Menekültekből üldözők?
A migráció biztonságpolitikai vetületeiről beszélt Sántha Hanga, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója a keresztyénüldözésről szóló konferencián Budapesten. Mint mondta, a 2015 szeptemberében létrejött intézet a migráció összetett szempontrendszerű kutatását végzi, politológusok, közgazdász, iszlámszakértő és biztonságpolitikus közreműködésével. A migráció jelenségét terepkutatással vizsgálják, elsődleges forrásokra támaszkodva, vagyis háborús menekülteket és a gazdasági kilátástalanság elől menekülőket egyaránt megkérdezik. A szakember hozzátette: nehéz éles határt húzni e fogalmak közé.
A Migrációkutató Intézet jelenleg a közel-keleti keresztények geopolitikai helyzetét vizsgálja az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával – számolt be Sántha Hanga. „Az első fázisban Irakban, Szíriában és Libanonban kutatjuk, milyen személyes ösztönzők miatt maradtak odahaza az ottani keresztény kisebbségek.” Minderre azért van szükség – mondta –, mert a menekülés mellett döntő embereket is szeretnék biztatni ugyanerre.

A kutatás második fázisában velük foglalkoztak. Az előadó konkrét adatot nem tudott mondani, de az intézetnél úgy vélik, minden jel arra mutat, hogy a keresztyén kisebbségek alulmaradnak a migrációban. „Nincs akkora kapcsolati és anyagi tőkéjük, mint a muzulmánoknak” – indokolta a kutató.

A harmadik fázisban azt vizsgálják, mi történik azokkal a keresztyén menekültekkel, akik Európába érkeznek. A kontinensre, amelyre keresztyén védőbástyaként tekintenek. A kutató elmondta: azt sem lehet pontosan tudni, hányan vannak, hiszen a nyugat-európai bevándorlási hivatalok a menedékkérők érzékenységére hivatkozva nem kérdezik tőlük, hogy milyen vallásúak – jóllehet, önkéntesen vallhatnak felekezeti hovatartozásukról. Becslések szerint a menedékkérők 97 százaléka szunnita muszlim, és mivel tartanak tőlük, a keresztyének óvatosságból gyakran nem nyilatkoznak vallásukról.

Hogy miért érzik magukat fenyegetve? „Egyre több nyugtalanító hír röppent fel a két legnagyobb befogadó országból, Németországból és Svédországból arról, hogy maguk a menedékkérők bántalmazzák keresztyén társaikat, sőt, a rend fenntartásáért fizetett, ugyancsak jobbára muszlim biztonsági őrök is ugyanezt teszik” – számolt be Sántha Hanga.

Hogy miért gyűrűznek be és öröklődnek tovább az európai társadalmakban is a betelepülők közötti vallási és etnikai ellentétek, arra is keresik a választ – tette hozzá a szakember. Mint mondta, szociális és vallási hátterük megértése kulcsfontosságú. „Bizonyos tényezők valószínűsítik, hogy adott csoport nem fog tudni és nem is fog akarni beilleszkedni. Fontos például, hogy ezek az emberek otthon gazdagok vagy szegények voltak-e. Ha az otthonukban marginalizálódott csoporthoz tartoztak, valószínűleg a számukra idegen nyelvű közegben is azok lesznek alacsony iskolázottságuk miatt. De azzal a különbséggel is számot kell vetni, hogy míg Európában az, aki egy vita során felemeli a hangját, gyengeségéről tesz tanúbizonyságot, addig a bevándorlók nagy része olyan országokból érkezik, ahol elvárják a fiatal férfiaktól, hogy legyenek agresszívak, követelőzők, máskülönben gyengének bizonyulnak, mondván: nem képviselik eléggé saját és családjuk érdekeit.”

A szakember szerint ilyen átöröklődő konfliktusok a török–kurd és a szerb–albán konfliktus, de Nyugat-Európában egyre erősödik az antiszemitizmus is a muzulmánok körében. Részben a vallási atrocitások vezettek oda is, hogy a muzulmánok egy része úton Európába áttért a keresztyén hitre. A legtöbben irániak, őket főként Németország fogadta be. A Migrációkutató Intézet őket is megkérdezte áttérésük indokairól. „Azt mondták, azért tértek át, mert számukra az iszlám egyet jelent az erőszakkal. Az áttérés egyébként muszlim szempontból hitehagyást jelent, ami az iszlám jog szerint istenellenes bűncselekmény, amely az iszlám törvény szerint élni akaró társadalmat is veszélyezteti. Az iszlám jogi alapdokumentumok alapján halálbüntetéssel sújtandó.”

Az Európa felé tartó útjukon áttért keresztyének azért is vannak veszélyben, mert Afganisztánban és Pakisztánban kimagasló arányban, a lakosság csaknem 80 százaléka gondolja úgy, hogy halált érdemelnek az áttérők. „Ezek az országok egyben éppen a legnagyobb kibocsátó országok is, a legtöbb migráns vagy menekült tőlük érkezik. Ezért nem mindegy, hogy az ide érkezőknek mi a véleményük a vallásgyakorlásról és a vallásszabadságról” – fogalmazott Sántha Hanga.
Németország a betelepülők körében tapasztalható keresztyénüldözés kérdését szőnyeg alá söpri a kutató szerint, noha vannak a kérdéssel kiemelten foglalkozó szervezetek, például az Open Doors. A nemzetközi keresztény szervezet minden évben közzéteszi azt a listát, amelyen a keresztyénüldözés mértéke szerint rangsorolva szerepelnek az érintett országok. „A szervezet munkatársai megkérdeztek 743 keresztyén bántalmazottat, főként irániakat és szíriaiakat, milyen típusú bántalmazás érte őket már Európában. Egyharmaduk halálos fenyegetésről tett említést, a többiek tettlegességről, szóbeli vagy pszichés bántalmazásról számoltak be. Tettlegességről négyszáznál is többen beszéltek, azt mondták, az rendszeresen előfordul. Az elkövetők a szunnita menedékkérő társak és a biztonsági őrök, akiket a szunniták közül kérnek fel a hatóságok, mert ők beszélnek arabul. Keresztyéneket, jazidikat és más vallási vagy etnikai kisebbségeket vertek. A bántalmazottak nagy része nem tett feljelentést, mert féltek, hogy ez befolyásolja a menedékkérelmük elbírálását, és attól is, hogy az atrocitások továbbgyűrűznek, ha szóvá teszik azt. Olyan is előfordult, hogy a rendőrségi jegyzőkönyvvezető előtt vagy a bíró előtt az arabul beszélő muszlim tolmács félretolmácsolta a sértettek bejelentéseit.”

A vallási intolerancia importálódik, és mivel a befogadó országok nem alkalmaznak zéró toleranciát az atrocitásokkal szemben – éppen az elkövetők vallási érzékenységére hivatkozva –, a vallási és etnikai konfliktusok továbbgyűrűznek az európai társadalmakba – összegezte a kutató. Sántha Hanga szerint ez ellen csak határozott büntetőjogi szankciókkal és társadalmi elhatárolódással lehet fellépni. „Növelnünk kell a társadalmakban a tudatosságot, érzékenyítenünk kell a rendvédelmi szerveket és a civil szervezeteket, hogy tisztában legyenek vele, hogy a keresztyének üldözése folytatódik a menedékkérők között is. Változás addig nem érhető el, amíg a nemzetközi szervezetek nem tárgyalnak erről nyíltan, és mi nem képviseljük a vallási kisebbségeket. Fontos lenne, hogy ők ne csak a halódó gyülekezeteket és az üres templomokat lássák az öreg kontinensen, hanem érdekeik vállalását is tapasztalják részünkről.”

A szakember elmondta: a Migrációkutató Intézet együttműködik más európai kutatóintézetekkel, azzal a céllal, hogy a tudományos szférában kritikus tömeget jelentsenek Közép-Európában, egyúttal hassanak az európai közvélemény alakulására. Emellett a Nemzeti Közszolgálati Egyemmel együttműködésben vizsgálják a nyugat-európai párhuzamos társadalmak dinamikáját is. A kutatás eredményeit 2018 őszén publikálják.
Üzlet, tabu, integráció
Georg Spöttle biztonságpolitikus, terrorizmus-szakértő arról beszélt, hogy a 2015-ös menekülthullám idején összeszedett eldobált telefonokon brutális képsorokat találtak arról, hogyan bántak a keresztyénekkel egyes országokban. Mint mondta, a felvételek tanúsága szerint egy közel-keleti település keresztyén templomában menedéket kereső nőket a terroristák élve feldarabolták, csecsen terroristák pedig egy egész falu férfilakosságát kivégezték, a kisfiúkkal együtt. Az erőszak hátterében vallási és gazdasági érdek egyaránt meghúzódhat – erősítette meg a szakértő. Hogy mennyire tudatosan propagálnák magukat a terroristák, arra példa az az eset is, amikor egy német újságírónak megengedték, hogy sértetlenül eltöltsön kilenc napot az Iszlám Állam területén. „Az újságíró beszélgethetett az egyik fő ideológusukkal, aki tehetséges, képzett, ígéretes, Németországban felnőtt fiatalként radikalizálódott, és az ISIS német nyelvű szóvivője lett. Ma már nem él. Akkor azt mondta, szerinte kibékíthetetlen ellentét húzódik a különböző vallások között, ők, szunnita radikálisok például a síitákat egyenesen ki akarják irtani. A keresztények pedig azért voltak hasznosak számukra, mert adót fizettek, és mert az embercsempészettel még több pénzt kisajtolhattak belőlük.”

Fanatikusak, szembemennek a Koránnal is – mondta a terroristákról Georg Spöttle. Példaként hozta az észak-afrikai Boko Haram nevű terrorszervezetet, amely szerinte vallási köntösbe bújtatott modern kalózok, útonállók hordája. Ők szintén üldözik a keresztyéneket, akik felvették az általuk megvetett nyugati világ vallását. Honfitársaikat savval öntik le, megkínozzák. Keresztyén iskolából tömegével raboltak el diáklányokat, akiket eladtak szexrabszolgának. Ez és a nyugati olajmérnökök túszul ejtése szintén a vagyonszerzésről szól. A biztonságpolitikus katasztrófának nevezte, hogy a Nyugat semmit nem tett a keresztyének védelmében. Ő maga Szíriában volt tanúja annak, milyen következményekkel jár mindez. „Egy tizennégy éves lánynak levágták a fejét a szélsőségesek, mert Bibliát találtak nála. A szír pátriárka sírva könyörgött Amerikának, a NATO-nak és az ENSZ-nek, hogy segítsenek, de hiába.”

Georg Spöttle szerint a nyugati hatóságok eltussolják azokat az atrocitásokat is, amelyek a nyugat-európai migrációs központokban, így például Berlinben is rendszeresek. Szerinte beszédes az is, hogy Nagy-Britanniában olyan radikális, pakisztáni származású prédikátorok agitálnak a saría bevezetése mellett, akiknek a többsége már Nagy-Britanniában született.

A biztonságpolitikus azt mondta, hiba napjaink migrációs hullámait az 1956-os magyar menekülthullámmal összefüggésbe hozni. „Óriási különbség van a két történelmi helyzet között. A magyar emberek ugyanis integrálódtak, megtanulták a befogadó ország nyelvét, a társadalom hasznos tagjai lettek, akár csak az örmény genocídium túlélői.”

Idén hat-nyolcszázezer menedékkérőre számítanak csak Németországban. Az Európában letelepedő muszlimoknak integrálódniuk kellene, és ennek elősegítése a legfontosabb – hangsúlyozta a szakember. „Nyugat-Európában nem kötelezik nyelvtanulásra a migrációs hátterű gyerekeket, pedig kellene. Úgy kerülnek be az általános iskola első osztályába, hogy egy szót sem beszélnek németül, így már lemaradtak. A szüleik sem tudnak segíteni nekik ebben. Német óvónők már elkezdtek törökül és arabul tanulni, hogy valamelyest megértsék a gyerekeket. Legalább őket kellene integrálni, hogy ne hagyják ott az iskolát, ne keveredjenek bűnbandákba, kétes szerveződésekbe” – fogalmazott Georg Spöttle.

Nem mentek el, de vissza sem térhetnek
De mi a helyzet azokkal a keresztyénekkel, akik bár otthonaikat igen, de a háború sújtotta régiót nem hagyták el? Erről Kótai Róbert százados, katolikus tábori lelkész beszélt, aki az iraki Kurdisztánban szolgálva testközelből ismerhette meg az iraki keresztyének helyzetét.
Mint mondta, Irakban erős síita iszlamizációs nyomás alatt élnek a keresztyének, vagyis nem csak a szunnita Iszlám Állam miatt szenvednek. De tőlük is, hiszen a terrorszervezet miatt a keresztyén családok belső menekültként élnek hazájukban, otthonaikat több mint két évvel ezelőtt hátrahagyták, néhány négyzetméteres menekültsátrakba, konténerekbe, lakókocsikba szorulva élnek.

Miközben Irak lakossága néhány évtized alatt megtízszereződött, a keresztyéneké az ötödére csökkent. Ma 250 ezer és 450 ezer közé tehető az iraki keresztyének létszáma, arányuk ezzel nem éri el az iraki lakosság egy százalékát. És hogy kikről is van szó? Nesztroiánus asszír keresztyénekről, a közülük katolikus hitre tért káldokról, katolikus és ortodox szírekről, katolikus és ortodox örményekről, valamint más római katolikus felekezetekről. Kótai Róbert idézte Bashar Warda káld katolikus érseket, aki nemrégiben hazánkba látogatott. Erbil főpásztora arról számolt be, hogy miután az Iszlám Állam elfoglalta Moszult és a környező településeket az ország északi részén, a keresztyének mindenüket hátrahagyva menekültek, de voltak, akik az életükkel fizettek azért, mert nem voltak hajlandók áttérni az iszlámra. „A menekülők a hitüket megőrizték, és csak azt hozták magukkal. Nekünk sincs másra szükségünk, mint hogy a hitünkben megerősödjünk” – fogalmazott.

A Törökország, Irak, Irán és Szíria határvidékén fekvő Kurdisztánon hatalmas a nyomás, csak 2015-16 között 1,2 millió belső menekültet fogadtak be, köztük mintegy 300 ezer iraki keresztyént is. „Kérdés, mikor és miként térhetnének vissza otthonaikba ezek az emberek” – mondta a százados. „Moszul és a Ninivei-fennsík környékének megtisztításán nagyjából túlvagyunk, de a krízist az okozza, hogy minden, amit hátrahagytak ezek az emberek, a múltjukkal és a történelmükkel együtt az Iszlám Állam martaléka lett. Templomaikat megszentségtelenítették, házaikat, kultuszhelyeiket megsemmisítették. A kár azért is nagy, mert mindössze néhány órájuk volt pakolni 2014 augusztusában, amikor a területet fennhatóságuk alá vonták a terroristák. Az Iszlám állam 125 ezer keresztyént üldözött el a térségből. Azóta az iraki keresztyének a közösségeik 35-40 százalékát elveszítették. Warda érsek keresi a módját, hogyan segítsen azoknak a keresztyén családoknak, akik úgy határoztak, az országban maradnak. Szerinte a legnagyobb kihívás és feladat, hogy méltóságukat visszakapják.”

A káld érsekség jelenleg több mint tízezer családról gondoskodik valamilyen formában – számolt be a tábori lelkész. „Például lakást bérelnek vagy konténereket biztosítanak nekik, mert eddig sátrakban, lakókocsikban, templomokban húzták meg magukat. Miközben a nővérek, az atyák és a szerzetesek maguk is belső menekültek, ők gondoskodnak társaik lelki, egészségi, élelmezési ellátásáról. Más segítségre nem is igen számíthatnak, hiszen etnikai határterületen élnek, se Kurdisztánhoz, se Bagdadhoz nem tartoznak. Arabul beszélnek, mégis inkább kurdok, de annak sem illenek be, mert keresztyén vallásúak. Mivel nem beszélik a helyi nyelveket, bizalmatlanok velük szemben: nem kaptak munkát és idegen testként néztek rájuk a demokratizálódó, erős etnikai öntudattal rendelkező Kurdisztánban is.”

A káld érsek vezette egyházi szolgálók nagy hangsúlyt fektettek a menekültek élelmezésére és az oktatás újraindítására. Még az elveszített moszuli katolikus egyetemet is újraalapították Erbilben – számolt be Kótai Róbert. „Két egészségügyi centrumot működtetnek, hiszen a polgárháborús helyzetben az egészségügyi szolgáltatás a legköltségesebb és a leginkább akadozó. A kórházban havonta 2200 beteget látnak el, a krízisközpontban pedig pasztorálpszichológiai munkát végeznek. Az otthon elvesztése, a kilátástalan jövő, a munkanélküliség, a hideg tél és a száraz, egyre forróbb nyár miatti viszontagságok lelkileg próbára teszik a keresztyéneket is.”
A tábori lelkész hozzátette: a befektetett, emberfeletti energia ellenére az erbili érsekség egyre nehezebben tudja a látókörében lévőket maradásra bírni. Még elhunyt szeretteik sírja kapcsolhatná őket az anyaföldhöz, de azokat sem találják. Az elhagyott házakba való visszatérés szintén jogviták forrása lehet. „Nehéz reményteli jövőképet mutatni. Az iraki keresztyének kevesen vannak, az elvándorlás pedig még súlytalanabbá teszi a közösségüket, hiszen megítélésük ott is létszámalapú. Ugyanakkor a szellemi tőke kiáramlása pótolhatatlannak látszó űrt hagy maga után, nemcsak a régióban, de az egész Közel-Keleten.”

A százados felhívta a figyelmet arra is, hogy ha az Iszlám Állam vereséget szenved is, a szunniták összeérnek a síita milíciákkal, és a területért folyó harc nem áll meg. „A keresztyén kisebbségek kérése, hogy óvjuk meg őket, ne legyenek áldozatai a síita-szunnita konfliktusnak saját földjükön. Ha a front újra összezár felettük, a modern keresztes lovagok rossz megítélése miatt őket fogják bántani.” Majd hozzátette: „Ők tudják, hogyan kell együtt élni a muszlimokkal, akarnak is, és képesek is lesznek rá, ha melléjük állunk.”

Képek: Némedi-Varga Dávid, RKK