő, növekvő közösség jött létre, amelynek megerősödése a következő időszakokban sem állt meg. Az elmúlt ötven év során huszonnégy lelkész indult el a rózsatéri gyülekezetből.
Ablonczy Dániel 1984-ben nyugdíjba vonult, kilencedik gyermeke, Kálmán lett utóda, aki jelenleg is szolgál. A következő években és évtizedekben generációváltások történtek, fiatal szolgálók vették át az idősek helyét. A kilencvenes évektől kezdve 2010-ig építkezések zajlottak, templom, iskola és óvoda épült. A közösség nevéhez református körökben országosan ismert nevek fűződnek, például Vándor Gyula, Füle Lajos, Bódiss Géza és Bódiss Tamás. Nagyon sok közösség, csoport működik, a gyülekezeti élet és a városért végzett szolgálat szerteágazó.
Befogadás, megismerés, segítség a bajban
Pásztor Lajos missziói gondnok személyes vallomását mondta el: „Harminc évvel ezelőtt szükségszerűen érkeztünk 
Rózsatérre családommal. Mindenki idegen volt, de volt négy testvér, akik megszólítottak, érdeklődtek, és segítségükkel csatlakoztunk a közösséghez. 1992-ben lebontották a régi templomot, később az új épület alapkövének helyét is kiásták. Ekkor Isten vágyat ébresztett bennem, és nem tudtam nem részt venni az építkezésben. Ez indított el igazán arra, hogy megismerjem a gyülekezetet, ezt Isten ajándékának és céljának tekintem. Az építkezéstől kezdve érzem magam itthon Rózsatéren.
„2007-ben kamaszlányunk megszökött, elköltözött, a gyülekezetnek is hátat fordított, nehéz körülmények között élt egy fiúval. A gyülekezethez fordultam, imádságban kaptam segítséget. Lányunk hazaköltözött, befejezte tanulmányait, társra lelt és családosként él. Nem maradt el a testvéri segítség, Isten csak oda küld áldást, ahol egyetértés van, ezt élem át ebben a közösségben.”
Az istentiszteleten Nagy Gábor, a Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskola és Óvoda igazgatója beszélt az intézmény életéről, majd Huszár Márta, a Simeon Rózsatéri Idősotthon vezetője számolt be az otthonról. A beszámolók után a gyülekezeti énekkar és az általános iskola gyermek- és felnőttkórusa szolgált. A gyülekezetet Gajda Péter, Kispest polgármestere is köszöntötte, az istentisztelet végén Bassi-Nagy Katalin fuvolatanár a Ki Istenének átad mindent kezdetű dicséret feldolgozását játszotta el. Az ünnepség perselyadományát a Budapest-Déli Egyházmegye diakóniai vasárnapja értelmében a Soroksár-Újtelepi templom építésére ajánlották fel, amely épület egy új közösség otthonává válhat majd.
Képek: Füle Tamás
