A kortárs iskolai bántalmazásról készülő összeállításomon dolgozva sokáig kellett kutakodnom, hogy példaértékű megelőző, vagy esetkezelő módszereket találjak a dunamelléki református iskolákban. A Gödöllői Református Líceumban zajló mentálhigiénés munkával megismerkedve rögtön láttam, hogy az jóval többről szól a bullyinggal kapcsolatos intézményi tevékenységnél – az iskola diákjai és munkatársai pedig örömmel álltak a rendelkezésemre, hogy gondolataikat egy nagyobb kirakóba illesztve rajzolódjon ki előttem az intézmény komplex, a lelki egészséget prioritásként kezelő látásmódja.

Az iskolapszichológus, a lelkész, a hittanoktató, a pályaorientációs szakember egymást kiegészítve, informális csapat tagjaként azért dolgozik, hogy a diákok egészségesebb közegben tanulhassanak, és az iskola mint szocializációs színtér az életet pozitív irányban meghatározó állomás, ne pedig kötelező vagy rossz emlékű időszak legyen.

Kapcsolódó cikkünk
A kortárs iskolai bántalmazás (bullying) ma is rengeteg diák életét keseríti meg. Akkor is, ha nem látjuk. Mit is jelent a zaklatás, mit tehetünk ellene és milyen református jó gyakorlatok léteznek?
Egy mindig tragikus színdarab – Parókia.hu

A kulcs a figyelem
A 9.b osztályból három diák mesélt az iskola légköréről és a mentálhigiénés támogatás fontosságáról. Szalay Klára a pozitív tanár-diák kapcsolatokat és az oktatás minőségét emelte ki az iskola erősségeként – egy-egy nehezebb helyzetet pedig a szüleivel szokott megbeszélni. Jelenleg a pályaválasztást tartja a legnagyobb kihívásnak. „Még nem fordultam személyes problémával a tanáraimhoz, de ha az osztályban konfliktusos helyzet adódik vagy felmerül a bántalmazás veszélye, az oktatók mindig segítenek nekünk ezeket kezelni.”  Hozzátette, a reggeli, iskolai szintű közös áhítatok alkalmával mindig kap valami pluszt, ami átsegíti egy-egy nehezebb napon.

Kerekes András szerint a középiskolai tanárok az általa eddig tapasztaltakhoz képest sokkal jobban odafigyelnek a diákokra, ebben pedig nagy szerepe van az intézmény lelkiségének. „Azért előfordul, hogy vannak olyanok, akik bomlasztják az osztályközösséget, amire sem a diákok, sem pedig a tanárok nem találják a megoldást” – mondta, hozzátéve: „A politika, a háborúkról szóló híradások engem is frusztrálnak, de nem lehet kikerülni őket, mert az Instagramon, a Google Hírekben és az óriásplakátokon is gyakran találkozni velük.” Ami a bullyingot illeti: András még hetedikben kapott néhány negatív beszólást, ezt ma már az összhang hiányának tudja be.

Takács Borbála a tanulás mellett egyesületi szinten röplabdázik, illetve zenél – éppen interjúnk napján várt rá egy zongoravizsga –, és megerőltetőnek tartja, hogy mindezt összehangolja a tanulással. Ennek ellenére nem érzi szükségét annak, hogy tanáraival ossza meg személyes problémáit, hiszen minden esetben fordulhat a szüleihez – arról azonban pozitívan vélekedett, hogy azok előtt nyitva áll az oktatók ajtaja, akiknek ez nem adatott meg. „Az osztályfőnökünk folyamatosan azon dolgozik, hogy ha valakinek problémája van, akkor azt hatékonyan meg lehessen oldani. Nem baj, ha nem mindenki jön ki mindenkivel. Csoportmunkában persze beszélünk egymással, de egyébként mindenki elvan a saját baráti körével.” Hozzátette: néha kap „idióta” beszólásokat társaitól: „Szerintem a legtöbb esetben tudják, hogy ez nem esik jól a másiknak” – mondta.

Életszemlélet-formálás
Osztályfőnökük, Molnár Sándor velük együtt érkezett a Líceumba három évvel ezelőtt. A testnevelő tanár másfél éves „akklimatizációs” időszak után döntött úgy, hogy a közösségen belüli problémák feldolgozására szakembereket hív segítségül. „Egy kisebb krízist követően erőszakmentes kommunikációs tréner érkezett hozzánk. A Hősök Tere Alapítvány munkatársai több alkalommal jártak nálunk, előadott Uzonyi Barnabás baptista lelkipásztor, Schönfeld Mátyás zeneterapeuta, de Tari Annamária pszichológust is sikerült két alkalommal elhívnunk, aki a digitális eszközhasználat veszélyeiről beszélgetett velük.”

A mátyásföldi református gyülekezet tagja hálás kollégái beleegyezéséért, hogy akár óráik rovására is egészségesebb osztályközösség jöhessen létre. „Az idei tanév számomra érthetetlen nyugalommal kezdődött. Most egy másik, az osztály egészére hatást gyakorló problémát kell megoldanunk – reméljük, ehhez meglesz minden erőforrásunk.”

Molnár Sándor osztályfőnöki feladatait három nagy csoportra bontja: egyik az adminisztratív teendők és mindennapi ügyes-bajos dolgok, melyek idejének felét kiteszik. „A másik, érdemibb része, hogy az életszemléletüket formáljam, hogy rendezzék az egymás közötti kapcsolatokat és hogy hitéleti kérdésekben is útravalót kapjanak” – mondta. Hozzátette, ez utóbbi azért is nehéz, mert nem hittanoktató, ezért esetében a példamutatásának van komolyabb szerepe. „Azért igyekszem akár egy-egy órán igei gondolatokkal szolgálni, ahogyan az osztálykirándulásokon is beszélgetünk a Biblia alapján. Egy bocsánatkérés, egy köszönöm vagy egy nyugodt visszajelzés azonban sokkal többet elárul, hiszen ha nem így cselekszem, minden, amiről beszélek, csak pusztába kiáltott szó marad.” Ebben nagy segítség számára, amikor évente egyszer a diákok kérdőívet tölthetnek ki osztályfőnöki tevékenységéről.

A testnevelő tanár szerint a gondolkodás formálásába beletartozik az is, hogy olyan kérdésekről is beszéljen a diákokkal, mint a droghasználat, de ugyanilyen fontosnak tartja a csapatépítést is – egy alkalommal bent aludt az osztályával az iskolában, közösen fociztak, beszélgettek és playstationöztek. „Ami viszont nem része az osztályfőnöki munkának, azok az iskolai falain kívüli történések. „Jó, ha a bent elsajátított mechanizmusok kint is működnek, de saját magamat is védem, ha meghúzom a határt.”

„Az osztályfőnöki feladataim között van az is, hogy odafigyeljek magamra: hogy ne egy elégő gyertya legyek, hanem egy mécses, amely folyamatosan világít. Ebben sokat segít az imádság, a gyülekezeti tanítások, vagy hogy a kollégák közül sokan megkeresnek és érdeklődnek a hogylétem felől és együtt tudjuk megoldani a problémás helyzeteket.”

A lelki vezetés fontossága  
Miklós Attila református hittant oktat a diákoknak, e mellett lelkigondozóként és lelki vezetőként is segíti az intézményt. Az ő feladata az iskola lelki életének összefogása, az áhítatok, a diák- és tanári csendesnapok, ünnepi alkalmak szervezése és lebonyolítása – nemrég egy hittanos munkaközösség is létrejött a szolgálat támogatása céljából. „Amikor egyéni beszélgetésekre kerül sor, a legtöbben azért keresnek fel, mert van valamilyen elakadásuk” – mondta szolgálatáról az iskolalelkész. Úgy véli, a lelkigondozás során pluszt jelent számára, hogy tudja, mikor kell a személyes istenkapcsolatra fókuszálni, és mikor az életbeli nehézségekre, „hogy meg tudjuk különböztetni a depressziót a lelki sötétségtől.” Miklós Attila azonban rávilágított egy fontos szakmai kritériumra: „Az egyén istenkapcsolatát direkt módon nem hozhatom be, csak ha a beszélgetőtárs azt kéri. Tisztán lelki vezetői helyzet például, ha valaki azt mondja, régen élő volt az imádsága, ma pedig semmit sem mond neki az Ige.”

Az iskolalelkész szerint a lelki vezetés vagy lelki kísérés feladata, hogy lehetőségeket mutasson fel az egyén számára, hogy a különböző kegyességi gyakorlatok hogyan vezetnek el Istenhez – az ebben való fejlődés pedig magától értetődően pozitív hatással van az egyén kapcsolataira és iskolai teljesítményére is. „Viszonylag kevesen vannak a diákok között, akik konkrétan lelki vezetés kapcsán keresnek meg, de ez igaz a gyülekezeti valóságra is. Pedig fontos lenne arról beszélni, hogy a hit hogyan fejlődik, hogyan lehet abban előre lépni, milyen krízisiekkel találkozhatunk és hogyan lehet továbbjutni rajtuk. A protestáns ébredések során is voltak kisebb csoportok, akik rendszeresen összejártak támogatni egymás hitét.”

Eszközök Isten kezében
Borbáth Gábor kollégájához hasonlóan a Líceumban kezdte tanári pályáját fizikatanárként, egy évre rá pedig elvégezte a katolikus hitoktatói képzést is. 2014 óta mentálhigiénés szakemberként is részt vesz az iskola működésében. A pedagógus úgy látja, a legtöbb diák küzd valamilyen – iskolai eredetű, családi diszfunkcióhoz köthető vagy a felnőtté válással kapcsolatos – szorongással. „Leginkább ők jönnek hozzám, vagy egymást küldik. Akit tanítok, azon jobban látom, hogy hogy van. Nem kell zokognia a folyosón, a tekintet, a testtartás, a merevség vagy a mosolytalanság sok mindent elárul.”

A kompetenciahatárokkal kapcsolatban kiemelte: „Csakis egészséges pszichéjű gyerekekkel dolgozunk. Ha valakinél fennáll a betegség veszélye, például major depresszió vagy súlyos evészavar tüneteit látjuk, akkor irány a szülő, pszichiátert kell keresni, hiszen ilyenkor valószínűleg terápiára van szükség.” Hozzátette: az iskolai lelkigondozás nem terápia, illetve egyetértett Miklós Attilával abban, hogy direkt módon nem lehet az evangélizáció helye. „A legfontosabb, hogy Krisztus hiteles tanítványai legyünk. Ebben benne van, hogy az Ő gyógyító munkáját folytatjuk, hogy vállvetve dolgozunk a diákokért. Krisztus is belépett az adott helyzetbe, és azok mellett állt, akiknek szükségük volt rá – maga a megtestesülés is erről szólt.” Borbáth Gábor szerint keresztyén segítőként fontos megélni a tehetetlenséget is: „Addig tudok valahol eszköz lenni, amíg nem hiszem el, hogy én vagyok az, aki segítek. Isten kézzelfoghatóan van jelen a tehetetlenségben. Gyakran nem az a feladatom, hogy megtaláljam a megoldást. Sőt, sokkal jobb, ha erre az egyén magától jön rá, mert akkor az az ő megoldása lesz.”

Borbáth Gábor református kollégájával együtt korábban belső továbbképzést szervezett a tanároknak, ahol tolmácsolni tudták a diákokkal való beszélgetésekből leszűrt tanulságokat általánosságban, név nélkül. „Ennek egyik kézzelfogható eredménye az volt, hogy ma már alig van be nem jelentett számonkérés az iskolában, hiszen ez nem gyümölcsöző.” De beszélgettek már a szülőkkel is. „Év elején rendszeresen elmondjuk nekik, hogy melyek a hatékony és melyek a rossz stratégiák a szülői vagy házastársi kommunikációban.” Hozzátette: azért, hogy hivatása minden területén maximálisan helyt álljon, havonta egyszer szupervízión vesz részt, igyekszik a lehető legtöbb időt tölteni családjával, sokat olvasni és eleget aludni.

Ahol le lehet tenni a batyut
2021 előtt a líceumban nem dolgozott pszichológus, azóta Gerhát Zsófia segít a diákoknak és a tanároknak nehézségeik leküzdésében és az egészségesebb légkör megteremtésében. „Az egyéni megkeresések mellett előfordul, hogy konfliktus esetén egyszerre többen fordulnak hozzám mediálásért, amelynek célja a nézeteltérés békés úton való rendezése. A munkám része az is, hogy mozgás- és táncterapeutaként foglalkozást vezetek, illetve drámaórán tanárokkal együtt tartok csapatépítő foglalkozást. „Ezeken az alkalmakon leginkább a kapcsolatépítés, a kommunikációfejlesztés, a közös problémamegoldás, a szemléletformálás és az előítéletek leépítése van terítéken” – tette hozzá.

A pszichológus kiemelte a páros vezetés fogalmát: „Ahol 30-35 fős osztályok vannak, egy főnek nagyon nehéz ennyi diákot összefogni. Sajnos Magyarországon nem gyakorlat, hogy ekkora létszámmal ketten foglalkozzanak egyszerre, vagy az osztályfőnök munkáját egy asszisztens segítse. Ez a líceumban a közösen tartott drámaórán valósul meg”.

Gerhát Zsófia az iskola keresztyén lelkiségével kapcsolatban elmondta: „Azt tapasztalom, hogy a diákokban nagy a bizalom a tanárok felé, számukra is meg mernek nyílni, és érzik, hogy nem ciki, ha beszélnek a problémáikról. Ez a közeg pedig lehetővé teszi, hogy felismerjék, hogy nem oké, ahogy velük más közösségekben bántak, vagy bullying áldozatai lettek.”

Természetesen a líceumban sem „szent” mindenki, így előfordulnak zaklatásos esetek, de nagy többségében a diákokat máshol (előző iskolában, utcán, otthon) ért traumákkal kell foglalkozni. „Jó, ha a diákok nálunk le tudják tenni ezt a batyut, mert egy-egy ilyen esetnél megrendül a közösségbe vetett bizalom is, amit fontos helyreállítani.  Sikerélmény számomra az is, amikor jó érzéssel zárunk egy folyamatot, amikor látom, hogy a diákok megkönnyebbülve távoznak a beszélgetésről.”

Segítség a pályaválasztásban
Ahogyan arról maguk a diákok és segítőik közül többen is beszámoltak, a pályaválasztás komoly stresszfaktor a fiatalok számára, figyelembe véve a munkaerőpiac egyre gyorsabban változó igényeit. A líceum mentálhigiénés csapatának ezért fontos tagja Gombos Viktor pedagógus, pályaorientációs szakember, aki tíz éve terelgeti a diákokat a karrierválasztás rögös útján. „A pályaorientáció szabadon választott lehetőség, előfordul, hogy egyszerre ketten-hárman jönnek hozzám” – mondta a gödöllői református gyülekezet főgondnoka.

 „A gyerekek nagy többsége hálás azért, hogy van valaki, akivel ezeket a kérdéseket át lehet beszélni. Azt látom, hogy akikkel ily módon szorosabb lesz a kapcsolatom, azok az órákon is máshogy muzsikálnak a szó szoros és átvitt értelmében is” – tette hozzá az iskolában ének-zenét, egyházi éneket és matematikát oktató tanár. „A pályaorientációs napokat igyekszem kiegészíteni öndefiníciós eljárásokkal, aztán az eredményekből kiindulva áttekintjük a munkaerő-piaci helyzetet, a folyamat végén pedig össze tudom kötni őket egy, az adott pályán lévő ismerősömmel. A saját kis Kossuth-díjaimnak tartom, ha valaki visszajelzi, hogy hálás az útmutatásért” – fogalmazott.

A diákok és tanárok jólléte egyaránt fontos
Az intézmény vezetését tavaly átvevő Heltai Zsófia a „közösség, lelkiség, tudás” hármas jelszóra hívta fel a figyelmet, mintegy aláhúzva kollégái gondolatait. „Mi arra szerződtünk, hogy az ide érkező gyerekeket fölkészítsük a keresztény értelmiségi létre, és elindítsuk őket egy úton. A diákoknak sokat kell tanulniuk, és van, hogy ez nem könnyű, ám emellett nagy gondot fordítunk arra is, hogy a keresztény lelkiséget megélhessék” – mondta az igazgató, aki szerint a fiatalok akkor fogják jól érezni magukat egy közösségben, és akkor tudják építeni azt, ha a lelki egészségük rendben van.

„Az iskola vezetése támogatja azokat a szakembereket, akik kifejezetten ezzel a területtel foglalkoznak, de más közösségi programjainkkal is igyekszünk felszabadítani a diákokat. A munkatársaink nem csak alaposak a szakterületükön, de saját magukra is gondot viselnek, mert rengeteg lelki terhet hordoznak. Ezért, ha jóllétről beszélünk, megkerülhetetlen, hogy róluk is szó essen: ezt szolgálják például a reflektív tanári kiscsoportok, a módszertani megbeszélések és a belső továbbképzések. A diákok akkor lesznek jól, ha ők is rendben vannak.”

A HVG 2025-ös gimnáziumi rangsora szerint a Gödöllői Református Líceum a Baár–Madas után a második legjobb református intézmény az országban, összességében pedig a 44. helyen áll. Az itt töltött napom több kérdést is felvetett bennem. Különleges-e egy olyan református intézmény, amely nemcsak a diákok tanulmányi eredményeire, hanem lelki egészségükre is figyelmet fordít? Amely nem pusztán ranglistákban méri sikerét, hanem mindennapjaiban is képes megmutatni Krisztus jelenlétét?

Képek: Dezső Attila