[1] Singer, I.B. A Sátán Gorajban. Budapest: Európa Könyvkiadó, 1979, 41.

[2] Singer, A Sátán Gorajban, 173.

[3] Wehmeier, S. (főszerk.) Oxford Advanced Learner’s Dictionary. Oxford: Oxford University Press, 2005, 1475.

[4] Az etimológiai és szótanulmányokból adódó tévutakhoz ld. Barr, J. The Semantics of Biblical Language. London: Oxford University Press, 1961; Carson, D.A. Exegetikai tévedések. Budapest: KIA, 2003.

[5] Wehmeier, S. (főszerk.) Oxford Advanced Learner’s Dictionary, 1140.

[6] Günther, W. “Frömmigkeit, Gottesverehrung [σέβομαι]”, Theologisches Begriffslexikon zum Neuen Testament (szerk. L. Coenen, E. Beyreuther, H. Bietenhard). Wuppertal: R. Brockhaus Verlag, 1971, 395-98, 395.

[7] Brueggemann saját történetével szemlélteti, hogy Biblia-értelmezésünk is “részint családi, szomszédi és baráti kapcsolatok története (szocializációs folyamat), részint pedig a hit hosszú, Isten irányította fejlődése”; Brueggemann, W. “Biblical Authority: A Personal Reflection”, Struggling with Scripture. Louisville-London: Westminster John Knox Press, 2002, 5-31, 10.

[8] Noha úgy látom, jelentős változás nem történt (ezért a jelen idő végig), itt és alább javarészt korábbi tapasztalataimra hagyatkozom. Azt is megjegyzem, hogy az alábbi öt kegyességi elv tekintetében a Biblia Szövetség tagjai és az ahhoz nem tartozók között gyakran olyan mértékű egyezés figyelhető meg, mely a különbségeket elhomályosítja.

[9] Ehhez ld. különösen Kraus, H.-J. Die Biblische Theologie: Ihre Geschichte und Problematik. Berlin: Evangelische Verlagsanstalt, 1974; Frei, H.W. The Eclipse of Biblical Narrative: A Study in Eighteenth and Nineteenth Century Hermeneutics. New Haven-London: Yale University Press, 1974.

[10] Szóbeli közlés.

[11] Szolzsenyicin, A. Ivan Gyenyiszovics egy napja. Budapest: Európa Könyvkiadó, 1963, 155.

[12] Bultmann igehirdetéseinek jelentős pietista hallgatósága volt, akiket Bultmann antropologikus megközelítése vonzott. Nota bene: “A teológia számomra antropológia”, mondá a nagy egzisztencialista újszövetséges.

[13] Kegyességi körökben szokás inkább “lelki”-ről beszélni. Ez részint egyezik azzal, amire én “teológia”-ként utalok, ám a “teológia” kifejezés nemcsak individuális, hanem társadalmi-közösségi, politikai, gazdasági szempontokat is tartalmazhat, ezért átfogóbb.

[14] A nyugati szellem-, kultúr- és teológiatörténet iróniája, hogy amíg több kritikus teológus számára a Biblia egzisztenciálisan nem feltétlenül létszükséglet, muzulmán országokban vagy Észak-Koreában Krisztus (prekritikus) követői csak az életük kockáztatásával olvashatják. Itt a megélhetés, ott az élet forrása.

[15] Brueggemann, W. Theology of the Old Testament: Testimony, Dispute, Advocacy. Minneapolis: Fortress Press, 1997, 2. Ehhez ld. még Gánóczy S.-Scheld, S. Kálvin hermeneutikája: Szellemtörténeti feltételek és alapvonalak. Budapest: Kálvin Kiadó, 1997.

[16] Brueggemann, W. Theology of the Old Testament, 9-15.

[17] Brueggemann, W. Theology of the Old Testament, 14.

[18] Brueggemann, W. The Covenanted Self: Explorations in Law and Covenant. Minneapolis: Fortress Press, 1999, 49-50. Brueggemann szerint a két legfenyegetőbb veszély a barbarizmus és nihilizmus, melyek ellen a Tízparancsolat Isten- és emberszeretete irányul; 49.

[19] Az 58. fejezet 14 verséből legfeljebb egy (58:13) érinti az individuáletikát.

[20] Úgy tűnik, amíg az isten szeretete magától értetődő volt az ókori világben, ezért nem kellett külön hangsúlyozni, a felebaráti szeretet tartalma kultúránként és társadalmanként változott, ezért újból és újból fel kellett szólítani Isten népét ennek gyakorlására. Furcsa módon ma a nyugati kultúrkörben az utóbbi a “magától értetődő”, az előbbi korántsem (ami nem jelenti azt, hogy a keresztényeket felesleges a felebaráti szeretetre biztatni). Isten Nyugat általi száműzetéséhez ld. Brueggemann, W. The Covenanted Self, különösen is 18-34.

[21] Ehhez ld. különösen Wright, N.T. Jesus and the Victory of God: Christian Origins and the Question of God, 2. kötet. London: SPCK, 1996.

[22] A kegyesség első fele, az Istennek való engedelmesség Brueggemann szerint “az ezzel a másikkal [Istennel] való kiegyezés folyamata, mely sem nem túlzottan meghunyászkodó, sem túlzottan ellenálló” (ti. Istennek); Brueggemann, W. The Covenanted Self, 2; ehhez ld. még az 1-8 oldalakat. A felebaráti szeretethez ld. különösen 76-90.

[23] Goldingay, J. “Theology and Canon”, TynBull 59 (2008) 1-26, 20-21.

[24] Ricoeur, P. Freud and Philosophy: An Essay on Interpretation. New Haven: Yale University Press, 1970, 496; idézi Goldingay, J. Theological Diversity and the Authority of the Old Testament. Carlisle: Paternoster Press, 1995, 131-32.

[25] Lonergan, B. “The Ongoing Genesis of Methods”, SR 6 (1976-77) 341-55, 355; idézi Goldingay, J. Theological Diversity, 132.

[26] A Deuteronomista Történetről írt valamelyik tanulmányában, a pontos hivatkozást nem találtam.

[27] Czövek T. “A protestáns dilemma”, /kozosseg/200804_index_protdilemma.php; megtekintve 2009. jan. 24-én.

[28] Itt nem tudom kifejteni, de ahogy az eddigiekből is kiderült, ez a szemlélet az egyház szerepét, küldetését felértékeli.

[29] Singer, I.B. A Sátán Gorajban, 187.