Ünnepélyes keretek között adtak hálát 2021. szeptember 12-én, vasárnap a Kiskunhalasi Református Egyházközség templomában az idén 173 éves műemlék orgona és az egyházközséghez tartozó műemlék épületek felújításáért. Igét hirdetett Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke. Az ünnepi istentiszteleten közreműködött Hajdók Judit orgonaművész, az orgona restaurálásának szakmai vezetője, valamint az egyházközség kórusa is.



Több évtizedes álom
A meghívott vendégeket és a jelenlévőket Szabó Ferenc főgondnok és Bödecs Pál László lelkipásztor is köszöntötték. Bödecs Pál egyúttal a felújítások részleteit is ismertette. A műemlék épületek felújítása több mint 30 millió forintos beruházás volt, de további munkálatok is várhatóak még ez ügyben. A műemlék orgona restaurálása több évtizedes álom volt. A 13,5 milliós beruházáshoz 8 millió forint pályázati pénzből, 2 millió pedig az önkormányzat támogatásából érkezett.



A lelkipásztor külön köszönetet mondott a kiemelt támogatóknak: az EMET - Egyházi Támogatásoknak, a Bethlen Gábor Alapkezelőnek, a Nemzeti Kulturális Alapnak és Kiskunhalas Város Önkormányzatának. A Kiskunhalasi Református Egyházközség az istentisztelet végén halasi csipkével ajándékozta meg Balog Zoltánt, majd virágcsokorral köszöntötte Hajdók Juditot. Az ünnepség ezután szeretetvendégséggel folytatódott, ahol Bán Béla, a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye esperese mondott ünnepi pohárköszöntőt.



Helyet hagyni az Úrnak
Balog Zoltán püspök a Krónikák második könyvének ötödik fejezete alapján hirdette az igét, amely részletesen elmeséli, hogy Salamon király idején, a Jeruzsálemi templom felszentelése után hogyan vitték be a szövetség ládáját a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá. Miközben szóltak a harsonák, az Úr dicsősége felhőként töltötte be a szentélyt, ezért a jelenlévő papok nem tudták elvégezni a szertartást. Ez a nagyjából háromezer évvel ezelőtt zajlott ünnepség építészetileg, művészetileg és a vallásgyakorlás szempontjából is csúcsteljesítménynek számított – fogalmazott a püspök.



Énekesek, cintányérosok, lantok, citerák, harsonák kísérték annak idején a zsidó szertartást. „A zene szerepe akkor is, most is kiemelt jelentőségű, nem véletlen, hogy Johann Sebastian Bachot az ötödik evangélistának is hívták.” Isten ott, legbelül jelent meg, a kerubok szárnya alatt. Ekkor kínos dolog történt: a papok nem tudták elvégezni a szertartást. „A rendes istentisztelet rendkívülivé lett, ebből is látszik, hogy az Úristen szereti a meglepetést. Mintha a papok feleslegessé váltak volna akkor, amikor megjelent az Úr dicsősége. Egyedül a harsonák maradnak, hiszen az egyházzenészekre ilyenkor is szükség van.”



Az igeszakasz ironikusan azt is jelzi számunkra, hogy a szertartás és Isten jelenléte nem mindig esnek egybe. „Az egyházi rutin és a találkozás megrendülése mintha zavarnák egymást. De mi van középen?” – tette fel a kérdést Balog Zoltán. „A kerubok szárnya között van üres hely, ezt kell szabadon hagyni a rendkívüli találkozásra. Persze, szükség van lelkipásztorokra, zenére, még kultikus tárgyakra is, hogy felkészítsenek minket a megszólítottságra. De amikor megjelenik Ő, akkor már semmi más nem számít.”



Hasonló felhő takarta el a tanítványok szeme elől Jézust a megdicsőülés hegyén, ahol a tanítványok egy idő után már csak Jézust látták, Mózes és Illés eltűnt a szemük elől. A püspök szerint ez is a Solus Christus elvére hívja fel figyelmünket. „Történt valami, ami több a megszokottnál. Leginkább a születéshez lehet hasonlítani, de hasonlóan rendkívüli az újjászületés is.” Ez a típusú találkozás Illés próféta bibliai története alapján olyan, mint egy rezdülés, halk susogás, szelíd hang, más fordítás szerint „sovány hallgatás”.



A fő kérdés számukra az, hogy szabadon van hagyva a hely, ahol megtörténhet ez a rendkívüli találkozás. „Jézus betölt és feltölt minket, ha felismerjük jelenlétét életünkben. Ha ezt átéljük, ne engedjük el, hanem maradjunk meg a felhőben, tartsuk meg a találkozást, hogy a találkozás is megtartson minket! Akkor is, ha Jeruzsálemben ma már nincsen templom, csak Siratófal.” A találkozáshoz azonban azt is fontos felismernünk, hogy testünk a Szentlélek temploma, ahol mindig helyet kell hagynunk az Úr dicsőségének.



Százhetvenhárom év, ezerötven síp
„Az egyházközség méltán lehet büszke orgonájára” – fogalmazott Hajdók Judit orgonaművész, az orgona restaurálásának szakmai vezetője, aki röviden ismertette a műemlék hangszer 173 éves történetét. Ennek során kiderült, hogy a kiskunhalasi orgona a budapesti Kálvin téri orgonájának a másolata. Jacob Deutschmann bécsi orgonamester ugyanis a Kálvin téri református templom számára épített orgonát, amelyet a pesti árvíz idején le kellett bontani. A hangszert Bárány Lajos építtette újjá 1943-ban.



Az ezerötven síppal rendelkező kiskunhalasi orgona elkészültének anyagi fedezetét Tomó Imre kiskunhalasi asztalos hagyatéka biztosította 1844-ben. A kiskunhalasiak Bárány Lajostól rendelték meg a hangszert, aki új tervek helyett lemásolta a Kálvin téri templomét. A halasi orgona 1848-ban lett kész. 1905-ben történt rajta az első jelentősebb beavatkozás, ekkor kibővítették és új fúvót kapott. Az első világháború során áldozatául esett annak, hogy a nemesfémeket bekérették hadi célokra. A hiányzó alkatrészeit 1924-ben pótolták. A későbbiek során működését holland motorral motorizálták.



Hajdók Judit a hálaadó istentiszteleten nemcsak a felújítási-restaurálási munkálatok képeit vetítette le, de ízelítőt adott abból is, milyen sokféleképpen képes megszólalni az orgona. Előadta Dietrich Buxtehude d-moll Passacaglia, Johan Pachelbel Aria Sebaldina, Johann Sebastian Bach d-moll Prelúdium, Liszt Ferenc Pásztorok a jászolnál, Théodore Dubois In Paradisum és François Couperin Anem (Dialogue) című művét. A kórus gyönyörű éneke mellett így egy igazán egyedi koncert is emelte az alkalom ünnepi fényét.




Képek: Füle Tamás