„A szakadékon nem lehet átkelni két kis lépéssel."
David L. George
Lámpás az utókornak
Átadták az Ifjúsági Házat és a megújult református templomot Kákicson, valamint megnyitották a Kiss Géza Ormánysága című kiállítást a lelkipásztor, néprajzkutató egykori parókiáján.
Újra élettel telt meg a kákicsi református templom és az egykori lelkészlak, a korábbi csűrből kialakított ifjúsági szálláshely is fogadta első látogatóit az elmúlt napokban.
Kákicsi Kiss Géza lelkipásztor, néprajzkutató élt és szolgált itt egykor az Ormánság szívében – az ő életét, munkásságát és a tájegység jellegzetességeit mutatja be a Kiss Géza Ormánysága című most megnyílt kiállítás a megújult parókián. Korábban is volt már itt emlékszoba, az épületben azonban súlyos viharkár keletkezett, és 1980 óta nem is volt saját lelkésze a gyülekezetnek, amely azóta a szomszédos sellyei eklézsia szórványa. Kis létszámban élnek még Kákicson is reformátusok, számukra és a környékbeli hívek számára is különösen megható volt a június 9-i ünnepi istentisztelet alkalmával megújulva látni hitük bölcsőjét.
Így volt ezzel a csaknem 86 esztendős Farkas Sándor is, akit még a Kiss Géza lelkipásztor keresztelt, elemi iskolásként is ő tanította hittanra egészen korán, 1947-ben bekövetkezett haláláig. „Őszinte volt és példamutató, nemcsak lelkipásztora, hanem tanítója is volt a falunak” – emlékezett vissza szeretett lelkipásztorára. „A faluban bárki mehetett hozzá, bármilyen kérdéssel, segített, a hitet pedig igyekezett átplántálni a jövő nemzedékébe is.”
Beszéljük el mi is, mit tett velünk Isten, hogy másokat is megérintsen Jézus Krisztus szava, az Ő ereje – erre buzdított igehirdetésében Balog Zoltán dunamelléki püspök is.
A gadarai megszállott szabadulásáról és bizonyságtételéről szóló igeszakasz – Lukács evangéliuma 8. részének 39-40. versei – alapján az igehirdető azt mondta: minden elbeszélt élettörténet, melyből Isten megtartó ereje árad, kaput nyit a hallgatóknak a gyógyulásra, az új kezdetre. Ezt illusztrálva a püspök rendhagyó módon felolvasott egy részletet Bódis Kriszta Korzón a pokolba című regényéből: azt, amelyben a főszereplő Zsindelyné Tüdős Klára Kákicsra látogat, és a falusiak számára egyértelművé teszi, hogy lelkészük, Kiss Géza néprajzi kutatómunkája révén váltak ismertté értékeik a fővárosban is.
„Azért építünk itt, hogy ne némuljon el a bizonyságtétel, legyen egy hely, ahol továbbadják és legyenek, akik továbbadják az ormánsági emberek történeteit” – utalt az egyházvezető a három éve megkezdett Baranya-program részeként megújult kákicsi templomra és a hozzá tartozó épületekre, melyek mostantól ifjúsági és gyülekezeti csoportok számára is kiindulási alapot jelenthetnek a tájegység múltja és jelene felfedezésére.
Mindez elválaszthatatlan a tudós lelkipásztortól, Kákicsi Kiss Gézától, aki először írta le a lehető legteljesebb módon az Ormánság kultúráját. Lelkipásztorként nemcsak az itt élő emberek életmódja, viselete, szokásai, meséi és énekei érdekelték, de lelkük állapota és jövőjük is. Alapos kutatásaira alapozva írta le és emelte fel szavát az egykézés ellen, melynek következtében számos magzat, újszülött és várandós asszony lelte halálát.
„Nyugodt, családra, gyermekre, vetésre, aratásra épülő életmód volt addig, amíg a modern ember el nem kezdte lecsapolni a mocsarakat, szabályozni a folyókat, másképp osztani a földeket. A parányi jólétért képes föláldozni nemzedékek jövőjét, a másik ember életterét” – fogalmazott Balog Zoltán püspök a Kiss Géza Ormánysága című kiállítás megnyitóján. Az ünnepi istentiszteletet és házátadást követően a gyülekezet meg is tekinthette az állandó kiállításnak otthont adó egykori lelkészlak épületét és benne az újonnan kialakított tárlatot.
Somogyi Péter dunamelléki lelkészi főjegyző és Wébel Zsolt baranyai esperes is köszöntötte az ünneplő gyülekezetet
Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató videóüzenetében megerősítette: Kiss Géza nemcsak a helybeliekkel folytatott beszélgetésekből tájékozódott, de kutatta a történeti irodalmat is, összeírásokból, megemlékezésekből vonta le a következtetést, hogy az ormánságiak életmódjának a még Mária Terézia uralkodása idején megindult erőszakos változása a közösséget is szétzilálta.
Kiss Géza azt is leírta, hogy nemcsak földreformra lenne szükség, hanem arra, hogy a nép elnyerje az őt megillető jogot – tette hozzá.
Kiss Géza olyan korban alkotott, amikor még nemzetgyalázási perbe fogták azokat, akik szembesítettek a társadalmi problémákkal – erről Achs Károly, az egykor kákicsi lelkipásztor unokája beszélt.
Felidézte nagyapja mások elbeszéléseiből megismert alakját, és azt is, amikor ő maga pedagógusként középiskolás diákokat hozott táborozni a romos parókiaépületbe, többeket elindítva a szociológusi vagy a néprajzkutatói pálya felé.
Ehhez képest ma már kiváló körülmények között fogadják elsősorban a fiatalokat a parókiához tartozó ifjúsági szálláshelyen.
Az állandó kiállítás látványos, interaktív elemeivel korszerű módon vezet be az Ormánság és Kiss Géza világába. A látogató megismerkedhet az egykor épp ezen a parókián született, majd később itt élő és szolgálatot tevő lelkipásztor családjával és gyermekkorával, alkotói munkásságával, bepillantást nyerhet a népéért aggódó lelkész vívódásaiba, pedagógiai, kulturális és közéleti ténykedésébe.
Családi dokumentumok, fényképek, levelek tanúskodnak erről, míg az ormánsági festett kazetták, a kákicsi kopjafák a tájegység és az egykor itt élő emberek világát hozzák közelebb.
Máté Gábor, a kiállítás vezető kurátora úgy fogalmazott: az asztalra kihelyezett lámpás Kákicsi Kiss Gézát jelképezi, hiszen ő maga is lámpás volt már életében, de az utókor számára is.
„A riasztó termékenységi arányszám akkoriban süllyedt 2 alá, ami már nem elég a népesség reprodukciójához. Ma ez a szám még alacsonyabb: a megfogant emberéletek mintegy negyede nem éri meg a saját születését” – hívta fel a figyelmet előadásában Mohay Tamás, a néprajztudomány kandidátusa.
Mint mondta, az elsődleges halálok ma szerte a világon, csakúgy, mint hazánkban: a művi abortusz.
Kákicson mégis a remény sugarai tűntek fel az elmúlt hétvégén. Még a hivatalos megnyitó előtt budapesti és környékbeli középiskolások vették birtokba az Ifjúsági Házat. Áhítatok, dicsőítés, játék és lelki beszélgetések gazdagították közösségüket.
A legnagyobb élményt sokuk számára az a mintegy húsz kilométeres biciklitúra jelentette, melynek állomásain megismerkedhettek a környék jellegzetességeivel: jártak a Sellyei Arborétumban és a sellyei Kiss Géza Ormánsági Múzeumban és Skanzenben, megtekintették a festett kazettás mennyezettel és mellvédekkel díszített drávaiványi református templomot, majd elkerekeztek egészen a Dráva-partig, ahol pihenés közben egy ormánsági kvízjátékban is részt vehettek.
Ahogy az egyik budapesti diák, a lónyays Barna Lili Kata fogalmazott: azért jó megismerni a történelmet, hogy az ne ismételje meg önmagát.
Elárulta azt is, mit visz innen magával: „azt a késztetést, hogy értékeljem a hagyományokat, és újragondoljam, mit jelent számomra a magyarság.”
A Misina Zenekar ormánsági dallamokat szólaltatott meg, melyekből Kiss Géza is lejegyzett jó néhányat
A kákicsi Ifjúsági Ház mostantól fogadja az ifjúsági és gyülekezeti csoportokat, kerékpárt is biztosítva számukra. A szálláshelyről és a kirándulási lehetőségekről ebben a cikkünkben írtunk részletesen.
Szállást foglalni a fenntartó Sellyei Református Egyházközség kapcsolattartójánál, Patakné Máthé Anikónál lehet a +36 30 349 73 28-as telefonszámon vagy a sellyeirefegyhazszallasok@gmail.com e-mail címen lehet.
A Kákicsi Ifjúsági Ház címe: 7958 Kákics, Petőfi Sándor utca 25.
Porcsné Papp Zsófia átvehette egy kilencszemélyes mikrobusz kulcsát, melyet az egyházkerület a sellyei gyülekezetnek ajándékozott
Az elmúlt hétvége eseményeiről hamarosan videós beszámolóval is jelentkezünk.
Az alábbi képek bármelyikére kattintva bővebb fotógaléria nyílik!
Képek: Füle Tamás, Ruprech Judit
