Gyerekhangokkal és élettel telt meg a gyönyörűen felújított lajosmizsei református templom szeptember közepén. Az épület újjászületéséért hálát adó ünnepi istentiszteleten nem csupán a tiszteletreméltó vendégek és idős gyülekezeti tagok jelentek meg, de sok fiatal és kisgyerekes család is, hiszen különleges nap volt ez a helyi református közösség számára. Együtt ünnepelt több generáció, mert a templom egyszerre múlt, jelen és jövő: megújuló ígéret és lehetőség arra, hogy ne csak az épület, de a gyülekezet is megfiatalodjon.

Reményeinken felül
Ferenczy József református lelkipásztor 2010-ben került Lajosmizsére. Nem sokkal később derült ki, hogy a templomtorony lemezborítása beázik, és a lábazat is vizesedik. „Majdnem tíz éven át imádkoztunk azért, hogy adódjon lehetőség a templom felújítására. Önerőből ezt nem tudtuk volna megvalósítani, hiszen a gyülekezetünk adományokból tartja fenn magát. Ennek ellenére megtettünk mindent, amit lehetett, és sokan járultak hozzá ahhoz, hogy a felújítás egyszer majd megvalósulhasson” – mesélte portálunknak. „2014-ben Hegedűs Béla esperes úr kért tőlünk tervet arra vonatkozóan, hogy ha kapnánk támogatást, azt mire költenénk. Mi leírtuk, mit kellene felújítani, és azt is megemlítettük, hogy a templomnak nincs fűtése, ezért ennek a kiépítése is fontos lenne számunkra.”

„Két évvel később az épület már olyan rossz állapotban volt, hogy hullottak le a horgonylemezdarabok a tetőről, és mállott le a vakolat. A gyülekezet tagjai a mostoha körülmények ellenére is látogatták az istentiszteleti alkalmakat. Télen azonban, amikor a felmosás után a víz odafagyott a kőre, inkább a gyülekezeti teremben gyűltünk össze. A pénzünk ekkor még nem volt elegendő arra, hogy bármit is tegyünk, ezért továbbra is csak imádkoztunk. 2018 februárjában kaptunk egy levelet a dunamelléki püspöki hivataltól, hogy 60 millió forinttal támogatják a felújítást. Ekkor indult el az intenzív tervezési időszak. Több cégtől kértünk költségbecslést, és  adománygyűjtést is indítottunk, hiszen az látható volt, hogy a tennivalók meghaladják ennek az összegnek a mértékét is."

A gyülekezeti tagok és magáncégek mellett az önkormányzat és a kecskeméti gyülekezet is támogatta a projektet. Végül 18 millió forint gyűlt össze, és ez elegendőnek bizonyult, a teljes felújítás ugyanis 78 millió forintba került. „A közbeszerzést a Generál Centrál Kft. nyerte el, és az eredmény reményeinken felüli lett. Nemcsak a legszükségesebb munkákat végezték el, hanem teljes külső-belső felújítást végeztek. Emellett tudtunk közösen imádkozni velük az Úr segítségéért, a megújulás így mindenki számára óriási öröm és áldás volt” – számolt be a lelkész. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a templom ugyan fontos tere a gyülekezeti életnek, de nem az épület a legfontosabb. „Isten lelke az, amely életre kelti a gyülekezetet. Ennek egyik eszköze és tere a templom, ezért hozhat új lendületet és megújulást a gyülekezet életébe egy felújítás.”



Áldozatokat hozni
„Bő egy évvel ezelőtt még nem gondoltuk volna, hogy ilyen szépen felújítják az egész templomot” – mondta Kiss Rigóné Jobbágy Klára, a Lajosmizsei Református Egyházközség gondnoka. „Nagyon lelkes kis gyülekezet vagyunk, és kitartóan imádkoztunk azért, hogy mindez megvalósulhasson, de az Úr kegyelme nélkül ez nem történhetett volna meg. Amikor megkaptuk a Dunamelléki Református Egyházkerülettől az értesítést a támogatás odaítéléséről, sírva-örülve borultunk egymás nyakába. Isten megáldotta a felújítási munkálatokat, és olyan lett a templom, mint egy kis ékszerszelence.”

A gondnokasszony a családja révén is kötődik a templomhoz. „A templomot nagyapámék építették 1902-ben, ezért a harangra rákerült az ő és a testvére neve: Beszteri István és Beszteri Mihály. A környék vizes és lápos terület volt, ezért egy dombra kellett építkezni, és lovasszekérrel idehozni a szükséges alapanyagokat. Akkor még nagy szegénység volt itt, de ha kellett, akkor a helyiek tudtak nélkülözni azért, hogy a templom felépülhessen. Istennek hála, hogy most is sikerült áldozatokat hozni a felújításáért! Nagyon örülök a fiatal testvéreknek, akik ezt a mentalitást továbbviszik, mert övék a jövő.”



Lelki építkezés
Viczián Tímea, a Lajosmizsei Református Egyházközség hittanoktatója és presbitere közvetlenül a templom mellett lakik, így lépésről lépésre követhette nyomon az épület átalakulását. „Néha egészen más látvány fogadott este, mint reggel. Olykor az iskola ablakából is rácsodálkozhattunk a változásokra” – mesélte. Tímea körülbelül százharminc gyereket tanít, óvodától nyolcadik osztályig. „Különleges itt dolgozni. Az állami hitoktatás egyik előnye, hogy olyan családokat is megismerhetek, akikkel más körülmények között nem biztos, hogy találkoznék. A gyerekekben él a vágy a közösség megélésére, és ez lehetőséget ad arra, hogy egyházközségünket megismertessük velük.”

Erre több lehetőséget is felkínálnak nekik, az igen népszerű nyári táboroktól a gyermek-istentiszteletekig és az ifjúsági órákig. „Arra is figyelmet fordítunk, hogy ezek a csoportok havonta egy alkalommal megjelenjenek a gyülekezetben. A gyerekek érdeklődőek és nyitottak, de a családjuk támogatása is szükséges ahhoz, hogy ez fennmaradjon. Lajosmizsének jellegzetessége, hogy sok család időszakosan lakik csak itt, ezért a tartós gyülekezethez tartozás kevesüknél valósul meg. De a felsőoktatásba jelentkező fiataljainknál prioritás lett az is, hogy milyen egyetemi vagy főiskolai gyülekezethez tudnak csatlakozni a tanulmányaik alatt. Ez is lehet eredménye a lelki építkezésünknek.”



Csak az győzhet, akit Krisztus legyőzött
Az ünnepi hálaadó istentiszteleten Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök, a zsinat lelkészi elnöke az Apostolok cselekedetei 19. fejezetének 8-20. versei és az Efézusiakhoz írt levél 6. fejezetének 10. verse alapján hirdette Isten Igéjét. „Pál apostol Efezusban többször is bizonyságot tett és prédikált, de nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Sokszor hisszük azt, hogy elég csak kimondani az Úr nevét, és minden kapu megnyílik előttünk. Pedig az Ige szerint harc nélkül nincsenek eredmények, és egyszerre többféle harcot is vívnunk kell.”

A püspök szerint a harc első típusa a szóharc. „Pál apostol három hónapon át vitázott másokkal. Mi szeretjük ezt megspórolni. Amíg felesleges szócséplésről van szó, addig ez jól is van így. De egy ponton túl a vita elkerülhetetlen. Mert bár a véleményeket tiszteletben kell tartanunk, Isten Igéje mellett ki kell állnunk! Az Ige nem vélemény, hanem a halál véglegességére adott egyetlen érvényes válasz. Isten Jézusban ezt igazsággá tette.”

A másik nagy harc azok ellen zajlik, akik Krisztus nevével vagy erejével élnek vissza. „A vándor ördögűzők azt mondták a gonosz lelkeknek: Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet! A mai világ is tele van ilyen állítólagos gyógyítókkal, de Jézus neve nem talizmán. Csak az kérhet a nevében, aki befogadta őt. Mert nincs teljes függetlenség: vagy a szent függést választjuk, vagy a tisztátalant. Akin nem vesz hatalmat az Ige, azon valami tisztátalan fog uralkodni.”

„A harmadik harc a kísértések és önmagunk ellen zajló folyamatos küzdelmünk. Az Ige teret követel magának, mert a bennünk való növekedéséhez hely kell. Csak az kerülhet mellé, amire az Ige igent mond. A keresztyénség arról szól, hogy mindenünket felkínáljuk ennek érdekében” – mondta Bogárdi Szabó István. „Vajon szebb lesz-e a hitünk és az életünk az újjászületett templomban? Szebbnek kell lennie! Ehhez hagynunk kell, hogy az Ige diadalt arasson felettünk. Mert csak akkor győzhetünk, ha előtte Krisztus győz le minket.”



Se több, se kevesebb
A felújított templomért adtak hálát az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen is, ahol a meghívott vendégek mellett külön köszöntötték a kisgyermekes családokat. Ferenczy József lelkipásztor beszédében felidézte az elmúlt évtized küzdelmeit és áldozathozatalait. Nem egyszer fordult elő, hogy ötszázezer vagy egymillió forintos adományt küldtek névtelenül a felújításokra. Egy ilyennek köszönhető például az is, hogy van óra a templomtornyon. „Pont annyi adomány gyűlt össze a hatvanmilliós támogatás mellé, amennyire szükség volt. Se több, se kevesebb, és ezért nagyon hálás vagyok az Úrnak” – fogalmazott a lelkész.

Nem csak pénzbeli támogatás érkezett: a Lajosmizsei Jász Hímzőkör közel négyezer órányi munkával készített új terítőket a templomhoz. A munkások pedig a kivitelezés során olyan feladatokat is elvállaltak, amelyeket máskor el szoktak utasítani. Az ünnepségen a kivitelező cég vezetője könnyeivel küszködve mondott köszönetet azért, hogy lehetősége volt hitvalló szolgálatként megélnie a megbízást. Sokan tettek hozzá ahhoz, hogy egy közös álom valóra válhasson. A Lajosmizsei Református Egyházközség most a hálaadás mellett igyekszik továbbadni ezeket a gesztusokat. Ez a nagylelkű szeretetvendégségen és a vendégeknek adott jelképes ajándékokon túl abban is megmutatkozott, hogy az istentiszteleten gyűjtött perselypénzt egy másik egyházközség parókiájának az építésére ajánlották fel.



Aznap egészen estig együtt ünnepelt gyerek és felnőtt, fiatal és öreg, nullától kilencvenhárom éves korig. Harcaikat megvívták, áldozataikat meghozták, reményeik beteljesültek. A lelki építkezés azonban nem ér véget: ahhoz, hogy a szép, fehér falak közötti fényes teret továbbra is gyerekzsivaj és élet töltse meg, hogy az épület mellett a gyülekezet is megfiatalodhasson, még sok munka vár rájuk. De ha Isten Igéje arat diadalt bennük, akkor fáradozásaiknak eredménye lesz, és még sokáig köszönthetik az istentiszteleteken a fiatal családokat. Akkor lesz miért újra és újra elismételni: soli Deo gloria!