Elsőre ismeretlen név chat-üzenet a facebookon. Egy fiatalasszony Bernből. Aztán lassan derengeni kezd: hát persze, a REFISZből ismerjük, együtt szolgáltunk egy Bimbóvasárnapi konferencián, kb. 12 éve. Gyülekezetépítő hétvégére hív. Egy kis magyar csapatnak. Menjünk, lelkesítsünk…

A repülőút gyors, a pénteki forgalom Baselben és a svájci autópályákon lassú. Este érkezünk, s már jönnek is a hétvége felnőtt tagjai egy „elő-megbeszélésre”. Közös vacsora, nagy beszélgetések az asztalnál – mintha otthon lennénk. Egyetlen akcentus nélkül – akár 40 év után is. Sőt a kint született felnőtt férfi is úgy beszél, mint itthon. Csoda csapat. Ragyogó szemek, pedig kiderül, hogy vannak nehezeik is. Bemutatkozás, nyári beszámoló – hiszen ők sem találkoztak 2 hónapja. S már sorakoznak is az istenélmények. Hétköznapi és nem hétköznapi csodák a jelenvaló, a munkálkodó Istenről. Már másként készülünk – a hivatalosan másnap kezdődő - hétvégére. Egy nyelvet beszélünk, s ez nem csupán a magyar.

A legidősebb résztvevő 88 éves, a legfiatalabb 1 – mint egy nagy család 3 nemzedéke. És legalább akkora különbségek a családok, s a Bernbe kerülés körülményei között.
Közösen kezdjük a „működőképes keresztyénség kerekével” a délelőttöt: igeolvasás, imádság, közösség, szolgálat. Rajzolom az utakat, melyek minden keresztyén útjai. S az utak kereszteződnek, s összeköttetésbe kerülnek a középponttal, s már egy kerék küllői. A kerékagy maga Krisztus. S hogy „ne legyen szúrós, sem döcögős” a négy küllőn forgó kerék kap egy „abroncsot”, mely az ENGEDELMES ÉLETVITEL. S máris négy csoport tárgyalja – ki-ki maga választása szerint – neki hol is vannak elakadásai, s hol lát lehetőségeket. Az összegzés máris mindenkit megmozgat, szinte érezzük, hogy bemozdult a kerék…

Közben ki-kinézünk az ablakon, s mintha nekiütköznénk egy hatalmas képeslapnak – úgy tárul elénk Beatenberg fantasztikus havas látványa az Eiger, Mönch, Jungfrau 4000 méteres hármas-hegye.

Nem győzünk betelni vele, s ahogy ebéd után lemegyünk a Thun tóhoz minden kanyarulatnál feltekintünk a hatalmas csúcsokra. Kristálytisztán vár a tó, a kivételes nyári melegben mindenféle jármű hasítja a vizet, a levegőben rajban szállnak a sárkányrepülők. Megkóstoljuk a málnás szeletet a helyi pékségben, s iszunk a hegyi forrásból. Sok áldása van a hegyeknek…

Délután a „barátság evangélizáció” lépéseit gondoljuk végig, ami minden keresztyén feladata. Majd kitöltünk egy tesztet a szolgálati ajándékokról. Fantasztikus, ahogy „kikerekedik” a közösség minden tagjának részvételével a teljes kör. Rácsodálkozunk, hogy egyik hogyan egészíti ki a másikat.

Estére pedig SZERETNI TANULUNK, az 5+3 „szeretet-nyelvvel”, mely a házasságban, gyereknevelésben, de a gyülekezetben és a munkahelyen is alakítja a „megfelelő hőmérsékleten formálható” megdermedt kapcsolatokat. A gyerekek már próbálnak a másnapi istentiszteletre, mi pedig keressük a megfelelő formákat – hogyan is jó és érdemes szeretni.

Majd beköltözhetünk egy gyönyörűséges erkélyes szobába, melyben az ágyon ige és csoki vár. Megnézhetjük a csúcsokat a fényességes éjszakában. Reggel havasi kürt ébreszt, s a hegy ködbe burkolódzik. Majd a nap sugarai átjárják a levegőt, s minden kitisztul.

Imaközösséggel készülünk a nem szokásos úrvacsorás istentiszteletre. Énekkar alakul a zenész-csapatból, s azonnal két csodálatos ének zendül fel négy szólamban.

Az istentisztelet lekcióját a gyerekek mondják, játsszák el: a teremtés történetét. Majd a hatalmas hegyek egyikén (mi magunk is 1200 méteren vagyunk J) elgondolkodunk az igén: „Atyád áldásai erősebbek az örök hegyek áldásainál.” 1 Móz 49,26

Mit is várunk a hegyektől? Biztonságot, távlatokat, hogy messzebbre lássunk. Mintha öröktől fogva itt lennének, minden eltörpül mellettük – mi magunk is. Mozdíthatatlanoknak tűnnek. De Jézus azt mondja, hogy egy mustármagnyi hit is elegendő, hogy tengerbe ugorjanak. Mert van erősebb a hegyeknél. Az az áldás, amit hit által kapunk. Atyáink bizonyságtétele által, a közösség által, az ígéretek által, a kitartó imádság által. Ez az, ami miatt működhet Bernben is élő magyar gyülekezet. Áldott közösség, mely áldássá lehet mások számára is.

Családosan úrvacsorázunk, minden családfő maga oszthatja ki családtagjainak a kenyeret és bort. Még egy-egy kis fürt szőlő is jut a családtagoknak. Meghitt pillanatok, ahogy a tekintetek összekapcsolódnak, s mosoly születik. Be- és elfogadás légkörében éljük meg a felhatalmazást és elköteleződést - újra. Bűnbocsánatot Jézus Krisztus vére által. A gyerekek által készített igék igazítják lábunkat a következő hit-lépésre. Két feladat is jut mindenkinek: egy mécses, hogy el ne feledkezzünk a másokért való imádságról, s egy képeslap, hogy írjunk azoknak, akik távol vannak ugyan tőlünk testben, de bátorító, vagy épp bocsánatkérő szavunkkal közelebb juthatunk hozzájuk is lélekben.

Gyors „morzsaszedés” – hálával és nagy lelkesedéssel indulhat mindenki az évkezdetnek, hogy ki-ki a maga helyén építse a gyülekezet közösségét.

Vonatozás, majd egy „gurulós” városnézés Bernben… s ahogy felszállunk a zürichi reptéren, még a felhők is emlékeztetnek, hiszen szemünk láttára formálódik ki egy mosolygós „berni maci”.

Gyönyörű napsütésben utazunk, lélek-szárnyalásban beszéljük végig a hétvége áldásait. „Mindent oly szépen intézett” – együtt valljuk az énekszerzővel. Áldott legyen az „erős áldások” Istene.

Fodor Attila és Fodorné Ablonczy Margit