ÍGY SZÓLT HOZZÁJUK: VAJON A LÁMPÁST AZÉRT HOZZÁK-E BE, HOGY VÉKA ALÁ TEGYÉK, VAGY AZ ÁGY ALÁ? ÉS NEM AZÉRT-E, HOGY A LÁMPATARTÓRA TEGYÉK? MERT CSAK AZÉRT VAN TITOK, HOGY KIDERÜLÖN, ÉS REJTELEM, HOGY NAPFÉNYRE JUSSON. HA VALAKINEK VAN FÜLE A HALLÁSRA, HALLJA MEG! MAJD ÍGY SZÓLT HOZZÁJUK: FIGYELJETEK ARRA, AMIT HALLOTOK: AMILYEN MÉRTÉKKEL MÉRTEK, OLYANNAL MÉRNEK NEKTEK. SŐT, RÁADÁST IS ADNAK, MERT AKINEK VAN, ANNAK ADATIK, ÉS AKINEK NINCS, ATTÓL AZ IS ELVÉTETIK, AMIJE VAN. MAJD ÍGY SZÓLT: ÚGY VAN ISTEN ORSZÁGÁVAL, MINT AMIKOR AZ EMBER BEVETI A MAGOT A FÖLDBE. AZUTÁN AKÁR ALSZIK, AKÁR FELKÉL, ÉJJEL, VAGY NAPPAL, A MAG KIHAJT ÉS FELNŐ, MAGA A GAZDA SEM TUDJA HOGYAN. MERT MAGÁTÓL TEREM A FÖLD ELŐSZÖR FÜVET AZUTÁN KALÁSZT, AZUTÁN TELJES SZEMET A KALÁSZBAN. MIHELYT PEDIG A TERMÉS ENGEDI, AZONNAL SARLÓT ERESZT RÁ, MERT AZ ARATÁS ELÉRKEZETT. ÉS ÍGY SZÓLT: MIHEZ HASONLÍTSUK AZ ISTEN ORSZÁGÁT? VAGY MILYEN PÉLDÁZATTAL PÉLDÁZZUK? OLYAN AZ, MINT A MUSTÁRMAG, AMELY MIKOR FÖLDBE VETIK, MINDEN FÖLDI MAGNÁL KISEBB, DE HA EGYSZER ELVETETTÉK, FELNŐ, ÉS MINDEN VETEMÉNYNÉL NAGYOBB LESZ. NAGY ÁGAKAT HAJT, ÚGY HOGY ÁRNYÉKA ALATT FÉSZKET RAKHATNAK AZ ÉGI MADARAK. ÉS SOK ILYEN PÉLDÁZATBAN HIRDETTE NEKIK AZ ÍGÉT, CSAKHOGY MEGÉRTSÉK. PÉLDÁZAT NÉLKÜL AZONBAN NEM BESZÉLT NEKIK; DE MAGUK KÖZÖTT A TANÍTVÁNYOKNAK MINDENT MEGMAGYARÁZOTT.

                                                                                                                     

Római utazásunk utolsó délutánján felmentünk vejem és lányom ottani szállásának a tetőteraszára, hogy ott nézzük a naplementét. Azt vártuk, hogy velünk szemközt, a néhány száz méterre levő Colosseum temérdek boltív-ablakából tündököljön felénk a lefele nyugvó nap... Igen ám, de hiába lestük. Miért? Túl magasan voltunk, mire a nap mögötte leért, el is tűnt a házak között. Lentről kellett volna fölfelé néznünk, nem fentről lefelé. Akkor, láthattuk volna.

ÍGY SZÓLT HOZZÁJUK: VAJON A LÁMPÁST AZÉRT HOZZÁK-E BE, HOGY VÉKA ALÁ TEGYÉK, VAGY AZ ÁGY ALÁ? ÉS NEM AZÉRT-E, HOGY A LÁMPATARTÓRA TEGYÉK?
MERT CSAK AZÉRT VAN TITOK, HOGY KIDERÜLÖN, ÉS REJTELEM, HOGY NAPFÉNYRE JUSSON. HA VALAKINEK VAN FÜLE A HALLÁSRA, HALLJA MEG!

Mit példáz a lámpa, a fény, mi az amit csak így mondhat, mit szeretne hasonlatával éreztetni Jézus? Ami rögtön érthető, hogy aki látni szeretne, mikor sötét van, nem az ágy alá teszi a lámpást, hanem fel a lámpatartóba. Ha jól akar látni. Eddig nyilvánvaló a kép. Megvallom, sosem próbáltam ehhez illeszteni, a mondandó második felét. Hisz hogy jön a lámpához, a lámpatartóhoz a titok, a rejtettség kérdése? Pedig ebben az értelemben folytatódik itt: MERT CSAK AZÉRT VAN...Zavaró az összekapcsolás, mert külön-külön szoktuk említeni a kettőt.

Miért rejtünk el valamit? Van, amit azért rejtünk el, hogy sose derüljön ki. Magunkat féltjük, azért tesszük. Félünk mások vádló tekintetétől, méréstől, következménytől, és méltó ítélettől.
Ez a test. Akinek vaj van a füle mögött, az elnézi, hogy másnak is van. Vagy épp zsarolja azzal, hogy vele rejtsen, hisz neki is van. Ez a kiderülés elleni rejtés.

Kislány koromban este a dunna alá rejtettem a lámpát, hogy ne lássa nagymamám, hogy éjjel olvasok. Ne derüljön ki mit csinálok. Nem vállaltam. Mérkőztem fénnyel és sötétséggel.

De van másféle rejtés is. Amit nem magamért, hanem valakiért megmaradni rejtek, annak célja, hogy egyszer övé legyen, hogy alkalmas időben megtalálja. Ne előbb, ne később.
CSAK AZÉRT VAN TITOK... REJTELEM, HOGY KIDERÜLÖN... NAPFÉNYRE JUSSON...

Ahogy a karácsonykor. Időben megvesszük, elrejtjük gyerekeink, szeretteink elől, hogy csak szenteste találják meg. Ha tudnak róla, nem meglepetés, ha előbb találják meg, oda a titok, ha egyáltalán nem találják meg, csalódottak lesznek, mintha nem is lenne ünnep...

Isten országáról tudjuk, hogy rejtett, de nekünk, értünk rejtett. Van. Lehet miénk... Sokan nem látják, nem értik, mert nincs róla semmiféle hitbeli tapasztalásuk. A mi fényben maradásunk jel arról, hogy van valami, ami nekik nincs. Rejtve van előlük. De az övék lehet.

Vasárnap a csanádi gyerekekkel beszélgettünk erről a példázatról. Mondtam nekik, hiszem, hogy egyszer ők is megtalálják. Az egyik nagyfiú akkor azt kérdezte: - Ági néni megtalálta Isten országát? Elmondaná hogyan? ... De jó, hogy kérdezte, és én elmondhattam...

BÓDÁS JÁNOS
          NINCS RÁ SZÓ...

Az embernek nincs rá szava:
milyen a szegfű illata,

s a rózsáé?... Nyelvünk szegény.
Mondd el, milyen a szín, s fény

a vaknak... Meg nem értheti,
soha el nem képzelheti.

Csak aki érzett illatot,
s aki látott már színt, napot,

az érzékeli s hiszi már,
hogy van illat, szín, napsugár.

Hát az Istent, ki nem látható
s érzékkel fel nem fogható,

s hogy mi a lélek, mi az ég?
Szó, szín, zene, kő nem elég.

Beszélhet száz tudós neked,
nem hiszed, míg meg nem ízleled,

míg Lelkét nem tölti beléd,
s fel nem izzítja az Igét,

míg meg nem szólal benned Ő,
s be nem tölt mennyből jött erő.

De ha megszólít. - Te szegény
Fiamat érted adtam én -

hogy van s szeret, tudod, hiszed,
s a Kígyó akárhogy sziszeg,

e hit átvisz tűzön - vízen,
ettől nem foszt meg semmi sem.