„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm” – a 23. zsoltár felolvasásával kezdődött 2025. november 9-én Maglódon az ünnepi istentisztelet, ahol Bálint Klára vezető lelkipásztor 38 éves szolgálatáért adtak hálát nyugdíjba vonulása alkalmából. „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben” – zárul a 23. zsoltár, amely annak idején Bálint Klára beiktatásán is elhangzott. A gyülekezet vezetéséről leköszönő lelkipásztor szerint ez az igeszakasz élete hitvallása is egyben – erről tett tanúbizonyságot a hálaadó istentiszteleten, kifejtve, hogy mindazok, akik vele együtt ezt vallják, megtapasztalhatják a Pásztor biztonságot adó jelenlétét, ölelése békességét.

Bálint Klára hittel vallotta, hogy a Pásztor jóságára és hűségére nem lehet más az élet-válasz, mint amit a 23. zsoltár fentebb idézett sora mellett más zsoltárok is megfogalmaznak: „Szeretlek Uram, én erősségem! Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítom; az én Istenem, Őbenne bízom!” (Zsoltárok könyve 18. fejezet 2. vers); „Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik […] Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké” (Zsoltárok könyve 16. fejezet 9. és 11. versek).



Ővele kezdődik és Ővele folytatódik
Balog Zoltán dunamelléki püspök, egykori maglódi lelkipásztor Az apostolok cselekedetei 14. fejezetének 8-20. versig terjedő szakasza alapján hirdetett igét, amely a lisztrai sánta meggyógyítását meséli el. „Minden igazi kezdet gyógyítással kezdődik: a Teremtő és Szabadító Isten szabadulást, gyógyulást és áldást hoz, a káoszból jó rendet és szeretetre méltó embereket teremt” – fogalmazott a püspök, kiemelve: ott van gyülekezet, ahol van gyógyulás, és ahol nincs gyógyulás, ott egyház sincs. Maglódon is gyógyulásokkal indult a református közösség élete, és minden építésben, építkezésben benne volt a lélek gyógyulása is. „Mi, akik itt vagyunk, azért vagyunk itt, mert Istennek erre a gyógyító kezdetére hagyatkozunk. Isten azonban nemcsak kezdetet ad, de folytatást is, mert a közösség életében meg kell, hogy mutatkozzanak a gyógyulások eredményei.”

Az igehirdető szerint az a kérdés, hogy mit látnak ebből a kegyelemből kívülről. Felhívta rá a figyelmet, hogy az apostolokat hol istenítik, hol megkövezik, ezért üzeni az ige, hogy ne azzal törődjünk, mit mond rólunk a külvilág, hanem azzal, hogyan tud ez a kegyelem folytatódni. „A világban hihetetlen éhség van arra, hogy emberszámba vegyük azokat, akik itt vannak, és az ilyen találkozásokban a gyógyulás lehetősége rejlik. Ennek a kegyelme az, amely kívülről látszik. Amikor valami jó dolog történik itt velünk, azt ne tartsuk magunknak, vigyük tovább!” Hozzátette: ahhoz, hogy látszódjon rajtunk keresztül Ő, aki valóban cselekszik általunk, ott kell lenni a nép között, ahogyan a tanítványok is tették.



A püspök azt is kiemelte, hogy a történetnek nem a megkövezéssel van vége: a tanítványok körbeállják Pált és felsegítik. „Álljuk körül mi is azt, aki szenved, és segítsünk rajta! Ha odafigyelünk szolgatársunkra, abban új élet van, felkelés a tetszhalott állapotból.” Mindezért Istennek kell hálát adni – megpróbáltatásokért és örömökért egyaránt. “Ne felejtsük el, hogy a történetnek nincs vége! A folytatása ugyanúgy Isten kezében van, mint a kezdete. Ne veszítsük el annak a bizonyosságát, hogy benne leszünk Isten tervében! Isten szeretetéből ugyanis senki és semmi nem szakíthat ki bennünket” – zárta prédikációját Balog Zoltán.

Testvéri szeretettel
Az ünnepség az igehirdetést követően áldáskérésekkel folytatódott: Balog Zoltán püspököt követően a jelenlévő palástos lelkipásztorok és a testvéregyházak képviselői kértek áldást egy-egy igeszakasszal a nyugdíjba vonuló maglódi lelkipásztorra.



Áldó énekkel a gyülekezeti ifizenekar szolgált.

A püspök ezután megnyitotta a nyilvános közgyűlést, amelynek nyitányaként Tóth László főgondnok köszöntött mindenkit.

A Délpesti Református Egyházmegye nevében Szabó Péter egyházmegyei főjegyző mondott köszöntőt. „Azért adunk hálát, hogy betöltötted a szolgálatodat, nem letöltötted” – fogalmazott. „Te lelkipásztor maradsz a gyülekezet vezetésének áldott terhe nélkül is.” A főjegyző kiemelte: Bálint Klára az egyházmegyében az egyik legrégebb óta szolgáló lelkipásztor, volt egyházmegyei tanácsos is, és a közös gyülekezetlátogatások alkalmával tőle tanulta meg, hogyan kell beszélgetni a lelkipásztorokkal.

Harmincöt évvel ezelőtt Bálint Klára beiktatás szolgálatát Villányi Péter akkori esperes végezte – most ő is köszöntőt mondott. A volt esperes kifejtette: az ember életének bizonyos állomásain visszatekint és előretekint. Ennek fényében most úgy látja, mindaz megvalósult, amit harmincöt évvel ezelőtt Bálint Klára kapcsán ígért a maglódi gyülekezetnek.



Marton Zsolt váci római katolikus püspök köszöntőjében arról beszélt, hogy ő is itthon érzi magát a gyülekezetben. „Köszönöm, hogy mindig testvéri szeretettel fogadtatok” – fogalmazott. Felidézte a közös történeteket, a közös ünnepeket, utazásokat, látogatásokat, a közös önkormányzati szolgálatot.

Németh Mihály maglódi evangélikus lelkipásztor elmondta: aznap ünnepelték a maglódi evangélikus templom alapkőletételének 250. évfordulóját, ezért a 250 éve ott elhangzott és csodálatos módon rájuk maradt igeszakasszal kért áldást a református lelkésznőre: „Eben-Háézer - mindeddig megsegített minket az Úr!" (Sámuel első könyve, 7. fejezet 12. vers).

Kérges László, maglódi polgármester ugyan evangélikus, de fiatal korában a maglódi reformátusok ifjúsági alkalmaira járt, amelyek meghatározó évek voltak számára. „Képviselőtársak is voltunk, alpolgármester is voltál, életünk sokszor összeért. Köszönöm!”



A Vermesy Péter Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola művész tanárai egy zeneszámmal mondtak köszönetet az elmúlt évtizedekért.

Isten szeretetében gyönyörködve
Varga Fanni lelkipásztor a gyülekezet volt teológusai nevében mondott köszönetet példaképének: „Klári néni sosem félt önmagát adni a gyülekezet közösségében, és ez olyan bátorság, amit én is csak most kezdek kapizsgálni. Aki nem fél önmagát adni, az megtiszteli a közösséget, a másik embert. Az ilyen emberek hatással vannak és nyomot hagynak. És ha félnek is közben, mindig a meggyőződésüket és a szívüket követik. Klári néni ilyen ember. Szeretettel vette azt a felelősséget, amellyel Isten megbízta.”

Kun Ágnes Anna tizenhat éve került a maglódi gyülekezetbe, így lett „bekebelezett lelkésze”, aki időnként jön csak Maglódra szolgálni. „Ezalatt az idő alatt a gyülekezet magához ölelt, mert pont olyan befogadó, mint Klári maga” – fogalmazott köszöntőjében. „Személyében nemcsak főnököm lett, de olyan lelki társam, akivel az örömöket és bánatokat, betegségeket és gyógyulásokat, kételyeket és botlásokat is megbeszélhettem. Nem búcsúzom, mert sok közös szolgálatot látok még körvonalazódni, és köszönöm az Úristennek, hogy ide vezérelt.”

Krisztován Márton és Klaudia lelkipásztorok idén augusztus óta a gyülekezet beosztott lelkészei. „Amióta megismertelek, azóta tudom, hogy mindig törekszel arra, hogy szavakkal is kifejezd a háládat, az elismerésedet, a szeretetedet” – fejezte ki háláját Krisztován Márton. „Megtapasztaltuk, hogy az őszinteség és bizalom nem magától értetődő, elérésükbe komoly munkát kell fektetni. Ezt te nem spóroltad meg és erre biztattad a rádbízottakat is.” Krisztován Klaudia kifejtette: nagyon nagy megtiszteltetés, hogy egy olyan gyülekezetben lehetnek, ahol élet van. „Olyan, mint egy jól gondozott kert. Tulajdonosa és gondviselője az Isten, és a kertészek a presbiterek, szolgálók, főkertésze pedig Bálint Klári.”



Mudi Róbert, Berzéte református lelkipásztora azoknak a felvidéki embereknek a köszöntését tolmácsolta, akikben Bálint Klára mély nyomot hagyott. „Amikor összecsaptak felettem a hullámok, te ott voltál, sokat beszélgettünk, imádkoztunk” – idézte fel mindazt a segítséget, amelyet a maglódi szolgálótársától kapott.

A család nevében a nyugdíjba vonuló lelkész lánya, a szintén lelkipásztorként szolgáló Veres Anna mondott köszöntőt, és felolvasta nagyanyja feljegyzését arról, hogyan választotta Bálint Klára a lelkészi pályát. „Amikor benned gyönyörködünk, akkor valójában az Isten szeretetében gyönyörködünk” – hangzott el a köszöntőben, majd az egész család fennállva, énekszóval kért áldást a leköszönő maglódi lelkészre.

„Arra tanítottál minket, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy Istené a dicsőség, de meg lehet dicsérni egymást és köszönetet is lehet mondani egymásnak” – kezdett köszöntőjébe Tóth László főgondnok. Kifejtette: lelkészéről elsőként a szeretet jut az eszébe, amely által igazi szeretetközösséggé lettek. Másodikként a hitelességet említette: „Klári mindig azt cselekszi, amit hirdet és azt hirdeti, amit cselekszik.” Kiemelte a lelkész személyességét is, és azt, hogy a gyülekezetet gyermekének tekintette. Végül arra kérte, hogy pihenjen sokat.

Falusi-Tóthné Koller Ilona másodgondnok a barátságukért mondott köszönetet Bálint Klárának, hozzátéve: most nem egy ajtó fog bezárulni, hanem egy újabb nyílik ki számára.



Bálint Klára meghatottan mondott köszönetet mindazért a szeretetért, amelyet megtapasztalt.
A köszöntésekre adott válaszában arról beszélt, mennyire hálás az Úristennek azért, hogy Maglódra vezette.
„Hiszem, hogy semmi sem volt véletlen!” – foglalmazott.

Az ünnepség püspöki áldáskéréssel és szeretetvendégséggel zárult.




Barna Bálint
Képek: Szakács Domonkos

Kapcsolódó írásunk:
Szívbéli bizalom, hiteles szeretet

A befogadó, hiteles szeretetnek köszönhető, hogy a maglódi gyülekezet olyanná lett, mint egy nagy család. Bálint Klára lelkipásztornál jártunk.

Korábbi cikkünket IDE KATTINTVA olvashatja.