A semmiből, a meglévőből, szilárd alapra építve – három körülmény, melyek adattak egy-egy lelkészházaspár életében. A körülmények azonban nem jelölnek ki kötött pályát, egyéni felelősséggel járja ki-ki a szolgálati útját, gyülekezeti építési terveit annak a Krisztusnak alárendelve, akié a gyülekezet. A házasság is az ő brandje, amely ráadásul az egyház és Krisztus kapcsolatát hívatott megjeleníteni a világban.

Néhány gyülekezetben népszerűek a házaskurzusok, amelyek egy-egy időszakra szólnak, számolnak a fluktuációval és a pár közös fejlődésére teszik inkább a hangsúlyt, ehhez adva segítséget és keretet. A házaskörök jellege azért más, mert itt a közösségnek is nagy jelentősége van.

A lelkészi szerep is változó ezekben a helyzetekben attól függően, hogy tagja, vagy vezetője a lelkészházaspár egy-egy körnek, hogyan van bennük jelen. Az, hogy lelkészként ki-ki a saját küzdelmeiből mennyit vállal fel, mennyire hagyja, hogy a házaskör őt magát is építse, befolyásolja egy-egy gyülekezet egészének a  házassághoz való hozzáállását.

Házasság Isten tenyerén
Szabó Márk és felesége, Szabó-Sepsi Klaudia négy éve kezdték meg szolgálatukat a pákozdi gyülekezetben. A gyülekezethez köthetően akkor már működött egy ökumenikus házaskör. Tavaly fogalmazódott meg a lelkészházaspár szívében egy új házaspáros alkalom indításának gondolata, ekkor hozta Isten eléjük a Kéz a Kézben ötletét és a leendő tagokat.

„A Kéz a kézben kör utal egyrészt a házasságra, amelyben fogjuk egymás kezét, de arra a bibliai szemléletre is, hogy Isten kezében vagyunk párként is” – mondja Szabó Márk lelkipásztor, aki feleségével együtt kapott látást arra nézve, hogy azoknak a húsz- és ötvenéves kor közötti házasoknak, akik már az ő szolgálati idejük alatt csatlakoztak a közösséghez akár a keresztelésen keresztül, vagy pusztán azért, mert a településre költöztek, legyen lehetőségük egymással szorosabb közösségben lenni, egymás hite és humora, világlátása által is épülni.

Piczkó Katalin, keresztény pszichiáter Szeretetkert című könyvére akadt rá Szabó-Sepsi Klaudia, melyet a lelkészházaspár közösen dolgozott át fejezetenként egy-egy alkalomra, evangéliumi szemlélettel. A témák közt ott van a felmenők szerepe, a házassági szerepek, a konfliktuskezelés, a megbékülés, a megbocsátás.
A lelkészházaspár egyenként hordozta imádságban a résztvevők életét, házasságát már a kör indulása előtt.

A kör „eredményességére” válaszolva Szabó Márk elsősorban önmagáról kezd beszélni.

„Nem elsősorban azt monitorozom, hogy a többiek mit kapnak, hanem nekem személyesen fontosak azok a témák, amelyeket így a feleségemmel együtt kétszeresen is átbeszélünk.

De azt vettem észre, hogy a házaspárok számára a közös igeolvasás, igeértés, a Krisztushoz való közeledés is ebben a közösségben nyert teret, mert itt fel lehet tenni olyan kérdéseket, amelyek kinek-kinek a hétköznapjait feszítik.

Amikor mi ide kerültünk, akkor futótűzként terjedt el, hogy mi gyermektelen házaspár vagyunk. Igen, most tíz éve imádkozunk gyermekáldásért, és ahogy felvállaltuk a sebezhetőségünket, az többeket vonzott. Lehet, hogy emberi kíváncsiság volt persze, hogy mit kezd a lelkészházaspár a hitkérdéseivel, de van olyan házaspár, aki csatlakozott a körhöz és nekünk mondták el először, hogy szintén tíz év várakozás után kisbabát várnak, egy másik, hasonló cipőben járó házaspár a jövő hétre várja a gyermekét, van, aki májusra. Számunkra ez csoda és áldás a gyülekezet életében, ami Isten hatalmáról beszél.
Nem csak az a csoda, hogy egy-egy évek óta küzdő házaspárnak gyermeke születik, hanem hogy ők ezt már Istennek tudják megköszönni és az Ő hatalmát elismerni. Mert itt nem csak egy lélek születik meg, hanem egy teljes család meggyógyul.
Ilyen gyógyulási lehetősége a házaspároknak, nekem is személy szerint a Kéz a kézben alkalom, ahol egymás hite és Krisztus szava által tudunk gyógyulni.”

Az újjászületés ereje
Tizenöt éve kezdte meg szolgálatát a Göd-Sződligeti hármas társegyházközségben a Sipos-Vizaknai házaspár, Gergely és felesége, Gabriella.

„Amikor ide érkeztünk, rendkívüli lelki szomjúságot találtunk. Erre válaszol az itt végzett szolgálatunk alapigéje is a Korinthusi levélből: „Úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről” (1Kor 2,2 ) – fogalmaz a lelkipásztor, aki ezzel a hozzáállással vészelte át a gyülekezeti életben tapasztalt kezdeti viharokat. Szolgálatuk során egyre többen jutottak hitre a gyülekezetben. „A gyülekezetünk területére költözött egy házaspár, akik korábban a Budapest-Fasori Református gyülekezetben éveken keresztül tapasztalták a házaskör áldásait – itt. Gödön pedig már őket használta Isten abban, hogy létrejöjjön egy ilyen típusú közösség.”

A havonkénti alkalom először családos Istentiszteletként indult, amelyen gyerekek és felnőttek egyszerre vettek részt, de nagyon hamar felismerte a lelkipásztor, hogy a célt sokkal inkább szolgálná, ha a gyerekekkel külön foglalkoznának, amíg a szülők tanítást kapnak a házasságról.

Kezdetben Pálhegyi Ferenc Keresztyén házasság című könyvét tanulmányozták közösen, aztán egyre több és több házaspárt tudtak bevonni a szolgálatba, így az alkalmak tartásának felelőssége is többek felelőssége lett. A gyülekezet házaspárjai még jó néhány biblikus keresztény házasságról szóló könyvet tanulmányoztak közösen az elmúlt évek során, de időről időre hitben járó vendég házaspárokat is hívnak, hogy bizonyságot tegyenek arról, hogyan alakította a Jézus Krisztussal való találkozás az életüket.

A vezetés kérdésében a lelkipásztor azt tapasztalta, hogy Isten mindig rendelt olyan házaspárt, akik a szolgálat lelki vezetését és koordinálását is jó lelkiismerettel tudták vállalni.

„Közelebb hozta a házaspárokat egymáshoz, ami a hármas társegyházközségben külön ajándék, hiszen ilyen körben nem találkozunk egyébként. Ezek az alkalmak mindig valamelyik család nappalijában zajlanak, ami önmagában csoda, hogy eddig mindig volt a gyülekezetben két-három nyitott szívű, életű család, akiknél ötvenen is elfértünk” – mondja a lelkipásztor.
Hogy ez mennyire így van, arról személyes tapasztalatom is van, nem is akármilyen. Magam is jártam a gödi reformátusok házaskörében. Tényleg alig valamivel voltunk többen ötvennél a családi házban, a legkisebbekre a gyülekezet „nagymamái” vigyáztak, a nagyobbaknak evangelizációs foglalkozás volt az „Örömhír klubban”.

Megnyitott szív – megnyitott otthon
Imreh Alajossal és feleségével, Erikával még sosem találkoztam személyesen, pedig jártam az otthonukban, ettem az asztaluknál, ittam a poharaikból. Hátra hagyták a kulcsot, hogy a gyülekezeti házaskör az otthonukban gyűljön össze, bár ők maguk nem tudtak éppen jelen lenni.



„Az őszi szünetben utolsó pillanatban úgy döntöttünk, hogy hazautazunk Erdélybe. Már korábban elvállaltuk, hogy nálunk lesz a novemberi házasköri alkalom, eszünkbe sem jutott, hogy ezen változtatni kellene az utazásunk miatt. A gyülekezet számunkra a lelki család, a házunk a lelki család háza is ilyen gyülekezeti alkalmakkor. Mielőtt elutaztunk, persze fogadóképessé tettük a lakást, hogy ezzel másnak ne legyen gondja, csak fogadni kelljen a vendégeket. Több olyan baráti házaspár is van a gyülekezetben, akiket meg tudtunk kérni, hogy lássák el a házigazda szerepét.
Jó élmény ezt átélni nekünk is, hogy tényleg van lelki családunk, van testvéri közösségünk, ahol ez természetes.
Amikor terveztük a házat, eleve úgy alakítottuk ki, hogy akár gyülekezeti alkalmakat is lehessen benne tartani. Sokáig itt volt a baba-mama kör, most néhány másik családdal váltásban adunk otthont a házaskörnek.
Azt éltük át a házépítés alatt is, hogy az Úr készíti, az Úrtól kapjuk a házat, és már a tervezésnél ott volt a fejünkben, hogy ezzel is az Urat szeretnénk szolgálni. Nagyon sok áldást átéltünk ezen keresztül, hétköznapi megfogalmazásban Isten közelségét és szeretetét, abban is, ahogy egyre világosabban látjuk Őt magát, akár a nehézségeinkben is” – fogalmaz Imreh Erika, a „láthatatlan háziasszony”.

Amikor arra a kérdésre kerestem a választ, hogy miért volt természetes számára, hogy odaadja a házát, az életében bekövetkezett pálfordulatról kezdett beszélni.
„Ahogy Pál életében is megtörtént, én magam is átéltem, hogy a megtérésem után másként kezdtem élni az életemet, más szemüvegen keresztül néztem a tulajdonomra is. Úgy tekintek arra, amim van, hogy az Jézusé, és ha valamivel van lehetőségem szolgálni, akkor örömmel teszem. Ez az Ige nagyon sokszor vezeti a gondolkodásom: „Ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál volna?” (1 Korinthus 4:7)
Persze, nem akkor és nem úgy adok és szolgálok, ahogyan én akarom és kitalálom, hanem amikor Isten hívását tapasztalom, értem meg valamiben, arra örömmel válaszolok. Van, akiket az igehirdetésben, a tanításban, az imádságban használ az Isten, bennünket ezen a téren is, de nem egyedül vagyunk ebben a szolgálatban sem.
A gyerekekkel együtt egy-egy házaskör végén akár hetvenen is lehetünk, ami sokak számára ijesztő is lehet, számunkra áldás és Isten ajándéka. Fontos az is számunkra, hogy mindezt a három gyerekünk is örömmel fogadja, alig várják, hogy a következő házaskör újra nálunk legyen, izgatottan készülnek rá velünk együtt ők is” – beszél Erika a család nyitottságáról. 

„Ha a házasságok megújulnak, megerősödnek, az jó a gyülekezetnek is. Ha férj és a feleség kapcsolata megerősödik Krisztussal és egymással, akkor az áldásforrás lesz a gyülekezet közössége számára is.

Azon a szinten is, hogy a sem a küzdelmeikkel, sem a kérdéseikkel nem maradnak egyedül, mert van már körülöttük egy bizalmi háló” – beszélt Sipos-Vizaknai Gergely a szolgálat áldásairól.

Van olyan gyülekezet, ahol a házasköri szolgálat és a családok szolgálatának már két nemzedéknyi „történelme” van, például Kispesten.

„Ha a gyökér szent, az ágak is azok”
Ablonczy Kálmán 1984-ben, édesapja, Ablonczy Dániel negyven éves szolgálata után kapott bizalmat a Kispest-Rózsatéri Református Gyülekezet pásztorolására.

„Édesapám nyugdíjba menetelekor, ’zöldfülű lelkészként’ érkeztem vissza anyagyülekezetembe, egy egészen más felelősség kihívásaival.

A rózsatéri szolgálati időm indulása kezdetén két lelkileg erős, összetartó, hívő házaskör működött a gyülekezetben. Kivételes háttere volt e köröknek, egy emlékező kisfüzetben többek között ezt írta édesapám a ’70-es évek kezdetét felidézve:

’Fel kellett fedeznünk, hogy a magyar élet egyik nagy hiányossága a család hiányossága, a család sokféle betegsége, s nem csak általánosan, hanem a gyülekezet területén is. Sok a válás, félelmes az emberek gondolkodása, egyre kevesebb a gyermek… Részt vehettem a „Nem jó az embernek egyedül” című könyv megírásában 1972-ben… Az akkori ifjú házasok bibliakörében 1970-ben született döntés arról, hogy tudatosan helyezzük saját családunk és otthonunk építését bibliai alapra, és a gyülekezetben minden évben családgondozó hetet tartunk. Ezeknek a szolgálatoknak a gyümölcse lett a Zsinati Iroda Sajtóosztálya által kiadott „Családkönyv református keresztyén szemmel….” címmel megjelent kiadvány.’

Valójában ennél is mélyebbre nyúló gyökerek jelentették a kiapadhatatlan forrást – teszi hozzá Ablonczy Kálmán. „A mustármag példázata jut eszembe, amelyben a veteményes kert legkisebb magjáról és annak vigyázott növekedéséről szól Jézus. Édesapám félárvaként született az első világháború éveiben, megözvegyült édesanyja egyedül nevelte, Isten pedig megáldotta a kibontakozó életet. E kicsiny, törékeny kezdet után, 1940-ben kötött házasságában 1942–1960 között tíz gyermek született, nemzedéknyi idők után harminchat unoka, majd több mint hetven dédunoka: a ’szűk’ család ma már meghaladja a százhetven fős létszámot.
Jézus így zárja a példázatát: ’…nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak és fészket raknak rajta…’

Gyülekezeti lelkészként is tapasztaltam, hogy mit jelent ez a növekedés.

’Magától értetődően’, sok-sok könyörgés, hálaadás és imádság hátterével születtek, érkeztek az újabb és újabb házaskörök. Ma már – sok minden más mellett négy különböző korosztályú házaskör is átfogja a gyülekezet nagyobb, felnőtt közösségét, s aligha kerülhető el, hogy újabbak induljanak a következő években.

A Rózsatéren a ’70-es évektől létrejött a „szeretetvendégséggel” egybekötött házassági áldás ünnep, amely alatt nem elsősorban a testnek való finomságokon volt a hangsúly, hanem az ifjú párok köszöntésén, lelki átkarolásán. Kivételes személyi adottsága volt ezekben az évtizedekben az áldásünnepeknek, hogy összefogójuk Füle Lajos, akkori – egyebekben közöttünk harminc éven át szolgáló – missziói gondnokunk volt, élő hitével, derűjével, verseivel. Elmaradhatatlan volt az örömünnepeken Füle Lajos 10 jótanács házasulandóknak és Gyűrű című verseinek felemlegetése.

Akik a gyülekezet ifiköreiből találtak egymásra és kötöttek házasságot, ezeknek az ünnepeknek is köszönhetően kivételes munícióval indulhattak. Természetes volt tehát, hogy kinőve az ’ifitérből’, hívő házasaink felnőtt házaskörök létrehívásán is fáradoztak.

A házasköröket egykoron, ma is, a lelkésszel együtt ’laikus’ szolgálók hívták s hívják létre, szervezik és gondozzák: évről évre átgondoljuk, megbeszéljük, kezdeményezzük az éves témasorozatot, a bibliai alapvetéseket, szűkebb körben az adott körök nehezeit, örömeit is elmondjuk, nem kevés segítő, gondozó személyes beszélgetéssel.

Visszatekintve igen hálás vagyok érte, hogy mindezek között éltem, szolgáltam, vigyáztam, bátorítottam, s immár a stafétabotot az utánam következőknek átadhatom.”

A házasságról szóló krisztusi tanítás komolyan vételéről, szeretetteljes odaszánásról, több nemzedéknyi élő hitről és a nehézségek között is újjáéledő bizalomról tanúskodnak a felkeresett házaskörök. Olyan ez, mint egy csendes, hűséges ragaszkodás ahhoz, hogy legyen a Dunamelléken egyre több tanúja annak, mit jelent valósággal egy testté lenni és őrizni a szövetséget egy életen keresztül.

A házasság hetének idei programjait szeretettel ajánljuk:

A hűség szabadsága 
Több mint 60 településen közel 200 programmal várják vasárnaptól egy héten át a szervezők az érdeklődőket határon innen és túl.

Képek: Személyes archívum
Füle Tamás